Senior VB beszámoló – második rész: a félmaraton
2014.04.04. 10:19 Szuflavéder
A mezei futás másnapján, szerdán pihentem. A csütörtöki átmozgatás után Feri bácsihoz mentem gyúratni. Mindig feltöltődöm nála, mesél, meghallgat, tanácsokat ad, komoly pszichoterápia is egyben. Azt jósolta, hogy 42 perces tizesre futok majd egy 43 percest, aztán 5 perc alatt simán lemegy az utolsó 1,1 km. A gyúrás után beugrottam a ráckevei gyógyvizes medencébe, illetve pénteki pihenésként pedig bementünk a SYMA-ba szurkolni a 800 méter döntőseinek. A szombati átmozgatás után aktív pihenéssel telt a délutánom, három filmet néztem meg az ágyban fekve.
Vasárnap 7:10-re értem ki a városligeti a rajthoz. (Reggeli mérlegelés: 70 kg.) Felvettem a rajtszámot, pacsiztunk és dumáltunk kicsit a magyar indulókkal, majd elkezdtem a szokásos bemelegítésemet. Nagyon kellemes tavaszias idő volt, 12-13 fok körüli, teljesen ideális, szélcsendes idő, tökéletes a jó eredményhez.
Minden veterán korosztálynak egyszerre volt a rajtja. A rajthelynél a korosztályokat szalaggal választották el. Kellemes, de feszült hangulat volt a rajt előtti percekben. Én jól éreztem magam és fejben felkészültem arra is, hogy ha ez a verseny sem sikerül, akkor sincs dráma, majd valamelyik másik versenyen megfutom a tervezett 1:30-as időmet. 2005-ben futottam utoljára 1:30 közeli időt, a Nike Budapest félmaratonon 1:30:01-et mentem. Azóta nem, de nem is volt ilyen tudatos felkészülésem.
A terv: egyenletes 4:15-ös iram 15 km-ig, aztán ha még marad az erőből mehet, ami a csövön kifér. Titkon vágytam egy olyan igazi véres, verejtékes félmaratonra, ahol totálisan kihajtom magam, és hatalmas hajrával egy másodperccel férek csak be az 1:30 alá!
Öt kör (kb. 3750 méter egy kör) és még egy szűk háromnegyed várt ránk a Városligetben. Szuper volt, hogy a körönkénti részidőket is tudtam figyelni.
Fültanúja voltam egy beszélgetésnek, miszerint minden körben van egy-két hullám a pályában, amit az utolsó körben hegyként élhetünk majd meg. Na, fasza! Ez még úgy kellett nekem a rajt előtt! Nincs szint a Városligetben és kész! Pontban 9 órakor rajtoltunk el, nekem kb. 6 mp kellett, hogy a rajtvonalhoz érjek, óra indít.
Kicsit torlódtunk, de nem baj, legalább nem futjuk el az elejét. Kb. 200 méter után felvettem az utazósebességet. A körülmények ideálisak voltak, a lábaim tökéletesen be voltak melegedve. Az első km 4:05, de érzésre, mintha nem csináltam volna semmit. Vissza kell venni a tempót! Az első kör 15:24, az 5 km pedig 20:50. Kicsit gyorsabb volt, mint a terv, de úgy éreztem, hogy ennél jobban nem kell visszavennem. A második kör 15:41 lett. 7-8 km körül szokott lenni az a pont, amikor megérzem, hogy jó lesz-e a verseny vagy sem. Nem volt problémám, nagyon rendben voltam, és csendben tettem is a dolgom.
Jöttek-mentek a futók körülöttem, egy darabig két spanyollal futottam és ott volt ismét a brit bajszos srác, akitől a mezein kikaptam.
10 km-hez érve már kezdtem előzgetni a fejreállókat. A részidőm 41:52 lett. Feri bácsi, bárcsak bejönne a jóslatod!! Továbbra sem éreztem, hogy gyors lenne a tempó, simán benne volt, hogy még gyorsítok is a végére.
12 km-nél a frissítőponton elvettem egy pohár izót, de nem álltam meg, menet közben próbáltam meginni azt a 3-4 kortyot, ami a pohárban volt. Az első kortyot véletlen a jobb szememre öntöttem, el is mozdult a kontaktlencsém, de szerencsére nem esett ki. A második kortynál már ügyesebb voltam, az az orromba ment, de végül a harmadikra sikerült végre egy kortyot lenyelnem. Lehet, hogy ezt is gyakorolni kéne edzésen?
A 3. köröm 15:35, a 4. 15:36, a 15 km pedig 1:02:55! Nagyon boldog voltam. Itt már majdnem biztos voltam benne, hogy sikerülni fog, de még bő hat kili volt hátra.
A britem leszakadni látszott, én pedig bírtam erővel. Az ötödik körben elkezdtem lökni, úgy éreztem, most végre már úgy futok, ahogy bírok. Tekerek, mint a meszes, de a lábaimban már éreztem azokat a bizonyos kis emelkedőket, kezdtem fáradni. Éreztem, hogy meglesz, de tudtam, hogy lassulok. Ott volt a fejemben, hogy 1:29-cel kezdődő időt kell mutatnia az órámnak a végén.
Hajrááá!
Az 5. körben sem sikerült a frissítés, rögtön félrenyeltem, köhögni kezdtem és a mellemre öntöttem a fele izót. Persze most sem álltam meg, ahogy azt általában szoktam. Az 5. kör: 15:41, pont, amennyi a második volt és már csak bő két km volt hátra. Nem baj, hogy fáradok, itt már lehet fáradni, fáradni is kell, és most kell tudni nagyon szenvedni.
19 km-nél az órámra néztem 1:20 valamennyi. A 20 km-es időm 1:24:31. 5 perc 29 másodperc kell az 1:30-hoz és 1,1 km van hátra. Van erőm, de kicsit elhagytam magam. Fáradt vagyok, és már elég lenne csak bekocogni. De nem úgy van az! Az év fő versenyén nincs lazsálás!
Ritmust váltottam és kiszakadtam az előző 4:25-ön kívüli ezerből és 4:10 körüli tempóban folytattam, és meg is csináltam, 4:12-es lett az utolsó ezer. Ráfordultam a célegyenesre és egy óriási hajrát nyitottam, bár nem volt körülöttem senki. Vagy mégis!? Ketten lihegtek a nyakamon. A szemem sarkából láttam egy szakállas fickót, aki hirtelen mellbedobással elém került és már 20 méter sem volt hátra. Na, neeee! Még egy ritmusváltás és megelőztem, bent vagyok!
Megvan!
(A szakállas portugál srác egyébként 14. lett a korosztályában a 60-64 évesek között.)
Az órámat a célbaérkezéskor leállítottam: 1:29:14-et mutatott. Jöttek néhányan kérdeztek valamit, de én csak lerogytam az aszfalra és és próbáltam kifújni magam és Kremmer Zoli (ő már bő 8 perce bent volt) jött gratulálni:
5 perccel később már a többi magyar résztvevővel beszélgettem. Teljes örömmámorban úsztam, nagyon boldog voltam, hogy sikerült a 21. században először 1:30-on belülre vinni a félmaratont és mindezt a VB-n. Elindultam levezetni, de 700 méter után leálltam a bohóckodással, ugyanis a lábaim oszlopszerűen merevedtek le.
A hivatalos időm az általam mértnél 6 mp-cel rosszabb volt, biztos az elején a pisztolylövésnél indult az óra. Viszont a Nike+ alkalmazás sokkal nagyobb egyéni csúcsra (21. századi) hívta fel a figyelmem:
A többiek órája szerint is 200-250 méterrel hosszabb volt a táv, de engem viszont csak a hivatalos idő érdekel, amely tehát 1:29:20 lett! A teljes eredménylistát itt találjátok.
Hazaérve nagyon vártak már rám a hűtőben a finom sörök. Három hónap kihagyás után jól fejbe is kólintott az első. (A lejártat is megittam, habja ugyan nem volt, de tényleg fogyasztható volt, angelday!) Ezután a heck-ebédhez fehér foszlóskenyeret is ettem és persze kovászos uborkát. A délutáni alvás után estére némi ürességet éreztem. Meg kellett fogalmaznom, hogy hogyan tovább, eddig ugyanis csak március 30-ig tudtam gondolkodni.
Arra jutottam, hogy nem hagyom abba az étrendet, de egy hétig biztos, hogy mindent fogok enni, amihez kedvem van. Két nap pihenőt adtam magamnak és tovább folytatom a szokásosnál komolyabb edzésmunkát is. A hétvégén rajthoz állok a Senior mezei OB-n, csak azért is!
A teljesség igénye nélkül gyorsan össze is írtam mit szeretnék még az idén:
- Április – Senior mezei OB 6 km, Vivicitta 10 km, Etyeki vesszőfutás, 10 km országúti Senior OB 40 percen belül
- Május – Komárom-Komárno 10 km, Tárnoki tófutás, Négy évszak maraton 10 km, Ózdi terep félmaraton
- Június – 3 napos bringatúra (Őriszentpéter-Balaton-Velencei tó-Szigethalom), illetve a 3 napos körtúra és futás teljes menetfelszereléssel (sátorral) a Csepel “szigeteken” (120 km)
- Július – Senior 5000 méteres bajnokság 19 perc, 1500 méter 4:45. Velencei-tókör futás, 20 év után egy rövid távú triatlonverseny teljesítése (1,5-40-10)
- Augusztus – Tatai minimaraton, Zsámbéki templomfutás, Sárkányőrület félmaraton, Négy évszak maraton (10 km)
- Szeptember – Wizzair Budapest félmaraton 1:30 :-) és Bonyhád-Bátaszék 24 km
- Október – Várpalota félmaraton
- November – Naszály trail és Budai trail
Ui: A britet 30 méterrel vertem csak meg, de megvertem, visszavágtam. Persze nem a korosztályom volt, hanem egyel idősebb: 45-49-es. :)
14 komment
Címkék: verseny beszámoló félmaraton Senior VB 2014
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.04.04. 12:42:15
Néha érzem azt, hogy pillanatnyi állapottól függ sokszor az adott eredmény és a verseny első harmadában már látja az ember, hogy jó lesz, vagy sem. Elrontani persze mindig el lehet, de ha valami rosszul indul, abból nehéz kijönni. Gondolom minél profibb az ember annál jobban tudja ezt befolyásolni. Korábban ha nem volt kedvem akár egy sima edzéshez akkor is elindultam és útközben mindig megjött a kedv. Sajnos ez mostanában nem így volt, de mintha megint kezdene visszatérni az erőm!
Jók ezek a posztok, nekem motivációt adnak, hogy ne redukáljam magam csak edzésekre, hanem próbáljak javítani a teljesítményemen, igenis menjek versenyekre, próbáljak a maximumra törekedni.
KicsiGyík 2014.04.04. 12:55:05
Jó volt olvasni a beszámolókat, számomra tanulságos volt a hozzáállásod.
Megkérdezhetem, hogy az étrended és az edzésterved összeállításában ki segített (lehet hogy lemaradtam az infóról a korábbi posztokban)?
A Feri bácsi pedig az a Feri bácsi,akinek fantasztikus teljesítményét megírtad itt?
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.04.04. 17:13:22
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.04.04. 17:14:44
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.04.04. 17:18:12
BGy · http://babosi.blog.hu 2014.04.04. 17:50:25
A lényeg, hogy a bajszos brit megtanulta, a magyar legényeket hazai földön nem lehet kétszer legyőzni. Akkor sem, ha senior. :)))
Ezt a trikót adták, vagy vetted? Ha vetted, hol? Nékem is köll!
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.04.04. 18:04:48
Itt lehet megvenni: sportvilag.addel.hu/vevoszolgalat.html
BGy · http://babosi.blog.hu 2014.04.07. 08:16:48
bárahogy! 2014.04.07. 20:13:26
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.04.07. 20:22:48
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
