Viszlát maraton!

2015.01.30. 15:36 Szuflavéder

Nagyon jól esett a téli két hét szabadság. Minden nap futottam, és minden nap világosban. Annyira klassz volt végre újra világosban futni, látni mindent körülöttem, és nem csak a fejlámpával a néhány méterre előttem megvilágított aszfaltot pásztázni. Élveztem még akkor is, ha azután a bizonyos november 9-i 45 km-es verseny óta nem is tértem még mindig igazán magamhoz.

10-15 km futás után szinte lemerevednek, elzsibbadnak a lábaim és elkezdek lassulni. Olyan ez, mint amikor elfárad a láb, erőtlen lesz és pluszban még olyan érzés, mint amikor gyerekkorunkban nőtt a lábunk. Ezek után egyre kisebbeket lépek, lemerevedik a lábam, mint egy hosszú verseny végén. Egyszerűen hiába vinne a szívem, a testem nem engedelmeskedik.

Az volt a tervem tervem, hogy május 3-án Prágában futok egy maratont. Nem csupán végig akartam volna futni, ami annyira már nem érdekel, hanem egy jó időt akartam volna menni. Amolyan "véres verejtékkel" végigküzdött maratont akartam.

Január végéig adtam haladékot a combjaimnak. Ha addig nem lesz teljesen tünetmentes, akkor viszont a maratoni futást el fogom tolni őszre, a pályaversenyekre és 10 km-re fogok inkább koncentrálni. Ezekre alapozva persze jöhet majd egy jó félmaraton is. Alapozó jelleggel néhány versenyt január elején be is terveztem március végéig:

Amilyen gyorsan jött az ötlet és az akarat, olyan gyorsan írta át a terveket a sivár valóság. A fent leírt tervekből egyelőre: kettőből semmi.

A január 17-i murakeresztúri félmaratont kihagytam, inkább a lányomat vittem felvételizni. Egy huszast futottam azon a hétvégén, de az utolsó kilométereken már szokás szerint zsibbadtam.

A hétvégén a Yours Trulyra mentem Dunakeszire egy 25 km-es tervvel. Az eredmény: 16,8 km-nél kiálltam. 4:50-es jóleső iramban futottam, de a hatodik (egyben utolsó) körnél ismét beálltak a lábaim és lassulni kezdtem. Azt mondtam, hogy ha itt nem tudom végigfutni jólesően a távot, akkor a maratoni terveket későbbre teszem. Talán majd ősszel, vagy jövőre. Nem vagyok kész rá, ez van.

Kértem időpontot az orvos, sportorvos, természetgyógyászhoz: alaposan megropogtatta a hátamat és többféleképpen megkezelt. Azt mondta, jó karban vagyok (persze egy 100 kilós, tévézés közben csipszevős huszas éveiben járó fiatalhoz viszonyított), és nem gondolja, hogy egy gerincbecsípődés okozza ezt a zsibbadást nálam. Még mindig a november 9-i ultrakupa (45 km) “sérülései” ezek.

Szerinte alkati kérdés ez, és én sajnos nem vagyok az az alkat, akinek 25 km után meg szabad ugrania egyből egy 45 km-t. A kötőszövetekbe rögzült a túlterhelés miatt az “információ”, és sajnos most egy idő után letilt a szervezetem. (Remélem jól idéztem.) Sajnos a javulást az elmúlt hetek sok kilométerei sem segítették, merthogy minden nap futottam.

A doki nem beszélt le a mozgásról sőt!  Azt tanácsolta, hogy néhány hétig ne a futás legyen hangsúlyos, célszerű lenne mást sportolni mellette, illetve ha kicsit is érzem a lábamban a lassulást/zsibbadást álljak le. A bringa (otthoni görgőzés), konditerem és az úszás került szóba, mint futás melletti alternatívák. Kiegészítésként a nyújtás és erősítés fontosságára is felhívta a figyelmemet. Kiemelte a hát és a hasizom erősítését, de én ezeket most napi szinten csinálom, így az idő maradt csak, ami majd meggyógyít.

Egyébként nem csüggedek a maraton miatt. Nincs gondom a bringával és az úszással sem. Tegnap este már görgőztem is egy 35 percet. És ma reggel úsztam is a csepeli strandon egy órát. 

csepelistrand.jpg

Egy rosszabb érzés van csak annál, amikor reggel 6-kor megteszed az első futólépéseket: az, amikor hajnalban fejest ugrassz egy medencébe.

2 komment

Címkék: tervek állapot medence Csepel

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr47124669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zöld_Dani 2015.01.30. 18:36:58

Előtte nem rosszabb?
Amikor már ott áll az ember úszónadrágban, és nagyon szeretné az egészet visszacsinálni, de tudja, hogy az még annál is rosszabb, mint ami jön?

Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2015.01.30. 18:41:41

@Zöld_Dani: a becsobbanás és az azt követő néhány másodpercet hagynám ki szívesen.

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása