Run poetica avagy variációk egy motivációra
2008.11.19. 17:54 angelday
A Futóblog kommentjei között már írt hatalmas KILOMÉTEREKET DaMartian, végül egy postot is készített arról, miért fut. Íme:
Az ember lusta állatfaj. Hát még én! Mindig is szerettem futni. Egészen addig, amíg a futás nem rángatott ki a megszokott, nyugodt kis kényelmi faktoromból. Vagyis szerettem futni, ha éppen ráértem, ha épp kellőképpen kipihent voltam, és nem kellett emiatt túl korán felkelnem.
Ha ezen feltételek mindegyike nem teljesült maradéktalanul, lelkiismeret furdalás nélkül találtam rá indokot, hogy miért NE fussak. Ezek csak a szokásos átlátszó, de hangzatos ürügyek, amelyeket szinte mindenki csípőből előránt szükség esetén, ha épp lusta mozogni, és úgy puffogtat el belőlük egy tucatot, mint a klasszikus western-hősök, a hatlövetűből: töltés nélkül csak BUMM-BUMM-BUMM-BUMM! Nem túl gyakran jutottam el futni. Nem vagyok lusta csak...
Magadra ismertél? Nem csodálom! Hogy ennek ellenére mégsem vált belőlem távkapcsoló nyomkodástól ínhüvelygyulladást szenvedő sumo birkózó, azt a másik szerelmemnek, a kosárlabdának köszönhetem, amivel azért megvolt a heti 3-4 intenzív mozgásadagom. Bár lényegesen élvezetesebb volt labdát kergetve futást imitálni, hamar rá kellett jönnöm, hogy hiába szeretek annyira kosarazni, olyan ügyetlen vagyok, hogy a labda csak zavar a futásban, így talán mégis maradnom kellene az egyszerűbb változatnál!
Nagy ritkán, amikor eljutottam végre odáig, hogy futócipőt húzzak, kifejezetten élveztem a dolgot. Úgy éreztem, valami különlegeset csinálok (talán a dolog ritkaságának okán), ezért nem akkor tartottam magam lustának, ha nem mentem futni, hanem olyankor váltam igazi híróvá a saját szememben, amikor végre nagy nehezen rászántam magam. Jólesett olyankor „hosszú távot” (Szigetkör 5,3K, Lakótelep kör 3,5K) futni, nyomtam is mindig agyatlanul, ami a csövön kifért, mindenféle tervezés és tudatosság nélkül, majd perverz élvezettel kéjelegtem a másnapi menetrend szerint érkező izomlázon.
Sosem tudtam aerob tartományban menni, folyton versengtem magammal meg az órával. Ez volt az egyetlen dolog, amivel le tudtam győzni a lustaságomat. Hol volt akkor még a Garmin virtuális ellenfele vagy a GPS? Az óra. Az motivált. A kihívás, a győzelem lehetősége legtöbbször erősebb volt a lustaságnál. Különleges pavlovi-reflex ez nálam, nincs mit tenni, versengő típus vagyok.
Eszemben sem volt távot emelni, nekem 10 kili már elérhetetlennek tűnt, a bolondok kiváltságának. De az adott 3-5 kilométeremen újra meg újra gyorsulnom kellett, így minden egyes edzésem felért egy kisebb versennyel. Egy idő után azonban már nem tudtam gyorsabb lenni, és ez elvette a kedvemet.
Olyan volt ez, mint anno, amikor rendszeresen kilógtunk biliárdozni egy barátommal az unalmasabb egyetemi előadások alatt. Kezdetben örültünk minden egyes eltett golyónak. Később, amikor már ügyesebbek lettünk és tudatosan játszottunk, egyre jobban ment, de ahelyett, hogy a sikerélmény nőtt volna, egyre többet bosszankodtunk. Nem örültünk már a simán eltett golyóknak, azt természetesnek vettük. Viszont ha valami nem sikerült... ketté tudtuk volna törni a dákót!
Jobb napokon ment a Szigetkör 20 perc alatt, de nyilvánvalóvá vált számomra, hogy sokkal jobb ez bizony már nem lesz, így új motivációt kellett találnom. Akárcsak a kosárpályán, ahol mindig volt egy ellenfél, akit le kellett győznöm, egyszerűen ezt szoktam meg, nem tudtam „csak úgy” futkosni, és magáért élvezni a futás szépségét és a tájban gyönyörködni!
Az utcai versenyek sem jelentettek gyógyírt egóm sajgó sebeire, hiszen az eredménylistát böngészve nem igazán jelentett érdemi különbséget, hogy a 813. vagy a 625. helyen értem célba, az élmezőny meg messze volt, mint a 360 fokos fordulattal végrehajtott zsákolás! Így jöttek az újabb kifogások, hogy ma épp miért ne a futást válasszam a bármi más helyett. Hosszabb szünet után azonban felcsillant az új remény: egy sportszergyártó alkalmazottjaként lehetőséget kaptam a legűberbrutálabb léteszt-end-gréteszt fejlesztések kipróbálására, és olyan cipőkben való futkosásra, amelyeket a legtöbb futó sajnos csak képeken láthat.
Új okot kaptam a futásra: tesztelni mindent amit csak lehet! Légbetétes? Rugós talpú? Távolságmérő? Izzadtságelnyelő? Vízállószélálló? Jöhet!!! Végül amíg próbálgattam a sok kütyüt, cipőt, ruhát, láss csodát, megszerettem a futást! Magát a futást! Bár legtöbbször egyedül edzettem, egyre többet találkoztam futókkal és egyre többször jártam utcai versenyekre is, ahol menthetetlenül elkapott a hangulat és többé nem eresztett. Jó-jó, egészen biztos, hogy a rengeteg szűk futónadrágos, csinos, vékony lányka sem hagyott hidegen (ez is megérne egy postot : ) hiszen motivációnak az ő nyomukban lihegve futni sem utolsó vizuális élmény, de az áttörést mégis az első félmaraton jelentette, amire kilátogattam.
Szabályosan rossz érzésem volt, hogy a szurkolók és nem a futók között vagyok, pedig tudtam, hogy esélyem se lenne ekkora távot lefutni! De így legalább megvolt az újabb (ha elérhetetlennek is tűnő) cél. Egy évem volt felkészülni rá. A célbaérésnél csak a napszemüveg takarta el a könnyeimet. Már nem csupán hírónak, egyenesen SZUPERHÍRÓnak éreztem magam. De minden célba érés csupán egy újabb, nagyobb dolog kezdete. Még el sem párolgott a verejték az amúgy pillanatok alatt száradó Dri-FIT mezemről, én lélekben már a maratont tervezgettem. Ugyan alig álltam a lábamon, és belegondolni is szörnyű volt, hogy az a szenvedés, amit a 21 kilométeren átéltem, az IGAZInak még csak a fele, mégis azt éreztem, végre egy cél, ami az eddigieknél bátrabb, de immáron tudtam, nem elérhetetlen!
Ennek már több mint 6 éve, de az eddigi maratonoknál és félmaratonoknál is büszkébb vagyok azokra az emberekre, akiket el tudtam „rángatni” futni, és akiket megfertőzött a lelkesedésem, vagy a futás maga. Akik maguktól talán soha nem indultak volna el, de ma már lebeszélni sem lehet őket, annyira megszerették a futást. Jó érzés MOTIVÁCIÓnak lenni! A családom, és a barátaim már kezdik érteni (vagy inkább csak elfogadni) ezt a megszállottságomat, de a távolabbi ismerőseim, és azok az emberek, akiket a közelmúltban ismertem meg, értetlenül néznek rám, amikor megtudják rólam, hogy futok, és főleg hogy mennyit.
Pedig futó mércével mérve ma is egy senki vagyok. Minél többet töltöttem futók társaságában, annál inkább rá kellett jönnöm erre: Iron Man-ek, ultrások, 24 órás futók és más egyéb elvetemültek árnyékában. Az a szép, hogy ennek ellenére nem érzem kevésnek ahová eljutottam! Jobb a kondícióm, és egészségesebb vagyok, mint húszévesen, és ha bárki azt mondja nekem 10 éve, hogy „simán” le fogok tudni futni egy maratont, kiröhögöm! Akkor azt hittem, ehhez emberfeletti képességekkel és akaraterővel kell rendelkezni. Ma már tudom, hogy nem így van! Egyáltalán nem lehetetlen, sőt akár még élvezni is lehet! Nem vagyok futó, de a futás az életem szerves részévé vált. És hogy most mi motivál? Na erről majd legközelebb! ;-)
68 komment
Címkék: videó motiváció maraton damartian hatlövetű
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsolababe 2008.11.19. 18:07:51
zsolababe 2008.11.19. 18:12:39
fromdtod 2008.11.19. 18:41:45
bornonheels · bornonheels.blog.hu 2008.11.19. 18:54:04
.com 2008.11.19. 19:12:20
3.50-es ezrek
porgos, de nem Himalaja
viszont aerob zona se, az biztos :o)
2008.11.19. 19:32:03
bicskeib 2008.11.19. 19:39:23
ihatethisindapassthingy 2008.11.19. 20:47:30
palyi 2008.11.19. 22:56:11
szaszit 2008.11.19. 23:48:07
Hasonlóan agyatlanul kezdtem én is futni, minél gyorsabban egy adott körön, és sok hibába beleestem, amit elkerülhettem volna kicsit tudatosabb hozzáállással.
Fontos, hogy legyenek elérhető céljai az embernek, a nehezebb pillanatokban nekem is ezek járnak a fejemben, a célok jelentik nekem a motivációt, ha ezel másokat is motiválhatok akkor az egy extra dolog.
zsolababe 2008.11.19. 23:53:26
Dora The Explorer · http://doratheexplorer.blog.hu 2008.11.20. 04:28:37
potyesz 2008.11.20. 08:25:39
Nagyon orultem a blog indulasanak, mert ugymond helyi motivacio hianyaban egyre nehezebb volt fonntartani a kezdeti lelkesedest. Ma ott tartok, hogy 3 edzes egy heten, altalaban 10 km koruli, illetve hetvegen egy kicsit hosszabb. Ha nekem valaki azt mondja, hogy 10 km-t lefutok es utana egesz nap "aktiv" vagyok, en sem hiszem el. Szoval tenyleg jo, ha van MOTIVACIO.
ThufirHawat 2008.11.20. 09:16:41
A blognak az "életérzéses" posztjai, amilyen ez is, nagyon motiválnak. Az RS800-as órám szintén, mert pasi vagyok.
DaMartian 2008.11.20. 11:14:41
Ma ezt már meg tudnám futni egy tudatos, egyenletes tempóval, de akkor toltam amíg ment, utána próbáltam a bőrömön keresztül is valahogy levegőt kapni, mert úgy éreztem ami az orromon, számon jön, az már kevés! : )
Amúgy én is valószínűleg magasabb pulzustartományban edzek mint kellene, de egyszerűen imádok nyargalni (az egyik futótársam kedvenc szava) suhanni el a dolgok, emberek mellett, érezni a menetszelet. Így ha rossz pulzustartományban is dolgozom, nekem így esik jól, és számomra fontos, hogy élvezzem a futást! Egyébként jó módszer az alacsony pulzuson történő futásra rrroka beszélgetős módszere is. Én ezt úgy szoktam csinálni, hogy olyan embereket veszek rá a futásra, akik abszolut kezdők. Nekik jó, mert egyedül lusták lennének hozzá, de így társaságban rávehetők, és esély van rá, hogy megszeretik, ráadásul közben végigdumálom az egészet, hogy eltereljem a figyelmüket. Mivel nagy az edzettségi különbség, biztos, hogy ilyenkor a szokott tempómnál SOKKAL lassabban megyek, így az időnkénti ideális pulzusos edzés is megvan, és közben még "jót is teszek" hogy valakit mozgásra bírok. Egyszer egy maratont futottam így a barátommal. Neki az első volt, és nagon parázott. 25K-ig mentem vele kb. 6.30-cal és végig beszéltem hozzá. Észre sem vettük, hogy "elrepült" a táv, aztán amikor mutattam neki egy láthatóan tapasztalt futót, aki végig egyenletesen velünk egy tempóban ment, és úgy tűnt tudja mit csinál, mondtam neki, hogy igyekezzen vele maradni, ő majd beviszi. Így is lett! Én meg átváltottam számomra kényelmes tempóra. Olyan volt, mintha épp akkor indulnék kellemesen bemelegedve. Az utolsó 15K-t bőven 5 perc alatti ezrekkel futottam, és még 42-nél is friss és fitt voltam.. Időre még így sem lett a leggyengébb maratonom, viszont határozottan ezt élveztem a legjobban! : )
boibo 2008.11.20. 11:15:44
Az idén - nem csak az én véleményem szerint - a Vértesben rendezett Low Alpine volt az egyik legjobban megrendezett terepmaraton. Gondolom (remélem!), lesz 2009-ben is. És még csak utaznod sem kell miatta.
?
boibo 2008.11.20. 11:22:33
Ha nincs kivel beszélgetned futás közben (sajnos vagy nem sajnos, de sokan vagyunk ezzel így) lehet ám énekelni, sőt táncolni is futás közben, csak jó zene kell hozzá, meg az, hogy lehetőleg ne túl sokan lássanak. :-DDD De az biztos, hugy igazán jó kedved lesz, dübörögnek az endorfinok, és nem is lépsz ki az aerobból.
ThufirHawat 2008.11.20. 11:33:21
Igen hallottam róla, de a full maraton az majd csak 2010-re van tervben, ha egyáltalán megcsinálom. Úgy értem, hogy oda már talán kicsit tudatosabb felkészülés kellene, mint ami nekem munka és család és ház és fotózás (www.miklosrabi.com) mellett belefér.
A következő cél még erre az évre (2-3 héten belül), a Velencei-tó körbeszaladása. Lassan persze, a távért, nem az időért.
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.20. 12:01:21
felváltva egy-egy sor ordítva, meg refrén együtt. jó muri volt, kicsit szemtelenkedés azok fele akik éneklés nélkül sem bírták. :)
zsolababe 2008.11.20. 13:50:48
Benne lennek en is a velencei to koruli futasban... ugyis le akarok koltozni telre Gardonyba..nyaron mar megtettem:) szoval megszervezhetnenk, akar tobben is szepen lassan korbefutni a vegen Velencen a Kemences vendegloben egy remek futoblogos ebedelessel... asszem' mindenki szeretne:)
DaMartian 2008.11.20. 13:54:11
zsolababe 2008.11.20. 14:04:45
zsolababe 2008.11.20. 14:08:34
en mindig felkelek fel 9 fele de kivarom a 11et mert akkor mar aranylag jo ido van... persze konnyu nekem.. de megbeszelhetunk reggeli idopontot is futasra.. csak amikor mar sotet van es hideg, akkor nem olyan jo... viszont egy szep vasarnapi velencei-to kort nyomnek szivesen... csak ne nagyon koran legyen mert minden szombaton reggel hatig nyomom :( ..elni is kell valamibol, hogy megtehessem , hogy mindennap fussak napkozben :)
DaMartian 2008.11.20. 14:14:38
zsolababe 2008.11.20. 14:25:39
De mondjuk egy jo kis Mikulas futas? :) hmm? mindenki Mikulas sapkaban esetleg az uj futoblogos poloban? :)))) vagy egy karacsony kozeli..."nagybevasarlasstressz"enyhito vasarnapi futas? :))) a 6.30 az kivitelezhetetlen reggelente..arrol nem is beszelve, hogy ugyanolyan hideg van mint este..sooot :)
janoka 2008.11.20. 14:33:53
janoka 2008.11.20. 14:36:07
DaMartian 2008.11.20. 15:00:20
Reggel azért jobb (nem élettani szempontból, utálok korán kelni) mert a délután mindig bizonytalan, meddig tart a meló stb, arról nem beszélve, hogy mivel heti 2-3 alkalommal amúgy is fix az éjszakai hazaérés az edzések miatt, így legalább a maradék 2-3 estét szeretem szabadon tartani (takarítás, szocializálódás) ha meg reggel fut az ember aznap már tuti megvan az adagja.. : )
DaMartian 2008.11.20. 15:01:24
Jozsef · http://road2boston.blog.hu 2008.11.20. 15:12:09
A tavaszi eseményről itt lehet olvasni: www.futas.net/topartifutoparti/
DaMartian 2008.11.20. 15:51:23
boibo 2008.11.20. 16:00:06
MINDENKÉPPEN nézzétek meg Thufir képeit! (kicsit följebb ott a link)
Gyönyörűek, gratu!
zsolababe 2008.11.20. 16:26:10
2008.11.20. 22:13:05
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2008.11.20. 22:29:05
A Lowe Alpine tényleg nagyon jó volt, és hát nagyon jól futható. Tudatosan futottam 3:57 lett a vége. Örültem is nagyon. A terepfutásban az a szép, hogy ha van egy emelkedő nem kell szorongani amiatt, hogy most belesétálok. Természetes, nagy emelkedőkön én is gyalogolok. Oda 2009-ben is menni fogok.
2008.11.20. 23:21:54
2008.11.21. 00:13:11
A másik: Ugyanezen útvonal mentén van egy poros focipálya, ahol épp erősen meccseltek az emberek. Ahogy elfutok mellettük, az egyik kevésbé fürge srácnak odakiáltanak: Neked is így kéne, Sanyi!
És az utolsó: még ha "barom" is vagyok, az megnyugtat, amikor a sötét kihalt utcán futok és az egyik keresztutcán egyszer csak feltűnik egy futó alak - nem vagyok egyedül ezen a környéken. /Bp. XVII./
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.21. 06:23:42
nekem most hétvégén sok dolgom van idehaza (festés, udvartakarítás, vendégség), így egy pestre utazós-találkozós futás nem fér bele, de itthon vmit biztos futok a hajnali havas-fagyos-jegesmedvés időben.
kérdés: aki szigeten fut hogy oldja meg az öltözést?
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.21. 06:25:29
bár az utóbbi időben sokat futottunk népes helyeken (váci utca, dunakorzó) és nem szóltak be, sőt az autósoktól is szokatlan udvariasságot észleltem.
boibo 2008.11.21. 07:40:42
Nekem az volt a második maratonom :-)
Eszméletlen eredménnyel zártam: 1 ÓRA 3 PERCET JAVÍTOTTAM az előzőhöz képest, így lett 5:56:43 :-DDD
De nagyon király voltam, mikor beértem a célba, hátmég mikor otthon megmutattam a cipőmet a gyerekeimnek!
Az a rész volt a kedvencem, amikor a várromhoz kellett fölmászni :-)
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2008.11.21. 08:29:20
potyesz 2008.11.21. 09:03:29
Mondjuk egyszer egy fFord Transit majdnem nekem hajtott a zebran... Kb 10-el ment, de nem elore nezett, hanem oldalra, a mellette ulo no, meg en egyszerre kiabaltunk ra. En persze magyarul kuldtem el melegebb eghajlatra :).
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.21. 09:15:27
zsolababe 2008.11.21. 09:22:02
En eleve futoruhaban megyek ki a Szigetre.. kocsival, nyaron ha motorral megyek, akkor a motoros cuccomat a motorban hagyom a bukosisakot meg a motoron. Ott allok a parkolosok bodejahoz kozel figyelnek ra... de sokszor mentem ki biciklivel is, akkor is futoruhaban bicikliztem oda...
a barataim kozul valaki az irodabol jott rgen mindig, o a kocsinal atoltozik siman es bent hagyja a cuccot... egyedul, kocsi nelkul, telen nem tudom hogy lehet megoldani :).. vegul is asszem' nem is adtam tanacsot :))))
2008.11.21. 09:28:55
DaMartian 2008.11.21. 10:31:12
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.21. 10:44:19
. :)
@decibells: táskával a háton futni nem túl nagy élvezet, még az ilyen speckó túratatyókkal sem, szóval szerintem mielőtt vennél vmi jó drágát próbáld ki kölcsön tatyival pl.
boibo 2008.11.21. 10:44:47
janoka 2008.11.21. 10:55:45
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.21. 10:57:01
DaMartian 2008.11.21. 11:00:15
janoka 2008.11.21. 11:00:34
Én is mindig gondolkodom rajta, mit mondhatnék, mikor civilben látok futókat, mert magamból kiindulva negyon jólesik, ha biztatják az embert, de nem tudni, ki mit vesz jónéven.
Viszont ezért is szeretem a versenyeket, fantasztikus érzés, ahogy ottvan az a sok ember, és vadidegenek biztatják a másikat, sokszor a futók is egymást. Alapvetően nem szeretem az embereket, de ilyenkor kicsit mindig visszajön a hitem, hogy vannak még jószándékúak is...
janoka 2008.11.21. 11:05:03
Nem tudom, csak én gondolom úgy, hogy többen jobb futni, mint egyedül? Nektek mi a véleményetek erről?
DaMartian 2008.11.21. 11:24:22
2008.11.21. 16:10:42
A magánnyal sincs baj, sőt talán akkor a legjobb, amikor már besötétedett, sehol senki, az ablakokon át látni, hogy az emberek otthon vannak, mindenhol megy a tévé, csak a kutyák ugatnak meg néha a kerítés mögül. Ilyenkor megszáll az örök béke gondolata, a felkelő Holdat nézegetem, a fekvő rendőröket kerülgetem. Aztán hazaérek, nyújtózom, leülök a szgép elé és elolvasom a legújabb futóblog bejegyzéseket. :)
zsolababe 2008.11.21. 16:47:46
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.22. 05:59:02
zsolababe 2008.11.22. 11:39:43
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.11.22. 18:01:06
szóval mikor lesz a blogszigetkör?
angelday 2008.11.22. 18:28:41
Edward Nygma 2008.11.23. 20:23:23
Merthát azelőtt soha, meg pfuj, meg mirejóaz... De 8 év konditermezés után, lám, milyen az élet, belekezdtem, és nem bántam meg!
Végre, mozog a táj, csipognak a madarak (most épp a varjak), és senki nem állít meg beszélgetni, viszont olyan szép naplementékben nyargalok, hogy az már-már giccses. A távok még rövidek (heti 3 x 4-5km), de a lelkesedés megvan - és jó lenne egyszer az életben egy félmaratont magam mögött tudni. Vagy az csak meghozza az étvágyat? :))
És még a beszólásokról: olyan bátor ember nincs a környéken, ellenben a helyi motoros vagányok épp esedékes gyorsulási futamára egyszer betévedtem (frászt, ők marhultak az ÉN bejáratott útvonalamon). Nos, a közelembe érve olyan udvariasan lelassítottak, hogy az már kínos...
Kösz mindenkinek a blogért, hajrá tovább, és várom a póló megjelenését!
boibo 2008.11.23. 21:53:22
Ha 8 évig kondiztam volna, és nem 160 centis nő lennék, én is lazábban venném biztos ezeket a dolgokat.
Örülök, hogy élvezed a futást, hajrá!!!
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
