Háromhatvan
2009.03.25. 10:02 Ras
Becsszóra nem a régi kenyérárakról lesz szó. Bár a szénhidrátok jelentős szerepet fognak játszani, mégha csak közvetve is. Legutóbbi szösszenetem folyománya a téma: Veszprémi 6 órás Országos Bajnokság és csapatverseny szubjektív. Természetesen ideális futóidővel indult a hétvége pénteken délután, ennek örömére be is szinkronizáltam egy közel huszas etapot iziben, metszve a délután fél ötös menetrendszerinti hózáport a hármas vágányon. Ezután pedig reménykedtem, hogy a Rocky-életérzés oltárán bemutatott áldozatom értő fülekre talál, és a szombati háromszázhatvan perc kellemesebb körülmények között telik. Ez bejött, de azért nem volt benne köszönet. Kettő dolgot szögeznék még le elöljáróban: 1) Veszprémben mindig fúj a szél; 2) nincs olyan kilométer a városhatárokon belül amely maradéktalanul sík lenne (még a VEDAC atlétika pályája is egy dombtetőre, vagy olyasmire épült, nem tudom meddig gyalulták mire a rekortánnak sík alapja lett).
A verseny napján mindig korán ébredek, így történt ezúttal is, pedig előzetesen megállapodtunk Tamással hogy bulira vesszük, senki sem edzett, minek szaggassuk szét magunkat. Az előző napi hózáporos majdnem huszast még éreztem a lábaimban, bár ezt egy laza reggeli piacozással hamar el is űztem. Gyors és könnyű reggeli (tea, narancs, alma, puffasztott búza), majd a héten már sokadszorra meglógok a mosogatás léleknemesítő feladata elől (hogy aztán másnap háromszor legyen behajtva rajtam), és irány az Erzsébet sétány, a versenyközpont és -pálya.
A rajt előtt kb negyed órával érek oda, tehát természetes, hogy a csapat többi tagja megszavazza, hogy én kezdek. Minek is az embernek ellenségek ilyen barátok mellett. ;) Kis változás hogy eredetileg két társaságot akartunk indítani, de végül néhányan kihullotak és öten maradunk, így Tamás feláldozza magát, ő nem fut. Muhari mester is jelenvan, így elfogott a gyanú hogy nem lesz egyszerű a buli, de nincs idő töprengeni, átöltözés. Mire menetfelszerelésben vagyok, pont annyi időm van a rajtig, hogy készenlétbe helyezzem a technikát és egy-két ismerőst üdvözöljek a mezőnyben.
A pályát jól ismerem, az egyetem és a mögötte lévő temető közötti sétányon van kijelölve, egy kör 1388m, hat méter a szintemelkedés körönként. További érdekesség, hogy a temetö fölött-mellett pedig a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház található, nem tudom hogy igaz-e, mert sosem kellett még arra járnom, de az urban legend szerint az intenzív osztály ablakai a pont temetőre néznek. "Dolgozó ember látja a perspektívát" (Hofi)
Ahogy elindulunk a tömegből többen is méltatlankodnak a hat méteres szintkülönbség említésére. Hát igen, aki a Margitszigeten edz vagy az Alföldön talán kis hendikeppel indul, de gátoldal ott is van, meg tízemeletes panelek. Engem a hideg és a felszakadozott de állandóan rohanó felhők jobban aggasztanak, de bízom a menedzserem tanácsára vett meleg sztreccsben és a három rétegben felül. El is engedem a gyeplőt, menjenek a lábak, ahogy jólesik.
A tömeg húz, ránézek a célkapuban az órára: 6p05mp, ahhoz képest hogy az idei kb háromszáz km bőven ötperces iramon kívüli, ez a 4p20mp-es iram kifjezetten jó. Azért a pulzusom korrekten a 182-186 körüli pulzustartományban hesszelt végig. Mivel a mezőny végéből indultam, rendesen kellett előzgetnem, és mire a mezőny elejére értem a rövid pályán a farkába harapott a kígyó, így kicsit nehezen tudtam követni hol állunk. A hetedik körre kezdett elfogyni a szufla, úgyhogy még az elején szóltam hogy váltás lesz. Ahogy kiálltam a kör végén, Muhari Gabi vérszemet kapott hogy másodikak vagyunk két perc hátránnyal úgyhogy kiadva a jelszó: tolni kell.
A kispadra ülök amíg a srácok két-három körös váltásokkal átveszik a vezetést és stabilizálják az előnyünket. Tankolom a szénhidrátot: keksz, nápolyi, narancs, alma és persze víztől kóláig mindenféle sűrűségű lötty van. A srácok fellelkesültek, ilyen ha egy futó vérszemet kap.
Nagyjából félidőnél szállok vissza a mókuskerékbe, ekkor még mindig szoros a csapatverseny eleje, a dobogósok egy körön belül, az erős kezdés után a Spontán Kék a negyedik helyre csúszik vissza, mi (a Keksz team: Bognár László, Horváth Dávid, Muhari Gábor és jómagam) szorosan loholunk az enyhén nyelvtörő nevű JulcIsPisti mögött, de egyértelműen látszik, hogy már nincs reális esély és főleg edzettség visszavenni vezetést.
A következő négy körömet meghajtom, átlagban 5p50mp-re jött ki, elégedett vagyok, de már fáradt is. A futás után kihülni, majd ismét felizzítani az izomzatot nem éppen erőtartalékoló. Megszilárdult a helyezések sorrendje is, a címvédő Démász csapat két körrel van mögöttünk. Kezd visszalényegülni az egész egy jó futós bulivá. Egyre kevésbé figyeljük ki hol van előttünk-mögöttünk, inkább a pályán egyéniben futók bíztatása vagy a pálya szélén fagyoskodó régi és új ismerősökkel beszélgetés a fő program. Persze még egy kicsit futni is kell. Kellőképpen átfagyva az utolsó háromkörös szakaszomtól, ügyesen leadom a többieknek a végső köröket és inkább átöltözök meleg ruhába. Besegítek még kicsit pályamunkásként a végső harangozásnál, és fenem a gyomrom a lángospartira. :)
Természetesen mindenki nagyon várta már az 5-kor kezdődő eredményhirdetést:
Női országos bajnok - Juhász Ágnes - 62.179 méter
Nő 18-35 év között - Juhász Ágnes - 62.179 méter
Nő 40-45 év között - Toma Beáta - 53.886 méter
Nő 45 év felett - Fülkorn Andrea - 56.565 méter
Női csapat - Marathon TKE - az egyetlen női csapat!
Férfi országos bajnok - Zahorán Ádám - 81.933 méter - új pályacsúcs
Férfi 18-40 év között - Zahorán Ádám - 81.933 méter
Férfi 40-45 év között - Chrobák Gyula - 74.609 méter
Férfi 45-50 év között - Tóth Attila - 73.120 méter
Férfi 50 év felett - Kovács Imre - 66.754 méter
Férfi csapat - JulcIsPisti - két férfi és egy nő!
Mi végül az ezüsttel vígasztalódtunk, illetve hogy megelőztük a címvédő Démászt. A többiek később egy esti sörözéssel (innen is köszönik a megújult Ádám sörözőnek a vendéglátást). Én nem vártam meg az eredményhirdetés végét, a fotók után tepertem a füredi buszhoz, hogy megnézzem mi a helyzet DaMartiannal, aki a Balaton Szupermaratonon tolta aznap a harmadik szakaszt.
Mire hazaértem, kaja után eldőltem az ágyon mint egy zsák és így kimaradtam az egészségügyi sörözésből, de ahogy Tamás haverom ismerem, lesz még idén alkalmam bepótolni. Azért vasárnap este, a regeneráló futás után lecsúszott egy Staropramen Černý a versenyen kapott korsóból. :)
Frank Tibornak pedig utólagosan is Boldog Születésnapot!
A képekért köszönet a hunrun.com-nak.
7 komment
Címkék: veszprém ultrafutás ob viking se 6 órás zahorán ádám juhász ágnes frank tibor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.03.25. 12:39:18
először nem értettem, hogy lehet elkezdeni 6 órát futni 4:20as kirikel, de aztán feltűnt nekem is hogy VÁLTÓról van szó. :)
pkrisztike 2009.03.25. 13:20:36
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.03.25. 13:25:27
Ras · http://futo.blog.hu 2009.03.25. 16:48:14
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.03.25. 17:40:51
Ras · http://futo.blog.hu 2009.03.25. 17:51:41
Ras · http://futo.blog.hu 2009.03.25. 17:55:07
Zahorán Ádám meg szombaton futott 1,95db 3ó04p-es maratont.
:)
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
