Veitsch-i kiruccanás

2009.07.02. 17:03 szasza75

Az elmúlt két hétben az életem nem a saját futásaimról szólt. Ugyan volt egy-két 9 km-es kísérlet, a gyenge tempóban mutatott magas pulzusom aggasztó volt. Tény, hogy az elmúlt dolgos napokban iszonyúan leharcoltam a szervezetem, fáradt voltam, kedvtelen és motiválatlan bármire is, leginkább a futásra.

Tavaly június végén először voltam a Veitsch-i ultramarathonon. Akkor a táj szépsége, a szervezők barátságossága és a verseny színvonala teljesen lenyűgözött. Gyakorlatilag már tavaly eldőlt, hogy idén ismét ott leszek. A kedvezőtlen, fáradtságra utaló előjelek ellenére pénteken fél 5 kor autóba pattantunk és rögtön dugóba is kerültünk az M7-esen.

Attila Balatonföldváron nyaralását töltötte és várt ránk, hogy felvegyük, onnan céloztuk meg az Alpokat. Az útvonal megválasztása sem volt a legideálisabb. Útközben belefutottunk még egy karambolba, amit úgy eltereltek, hogy gyakorlatilag egy murvás úton kellett megtenni pár kilométert teherautók és buszok mögött. A 8-as út környékét helyenként az áradó Rába borította. Kerteket, utcákat, temetőt és talán egy hidat is, mert ismét elterelték a rendőrök a forgalmat. Este fél 12-re értünk ki. Morcos voltam és fáradt, csak aludni akartam. A vadonatúj 2 másodperces sátor kiesett a kezemből és szinte már aludtam is.

Reggel madárcsicsergésre friss, párás levegőre ébredtem. Még 2 óra volt a rajtig, amiből 40 percet a kávézó keresésével töltöttem.

Igen kedvelt verseny ez a magyarok körében. Aki egyszer ide eljön, az legközelebb is visszatér. Pár ismerős arc, barát üdvözlése, aztán egy nagy ágyúdörgés és elindult a mezőny. Az első 1 km lejtővel kezdődik. Mindenki rohan. Az egyéniek távja a kiírás szerint 56 km, ezt meg lehet tenni 3 fős váltóban igazságosan elosztva is.

Nagyjából 650 méter magasról indulunk, és az 1984 méteren fekvő Veitsch csúcsát kell meghódítani, aztán vissza kell ereszkedni a starthelyre egy másik útvonalon. A 2. kilométertől erős kaptató kezdődik. Egy pillantást teszek az órámra, pulzusom masszívan 170 körül mozog és nem akar lejjebb menni, pedig épphogy kocogok. Azt hiszem, itt minden eldőlt.

Hiába, szervezetem nem akarta ezt a próbatételt. Kicsit visszaveszek, szinte sétálok, sorba mindenki lehagy. Felmerül bennem, hogy inkább visszasétálok, aztán meggondolom magam, ha nagyon szarul leszek, akkor legfeljebb túrázok egy jót. A biztonság kedvvért egy esődzsekit tekertem a derekamra, kiszámíthatatlan az időjárás.

Ebben a totyogásban telt el 50 perc, aztán valahogy helyreállt a rendszer, pulzusom visszakúszott az üzemi normára és még a mozgásom is gyorsult. Egy dolog állandósult, elkezdett lüktetni az egyik fogam, szerintem be van gyulladva, tekintve hogy ez amolyan szétbuherált fog, feltételeztem, hogy nagyobb fájdalom azért nem lesz.

Csodaszép táj ez, kívánom mindenkinek, hogy egyszer próbálja ki, amit az ilyen hegyek látványa és szabadsága nyújthat. Kicsi vagyok, de ilyenkor mindig közelebb kerülök a természethez. Talán egy kicsit részesévé is válok.

Fridman barátom vág hátba egy kis idő múlva. Kemény legény, pár hete a Kinizsit tette meg oda-vissza. Nem gondolom, hogy kipihente az akkori fáradalmakat, ebben ő is megerősít. Egy darabig együtt futunk, aztán a nagy kaptató előtt leállok falatozgatni. Kell az erő, mert az elkövetkező 40-50 perc csak mászásról szól.

A következő szűk 2 km-en mintegy 450 m szintet kell bedarálni. Futásról itt szó sincs. Itt már a növényzeten is látszik, hogy magasan vagyunk. A sporikat begyűjtöm, jó tempóban haladok, a tetején pedig ismét egy frissítőpont. Innentől kezdve kifejezetten technikás a pálya. Rengeteg kellemetlen kő, szikla és tehénszar. A terep viszont szinte vízszintes, így laza kocogásra vagyis szökellésre váltok. Volt ugyan 3-4 veszélyes mozdulatom, mint például majdnem lecsúsztam a hegy széléről, vagy majdnem ráestem egy sziklára, de ezt a szakaszt baleset nélkül megúsztam.

A legkellemetlenebb szituáció az volt, hogy vagy a nagy sárba vagy talán tehénlepénybe kétszer beleragadt a cipőm, de annyira, hogy zokniban léptem tovább. Innentől meredeken, aztán enyhébben lejtett az út.

Gyorsan futni ennek ellenére nem lehet, mert nagyon sok helyen gyökerek, csúszós kövek húzódtak az egy nyomtávos ösvény mentén. Mivel a 2. kilométertől a tervem az volt, hogy úgy menjek, ahogy viszonylag még élvezem, ezt komolyan be is tartottam. Természetesen úgy összességében az egész futáshoz nem volt kedvem, de mégis kihoztam belőle élvezeti szinten a maximumot. Ha kellett, sétáltam, ha kellett, lendületes tempót nyomtam. A táv utolsó 4 km-e folyamatosan lejt, így teret adtam a gravitációnak és szépen legurultam. Különösebben semmi bajom nem volt, de sajnálom, hogy ebbe az élménybe ilyen fáradtan és motiválatlanul kezdtem bele.

Szerintem a táv 56 km helyett 51-52 km lehetett, benne 2200m szinttel, 5:55 alatt abszolváltam mindezt. A vége mindig a legszebb. 2 sör, néhány Radler, egy fél grillcsirke, pár süti javított a kedélyállapotomon. Jó hangulat, elégedett arcok és a barátok is mind beérkeztek.

Záróakkordként egy nagyobb bécsi szelet elfogyasztása után az eső is rázendített. A sátorban aztán nem kellett altatni.
Reggel a 2 másodperces sátor összeszerelése sem tartott többe, mint 1 óra, vicces volt. Még jó hogy a sátorban levő címkén le volt írva a sátor-összehajtogatás videó elérhetősége. Idióta franciák. Valójában Veitsch nincs is messze. 3 óra alatt visszaértünk Budapestre.

7 komment

Címkék: fáradtság hegy alpok veitsch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2009.07.02. 19:05:06

A sátrat, tuti, hogy a Decathlonban vetted! Én egy szélfogót vettem a gyerekeknek, de az első összehajtás nekem is 30 percbe került. Nem hittem el, hogy még tovább is lehet csűrni-csavarni anélkül, hogy eltörne (egyre kisebb nyolcasokat kell félbehajtani). A strandon aztán már profi voltam. Persze elmond sokat az összehajtás egyszerűségéről az is, hogy a oktatóvideót készítettek a mozdulatokról. :)))

Válasz erre 

CsCsabesz 2009.07.02. 22:30:00

Hat haver le a kalappal! 6 orat meg akkor sem futnek, ha az eletem mulna rajta. Lusta vagyok nem tagadom, de a teljesitmenyt azt elismerem. Gratula, meg ha nem is elvezted. Majd legközelebb.

Válasz erre 

Jane 2009.07.03. 00:06:06

Érdekes, hogy minden futónak megvannak a rövidebb-hosszabb (futás)motiválatlan periódusai az életében, az éveiben, a hónapjaiban. És az is érdekes, hogy ki hogyan, és mitől lesz túl ezeken. Persze, ha fáradt, és kimerült a szervezet akkor pihenni kell, vagy teljesen másfajta sportmozgást végezni, és várni amíg a lábak újra menni akarnak. De mivan, ha csak pszichésen nem működik a dolog?
Na, én olyankor olvasom a futóblogot. Persze Nekem most királyság van, mert csak februárba kapcsolódtam be a blog életébe, így minden bejegyzés és komment amit előtte írtatok vadiúj. Olvasgatom is őket ha van egy kis időm, és ha lelkesítésre van szükségem :)) És kommentelek, bocsi ha legtöbbször olyan dolgokat, amit már egyszer letárgyaltatok, csak én még nem olvastam :S
Na, de egy szó mint száz, adott neked ez a verseny lelkileg annyi pozitívumot Szasza, hogy megint motivált legyél a futáshoz? Mert nekem a versenyről szóló írás mindenképp :))
A teljesítményhez egyébként nagyon gratulálok, a sátorban alvás, és a hegyek miatt pedig baromira irigykedem...

Válasz erre 

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.07.03. 09:09:36

Szinte mindig motivált vagyok ritkán nem, ez pont olyan nap volt!
na erről lenne szó: sírni tudnék...
http://www.quechua.com/EN/our-products-35141677/?titreVideo=Seconds%20Tents&urlVideo=/EN/files/assets/74706625-en-quechua-2s-4places-09013/en-quechua-2s-4places-09013.flv&descVideo=2%20Seconds%20Tents&dureeVideo=1'03%22&share=true

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2009.07.03. 12:29:28

Most nézem a tehenet a képen. Nem is lila! Akkor a Milka nem itt forgatta a csokikészítésről a dokumentumfilmjét? Egy világ omlott bennem össze! :))))

Válasz erre 

mr lebowski (törölt) · http://nearlydark.blog.hu/ 2009.07.04. 12:01:27

@CsCsabesz: 6 óra futás? kb 6 perc után infarktust kapnék :S

Válasz erre 

WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2009.07.06. 00:10:23

Eléggé számít, hogy mennyire aklimatizálódik az ember a magassághoz... :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: