Ismerős a szituáció. Ugyanilyen gondjaim voltak a bécsi félmaraton előtt, csak nem derült ki, mi volt a bajom. De most legalább újra előjött, ismét dögrováson vagyok. Én is úgy álltam oda a rajthoz, hogy csak élve beérjek, az a lényeg.

Ezt most megkönnyeztem. A fene se érti, mi viszi az embert előre.
Gratulálok!

A zorál fej viszi előre az embert.

Mivel magának úgy sem mondja az ember..-és mástól hallani jobban esik-.....majd én kimondom: HŐS VAGY..........megcsináltad.......fénykép is van róla......lehet még legenda is leszel..:)

Mellette a szemüveges faszi milyen jó cuccokban van! Horgászmellény, galléros póló, modell lépés. :))

Egy héttel a verseny előtt homloküreggyulladás miatt sapkában a szobában....
Ez nem hős, hanem hülye....
Maratont minden héten tudok futni, egészségem csak egy van.

Most tényleg, csak én nem tudom, mi az a zorál fej?
a, cianotikus
b, pixeles
c, valamelyik - családja körében ismert - pornósztárra hasonlít

@bagolybagoly: javaslom tanulmányozásra Nick Cage és Steve Segal 1000 arcát. Na, AZ a zorál fej :DD

Sok verseny van, maratonból meg pláne sok.
Én megfogadtam betegen, felkészülés nélkül soha nem indulok el. És ezt tartom!

@szasza75: ennek volt valami előzménye?

Maraton csak egy van! A maraton életre-halálra! :)

@tapirka1014: Egyetétek! Szerintem Mr. BMB Zorál is így gondolja mára, de hát mindenkinek volt már olyan, hogy tűzön-vízen át ragaszkodik egy nyílvánvaló hülyeséghez. Én megértem :)

Egyébként hamincegynéhánynál, amikor az erdőben a temetési zene szólt, akkor nekem is elkezdett pixelesedni a fejem.

A hozzászólások alapján videót is kellene látnom, jól sejtem? Nálam csak a kép jelenik meg.
Józsi, hegesztenél valamit a technikán?:)

@angelday: Mind a kettőre.

A Római maratonra edzés nélkül indultam, 1:47-es első fél után 4:08 lett a vége :-) ez 2:21 második félmaraton. 34 perces különbség, azóta ez a difi max 1-2 perc.

2008-ban beteg voltam, de elindultam az MB-n Kékesnél kiálltam.

Ez a két esemény elég tanulságul szolgál.

@manor: nem, itt nincs videó.

@angelday:
Ez válasz? Akkor legyen!:)

Egyszer én is futottam betegen félmaratont. Nagyon akartam futni, mert éppen néhány csúnya kudarcon voltam túl, és bizonyítani akartam magamak, meg a világnak, úgyhogy bevettem egy marék lázcsillapítót, felszerelkeztem ipari mennyiségű zsepivel és rajthoz álltam. A takonykórt leszámítva jó formában voltam, úgyhogy egy darabig ment is a futás, de kb. féltávnál már alig kaptam levegőt, és persze pocsék időt futottam. Tanulságnak viszont jó volt, és végül is nem bántam meg, mert így nem volt bennem utána a "mi lett volna, ha..." érzés. De soha többé.

engem is elkapott a felső légúti katasztrófa márciusban, nem is mentem versenyre.
viszont most máj. 1-én nekiugrok a Buda MBT maratonnak bringával, május végén meg jöhet a keszthelyi kilométerek :o)

a Runner's World-ben olvastam, hogy télen/hűvösebb időben nem érdemes 60 percnél többet futni, mert nagyon legyengül az immunrendszer és a bacis időszakban ez elég sok problémát okozhat - amint a kommentekből látom, tényleg így lehet, elég sokan voltak dögrováson az elmúlt 1-2 hónapban.

@szasza75: Egyszer mindenki megpróbálja... ;)
Én 2008-ban totál edzetlenül álltam oda a Bükki Hegyimaratonnak. Megcsináltam, de olyan megrázó élmény volt, hogy azóta csak az edzettségi szintemnek megfelelő hozzáállással állok neki egy versenynek.

Részemről maxi riszpekt! :)

én ma kicsit megnyugodtam.
a doki szerint nem porckorong, csak nyomja valami az ideget, amiatt vagyok napok óta halálomon
remélem, igaza van...

mindenesetre az aktuális futásokat nem hagyom ki, mert futni tudok, csak ülni nem...

de azért maratont nem tolnék
amúgysem

Hát, nem tudom. Én az egészségemért futok, és mikor valaki éppen az egészségét teszi kockára a futással, azt nem tudom értelmezni. Do not try this at home.

tényleg mi értelme ennek. én most félek h ízületileg a félmaraton is túl nagy szenvedés lehet versenytempóban :D úgyhogy maratonhoz max. úgy fogok csak odaállni, hogy az ízületeimnek meg se kottyan 30-40km előtte edzésben - nem versenytempóban, persze. vagy pedig 30km versenytempóban pl. a spar 30km ősszel. ha az se kottyan meg, akkor mehet a maraton. addig nem :))

@monerd2: az hogy verseny után kicsit fáj, nagyon fáj természetes. :) az a baj ha edzésen, sokáig futsz úgy, hogy utána fáj.

@Lemúr Miki: hát nemtom. te már futottál másnaposan velenecei-tókört. Áronnal futottunk novemberben taknyosan, krákogósan siófoki félmaratont, legutóbb kialvatlanul toltad velem a tópartit és mindig jó eredményeink lettek, jobbak mint amiket vártunk.
lehet betegen és felkészületlenül futni, ilyenkor akkor jön a fejreállás, ha a nembeteg felkészült eredményt szeretné az ember elérni. na olyankor lesz sokkal lassabba táv másik fele. :)

Szerintem ez pusztán személyiség kérdése. Aki egyébként is nagy kockázatvállaló az élet egyéb területein, az időnként (legalább egyszer életében) bevállal egy ilyet. A másik dolog az eltökéltség, aki mindent szeret tűzön-vízen át keresztülvinni, azt nem tartja vissza ilyenkor semmi. És ha még alapvetően maximalista is, akkor még az időt is tartani akarja..., ebből lehet baj.
Nem analizálni akarok, csak szerintem futóéletünk vezetése is csak olyan, mint általában az életvezetésünk. Semmi másra ne számítsunk. És ez így van jól. :-)

@szasza75: Tisztességesen felkészülve, és egészségesen maratont/félmaratont futni nem nagy ügy.
Úgy mindenkinek megy.
Na de betegen, edzetlenül... az a rock and roll!
:)

@Nylonman: az igazi VÉRFUTÓ sosem adja fel és a halálos ágyáról is felkel maratont futni...
:)

@Mylady: és viszi magával a túlélőkést a kutyák ellen, ezt ne feledjük el :D

Egyébként valaki feljebb jól megfogalmazta én is az egészségemért futok és nem a futásért akarom kockáztatni az egészségemet. Ezért jelenlegi állapotomban a május végi keszthelyi félmaratonra sem megyek inkább, mert nem tudok tisztességesen felkészülni rá.

Ettől függetlenül maximális elismerésem az úriember teljesítménye előtt.

@xhege: én úgy vagyok vele, hogyha nincs láz és konkrétan a lábam nem tropa, de kedvem van futni, akkor megyek. persze ha már utazás is bejátszika dologba az más

@rrroka: "az hogy verseny után kicsit fáj, nagyon fáj természetes. :) az a baj ha edzésen, sokáig futsz úgy, hogy utána fáj."

konkrétan arra gondoltam h verseny KÖZBEN fáj... na az nem lehet kellemes!

Nem tudom igazán értelmezni az egészet:

1. Szerintem az én fejem mindig ilyen futás közben :D
2. Vagy 10 éve nem kapott el a takonykór (se más vírusos nyavalya) hál'isten. (vagy az már annak számít, hogy egyszer, délután két papírzsepit is elhasználtam)
Minden reggel 1 pohár Hohes-C, de tényleg minden reggel!!!!
3. Volt már olyan FUTÓ, aki feladta??????!!!!!!

@Mylady: nekem volt ilyenem, amikor végre időpontot kaptam a dokitól, 2 (kettő) perc alatt helyrerakta, de komolyan!!! És még csak nem is fájt!!! (csak röntgent kellett csináltatnom előtte)

@bitliszbá: hát én most kaptam olyan lórugásnyi adag izomlazító/gyulladáscsökkentő/akármi gyógyszert, hogy egyetlen(!) szemtől szinte teljesen rendbejöttem :)
tegnap még majdnem sírtam itt a számítógép előtt ülve, annyira fájt, mára szinte nem is érzem

a doki (nem szak, hanem általános) szerint ez a legmakacsabb lumbágószerűségeket is szétkapja 3 nap alatt

Kicsit offolok tán, de csak félig. Amikor megnéztem a képet, mindahány futót, aki szerepel rajta, hasbarúgott a versenyláz. (meg a képzavar) Egy pillanatra erőt vett rajtam az érzés, amit a rajt előtt, illetve a felkészülés utolsó szakaszában szoktam érezni egy-egy verseny (helyesebben erőpróba) előtt. Ebben nemcsak az izgalom jelenik meg, hanem egy kis félelem a terheléstől, a kudarctól. Ahogy néztem az elgörbült fejeket, felrémlett a „mindjárt feladom, csak még a következő frissítőig elmegyek” érzés.

@monerd2: közbe se baj ha fáj, attól érezni, hogy jól megy. :D

@xhege: Ezt a túlélőkés sztorit de jó, hogy előszedted, jót röhögtem megint :D
Egyébiránt azokkal értek egyet, akik inkább a csacsiság kategóriába sorolják. Egy profi esetében van ennek értelme. Amatőrnél sztem nincs.

Ami a zorall fejet illeti, tessék utánanézni a szakirodalomban: szleng.blog.hu/2007/11/27/zorall_1#more687354

@NJoco: pont ezt akartam en is mondani. Amatoroknel minek kockaztatni ilyen dolgokat? Egy profi az ertheto, hiszen ebbol el, de egy amatornek meg kell vonnia a vallat es azt mondani, hogy "jol van, majd legkozelebb". Szerintem.
Ha meg utazas is volt benne, akkor szepen el lehet menni varost nezni/videken gyalogolni egy jot es lezarni egy "szelavi" felkialtassal.

@kg_kilo: Szerintem egy profi pont azért nem kockáztat mert ebből él! Megnyerni egy versenyt nem éri meg ha lesérülsz, mert arra több másik verseny is rámehet, és akkor nem keresel pénzt...

@DaMartian: Es a TdF-en torott kulccsonttal tovabbmeno bringasok? Egy lebeg elotte, be kell menni a celba, iccaka majd helyrerakjak a dokik. Na egy amator ezt nem csinalja szvsz.

MIBŐL VAGY TE EMBER?!
Gratulálok!!!!

@kg_kilo: az más szerintem. Focistákat, kéziseket, kosarasokat is összerakják egy-egy fontos meccsre amikor még közel sem 100%-osak, de ha TdF, Dakar, Olimpia vagy más olyan verseny van, amire év(ek)et készülsz, és fontosabb mindennél, vagy az utóbbi esetében amikor tudod hogy egy sanszod van, mert 4 év múlva már ki tudja ott lehetsz-e, akkor még felfogható valahol ez az elmebeteg (felelőtlennek is mondható) hozzáállás... Mint a tornász csaj aki törött vagy szakadt vagy nem tudom milyen bokával csinálta meg az olimpián az utolsó ugrás gyakorlatát... Nem kell erről példát venni! A futóknál (az olimpiát kivéve) szerintem amúgy sincs ilyen... Egy NYC vagy Boston maraton nagy, fontos verseny, de ha nagy gáz van majd mész jövőre, de ha egy életre maradandó vagy hosszan tartó sérülést szerzel, akkor utána nem tudsz pénzt keresni... Törés, meg felsőtest ebből a szempontból nem annyira gáz... Inkább a szalag és ízületi sérülés meg a gerinc veszélyesek. A motorversenyzők is nyeregbe szállnak amint annyira összeforr a csont hogy húzhassák a gázt...mondjuk ez sem normális szerintem! De amatőr szinten is vannak ilyen példák. Az egyik AMATŐR csapattársam törött lábközépcsonttal játszott végig egy fél kosármeccset, egy másik barátom gallyra ment térddel tolt vagy 10 kilit a Nike félmaratonon, de nem adta fel, csak 15-nél beérte a záróbusz. Én is szenvedtem már végig egy maraton második felét elég duván begyulladt IT szalaggal (hülyeség volt) és azon idegeskedtem, hogy nem lett PB, pedig ma már tudom, erre a kitartásra kellett volna a legbüszkébbnek lennem, mert nehezebb volt, mint bármelyik másik verseny. Meg játszottam már olyan dagadt megrándult csuklóval, hogy konkrétan csak könyökből hajlott a karom, csuklóból nem...ami kosárlabdában nem előny : ) De egy volt kollégám férjéről hallottam a legdurvább sztorit, aki szintén "hobbifutóként" egy terepmaraton utolsó 10 kilométerét úgy futotta végig, hogy egy gödörben kifordult a bokája, és elszakadt (valószínűleg "csak" részlegesen) a bokaszalagja.. Ez azért köszi! Ezért szerintem ez nem feltétlenül amatőr/profi, hanem inkább beállítottság kérdése. Sok amatőr, épp azért mert magáért fut, büszkébb annál, mint hogy feladja. Sokszor jobban fáj egy feladott verseny, mint egy fájós akármi... Ráadásul egy amatőr nehezebben mérlegeli, hogy mi az, ami maradandóan árthat és mi nem. Ők inkább érzelemből hoznak döntést (nagyon szeretné elérni amit eltervezett) és az endorfin sokszor letompítja a jelzéseket, és az ember hajlamos inkább továbbmenni. Én csupán annyit mondtam, hogy a profik ilyenkor sokkal inkább racionálisan tudnak dönteni. Ha egy sérülés miatt amúgy sem tudna olyan eredményt elérni ami a célja, és amivel keresne vagy évkönyvekbe kerülne, akkor inkább nem kockáztat feladja a későbbiek érdekében, őket pusztán a célba érés nem motiválja úgy, mint a hobbistákat!

Továbbra is azt gondolom, hogy a dolog elsősorban személyiség kérdése. Teniszből példát véve, Djokovic egy kis meleg miatt képes meccset feladni, a másik inkább telehányja a a pálya melletti szemetest, akkor sem. Valaki összekötözött kézzel, lábbal, komoly sérüléssel, ilyen-olyan szalaghúzódással, tán szakadással is küzd, sokszor csak úgy vonszolja magát a pályán, pedig mindannyian profik! De más személyiségek. Vannak akik kockázatvállalóbbak, maximalistábbak, eltökéltebbek, motiváltabbak, kitartóbbak, fájdalomtűrőbbek...stb., és eszerint döntenek, mindenki saját felelősségére. Az benne a jó, hogy mindenki magáért felel. :-)

@DaMartian: ismerős szituk, amiket ecseteltél :) Én megrepedt lábközépcsonttal játszottam végig egy egy napos tornán az utolsó másfél meccset. Akkor fájt, de nem annyira, hogy eszembe jusson abbahagyni, bezzeg másnap....
Mikor a bokaszalagom elszakadt, akkor is felugrottam a földről meccsen, de azzal a lendülettel vissza is zuhantam és úgy kellett levinni a pályáról. Na akkor fel sem merült a folytatás, hiszen a baleseti sebészetre is úgy vittek :))

Most viszont már öregebb vagyok és bölcsebb, így ha valami nagyon fáj abbahagyom, de ha csak kicsit.... :)))

@xhege: ja és kb 2 óra múlva tiltanak el újra a futástól, mert megyek az 1 éves kontrollra az ortopédiára :)

@xhege: örömhír, nem vagyok eltiltva. A doktornéni kérdezte, hogy betartottam az elmúlt egy éveben , hogy nincs futás és foci? Mondtam, hogy nem. Erre ő azt mondta, hogy megnézzük a röntgent és meglátjuk kinek volt igaza. Mivel az állapotom nem romlott, a porcképzők hatásra fájdalmam sincs és az izületem mozgása is jobb, mint tavaly azt mondta, hogy ha 1 év alatt nem lett rosszabb, akkor ne hagyjam abba egyelőre :)))

@xhege: király! :D

@rrroka: én is így gondolom, most már csak újra formába kell lendülnöm :)

@xhege: hát akkor hajrá! :) de azért óvatosan.

@DaMartian: most ezt nem értem. az csapattársad mp3-at hallgatva kosarazik...?

@rrroka: Bingó : )

@xhege: Milyen porcképzőt szedsz, és mikor kezdi éreztetni a hatását? Nekem nagyon kéne vmi, ami működik is...

@szacuki: Tavaly felírtak egy komplex kúrát, amit végigcsináltam. Az 2 hónap Dona nevezetű tablettából, és 3 hónap Condrosulf tablettából állt. A Donát sokan szidták nekem, hogy nem ér semmit, de nekem bevált. Komoly fájdalmaim voltak, amik kb. 1,5 hónap alatt teljesen elmúltak, de már 3 hét után érzékelhető volt a javulás. Javasoltak még Hyaluron kapszulát is, de azt nem próbáltam.
Az 5 hónapos kúrát követően 4 hónapig nem szedtem semmit, és most februárban újra kezdet fájdogálni a csípőm, így most Béres porcerős 3 hónapos kúrát csinálok (anyagilag valamivel kedvezőbb, mint a fentiek). Itt is 2-3 hét múlva megszűntek a fájdalmaim (igaz most nem voltak olyan nagyok).
Azt mondják, hogy a 3 hónapos kúrák után 4-5 hónap pihi kell, mielőtt újra elkezded. Erről megkérdeztem a dokit, aki szerint folyamatosan lehet enni a porcerősítőket, csak anyagi kérdés, hogy ki meddig bírja fizetni. Én személy szerint azért maradok az évi 2 x 3 hónapos kúránál egyelőre.

@xhege: Köszi!

@DaMartian: yo, akkor nem értünk egyet, csak bizonyos kérdésekben. De így szép a világ.
Egy a fontos, fussanak a csajok - előttünk! :D

@szacuki: nincs mit :)

@kg_kilo: nem mindegy, hogy előttünk vagy előlünk :)))