Kudarc vagy siker?

2011.06.07. 18:10 szasza75

Tételezzük fel, hogy a margitszigeti kör órája alatt állunk. Fontos pillanat ez. Azt tervezzük, hogy lefutjuk a teljes kört, egyben. Közben nem állunk meg pihenni, sem sétálni, csak futunk nyugodtan. Nem törekszünk csúcsra, csak sikerüljön jó érzéssel végre lefutni egyetlen kört.

Kényelmes kezdés után stabilan haladunk, tántoríthatatlanok vagyunk, menni fog. A tempó egyenletes, minden klappol, közeleg a cél, ám egy óvatlan pillanatban kibicsaklik a bokánk a cél előtt pár méterrel. Tökéletes futás volt — már ha van ilyen —, egy szisszenés a fájdalomtól, ami leküzdhető, persze nem futva, már csak gyalogolva. Csak pár lépés és megvan a kör.

- Egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a kapu alatt haladunk át, hanem azt kikerülve. Ez most nem jött össze, a célba érés nem, viszont a célegyenesig tartó álomszerű mozdulatsor páratlan élménnyel gazdagított. Akkor ez most kudarc vagy siker?

- Meg is tesszük ezt a pár lépést, szépen nyugodtam. Csak pár méter. Majdnem összejött úgy, ahogy azt elképzeltünk. Sokszor elképzeltük, hogy megyünk át a kapu alatt, átszakítjuk a képzeletbeli célszalagot. Igaz, megvan, de nem 100 %-osan jó érzéssel, nem úgy, ahogy megálmodtunk, ahogy százszor is elképzeltünk, beértünk. Savanyú ez így. Az első. Akkor ez most siker vagy kudarc?

Talán másban is megfogalmazódtak már ilyen gondolatok, ahol a terv nem elsősorban az hogy valamit teljesítsünk, hanem inkább az, hogy hogyan. Persze nehéz ezt egy versengő társadalomban függetleníteni, de talán vannak olyan célkitűzések, ahol az út élményének fenntartása a cél, és nem a teljesítés tudata.

Talán zavarosak ezek a gondolatok, de az is lehet hogy már másban is felmerültek már hasonló gondolatok.

13 komment

Címkék: siker kudarc elmélet merengő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pannonfunk 2011.06.07. 19:13:53

"az út élményének fenntartása a cél, és nem a teljesítés tudata"

+1, hogy nagyon 2.0-ás legyek :)

Válasz erre 

bitliszbá 2011.06.07. 20:49:40

a cél is csak útnak egy része...

A kérdésre válaszolva: besétálok a célba és fejben helyreteszem a dolgokat. Az idei szezon nekem erről szól. Minden a helyén van, éppen csak mindig 1 pici dolog közbejön..

Amit leírtál, az nekem ott kudarc, másnap siker...

Minden fejben dől el!

Válasz erre 

pannonfunk 2011.06.07. 22:28:26

@bitliszbá: De ha jól értem, Szasza éppen azt mondja, hogy maga az út legyen a cél.

Én pl. ennek a posztnak:

szasz-a.blog.hu/2010/10/31/piros_85

a hatására döntöttem el, hogy terepultrázni fogok. Tuti, hogy egyszer én is meg fogom csinálni a piros 85-öt, mert egy ennyire gyönyörű útvonalon futni valami fantasztikus lehet. Persze kijelöltem magamnak épeszű mérföldköveket, hogy 2 órán belüli félmaraton, meg négy órán belüli maraton, de egyre inkább érzem, hogy ezek majd egyszer csak jönnek, akkor is, ha nem görcsölök rá, és utána lehet menni hosszúakat is futni.

Szóval mindenképpen siker és nem kudarc, hogy explicite válaszoljak a kérdésre is :)

Válasz erre 

bitliszbá 2011.06.08. 08:09:19

@pannonfunk: ... akkor várjuk az ellenvéleményeket...

Válasz erre 

Zime 2011.06.08. 09:50:09

Óriási kudarc, én itt hagynám abba a futást, végleg!

Válasz erre 

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.06.08. 10:30:38

Sokszor követem el azt a hibát, hogy egy versenyt akkor értékelek pozitívan, ha minden kitűzött célt teljesítettem.
Eddig mindhárom félmaratonom előtt nagy nyomást éreztem magamon a célidők miatt, sajnos ez a kedvemet is sokszor elveszi a futástól. Tudom, hogy ez hiba és elveszik a lényeg, az élmény emiatt. Szerencsére sikerült a célokat leküzdeni, így visszanézve már pozitívan értékelek minden versenyt. A jövőben megpróbálom kicsit élvezni is a versenyeket, a Kékes csúcsfutáshoz már próbáltam így hozzáállni, éreztem a különbséget, nem volt nyomás, idegeskedés csak a futás öröme.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.06.08. 10:40:40

@pantomimes: Ezért jó olyan versenyre menni, ahol valami extra nehezítő körülmény van, mert akkor tudod, hogy nem aszerint kell értékelni a teljesítményedet, mint egy akadálymentes, sík pályás futóversenynél. A Kékes erre nagyon jó, meg nekem ilyen volt Szekszárd, meg most Keszthely is eléggé ez a kategória, mert ott is voltak emelkedők, meg nagyon meleg is. A K&H-n viszont nagyon görcsöltem, és ott egész végig csak azt éreztem, hogy nyomni kell ezerrel, mindent kiadva magamból. Szóval nem igazán élveztem, de annál boldogabb voltam az eredménytől. Így összességében megérte. De biztos, hogy kéne kicsit lazítósabban, élmény centrikusabban is futni.

Válasz erre 

effe 2011.06.08. 10:51:37

az egyik barátom bement a spuriba futócipőt keresni. kérdezgették természetesn, hogy mennyit fut, mi a célja, stb.
elmondta, hogy ő csak a futás öröméért fut, annyit, amennyi jólesik, nincsenek vele céljai.

mondta, hogy nehezen értették meg... :)

Válasz erre 

b.fruzsi · http://kmkovek.blog.hu/ 2011.06.08. 11:10:31

Belőlem egy nagyon teljesítmény-centrikus felnőtt lett. Igazából nem tudom, hogy a szüleim neveltek így, vagy csak szimplán fogékony vagyok rá, egyszerűen ilyen lettem. Az elmúlt 25 évben állandóan csak hajszoltam az elérendő dolgokat, a tökéletességre törekedve, mert kell a kitűnő bizonyítvány, az egyetem, a felsőfokú nyelvvizsgák, a külföldi másoddiploma, szakvizsga, a jó munkahely, a népszerűség, a jó kinézet, hogy a szüleim-családom-barátaim büszkék legyenek rám, legyek olvasott, mindig toppon a hírekkel, mellette jazz-éneket stb. És korábban annyira érdekelt, hogy mit gondolnak mások. A futást tulajdonképpen stresszlevezetőként kezdtem el, de mivel ez egy olyan sport, amiben a teljesítmény igencsak mérhető, ezért kezdtem átesni a ló túloldalára. A fejemben az volt, hogy itt a hosszabb távot és az egyre jobb eredményeket kell "hajszolnom".
Egy-két "kudarc" után viszont rájöttem arra, hogy nem fogom hagyni, hogy a futás szeretetét elvegye tőlem az egyre jobb eredményért való küzdés, mert nem akarom elfelejteni azt, hogy miért is szeretem ezt a sportot: a megtett út maga az élmény, minden egyes lépése az, és ezt mindig tudatosítani kell. Azt az érzést imádom, mikor az ember képes arra, hogy legyőzze önmagát, de most már úgy gondolom, hogy nem minden áron.

Válasz erre 

tvk · http://kodzaj.blog.hu 2011.06.08. 12:03:25

Nekem az ilyen helyzetekről mindig az <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9313">Apollo 13</a> esete jut eszembe. ("Houston, we have a problem.")

Amikor beüt a baj, villámgyorsan át kell értékelni a helyzetet és módosítani a célt. Így még összejöhet egy "sikeres kudarc", amivel a tanulságok levonása után ugyanúgy gazdagabb lesz az ember, mintha teljes sikert ért volna el.

Válasz erre 

e_easy 2011.06.08. 15:31:06

sztem ezt teljes mertekig embere valogatja, ha tetszik, ki milyen iskolat/filozofiat kovet.
van egy jobaratom, futasban kb azonosak a celjaink de csak mosolygunk az odavezeto uton.
a leirt tortenet amugy minden iskola szerint nagy szop@s, a kulonbseg annyi h kurakent az egyik csak hideg sort a masik jeges borogatast is ajanl :)

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.06.08. 17:49:43

Engem sokáig zavart, ha nem 1:50 alatt futottam a félmaratont síkon. Most már leszarom. Eddig az idővel harcoltam, de azokat a versenyeket nem élveztem. Nekem az idő másodlagos lett, attól vagyok boldog, ha ránézek egy baszott nagy hegyre és megveregetem a vállamat, hogy átfutottam rajta, faszagyerek vagyok. A teljesítménytúrák végén kapott kis jelvények ugyanolyan becsben vannak tartva, mint az érmek. Ráadásul a futóhátizsákomra vannak tűzve, lehet vagánykodni minden futótúrán. :)))

Válasz erre 

Zime 2011.06.08. 20:16:53

@BGy: Me supportive.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: