Bükki hegyi maraton beszámoló
2011.07.20. 10:54 angelday
azilinha továbbra is rendszeres résztvevője a futóversenyeknek. Ezúttal vajon megdöntötte-e saját rekordját?
Ez a futóesemény csak B tervként szerepelt az életemben. Triatlon versenyre akartam menni aznap, ami a rossz idő miatt elmaradt, így kerültem július 2-án a Bükkbe. Mivel az autónkat a kedvesem használta aznap, a futóblogos B. Fruzsitól kértem fuvart - és kaptam. (Utólag is nagyon köszönöm, Fruzsi. Jövök még nektek jó néhány sörrel. :-))
Háromféle táv szerepelt az ajánlatban: félmaraton, maraton és 50 km. Tamástól, Fruzsi tesójától kértem tanácsot, hogy az első kettő közül melyiket vállaljam be. Az UB-n futottam 54 km-t, ezért féltem egy picit, hogy még nem regenerálódtam, valamint a hegyi tereptől is tartottam, mert az edzéseim nagy részét nem 1200 méter szintkülönbséggel szoktam végezni. Ő azonban azt ajánlotta, hogy nyugodtan menjek neki a maratonnak. Így is lett.
Az időjárás szinte télies jelleget öltött, ami a futáshoz igazából nem volt (annyira) kellemetlen. A nevezés közben még fáztam, de nem volt sok idő ezzel foglalkozni. A rajtnál találkoztam J. Ricsivel, Szaszával és végre személyesen is megismerhettem BGy-t és Gabit a Nyírségi Futrinkáktól. Velük dumáltam, aztán gyorsan mentem öltözni. Fruzsi már kész volt, és itt elbúcsúztunk egymástól, mert ő a félmaratonon indult. Egyszer csak hirtelen 10 óra lett és elrajtoltunk.
A táv legelejére nem is emlékszem, csak arra, hogy perceken belül elkezdtünk lefelé haladni. A folyamatos szemerkélő (illetve néha jobban rákezdő) eső hatására a talaj sártengerré változott. Egyre inkább úgy éreztem, hogy amit csinálok, annak a futáshoz köze nincs. Egy túlélő túrán veszek részt, és ha megúszom teljes testi épségemben, akkor már nyereségként könyvelem el a dolgot.
Idegesített, hogy mindenki lehagyott. Nem értettem, ők hogy a francba nem csúszkálnak összevissza. (Később, néhány emberrel átbeszélve a helyzetet, arra jutottam, hogy megfelelő cipőben lényegesen könnyebb lett volna. A Supernova talpa nem igazán van ellátva csúszásgátló berendezéssel.) Szerencsére egyszer csak véget ért a lejtő. Egy futásom során se voltam még ilyen boldog, hogy végre jön az emelkedő. Itt lényegesen stabilabbnak éreztem a talajt, és mintha még kis kövecskék is lettek volna, amik szintén elősegítették, hogy valami futás-féle mozdulatokat imitálhassak, és ne csak az életben maradás esélyeit latolgassam.
Úgy felbátorodtam, hogy sorban előztem vissza azokat az embereket, akik a lejtőn lefelé még olyan nagy mellénnyel suhantak el mellettem. Azt mondjuk nem tudtam, hogy ez az emelkedő úgy 10 km-es lesz, de nem is nagyon érdekelt. Örültem, hogy tudok végig futni, ráadásul a körülményekhez képest egész szép tempóval.
Fejben azért nehéz volt. Most is, mint az első maratonomnál, úgy éreztem, hogy el kell jutnom a feléig ahhoz, hogy jól érezzem magam és magabiztossá váljak. A második fele persze fizikailag nehezebb, de azt valahogy jobban le bírom küzdeni, mint a mentális nehézségeket. Ráadás volt a dologban, hogy a frissítő pontokon mindig 3-4 km-rel kevesebb volt kiírva, mint amennyit az órám mutatott. Pár társammal egyeztettünk, és mindenki kb. annyit mért, mint én, úgyhogy sokáig teljesen nyugodt voltam, hogy a mi értékünk a korrekt. Igen ám, csak idővel kiderült, hogy az elején rossz felé irányítottak minket, tehát futottunk néhány plusz km-t. Ennek ellenére jó ideig fel se merült bennem, hogy ezt nem fogják valahogy kompenzálni a végén.
Futottunk és futottunk és futottunk gyönyörű tájakon. Települések közül talán csak Lillafüredet és Ómassát érintettük, amúgy az erőben ment a menet.
Sokszor olyan gyönyörű látvány tárult elénk, hogy arra gondoltam, legközelebb elviszem oda a kedvesemet kirándulni. Az eső ugyan többnyire esett, és többször is éreztem, hogy eléggé fázom, mégis lenyűgözött, hogy Isten ilyen szépre teremti a természetet.
Fizikailag persze nem ment végig olyan könnyen. Előfordult, hogy nem volt más futó látótávolságon belül, és néha bevillant, hogy jó helyen járok-e egyáltalán. Minden kanyarnál feltűnő nyilak voltak, de ahogy Tihanyban is sikerült eltévednem az UB-n, itt se tartottam kizártnak, hogy letértem a versenypályáról. Persze, nem azért izgatott, mert az erdőben eltévedni nem túl biztonságos, hanem kizárólag az eredményem szempontjából. Egyszer meg is álltam és kiabáltam, hogy van-e valaki a közelben, de semmi válasz. Mindegy, mentem tovább és szerencsére hamarosan beértem egy futót, ami megnyugtató érzéssel töltött el.
Harminc akárhány km-nél az egyik frissítőponton megkérdeztem, hogy hogy is van ez a plusz kilométer kérdés. Kiderült, hogy bizony, ennyivel többet kell futnunk, ami nálam 4 km különbséget jelentett. Már nagyon ott tartottam, hogy a mozgásomat is alig bírom koordinálni, de tudtam, hogy ez nem foghat ki rajtam.
A vége felé Tamással együtt nyomtuk. Még lehagytunk egy srácot, aki már nagyon kész volt. Tamás tudta, hogy még két emelkedő előtt állunk, amiből a második már bevisz a célba. A felfogásom addigra már kicsit gyengült, így nem is voltam tisztában a szavak jelentésével, a lábam viszont annál inkább felfogta, miről van szó. Szerencsére itt már kiértünk az erdőből, és jó néhány, már kaján-pián túli félmaratonista és egyéb szurkoló bíztatott minket. A legvégén még Szaszát is megpillantottam, és tőle is kaptam néhány motiváló szót.
Végül eljött a hatalmas pillanat! Hihetetlen, de célba értem. Bemondták a nevemet, illetve, hogy harmadik vagyok a maratonista nők közül. Hatalmas eufórikus érzés tört rám. Mindenem fájt, járni is szinte csak sántítva tudtam már, de végtelen boldogságot éreztem. Nem is annyira a harmadik hely, inkább maga a tény, hogy ezt megcsináltam. 46 km lett a vége, ami 8 km-rel kevesebb, mint amennyit előző héten futottam az UB-n, de a pálya nehézségi foka miatt ez sokkal jobban megviselt. Az időm is mutatja, hogy nem bírtam száguldozni: 4 óra 34 perc lett, de igazán nem vagyok elégedetlen. Úgyis mondhatnám: életem eddigi legnehezebb versenye volt. De a boldogság mértéke is ezzel arányos. Rohadt nehéz volt, de leküzdöttem! A harmadik helyezésről annyit, hogy mindössze 5 nő jelentkezett az esemény maratoni távjára, tehát a mezőnyben ez a középső hely. Az viszont már árulkodó jel, hogy miért csak ennyi nő vállalta be?
Megvártuk az eredményhirdetést, ahol nagy örömmel álltam a dobogóra. Tényleg nem a helyezés érdekelt a legjobban, hanem az a tudat, hogy én most tényleg tettem valami nem mindennapi dolgot. Természetesen ehhez is Istentől kaptam az erőt. Hatalmas élmény volt, és remélem, lesz még részem pár ilyenben. Ja, és ugye azt mondják, hogy a maraton előtt 3 héttel már ne fussunk hosszút. Ez az elv is megdőlt, mert az UB-s 54 km után 6 nappal bírtam ezt teljesíteni. Fantasztikus érzés volt, ismét egy életre kiható élménnyel lettem gazdagabb.
12 komment
Címkék: beszámoló miskolc bükk maraton azilinha
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.07.20. 13:19:47
bellone 2011.07.20. 13:32:19
(Ja, és ezzel az idővel bárhol ott lennél az élmezőnyben...)
(Ja, és a blogmotor egy kocsog!)
Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2011.07.21. 09:09:43
tbs1001 2011.07.21. 11:26:04
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.07.21. 12:46:33
@Lemúr Miki: Addict azért nem vagyok, de eléggé szeretem a versenyeket. Persze, néha olyan fáradt vagyok, hogy még a gondolatától is kiráz a hideg, de ha oda kerülök, valahogy mindig megváltozik. :-)
@Eperszemke: Köszi. Ha ilyet hallok, már látom, hogy nem hiábavaló, amit csinálok. :-)
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.07.21. 18:52:08
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.07.23. 08:52:50
Vigyázat, én tavaly ezután a verseny után lettem a terepfutás szerelmese. :)
b.fruzsi · http://kmkovek.blog.hu/ 2011.08.10. 20:24:17
Belus Tamás · http://kmkovek.blog.hu 2011.08.24. 09:34:50
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.08.24. 09:42:01
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
