Légtalpas csillapításról álmodozok
2011.08.02. 16:21 Winkler Róbert
Egy hónappal azután, hogy széttrappoltam a lábam az Ultrabalatonon, eljutottam odáig, hogy egyrészt pihentettem, másrészt a trieszti társasútra már Air Maxban mentem, és a mászkálásos csillapítás be is vált, harmadrészt megint futottam egyet, és most már tudom, hogy a bal sarkcsontom ment szét. Nekem ez persze inkább izgalmas, mint katasztrofális, mert még sosem volt sportsérülésem. Oké, élsportoló se voltam soha, ezért aztán ha itt-ott fájt, kihagytam, rendbe jött. Ez most egy kicsit lassabban megy.
Már-már azon kezdtem gondolkodni, elmegyek a sportorvoshoz, de nem ismerek egyetlen sportorvost se, és 99 százalék, hogy azt mondaná, pihentessem. Legrosszabb esetben pedig megmutatná, hogy néz ki egy szétkúrt sarkcsont, hogy végképp elmenjen a kedvem a futástól. Az átmeneti-biztonsági megoldásként megtettem, amivel a legutóbb fenyegettem a lábam: felhoztam a pincéből a téli, komolyabban csillapított Structure Triax-et.
Fejben már azon kéjelegtem, milyen jó lesz, ahogy futás közben a kapillárisokban a sarkakból előreáramlik a gáz, akkor vettem észre, hogy a Triax nem Air Structure Triax, hanem Zoom Structure Triax. Anyám, ebben nincs is légtalp?!
Túrtam egy kicsit a netet, és találtam egy fájós sarkú oregoni nagytestűt, akinek a lábológusa pont ezt ajánlotta, és meg is oldotta a problémáit.
És a Triax tényleg szépen csillapít, igazsága lehet DaMartiannak, hogy 90 kiló felett azért érdemesebb valami jelentősebb csillapítású modellt választani, ha nem is a mindennapi edzésre, de a hosszabb és gyorsabb versenyekre mindenképp. Futottam egy tízest a Margitszigeten, illetve egy szigetkört majdnem végig rekortánon, plusz 2,5-2,5 oda-vissza.
Kicsit éreztem utána a bal sarkam, de másnap mentem még egy tízest a Népszigeten, nagyrészt földúton és vasúti hídon, emi meglepő módon elég jól csillapít. Még élek. Legközelebb vasárnap megyünk futni barátommal és életmód-tanácsadómmal, Gáborral, életünkben először 20 kilométernél kevesebbet.
Neki ugyanis a háta fájt sokáig – ennyire kímélő üzemmódban nem tudom, voltunk-e már, de nem lehet a futást a végtelenségig kihagyni, mert az ember észrevétlen becsavarodik, vagy legalábbis enyhén nyomi lesz.
A következő futócipőm légtalpas lesz és punktum. Tudom, hogy figyelni kell a technikára, meg nem futni túl gyorsan, de mi van, ha megint megháborodok, mint az Ultrabalatonon? Ki ad akkor új sarkcsontot, he?
3 komment
Címkék: sérülés életmód amatőrök beöltözés akik futnak
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mylady 2011.08.02. 21:57:31
Csak mert én is hasonló okból vagyok (kényszer)pihenőn már nagyon régóta.