30 km FTW! Már egy hete rajtam a fröcsögő-fosás (nem szó szerint :)...

És már a tésztát is kezdem megutálni, amin csodálkozom... Holnap tésztapartin valaki?

@Zime: legalább van igazi célja a futásnak ;-)

Ez így van, minden versenynek egy győztese van, a többi csak befutó.

Szerkeszőfenomén úr!
Lubics Szilvia a leggyorsabb hölgy az idei Spartathlonon!!!!

Abszolút 14. hely a 143 célbaérkezőből, fantasztikus eredmény, érdemes lenne megemlékezni erről itt..

@Sekiwake: yes sir! Szaszáék is mondták délután már sörözés közben!

Hát szerintem a pozitiv hozzáállás fontos, tehát nem elveszitunk valamit, hanem megnyerunk... de amugy meg legyoztuk a 3ik helyezettet is... meg még x másikat :) Szépen csillog az ezust is :D Kérdezzétek csak meg Phil Hellmuthot poker kapcsán... :D:D

"You Don't Win Silver — You Lose Gold"

Erről volt egy érdekes kutatás, talán a Sidney olimpia alatt. Kb úgy szólt, hogy a legelégedettebb versenyző a döntő után a bronzérmes.

Bár mindenki az aranyérmeset gondolja a legboldogabbnak, de őket hirtelen megszállja egyfajta "üresség" érzés, felértek a csúcsra, megvan minden, amiért éveken-évtizedeken át dolgoztak, és előjön az "ennyi? most akkor mi? merre?" érzés.

Az ezüstérmes ugye a fenti szlogent érzi. Nem eztüstöt nyert, hanem csak X sec/méter/kg/pont/stb-vel maradt le az aranyról, ott votl karnyújtásnyira, ha egy picit jobban megnyomja, ha nem remeg meg a keze az utolsó sorozatnál, ha nem...

A bronzérmes? Ő szimplán boldog! Ott van, még elcsípte a dobogót, megvan, és örül, mögötte pedig a helyezetlenek.

(ezt a képet persze valószínűleg sok minden árnyalhatja, nem biztos, hogy egy olyan bronzérmes, aki mondjuk az utolsó méteren veszíti el 10ezer méteren az aranyat magabiztos vezetéssel, az olyan nagyon boldog lesz, de állítólag általánosságban a fentiek működnek)