Egy kis motiváció a hétvégére
2011.09.30. 14:58 angelday
You Don't Win Silver — You Lose Gold
A fenti egy 1996-ban sugárzott, szerintem zseniális, de kicsit ellentmondásos marketing szlogenje a Nike-nek az atlantai olimpiáról. Motivációnak azért megteszi. Vagy másképp gondolod? Üljünk le, beszéljük meg.
7 komment
Címkék: motiváció nike medál
A bejegyzés trackback címe:
https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr983267787
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zime 2011.09.30. 15:53:18
30 km FTW! Már egy hete rajtam a fröcsögő-fosás (nem szó szerint :)...
És már a tésztát is kezdem megutálni, amin csodálkozom... Holnap tésztapartin valaki?
És már a tésztát is kezdem megutálni, amin csodálkozom... Holnap tésztapartin valaki?
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.09.30. 18:09:28
Ez így van, minden versenynek egy győztese van, a többi csak befutó.
Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2011.10.01. 20:35:32
Szerkeszőfenomén úr!
Lubics Szilvia a leggyorsabb hölgy az idei Spartathlonon!!!!
Abszolút 14. hely a 143 célbaérkezőből, fantasztikus eredmény, érdemes lenne megemlékezni erről itt..
Lubics Szilvia a leggyorsabb hölgy az idei Spartathlonon!!!!
Abszolút 14. hely a 143 célbaérkezőből, fantasztikus eredmény, érdemes lenne megemlékezni erről itt..
dpspeti 2011.10.02. 13:20:06
Hát szerintem a pozitiv hozzáállás fontos, tehát nem elveszitunk valamit, hanem megnyerunk... de amugy meg legyoztuk a 3ik helyezettet is... meg még x másikat :) Szépen csillog az ezust is :D Kérdezzétek csak meg Phil Hellmuthot poker kapcsán... :D:D
2011.10.02. 18:32:50
"You Don't Win Silver — You Lose Gold"
Erről volt egy érdekes kutatás, talán a Sidney olimpia alatt. Kb úgy szólt, hogy a legelégedettebb versenyző a döntő után a bronzérmes.
Bár mindenki az aranyérmeset gondolja a legboldogabbnak, de őket hirtelen megszállja egyfajta "üresség" érzés, felértek a csúcsra, megvan minden, amiért éveken-évtizedeken át dolgoztak, és előjön az "ennyi? most akkor mi? merre?" érzés.
Az ezüstérmes ugye a fenti szlogent érzi. Nem eztüstöt nyert, hanem csak X sec/méter/kg/pont/stb-vel maradt le az aranyról, ott votl karnyújtásnyira, ha egy picit jobban megnyomja, ha nem remeg meg a keze az utolsó sorozatnál, ha nem...
A bronzérmes? Ő szimplán boldog! Ott van, még elcsípte a dobogót, megvan, és örül, mögötte pedig a helyezetlenek.
(ezt a képet persze valószínűleg sok minden árnyalhatja, nem biztos, hogy egy olyan bronzérmes, aki mondjuk az utolsó méteren veszíti el 10ezer méteren az aranyat magabiztos vezetéssel, az olyan nagyon boldog lesz, de állítólag általánosságban a fentiek működnek)
Erről volt egy érdekes kutatás, talán a Sidney olimpia alatt. Kb úgy szólt, hogy a legelégedettebb versenyző a döntő után a bronzérmes.
Bár mindenki az aranyérmeset gondolja a legboldogabbnak, de őket hirtelen megszállja egyfajta "üresség" érzés, felértek a csúcsra, megvan minden, amiért éveken-évtizedeken át dolgoztak, és előjön az "ennyi? most akkor mi? merre?" érzés.
Az ezüstérmes ugye a fenti szlogent érzi. Nem eztüstöt nyert, hanem csak X sec/méter/kg/pont/stb-vel maradt le az aranyról, ott votl karnyújtásnyira, ha egy picit jobban megnyomja, ha nem remeg meg a keze az utolsó sorozatnál, ha nem...
A bronzérmes? Ő szimplán boldog! Ott van, még elcsípte a dobogót, megvan, és örül, mögötte pedig a helyezetlenek.
(ezt a képet persze valószínűleg sok minden árnyalhatja, nem biztos, hogy egy olyan bronzérmes, aki mondjuk az utolsó méteren veszíti el 10ezer méteren az aranyat magabiztos vezetéssel, az olyan nagyon boldog lesz, de állítólag általánosságban a fentiek működnek)