Futóprofilok - Markocsán Sándor
2011.10.26. 10:05 mgergoo
Bitliszbá után "MCM" Sanyoszt kértem meg egy bemutatkozásra. Két éve volt már egy visszatekintés, de még mindig kevesen tudják Sanyoszról, hogy...
Le sem merem írni, hogy mikor kezdtem a futást. Egy kis segítség:
- Budapesten felavatják az ország legkorszerűbb bevásárlóközpontját, a Sugár Áruházat
- Super Color elnevezéssel színes tv sorozat-gyártását kezdi meg a székesfehérvári Videoton
- A Minisztertanács határozata alapján Magyarországon első alkalommal nyári időszámítás lép életbe
- Miskolcon a gimnáziumi tornaórán 1000 méteres felmérőn az osztályban 6. majd pár hónappal később 2. leszek
Így sem? Na akkor segítségképpen, egy még ennél is jelentősebb sportesemény: Moszkvai Olimpia? Az azért megvan, gondolom...
Valahogy így kezdődött, meg úgy, hogy az általam imádott iskolai kosárlabdacsapat megszűnt létezni. Maradt a futás, akarom mondani: megismerkedtünk én és a Futás.
A testnevelőm javaslatára kerültem a Miskolci VSC-hez. Akkoriban a futást atlétikának hívták, és leginkább salakos pályán űzték. Futót sportpályán kívül alig lehetett látni, ez volt az az időszak, amikor a stadionon kívüli futások alkalmával mindig a "hova futsz?", "ki kerget?" című baromságokat kellett elengedni a fülünk mellett.
Érdekesség, hogy itt ismertem meg az akkor még 6-7 éves Szász Norbikát is egy távolugró gödörben. Nagybátyjára, a többszörös bajnok Szász Laci gondjaira bízták, és hát egy gyereket hova lehet rakni egy sportpályán, ha nem egy távolugrógödörnek álcázott homokozóba. Ott elvan a gyerek, ha játszik.
Két év edzés után, 17 évesen lefutottam életem ez idáig egyetlen maratonját (2:39), majd egy évre rá megnyertem életem első magyar bajnokságát. Az ifik között, fedett pályán, 3000 méteren, úgy 8:40 körüli idővel.
Emlékszem, akkor határoztam el, hogy olimpiai bajnok leszek. Arra már nem, hogy mikor adtam alább. :) Gyerek voltam és boldog, miért ne akartam volna az egész világot, azt a világot, amiben egymásba gabalyodtunk, én és a Futás.
Gyümölcsözött is a kapcsolat, jöttek a sikerek szépen: '85-ben két egymást követő nap megnyertem az 5 és a 10 ezer méteres junior OB-t. Még a Népsport is címlapon hozta, hogy dupláztam, mai napig őrizgeti anyám a kredenc mélyén.
Felnőttként csak a Mezei OB-n tudtam csapatban, kétszer is a dobogó legfelső fokára állni, de a PB-ket ez idő tájt futottam: 5000m 14:05; 10000m 29:17; Félmaraton 65:40!
Valószínűleg tehetséges voltam, de annyira nem, hogy a sérülések és betegségek okozta mentális hullámvölgyeket elviseljem, ráadásul nem voltam nagyon terhelhető, két hét edzőtáborozás után szinte borítékolható volt, hogy vagy megbetegszem, vagy megfájdul valamim.
Akkoriban Miskolcon laktam, a komolyabb edzésekre hetente kétszer feljártam Pestre. Fárasztó volt a sok vonatozás, többnyire egyedül zötykölődtem oda-vissza, teljesen belefásultam. Elegem lett abból is, hogy 12 év alatt egyszer sem tudtam elmenni nyaralni, mert a nyár a versenyekről szólt. Míg más napolajjal kenegette magát, én bemelegítő krémmel. Persze közhely, hogy a sport lemondásokkal jár, de fiatal voltam és szinte semmit nem éltem.
Egy novemberi napon futottam a Sajó-gáton Miskolcon, bele a tejfel-szerű végtelen ködbe. Ez volt az a pont, ahol elegem lett, visszafordultam. 27 évesen, a legjobb korban szögre akasztottam a cipőmet, mindezt egyik napról a másikra. Persze ezt is egy olimpia évében, '92-ben.
Nehéz döntés volt, mert a futásból éltem, de ha már úgy megyek futni, hogy KELL, akkor nincs értelme tovább csinálni, főleg nem professzionális szinten. Az a hideg novemberi nap melegágya volt a döntésemnek. Nem éreztem lelkifurdalást, ellenkezőleg. Élveztem a kötetlenséget, csajozhattam éjszakába nyúlóan, ihattam, cigizhettem, és lecserélhettem a bemelegítőkrémet is napolajra, a szöges cipőt pedig focicsukára. (Azóta is imádok focizni.)
Mesélhetnék az abbahagyás utáni időkről, de az akkori kispolgári életem körülbelül annyira kapcsolódott a sporthoz, mint Balázs Pali frizurája a skinhead mozgalomhoz.
Felköltöztem Pestre, Szasza barátom is, aki meg kinőtte a homokozót (talán). Néha kimentünk a Szigetre kocogni, de nem hozott lázba, csak tisztes távolságból biccentettünk egymás felé, én és a Futás.
Szaszának egyébként sok mindent köszönhetek. Ő volt a kapocs, ő volt az, aki mesélt nekem a Futásról, hogy még ennyi év múltán is milyen jól néz ki, és érdemes lenne legalább viszonyba kerülni vele, de engem a foci játékossága jobban érdekelt, mint 40 évesen aszalódni a forró aszfalton.
Aztán tavalyelőtt megváltozott valami.
Szasza megkért, hogy segítsek az Ultrabalatonon vizet osztogatni. Hosszú ideje nem jártam akkor már atlétikai... bocsánat, futóversenyen. 20 évvel ezelőtt mindenkit ismertem a stadionban, a hosszúcombú magasugró lányoktól kezdve a nagydarab súlylökőkig, itt viszont alig valakit. Nézegettem az embereket, az arcokat a verseny előtt, illetve a "víz?-izó?" promócióm alatt, és valami elindult odabent.
Láttam boldogságot az arcokon, láttam szenvedést, embereket egymásért és a távolsággal küzdeni, és rádöbbentem, hogy ott áll előttem a Futás a maga teljes valójában. Kicsit megkopott már a régi fénye, ott, abban a közegben elbűvölt. Néztem a 60 év feletti futókat, és szégyelltem magam, hogy 27 évesen elhagytam Őt. Ekkor, 17 hosszú év után ismét elhatároztuk, hogy megpróbáljuk együtt.
Az UB after run-on kezdtem el egy szigetkörrel, 23 kilóval nehezebben, mint az egykori versenysúlyom, de eltökélten. Először is tisztáznom kellett a szabályokat a Futással, a békés egymás mellett élés jegyében. Meg kellett tanulnom és el kellett fogadnom, hogy én már soha nem fogok 4 perces kilométerekkel bemelegíteni egy olyan edzésre, ahol 6x1000-et futok 2 perc pihenővel 2:40/km-es átlagra.
Tisztában voltam a korlátaimmal, de célokat is ki kellett tűzni, mert mérhető sportágat anélkül nem érdemes űzni. Három vagy négy hónapja futottam, amikor körvonalazódott a reálisnak tűnő cél: 1:30 félmaraton. Dolgomat megkönnyítette, hogy 2010 tavaszától a Nike Futóklubban dolgozom, ezért a közeg is adott volt ahhoz, hogy eredményesen és lelkes társakkal tudjak készülni, megspékelve egy kis rivalizálással.
A Nike Félmaratonon sajnos egy 14 kilométernél jelentkező, makacs talpfájdalom miatt szenvedve, szinte helyben járva értem a Hősök teréhez.
Sorra mentek el mellettem a futók, talán még az öreg Bocskai is lehajrázott volna, ha lelép a talapzatáról. Nem kenődtem el, két hónap múlva a Tudás Útján 1:29:37 alatt fejeztem be a távot. Egy öreg amatőrtől talán nem is olyan rossz teljesítmény.
És most? Merre tovább? Maratonra még nem voltam kész se fejben, se fizikálisan, hisz 14 hónapja kezdtem el ismét futni.
A félmaratoni felkészülés jegyében sokat jártam a hegyre, megtetszett a terepfutás.
Ki más vitt volna fel először a hegyre, ha nem Szasza? Aztán Chamonix-ban, a terepfutók Mekkájában kaptam még hozzá egy nagy adag adrenalint. Kipróbáltam magam terepfutóversenyen is év vége felé, egész jól sikerült a Hegedűs Róbert emlékverseny, futottam 2 óra 54 percet 27 kilométeren.
Tél végén jött a bokatörésem. A műtét után hat héttel már futottam, de sok köszönet nem volt benne, mert akkor meg a térdem kezdett el hisztizni.
Most itt tartok. Ez az évem elment, de nem vagyok tétlen, mert a Futóklubban vannak tanítványaim, közös futásokat, versenyt szervezek, szóval ismét ezer szállal kötődöm a szerelmemhez, a Futáshoz.
A jövő? Ha jól számolom, jövőre lesz 30 éve, hogy lefutottam életem első maratonját. Azt hiszem, senki számára nem lehet kétséges, mit forgatok a fejemben, de ezt ne áruljátok el senkinek.
31 komment
Címkék: ház mcm sanyosz
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csétomi 2011.10.26. 11:52:15
egyensúlyban · http://apaegyensulyban.blog.hu 2011.10.26. 11:56:11
A szép eredmények irigylésre méltóak, gratulálok hozzájuk! ;)
dvorcsakl 2011.10.26. 11:56:26
Szirénke 2011.10.26. 12:01:59
bitliszbá 2011.10.26. 12:25:43
a többi @csétomi: -nál már le van írva :)
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.10.26. 12:32:05
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.10.26. 12:38:15
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.26. 12:46:40
katizsuzsi 2011.10.26. 13:45:18
Perrito 2011.10.26. 14:37:20
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.10.26. 15:07:34
viszont meglepően jól mennek a résztávos gyorsító edzések, régi emlékek és szokások jönnek elő közben. és hiányzik az a csapat érzés ami edzésen volt, agogy bemelegítésnél egymást ugrattuk, ahogy húzod a szögest, ahogy az edző rádszól a résztávok közti pihenőben "ne ülj le" , ahogy rákiabálsz az egyes pályán tötymörgőre, hogy "pálya!"... megérte az a pár végigedzett nyár.
FutoBolond 2011.10.26. 15:09:14
DaMartian 2011.10.26. 18:41:56
Azt kitárgyaltuk már párszor, hogy én a téli futócipőkben nem hiszek... Vízállók vannak, de ettől szerintem nem lesz téli : ) Amúgy minden évben van az aktuális Pegasusból nem terepes vízálló változat is! De idén extra mákod van, ugyanis kijött néhány hete a Shield csomag. Amiben a mostani legnépszerűbb futócipők (Glide, Swift, Eclipse, Free) vízálló felsőrésszel és brutál fényvisszaverő elemekkel kaphatók, de hagyományos talppal.
effe 2011.10.26. 18:56:26
ez normális? a méret amúgy teljesen jó volt. vagy lehet, hogy mégsem, és rossz helyre esett így?
DaMartian 2011.10.26. 19:08:30
Volt már olyan futó ismerősöm, aki mondta, hogy érzi a tokot és mutogatta a jobb cipőjét hogy ott érzi...a tartó a bal cipőben van...
Szóval vagy pszichés a dolog, vagy mást érzel (gyűrődés a talpbetéten, zoknin, nemtom) vagy annyira nem jó a mérete a cipőnek, hogy totál rossz helyen van benne a lábad... Esetleg az lehet még (nekem is volt már ilyen) hogy nem volt rendesen a helyén a talpbetét, így valahogy kijött a tartóból a cucc, és beragadt a talpbetét alá, de nem a megfelelő helyén... Én Normafán futottam egyszer, és néztem milyen hülyeségeket mér a Nike+ meg azt hittem kavics ment a cipőmbe, mert valami nyomott... Hát levettem, és nem kavics, hanem a chip utazott ide-oda a talpbetét alatt, az nyomta a lábamat : )
b.fruzsi · http://kmkovek.blog.hu/ 2011.10.26. 19:30:23
psycho_run 2011.10.26. 20:40:57
rokalaci · http://tavfutomuvek.extra.hu 2011.10.26. 21:57:09
Igen dönteni tudni kell:
"de ha már úgy megyek futni, hogy KELL, akkor nincs értelme tovább csinálni,"
Aztán... egyszer másként visszatér a régi szerelem... :-)
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.10.27. 09:58:52
Mondjuk, belefutni a tejfelfehér ködbe egy hideg téli reggelen, nekem speciel a kedvenceim közé tartozik.
pannonfunk 2011.10.27. 14:02:47
2011.10.27. 18:21:18
Látótávolság a völgyekben alig valami, a szelesebb részeken sem sokkal több, a tereptárgyak meg úgy bontakoznak ki a ködből, ahogy számítógépes játékoknál szokták megoldani, hogy előbb csak a szürke körvonalak, aztán szépen lassan az egész fa megjelenik, és a végén még színe is lesz. Hangulatos az ilyen időjárás az biztos.
-Mariann- 2011.10.31. 01:45:45
pannonfunk 2011.10.31. 08:42:09
Btw, MC Záróbusz volt az első, akit megismertem IRL a futóblogról, ha már a szép emlékeknél tartunk. Bár neki lehet, hogy nem volt annyira szép, lemaradt a rétesekről :)
doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.10.31. 17:25:09
Gratulalok az eddigiekhez es sok sikert a tovabbiakhoz - a legnagyobb teljesitmenyed megis azt hiszem az, hogy kezdoknek, fiataloknak es nem fiataloknak adsz tudast, peldat es lelkesedest.
Riszpekt!