5,3-as cukorral a laktátküszöb ellen
2012.05.01. 18:14 Winkler Róbert
Szép dolog is egy komoly, puccos futóverseny a fővárosban, több tízezer futóval, DJ-kkel, chipes időméréssel, szpíkerekkel, színes lufis iramfutókkal. Én speciel sokkal jobban szeretem az Ultrabalaton hangulatát és nyomvonalát – családiasságot nem írok, mert ekkora családok még a szamurájkardos rendőrségi hírekben sincsenek. Eddig nekem ez a két fajta futóverseny volt meg, de a hétvégén egy egészen új élményben volt részem.
A Tessedik Félmaraton az amúgy sem túl városias Albertirsán belül is egy határozottan félreeső kereszteződésből indult. Az aszfaltra festékszóróval fújtak egy csíkot, és mögé festették, hogy RAJT. A rajtoltatást Göbi általános iskola tornatanárnője végezte egy stopper segítségével, rövid lelkesítő beszédet követően.
(Valójában csak az osztályába járó lányok tornatanárnője volt, a fiúkat más tornásztatta, de a viszony láthatóan jó.) A részvételi díj kétezer forint volt, a résztvevők számát pedig nem tudom pontosan, de háromjegyű rajtszámot egyáltalán nem láttam, pedig ez nem egy egyszerű bokorugró félmaraton, hanem a magyar szenior bajnokság hitelesített futama.
Néha megkísértett minket, hogy gyorsan fussunk, de valami mindig közbejött, úgyhogy a végeredmény egy beszélgetős két óra lett. A pálya egyébként végig aszfalton ment, útlezárás nem volt, csak frissítőpontok, polgárőrök és útvonaljelző gyerekek piros zászlókkal. Meg persze több mobil frissítőpont is: Göbit helyi erőként rendszeresen megtámadták mindenféle autókkal, és gyümölcslevekkel, banánnal, szőlőcukorral és banánnal kínálták, amiből nekem is jutott bőven, bár mondtam Göbinek, hogy én azért szombaton egy családi cukrászdázás keretében komoly szénhidráttöltésen estem át.
Ezen a ponton jegyezte meg Göbi, hogy ő nem, mert cukorbetegként a szénhidráttöltés nem igazán értelmezhető, hiszen ott épp a szénhidráttal van a baj. Na mindegy, jól elbeszélgettünk, aztán Göbi aszongya, gyorsan megméri a vércukorszintjét. 5,2, azt mondja, az tökéletes, úgy látszik, jól sáfárkodott az inzulinnal, meg a cukorral.
Akkor már rögtön nekem is kellett méretnem egyet, hogy tényleg, vajon mennyi: nekem 5,3 jött ki, ami állítólag szintén jó, bár én magasabbra számítottam, mert sajnos verseny közben nem tudtam ellenállni a sima Milka csokinak, amit a frissítőautóból kínálgattak, és ettől a tempótól mintha még az előző napi szénhidrátot sem használtam volna fel. Ennek némileg ellentmond, hogy utána otthon egy ötemberes aranygaluska-adagot fogyasztottam el, és még élek.
Tanulság: jók ezek a kisvárosi versenyek, de valahogy nekem nem esik jól versenyen kocogni. Szívem szerint gyorsabban futottam volna, dumcsizni jobb egy nem szervezett hosszúfutáson.
7 komment
Címkék: beszámoló albertirsa félmaraton
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.05.02. 12:28:16
A kis családi versenyeket én is nagyon szeretem. Két éve a Nyírség Félmaratonon kb. 20-an voltunk. A kassai félmarcsi is azért tetszik, mert 2000-2300 induló van. Haversrác mindenki. :)))
Robi, idegenlégiós utász lettél?
Dr. Fire 2012.05.02. 13:52:28
Az a helyzet, hogy vidéken, ahol az ország nagyobb része lakik, zömmel „kis” versenyeket rendeznek. Száz-háromszáz-ötszáz ember gyűlik össze, oszt fut. Ki dumcsizik közben, ki hallgat. Van, aki győzni megy, van, aki csak úgy, részt venni. A tanulságot jól vonta le Winklair, csakugyan jók a kisvárosi versenyek. Miért ne lennének azok?
Motordoktor 2012.05.02. 19:04:35
Ilyen szépen belém szúrni a kést! Csodálatos. Az volt ugyanis, hogy én behúztam a kéziféket a 17. kilométernél és egyszerűen nem tudtam kiengedni. Azt hiszem inkább fejben, mint izomban vagy tüdőben, de nem. Persze Winkler nem hagyott magamra és ezzel a szép gondolattal érzékelteti, hogy kissé hátráltattam grandiózus performansz terveiben. A leggyorsabb cukorbeteg különdíj egyébként (majdnem) mindig az enyém (lenne).
pannonfunk 2012.05.02. 20:03:12
zenooka 2012.05.07. 07:59:51
@Motordoktor : tobben vagyunk diabecisek mond gondolod:) en most iden nike ra 2 oran beluli felest tervezek (idei maratoni felkeszulesem eluszott sajna egy serules miatt) es meg 2 egyes tipusu leanyrol tudok akik idenre tervezik az elso felmaratonjukat..
kiskatka 2012.05.08. 14:51:59
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
