Garda maraton: 404
2012.10.18. 08:00 szasza75
Felkeltem, rozsdás mozdulatokkal bementem a fürdőbe, megmostam az arcom, rátámaszkodtam a mosdóra. Az arcomon lecsurgó vízcseppeket figyeltem a tükörben. A fejemben a hétvégi Garda maraton járt.
Nagyjából be lehet tervezni egy maratoni célidőt, ennyi önismerete mindenkinek van, de miért csak ennyit vettem ki a rendszerből? A fej és a test közötti összhangtalanság, ellenkező akarat miért ilyen futást eredményezett? Nem ismerem kellő képen önmagamat? Volt A, B és C tervem, miért kellett a verseny közben egy D kimenetet is kreálni?
Szeretném azt gondolni, hogy akkora dráma azért nincs: ez csak egy maraton, edzettségi állapotomhoz képest túl nagy reményeket nem fűztem hozzá. Talán ha kiejtem, hogy 3:18:36-as idő, első olvasatra nem is olyan rossz, de valójában ilyen időben nem is gondolkodtam a rajt előtt. Megtöröltem az arcom és készítettem egy kis reggelit.
A Garda maratoni.
A helyszín valami fantasztikus. Az expo és a rajt előtti hangulat felejthető, de az útvonal valami elképesztően parádés. A verseny rajta a Garda-tó egyik oldaláról indul, mintegy 30 km a parton halad végig. Böbével, azaz Prokopp Erzsébettel együtt rajtoltunk el. Ő 3:10 körüli időt tervezett, én meg úgy éreztem, hogy az számomra teljesen hozható, együtt rajtoltunk.
Az idő kissé felhős, ideális hőmérséklet, egyszerűen minden adott volt egy jó futáshoz. Az első pár kilométer kissé hullámzott, de inkább lejtett. Érzésre jól haladtunk, jó volt a ritmus, összeállt minden, megvolt a fókusz. A FÓKUSZ.
6 km 26:13, na ez kell ez így jó. 9 km környékén beértünk Garda De Riva-ba, itt kissé lemaradtam Böbétől, de tisztes 80-100 méteres távolságból követtem. A második hatos részideje 26:26. Az útvonal észak fele fordult és láttam, hogy Böbe egy kisebb bolyt vezet, mögötte derék olasz úriemberek követik. Ez valamiért kissé zavart. Gondoltam rájuk futok, és vagy én vezetek, vagy kierőszakolom, hogy az olasz sporttársak is vegyék ki a részüket. Szembe fújt a szél.
A ráfutás annyira jól sikerült, hogy a lendülettel tovább is vittem a csoportot, amiről pár olasz le is szakadt. Böbe jött és még egy spori. Ez a lendület egészen 20-ig tartott. A harmadik hatos etap 27:05 lett. Előreengedtük az egyik olaszt, közben még egyet utolértünk, ő is beszállt a bolyba. Mondtam Böbének, lassítsunk le, most ők jönnek.
Ekkor már éreztem, hogy ez így nem lesz sokáig fenntartható nekem, még féltávnál sem voltunk. 21-nél benyomtam egy kis gélt, ettem-ittam, Böbéék meg elillantak. Ott maradtam a kezdeti lendületemmel magányosan. Egyre nehezebb lett, és azt gondoltam, bazi messze van a vége. A negyedik hatos részideje: 27:24.
A kikötő közelsége miatt ledobták a horgonyt, benyomtam még egy gélt, ettem egy kis banánt és elkezdődött a hattyúdal. Az előző átlagpulzusokhoz képest 10-el ment lejjebb a pulzusom és persze a tempóm is drasztikusan csökkent. 1:33:50 lett a féltáv, ami alapvetően nem rossz, nagyjából ilyet terveztem, de érzésre sokat kivett belőlem.
Értetlenül álltam, miért? Miért nem megy még most is lazán, lendületesen. Nagyjából legyintetettem az egészre, de tudatosult bennem valami: elhagyott a FÓKUSZ. Néztem a gyönyörű tájat, a grupettot, ahogy harminc bringás elhúzott mellettem. Hátrahagytam a küzdeni akarásom és átadtam magam a kitekintős, szemrevételezős futásnak. Egy 29:17-es, majd egy 30:50-es 6 km szembesített azzal, hogy ez bizony nagy zakó.
Közben eleredt az eső is, a sót bemosta a szembe, meg kellett állnom hogy kitöröljem a szemem, mert egyszerűen nem láttam. Mindezek mellett furcsa volt, hogy még így is előztem. Az utolsó 8 km-t a szakadó esőben töltöttem. Felszabadító érzés volt! Kicsit gyorsulva, de nagyjából 5 percesben érkeztem a célhoz is.
Összességében erre nem számítottam. Legyünk magyarosak, miért lett ez így elcseszve? A kifogáslistám:
- Erősek voltak az ellenfelek, és teljesen megzavartak.
- Nem számítottam rá hogy ilyen hosszú lesz.
- Meglepett a domborzat.
- Nem volt ideális az idő.
- Elfutottam az elejét.
- Megzavart a sok alagút.
- Túl alacsony volt a pulzus és ez megzavart.
- Bennem volt a "félsz".
- Lemerevedtem az esőtől.
- Már reggel éreztem, hogy ez nem az én napom.
- Elhagyott a FÓKUSZ
- 404-es rajtszám – OOPPPPSSSS
Még sorolhatnám, de valójában erre nincs magyarázat, ez most így sikerült. Most gondolkodhatok, hogy visszavágok a maratonnak, vagy egyszerűen csöndben fejet hajtva elfogadom a vereséget.
11 komment
Címkék: beszámoló motiváció maraton akik futnak
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dvorcsakl 2012.10.18. 08:35:33
angelday 2012.10.18. 09:12:58
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.10.18. 12:41:06
Torok.Tibor · http://flickr.com/toroktibor 2012.10.18. 14:02:25
Jane 2012.10.18. 18:15:17
Gratulálok!