Január
2013.01.27. 21:18 angelday
Újévi fogadalmaim közül az egyik volt, hogy ...
Egy pillanat, nekem nem is voltak újévi fogadalmaim. És tudjátok, hogy miért? Mert a gatyába rázódáshoz nincsenek szükség fogadalmakra. Vagy évfordulókra. Az én esetemben másra van szükség. De folytatom.
Tavaly szeptember közepén futottam 12, 13,5, 10 és 8 km-eket egy héten. Ez elég volt ahhoz, hogy belenyilalljon valami a jobb térdembe. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy haza se fogok tudni menni, de aztán valahogy mégis hazafutottam. Ez után jött a 8-as. Nem kellett volna.
Másfél hétig fájlaltam a térdem, aztán október közepén az egyik Futóklubban kipróbáltam magam. 2 km, utána megfájdult picit megint, nem erőltettem.
Csak a henyélést. Október eltelt érdemi sport nélkül, a november szintén. Közben próbáltam kapcsolatba kerülni valakivel, aki tud ajánlani térdspecialistát, egyáltalán orvost, akinek meg tudom mutatni. Persze a henyélés nagyobb úr volt, szépen visszakényelmesedtem a sportmentes övezetbe, nem is nagyon történt semmi említhető. Letudtam egy költözést is, nem volt semmi baj a térdemmel, de azért éreztem, hogy nem tesz jót neki a terhelés.
Tologattam magam előtt az orvos nyitvatartási időpontjait (a számát nem sikerült megkapnom), de nem jutottam el soha addig, hogy el is menjek. Csepelre kellett volna mennem. A karácsonyi szünetben aztán Linda nővére nálunk lakott, ő pedig szokott futni. Egye fene, elmentem vele.
December 24-én mentünk fel a HHH-ra, Szasza vezényletével. Egy 4,5 km-es szakaszt vállaltunk. Nem volt semmi baja a lábamnak. 27-én egy kört a szigeten. 29-én egy másik kört ugyanott. Januárom ez után így nézett ki:
Időközben megvettem magamnak a Spuri futóboltban a téli felszerelésemet is. Négy éve soha nem volt rendes téli futócuccom: tapinaci, kocsonyadressz, aláöltöző, dzseki, kesztyű. Sőt, ha jobban meggondolom, a téli futásaimat rendre determinálta eddig a pontig, hogy nincs rendes téli futócuccom. Markocsán Sanyit hívtam fel. És elvitt a boltba. Nekem ez kell ahhoz, hogy beinduljon valami. Egyedül nem indulok be, kellenek személyek, aktorok, akik körülöttem vannak és megrántanak.
Januárban 80 km-t futottam. Még van ugyan négy nap a hónapból, de sajnos távollét miatt most nem fogok tudni futócuccot vinni magammal, egy hetet kihagyok. Szaszával gondolkodtunk rajta, hogy megcsinálom a 100-at januárban (ő meg valami más dolgot akart vállalni, majd elmondja), de tudtam, hogy a kényszerű hó végi távollétem miatt nem megy. Egyébként nem lenne nehéz dolgom azzal a maradék napi 5 km-rel, lazán összehozhatnám a 100-at.
De nem sietek, most nem.
Akármikor megcsinálom.
4 komment
Címkék: beszámoló életmód amatőrök
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.