Mire gondolok, amikor a futásról beszélek

2013.01.30. 16:51 mgergoo

Sokszor előfordult már velem, hogy valakivel a futásról beszélgettem. Igazándiból elég szürke, hétköznapi fickó vagyok, nem is nagyon lehet engem semmi másról megismerni, csak arról, hogy valakivel a futásról beszélek. Ez különböztet meg másoktól a munkahelyen, a színházban, a strandon, mindenhol. Ha járod a várost és a szemed sarkából látsz egy pofátlanul jóképű, mindemellett rettenetesen szerény srácot a futásról beszélgetni, akkor nyugodtan szólítsd meg, jó eséllyel én leszek az.

A futásról való beszélgetések persze nem is a futásról szólnak, hanem rólam, a futóról. Ezt a futócsávó figurát mindig magabiztosan hozom, nem kell különösebb erőfeszítést tennem és előbb-utóbb elkezdek arról beszélni, hogy honnan indultam, hogy most hol tartok, és általában milyen remek fickó is vagyok.

A beszélgetések ezen a ponton hamar gellert kapnak, általában az még eltart néhány másodpercig, 124 kiló meg blabla, de aztán mire kezdenék belemelegedni, és venném elő a szokásos trackeket az első nagylemezemről, a beszélgetőpartner nagyon is elítélhető módon nagy levegőt vesz, és csak ennyit mond: én utálok futni.

Ilyenkor megáll a levegő és én nem tudom hol rontottam el.

Alapvetően talán ott, hogy nem mindenkivel lehet a futásról (magamról) beszélni. Aki nem mozog, nem fut, nem csinál semmit, az e kényelmes életformájának megnyugtató elefántcsonttornyából kommunikál, önkéntelenül bekapcsolnak a védekező mechanizmusok. Mire hármat pislogok már sorjáznak is a jól irányzott mentségek és világbajnok kifogások, anélkül, hogy akár csak egy fél szóval is utaltam volna rá, hogy beszélgetőpartnerem is milyen remek fickó/csaj lehetne, ha futna.

Tragikus módon ez az "én utálok futni" mondat kivétel nélkül még az előtt a rész előtt zajlik le, hogy a beszélgetőpartner számára megvilágíthatnám a futás szeretetét, beszéljek akár a Vivicittáról, az első tömegpszichózisról, az Ultrabalatonról, a berlini falról. Hihetetlen, hogy mennyire nagy erőfeszítést tesznek az emberek annak érdekében, hogy továbbra már inkább ne a futásról beszéljek, mintha nem akarnák hallani azt, hogy milyen jó dolog futni, vagy azt, hogy milyen remek fickó is vagyok.

Jó ez az életmódváltás dolog, de én már a kezdetek kezdetén megértettem, hogy nem mindenki teszi meg azt a szívességet, hogy éppen akkor áll rá készen, amikor éppen velem beszélget. (Bármekkora formátumú egyénisége is vagyok ennek az egészséges életmód iparágnak, ezt azért mégsem várhatnom el.) Ilyenkor elütöm a dolgot egy viccel, vagy megnyugtatom a beszélgetőpartnert, hogy nem is kell mindenkinek futni, már így is alig férünk el a Szigeten.

Tudom, hogy nekem is mennyire sok időbe telt, amíg a futás lehetősége beköltözött az agyamba. Kezdetben csak Winkler cikkeit olvastam itt, aztán megfogtak a kütyük, végül azon kaptam magam, hogy visszajárok, és egyre jobban érdekel a dolog. Szép lassan megértem fejben arra, hogy fussak. Olvasgattam a cikkeket, beszámolókat és elértem oda, hogy vágytam a futást, pedig még nem is voltam rá képes korábban. Semmilyen példabeszéd, vagy csodás történet nem tudott volna kirobbantani a kényelmes és lusta életemből.

Az én dolgom nem az, hogy mindenkit rábeszéljek a futásra, de azt gondolom, hogy az a küldetésem, hogy mindenkinek és mindenhol a futásról beszéljek és arról, hogy az én életemben milyen változást hozott. Arról, hogy mindenkiben ott rejlik a fittebb, egészségesebb önmaga, aki bármikor lefut egy félmaratont, és ha kell bármikor, bármelyik európai nagyvárosban nekiszalad a maratoni falnak. Tudom, hogy akik a történetemről hallanak már beleül a fejükbe a gondolat, és ha eljön az idő, akkor ez a gondolat majd erőre kap. Ha nem is mindegyikükkel, de valamelyikükkel talán majd találkozunk a Szigeten.

Ott ugyanis remek fickók és remek csajok vannak.

26 komment

Címkék: gondolatok motiváció dk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ketszeri 2013.01.30. 17:20:16

Vagy kivétel nélkül válogatott couch potatoe-kat fogsz ki, vagy valami nem tökéletes a módszerben.

A elsőn a kiválasztási szempontjaid módosításával könnyebben lehet változtatni, a második kemény dió.

Válasz erre 

Rajnai László 2013.01.31. 14:31:22

Gergő,

Szerintem ez a dolog a kívülállók felé eléggé unalmas. Én is sokat futok, de nem terhelem vele a környezetem. Általában a kezdő futók, vagy nagyon újrakezdők beszélnek folyton erről. Egy kicsit olyan, mintha a haverjaim mindig a turbódízelekről dumálnának és arról akarnának meggyőzni, hogy nekem is az kell.

De nem kell. Ha mindig csak egy témáról folyik a szó, csak egy dolgot hallasz a kívülállóktól: Get A Life.

A harmadik maraton után már úgyis más dolgok fognak foglalkoztatni, meg olyan emberek, akiket a futáson keresztül ismertél meg, de túllépsz azon.

Szóval, én értem őket.
L

Válasz erre 

mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.01.31. 14:38:27

@Rajnai László: Tegyük fel, hogy a kívülállók először hallják a történetet, nem hallották még senkitől, más minőségemben ismernek.

Válasz erre 

Jan_OS 2013.01.31. 16:08:34

Szóval evangelizálsz? :) Hát ez ezzel jár, én nem evangelizálok csak futok, ha néha beszélek róla és az én "utálok futni" reakciót kapom hát témát váltok.. Bár ahogy látom ez egy küldetésed neked :) Jómagam nem járok versenyekre és nem barátkozom futókkal, nem azért mert antiszociális vagyok, hanem mert számomra a futás magányos tevékenység. Az első pár kilométeren még jár az agyam a napi dolgokon, aztán egy idő után átkerülök egy módosult tudatállopotba, olyan mint egy meditáció.. Na én meg így vagyok a szaladással ;)

Válasz erre 

Rajnai László 2013.01.31. 16:35:37

Számukra a normál testsúly a normális. A legtöbbjük úgy gondolkodik: OK, szép történet, de most vagy okés, a kövér állapotod volt a zavar. A szemükben nem leszel hôs...
Fogadd ezt el, egy szûk csoportnak fontos amit csinálsz, más meg tesz rá.

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.01.31. 17:13:19

A többség szarik rá. Sokan azt sem tudják, mennyi a maratoni táv. Mondjuk én sem tudom, pl. hány bábu van a tekében. Nem is érdekel. Megértem őket. A fiúkkal a csajokról kell beszélgetni, a csajokkal pedig őróluk. :)

Válasz erre 

2013.01.31. 18:50:21

@BGy: Ez Nobel-díjas gondolat! :)

@mgergoo: Túl komolyan veszed magad. Szerintem. ;)

Válasz erre 

SMisi 2013.01.31. 21:28:52

Jó cikk, jó út, jó célok, jó hogy komolyan veszed magad!
Köszi!

Válasz erre 

brutalfitnessz · http://brutalfitness.blog.hu/ 2013.02.01. 07:15:40

Én sem evangelizálok, az emberek 95%-át nem érdekli jobban az én futásom, mint engem az ő bélyeggyűjtésük, lumbágójuk, vagy bármi másuk.

Ennek ellenére fontos és jó, hogy vannak olyan emberek, mint DK. Nagyon nem mindegy amikor valaki futásra adja a fejét és rákeres a dolgokra a neten, hogy a gyerekkoruktól sportoló ultrafutó-triatlonista-stb. acélterminátorok blogjaival találkozik-e, vagy esetleg tényleg a nulláról induló, emberi, követhető példákkal.

Válasz erre 

Pepinke 2013.02.01. 09:50:55

Szerintem sem érdemes belekezdeni a térítésbe, mert a futás eleve egy befelé ható dolog.
Magad miatt csinálod, nem másokért, vagy hogy örömet okozz vele.
Még mi sem vagyunk egyformák, mert Jan_OS-hoz hasonlóan én is egyedül szeretek futni, eszembe nem jutna tömegbe menni, meg együtt melegíteni más futókkal. Hiába mondják, hogy "de az milyen jó"...
Ráadásul valljuk be, a futás tényleg unalmas. Azok a részei érdekesek (nekem), amikor például elérem az adott célomat, vagy az utána levő egy óra, amikor béke száll meg.
Ráadásul -főleg nálunk- divat kifogást keresni, megmagyarázni, hogy mit miért nem!
Ja és még egy: van aki úgy érzi jól magát, ahogy, még akkor is, ha az nem felel/felelne meg neked normálisnak.

Válasz erre 

mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.02.01. 10:17:21

@Pepinke: persze ezzel nincs is gond, ha valaki jól érzi magát a bőrében. Az én dolgom az, hogy ha majd felmerül a gondolat a fejében, hogy változtatni szeretne, akkor ne csak a csodatabletták, a csodamódszerek és a turbomegadiéta 2 hét alatt alternatívák jussanak eszébe, hanem esetleg a futás/mozgás is.

Válasz erre 

Pepinke 2013.02.01. 10:21:01

@mgergoo: végül is, ez a blog pont erre van, nem? Valamint a DK Klub.
:)
Én azt látom, hogy nagyobb propagálás nélkül is egyre többen futnak. Itt Óbudán mindenképpen ezt látom! Nagyjából minden korosztályból látok embereket, viszont 20-as éveikben járót alig! Pedig magam is az vagyok és már tudom, hogy csak az első pár futás volt keserves, utána beindultak a dolgok...

Válasz erre 

Bumbull · http://izomüzem.blogspot.hu 2013.02.01. 18:58:38

Szerintem pont ezen reakció miatt érdemes az emberekkel a futásról beszélgetni! Természetesen mindenhol van olyan, akitől mindig is távol marad a gondolat, hogy valaha is fusson, de a "magot" érdemes elültetni és mi a jobb mód annál mint, hogy beszélgessünk róla. Pláne ha olyan lelkes ember teszi mint mgergoo :)! Én tőlem is távol állt még a gondolat nyolc hónapja, és ha valaki azt mondja nekem, hogy ilyen örömmel fogok futni, és hogy alig várom a lehetőséget akkor komolyan mondom kiröhögöm (szándékosan nem a nevetés szót használtam!). Szóval gergoo nem is kérdés hajrá nagyon jól teszed amit teszel ne tántorodj el tőle!

Válasz erre 

szabolacko 2013.02.01. 22:33:41

Én kívülállókkal(nemfutókkal) csak akkor beszélek futásról,ha kérdeznek,akkor is elbagatellizálom. Nem fog senki értékelni,(maximum hujjgatnak) mert nem tudják mi az heti 30 vagy 100 km-t futni. Ráadásul nagyarcúnak fognak tartani. Biztos lesz néhány ember akit őszintén érdekelni fog,mert ő is szeretne talán az úton elindulni,velük tényleg érdemes beszélni róla. A többi csak úgy gondol rád,mint a Jehova tanúira akik csak egy dologról tudnak beszélni.

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.02.02. 07:39:15

Amikor azt mondják nekem, hogy "utálok futni", akkor én mindig felvilágosítom az illetőt, hogy valójában azt utálja, amikor elfogy a levegője, lóg a nyelve, szúr az oldala és rohadtul elfáradt, és azt mi futók is utáljuk, mert az nem futás, az kínlódás. futni mindig úgy kell, hogy tudj beszélgetni közben, akkor nem lehet utálni, mert egy kényelmes és szórakoztató időtöltés.

Válasz erre 

Wolf1973 2013.02.03. 21:23:03

Üdv! Én egy kollégámat (azóta barátomat) oltottam be a futásra kb. másfél éve. Soha nem futott, még a busz után sem, mégis valami megfogta, amikor a futóversenyekről meséltem neki. Elkezdett futni egyedül, a tanácsaimat követve és most már együtt futjuk simán a félmaratoni versenyeket. Ő előbb nevezett be a Velencei-tó körre, mint én. :-) Láthatóan sokkal jobban érzi magát a bőrében és az élete részévé vált a futás. Mindig kérdezi a többi munkatársunk, hogy melyik verseny lesz a következő, amin indultok? :-) Ez hihetetlenül jó érzés, mert végül is csak érdekli őket valamennyire.
Én is úgy vettem észre, hogy egyre többen futnak, még a 2-3 évvel ezelőtthöz képest is, viszont inkább középkorú (értsd: 40 feletti) embereket látok. Hol vannak a fiatalok? :-(

Válasz erre 

ThufirHawat 2013.02.04. 13:01:11

Egy éve futok, vörösből zöldre váltott a BMI-m, ami azért elég látványos, így mindenki rákérdez, aki nem lát túl gyakran, hogy mi van velem. Kb. a felük így: "csak nem beteg vagy?".
Aztán mikor elmondom, hogy nem, nem vagyok beteg, sőt, csak futok és kicsit odafigyelek arra, hogy mikor eszek (azt leszarom, hogy mit). Ilyenkor a többség kicsit csalódott, és kellemetlenül érzi magát. Csalódottak, mert ha mondjuk kemoterápia miatt fogynék, akkor lenne témájuk a következő hetekre. És kellemetlenül érzik magukat, mert rögtön átlátják, hogy nincs semmi mágia a dologban, hogy nekik is menne, ha nekem ment/megy. Innentől az ő túlsúlyuk az ő tudatos döntésükké válik, többé már nem valami külső, általuk befolyásolhatatlan körülmény eredménye.
Ezt az érzést pedig, ahogy én látom, az emberek jó nagy része utálja. Felelősnek lenni a sorsunkért, az alakunkért, a megjelenésünkért, az egészségünkért, rém kellemetlen.
Úgyhogy én sem nagyon beszélek futásról, eredményekről meg főleg nem. 1:55-ös félmaratont futottam tegnap, öt percet javítva a novemberi PB-emen. A környezetemben nincs senki, aki csak picit is átlátná, hogy mennyi munka van abban az öt perc minuszban. Lehet, ezért kellene valami klubba járnom, hogy dicsekedhessek. :)

Válasz erre 

mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.02.04. 13:29:28

@ThufirHawat: gratula, az 5 perc javulás nem semmi :-)

Válasz erre 

mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.02.04. 13:32:04

@rrroka: ebben is van valami, ez nagyon fontos lenne, hogy a kezdőknek valaki elmondja, hogy nem csak az a futás, amikor széthajtod magad. Beszélt erről Olivér is a Mindenfutás Egyetemén. Amerikai adatok szerint 10 emberből 7 pár hét alatt abbahagyja a futást...

Válasz erre 

ThufirHawat 2013.02.04. 13:42:29

@mgergoo: you made my day, Sir

Válasz erre 

kata8080 2013.02.04. 14:37:51

Én sem szoktam a futásről,élményeimről,meg egyáltalán a futás világáról beszélgetni....Egészen egyszerűen azért,mert aki nincs benne az nem tudja mi is ez valójában.Számomra a futás ajándék:)Az prdig,hogy mit hozhatok ki belőle csak rajtam múlik!!!

Válasz erre 

Gyűrött Papír 2013.02.04. 21:22:28

@mgergoo: Bezonyám! Én is elrontottam az ősrobbanás idején azzal, hogy futottam, mint aki az életéért küzd. Aztán átgondoltam és kerestem egy kezdőknek szóló edzéstervet. Onnantól számolom az időmet.
De hogy mennyire hülyén van az iskolákban is! Gyerekem évente kétszer fut cooper tesztet. Év elején és végén. Előre retteg, mert nem futni tanítják meg őket, hanem rohanni, nem készítik fel őket. Én meg nosztalgiával gondolok vissza arra, amikor 11:59 alatt futottam a cooper tesztet.

Válasz erre 

Stikli0406 2013.02.05. 19:45:38

Én is kb 21 éves koromig utáltam futni, főleg azért mert kb 500 méter után elkezdett fájni mindenem. 2 éve vettem rá magam az első hosszabb futásomra, ami nem lett több 1,5 km-nél de borzasztóan büszke voltam magamra, hogy egy pihenő nélkül le tudtam futni. Ma már 11 km az egyéni rekord és eljutottam odáig, hogy bűntudatom van, ha a lustaság miatt nem megyek futni.
Ezt az oldalt pedig imádom, mert nagyon motivál :) Köszönöm
L 23

Válasz erre 

VándormadárAsia 2013.06.20. 14:38:30

Bocsi, hogy bepofátlankodtam ide. Szöulban élek, tanulok, dolgozom. Gyerekként-kamaszként utáltam futni, ma meg ez az életem szerves része. Mondhatni azt is, életem felét futóként éltem le, 14 évesen kezdtem, a Cooper-teszttől féltem, nem akartam égni. Akkor még az is elképzelhetetlen volt számomra, hogy 12percet egyhuzamban leszaladjak. Egy év múlva 8-10km-t le tudtam menni egyszerre, amire nagyon büszke voltam. Ezt tartottam jó sokáig, aztán idén, február végén egy barátom fölvetette, miért nem futom le a félmaratont. Akkor még képébe röhögtem majdnem... Alig egy hét múlva meg ott álltam a rajtnál, az első félmaratonom előtt. Utolsó percben vettem meg egy másik versenyző rajtszámát. Az első 10km csont nélkül lement, de az utolsó 5km-en már csak a dac hajtott, hogy "mégpedig ezt meg kell csinálnom"... és sikerült!!! El sem hittem, napokig. Azóta 3 másik lement, és még tervezek párat... És talán a teljes maratont is ősszel (diploma előtt...). Tudom, őrült vagyok, de akkor is, kell egy kis őrület, nélküle unalmas lenne az élet. Szóval nem versenyzem,imádok futni, emiatt csinálom. Emellett más sportot is szeretek, túrázom, bringázom, evezek, síelni is tudok. Néha Családommal nevetve emlegetjük, mennyire utáltam futni gyerekként, ha a sportpályára kellett kifutni, már az is gáz volt nekem (3-400m)... Most meg függő vagyok, lelkiismeret-furdalás nálam is megvan, ha nem tudok edzeni :).

Válasz erre 

angelday 2013.06.20. 17:09:50

@VándormadárAsia: köszi, hogy megosztottad és hajrá!

Válasz erre 

fosdapass 2014.07.01. 23:52:27

Én azért tartom gáznak a futást, mert - ahogy az írásból is kiderül - valahonnét a sportszergyártók marketingosztályáról mozgatják a bowdeneket.
Ahogy ennyire eszelősen fel tudták pörgetni ezt a hülye testkultusz (fitynesz-gyúrós-futós-csöcsépítős stb) iparágat.
Legyél versenyben, legyél szép, meg erős, meg sportos - toljad szépen számolatlanul a számlánkra a pénzt.
És ahogy tömegcselekvéssé válik pl a futás, mindenki uniformizálódik. csakhogy ez nem fér össze aaz egyénieskedésre vágyás habitusával, úgyhogy maradnak szépen az egyébként is megszállottak (akikre még elég furán néztünk mondjuk 92-ben a szigeten), a többiek meg majd jól rájönnek, hogy az amerikaifocitól és csírlíder-karriertől lesznek egyediek és különlegesek.
Ettől ftlenül remélem, te kitartasz, mert bár elég monoton és unalmas a körbe-körbe futkosás, azért erre már lehet alapozni.
De hogy kiépített úton, aszfalton meg tömegben ... ez valami aberráció lehet.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: