Az irracionális szépsége
2013.04.25. 09:20 szasza75
Már itt a Futóblogon is felmerült több alkalommal a "challenge" kifejezés. Jellemzően valamilyen közösségi aktivitás keretén belül, amikor is a gyűjtjük kilométereket, elérünk egy szintet és meg tudunk mérkőzni valamilyen versenytársunkkal. Engem személy szerint a kihívás ilyen formája egyáltalán nem érdekel. Mindenki annyit fut, amennyi ideje van, amennyi időt szán rá és természetesen amennyit a szervezete elvisel. Pész Ati barátom vélhetően az élmezőnybe tartozna, mert márciustól-márciusig többet futott, minta Transzibériai vasút hossza. (Az utolsó 3 hónapban rendkívüli módon motiválta, hogy ez a szám meglegyen, ennyiben tehát működik a challenge.)
Versenyek jönnek, versenyek mennek, vannak különlegesek, maradandók, amikre akár évről-évre visszajárhatunk. Ezek között van pár olyan, ami tényleg kimeríti általam is a "challenge" kategóriát. Különleges erőpróba lehet az Ultrabalaton, vagy valamilyen hasonló kaland. Lehet nem versenykörülmények között véghezvitt tett, hanem egy egyéni kezdeményezés, akár egy különleges útvonalon. Hogy miért írom most mindezt? Mostanában megszaporodtak ezek az egyéni kezdeményezések, amin nem csodálkozom, jó dolog.
Egy kis áttekintés: Magyarországon talán a legkeményebb és legnépszerűbb kihívás az Országos Kéktúra, illetve a KÉK kör végigfutása. Emlékeim szerint Németh Csaba és Szarvas Mátyás tette ezt meg folyamatosan pár nap alatt. A napokban olvastam az 1400 km hosszú Mária-útról. Lila jelzéseit láttam már a fákon, követésével Mariacell-től Csíksomlyóig kalandozhatunk. Persze több nap alatt és persze futva. Molnár Peti május 19-én indul a Európai Kék Szalag futására. 6 hét alatt tervezi lefutni a Duna 3000 km-es hosszát. Sok sikert és erőt kívánok neki.
Jócskán találkozunk külföldi példákkal is. Talán az egyik leghíresebb zarándokútvonalat az El Caminót nemrég a Fernanda Meciel futotta le. Talán kevesebb spiritualitással, ám annál egzotikusabb útvonalon Jezz Brag 53 nap alatt szelte keresztül Új-Zélandot, többnyire futva, illetve a szigetek között kajakkal. Az egynapos, azaz pontosabban a jelentősebb pihenők nélküli kihívásokban sincs hiány. Iker Carrera a Haute Route-at küzdötte le bő 21 óra alatt. Legutóbb Lizzy Hawker a Mount Everest alaptábor-Kathmandu 319 kilométeres útvonalát teljesítette bő 63 óra alatt.
Kilian Jornet számtalan challenge-t vitt véghez sikeresen (GR-20, Kilimanjaro, Pireneusok keresztülfutása, Mont Blanc). Sajnos ezek a kihívások olykor veszélyesek is lehetnek, egyik Mount Blanc keresztezésnél elvesztette társát. Időnként bizony a küldetés sem jár sikerrel, Julien Chorirnak a GR20-as teljesítése nem sikerült.
Talán még lehetne sorolni ezeket a csodás útvonalakat, bevallom, engem is roppantul vonz a futás ezen műfaja. Persze nagyon sok szervezés, utánajárás, szabadidő és persze pénz kell az ilyenekhez az erőn és elhivatottságon kívül. Amíg ezek nincs meg, addig maradnak a versenyek.
Csoda, ha vonz az ilyesmi?
3 komment
Címkék: motiváció kihívás challenge
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.25. 12:52:51
Jane 2013.04.25. 21:16:13
A kihívásokról, illetve a kihívások teljesítőiről pedig lehetne írni egy szép pszichológiai tanulmányt. Arról, hogy ki miért csinálja, hogy ki mit profitál belőle, hogy ki az aki egyszer majd megelégszik, és ki az aki soha. És miért van hogy néhányunknak lételeme, mások meg egy életet leélnek anélkül hogy akár egyszer is kilépnének a kényelmi zónájukból?
Annyira különbözőek vagyunk. Most hirtelen az jutott eszembe, hogy a hétvégi maratonom után a kollégáim megkérdezték, mi a francon tudok gondolkodni 3 és fél órán keresztül. A válaszomra, hogy valószínűleg ugyanazon amin Ők, amikor 3 és fél órát egyedül vannak, eltöprengtek, és közölték, hogy Ők még soha nem töltöttek ennyi időt egyedül TV, telefon, számítógépes játék, vagy legalább egy könyv nélkül, csakis saját magukkal. Biztos uncsi lehet, mondták, én meg nem erőltettem már megmagyarázni nekik, hogy egyáltalán nem az. Nagyon is meg vagyok elégedve magammal, a fejemben felgyülemlett kérdésekre általában maradéktalanul megkapom a választ egy-egy hosszú futás végére :))
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
