4 x 21.1
2013.11.22. 09:15 SeSam
Kivettem két nap szabadságot hétfő-keddre, hogy tudjak tanulni. Előző héten hétköznapokon nem nagyon sikerült a futás, hiába nézegettem a motivációs idézeteket és a Nike Running Instagram képeit. Edzésnek maradt a munkába járás kétszer fél órás biciklizése.
Ezzel a hosszított hétvégével viszont a nyakamba szakadt egy csomó szabadidő, úgyhogy a kedvenc személyi edzőm (mármint én) újabb hülyeséget talált ki: miért ne tudnék én minden nap lefutni egy félmaratont?
A félmaratoni távhoz úgy állok, hogy szeretem azt gondolni, bármilyen körülmények között meg tudom csinálni. Matematikatanári fordulattal ennek álomból felébresztve is mennie kell. A folyamatos terhelés pedig egy olyan dolog, amit meg lehet szokni, meg amúgy is igénylem a mozgást. Na, meg az is bántott, hogy nem jutottam el Siófokra.
1. – szombat
Elindultam, hogy teljesítsem az elsőt. Az edzőútvonalakat úgy szoktam felépíteni, hogy a nyolcból kifutok a Duna-partra, aztán a Kopaszi-gát, Infopark és Margitsziget szakaszokból a célzott távhoz képest teszek bele, vagy sem.
A hegymászós élményem óta viszont annyira megtetszett a szintkülönbség, hogy a legkézenfekvőbb megmászható pont, a Gellért-hegy, kvázi állandó helyet kapott az útvonalaimban. Körülbelül másfél kilométeren át viszonylag egyentelesen kaptatni kell, aztán meg lehet kerülni a Citadellát és nézni Budapestet fentről. Igazából nagyon is el tudnám képzelni, hogy valamelyik budapesti versenyútvonalba (például a maratonéba) bekerüljön. A Kelenhegyi út elég széles, és adja magát a hurok a Citadella körül. Persze gondolom nem ilyen egyszerű a dolog, de álmodni lehet.
Szóval félmaraton, az első 1:49’23” lett, ami pont tíz perccel gyengébb, mint a legjobb időm. Más kérdés, hogy az az idei Vivicittán sikerült, ami ugye majdnem teljesen sík terep, és még frissítőpontok is vannak.
2. – vasárnap
Már az indulásnál tudtam, hogy kevésbé leszek gyors. Kényelmesebb tempóval is indítottam, mint előző nap. Épp naplemente idején értem a hegyre, úgyhogy még fotózni is megálltam, ha már támogatja az alkalmazás.
Ezt a második félmaratont 1’54’50” alatt futottam. Úgy voltam vele, hogy amíg két órán belül van, nincs gond.
3. – hétfő
A harmadiknál már éreztem a lábaimban az előző kettőt. Ennek ellenére tempósabb iramot diktáltam: ezúttal füles is volt nálam, nem csak a kabát zsebében vittem magammal a telefont, így volt visszajelzés a köridőkről. Amikor az első három kilométer mind 5 perc alatti, az ember igyekszik tartani...
A hegymászás ezúttal elmaradt, inkább két kört is megtettem a Margitszigeten. Talán a ködszitálás miatt, esetleg a kora délutáni időpontnak köszönhetően, szinte üres volt a rekortán. Tartottam tőle kicsit, hogy elered az eső, így magammal vittem kipróbálásra a sapkám is. Nehéz vele megbarátkozni, gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy úszósapka, de kétségtelen, hogy nagyon jól funkcionál.
Bár ha olvastátok DK beszámolóját, pont fordítva kellene csinálni, a végére fáradtam el a távnak, és fejeztem be 1:47'27" alatt.
4. – kedd
Kezdődő izomláz mellett biztos voltam benne, hogy ha az előző nap tempójával próbálkozom, annak fejreállás lesz a vége. Egyetlen dologra koncentráltam, be kell érni a célba, mint Vettel Hungry Heidivel. Szerencsére sütött a nap és dél körül meglehetősen kihalt volt a város. A Kopaszi-gáton csak én voltam, meg kétezer varjú.
A Citadellára azért felmásztam, a fenti fotó is arrafelé készült, bár a meredekebb emelkedőkön már kevésbé voltam zerge azért. Végül kereken 1:55' lett az utolsó.
Mindent összevetve örülök, hogy sikerült. Annyira nem volt végül meregőltető a négy félmaraton zsinórban, mint tartottam tőle, de nem is annyira triviális, mint néha gondoltam, főleg pszichológiailag. Folyamatosan kellett magam győzködnöm, hogy induljak el, ködszitálásban és egyjegyű hőmérsékletben is. Persze közben és utána jól éreztem magam, de szerintem kell hozzá némi kattantság, hogy valaki a szabadságát azzal töltse, hogy napi két órákat fut. Jöttek a hullámvölgyek is, amikor 16-nál tudtam, hogy már cak 5 van hátra, de ugyanez járt a fejemben előtte való nap, meg azelőtt is. Viszont nyilván edzésnek nem volt utolsó.
A hétvégén biztosan pihenni fogok.
12 komment
Címkék: edzés szabadidő félmaratoni
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
iramszarvas 2013.11.22. 09:46:07
ubp 2013.11.22. 10:42:35
Zöld_Dani 2013.11.22. 11:29:13
Ez nem vicc, a Pekigni maratonon az egyik erősen éremesélyes versenyző pont azért nem indult, mert azt a pár órát sem akarta lefutni a rákkeltő anyagok mixében.
Vegyétek komolyan a méréseket. Még ha a határértékek "biztonságosan" magasan is vannak meghúzva, még ha a veszélyes anyagoknak csak a kis részét mérik is, és ha a mérők rendszeresen nem működnek, akkor is. :-/
Zöld_Dani 2013.11.22. 11:40:31
Joe. · http://futonaplo.blogspot.com 2013.11.22. 14:05:04
Meg volt egy szerény fekete srác is, aki nem hőbörgött, hanem szép "csendben" máig érvényes olimpiai rekordot futott azon a versenyen.
www.independent.co.uk/migration_catalog/article5301735.ece/ALTERNATES/w620/obitWanjReuters.jpeg
Nyugodj békében, Sammy!
nagykrisz_2 2013.11.22. 14:48:42
ilyen:runnersconnect.net/wp-content/uploads/2011/12/allergy-mask-cold-weather.png
Gyűrött Papír 2013.11.23. 00:08:17
Hogy egy klasszikusra hajazzak: Ha nincs benne HEPA filter, akkor minek. Meg egy nike pipa is elférne a maszkon. Legalább úgy nézne ki, mint aki magabiztosan vigyorog. :)
Zolikazer 2013.11.23. 12:55:10
haanchee · http://haancheefut.blog.hu 2013.11.23. 19:21:50
Nézz szét itt, az UltrAspire cuccok nagyon szuperek, van mindenféle verzió, bár drágák, de megérik az árukat: www.terepfutas.hu/index.php/hu/futo-bot
De a sportáruházakban is érdemes szétnézni, a Decathlonban vannak egész jó Quechua zsákok megfizethető áron.