Nyúlcipőbolt Budai Trail – három első találkozás
2013.12.06. 12:58 Szuflavéder
December első napján, vasárnap rendezték Csanyáék ezt a versenyt. Két távra lehetett nevezni: 17,3 és 26,7 km-re. A múlt héten a Naszály Trail már lestrapált rendesen, ráadásul az egész hetet végig futottam, így rápihenés nélkül álltam rajthoz a rövidebb távon.
Pár héttel a verseny előtt Csanyával és Csóka Bálinttal már lefutottuk a rövidebb pályát, így tehát tudtam, hogy végig futható és nem lesz benne hegymászás. 10 órakor rajtoltak el a hosszabb távon indulók. A rajt előtt néhány perccel a képen látható DK már gőzerővel melózott a következő futóblogos poszton. :)
A képre kattintva megnézhetitek a többi képet is, amit csináltam a versenyen!
Fél órával a hosszútávosok után lőttek el bennünket. Az 527 méteres szintemelkedés az első 9 km-en szerintem le is ment, innentől lejtős, enyhén hullámos és sík szakaszok következtek. Szép volt a táj, a Tarrnai pihenő meg egyenesen lenyűgöző.
13 km körül elfutott mellettem egy srác, aki kb. 3:30-as iramban hagyott állva teljes megdöbbenésemre. Vajon mit csinált ez az ember 13 km-ig, hogy ilyen tempót tud diktálni a végére? DK félmaratonját juttatta eszembe, amikor az utolsó ezren közel egy perccel ment gyorsabban, mint a verseny alatti átlagtempója volt.
15,25 km-t mért az órám (másoknak 15,8 km-t), amikor beértem. Megpillantottam a srácot, és oda is léptem hozzá gratulálni. Muszáj volt beszélnem vele: "Baromi nagyot mentél a végén, de honnan jött ekkora erő a végén 13 km után?" A válasza megdöbbentett: "Én igyekeztem így menni végig a 26,7 km-en".
Állam leesett, szám tátva maradt, a családja mögötte mosolyog azon, hogy milyen képet vágok. Igen, ő volt Zabari János: 45 éves és az országunk egyik legnagyobb ultrafutója, az idei Bécs-Budapest győztese, aki ezek szerint szintes terepen is kőkemény. Eddig csak a nevét ismertem, most kezet is rázhattam vele. Ez volt tehát az első találkozás.
A második első találkozásom a verseny előtt Szaszával volt. Kiderült, hogy nem csak remek sportember, de jó kereskedő is. Láttam előzőleg a terepfutó naptárát, amit így ismeretlenül is eladott nekem. Írta, hogy hoz ki belőle a versenyre. Ahogy megérkezett rögtön lecsaptam rá! Kezet ráztunk, átadta és kifizettem. Azóta már a szobám falát díszíti, a Véder maszk mellett kapott helyett:
Minden nap szemelőtt lesz, így remélem egész évben motivált leszek. Itt rendelhető a naptár.
A harmadik első találkozásom Szőke Dórával történt. Miután megérkeztem és kiszálltam a kocsiból, megláttam Hajduska Balázst (profi terepfutó, aki az "L", hosszabb távon második lett). Az ő jobbján érkezett Dóra, akivel a bemelegítés előtt beszéltem pár szót. Idén februárban kezdett futni, és azóta szinte állandó résztvevője a KESZ-nek (Kedd Esti Szesz).
Futott már terepen párszor 10 km felett, de ilyen hosszút és szintes pályán még soha. Nagyon izgult a verseny előtt, és a végén nagyon boldog volt, hogy sikeresen teljesítette a távot. Egyébként rendszeres olvasója a Facebook futóodalainak és természetesen a Futóblognak is! Kezet ráztam vele is és gratuláltam neki.
A verseny színvonalas, jó hangulatú, tökéletesen szervezett volt. Az eredmények listája pedig itt.
Szuflavéder out
10 komment
Címkék: verseny beszámoló találkozás terep Budai Trail
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.12.07. 05:37:45
(el kell adnom valamit Lemúr Miki blogtársamnak, kezd mostmár tarthatatlan lenni, hogy semmit sem árulunk)