Oszd meg, és uralkodj

2014.02.06. 09:33 SeSam

Gyakran keveredek vitába arról, mi értelme van a futós alkalmazások közösségi oldalakba való bekötésének. Sokan csak az önfényezést látják egy-egy futás utáni megosztásban, másokban kisebbségi komplexust gerjeszt, mintha kötelező lenne versenyezni.

A különvéleményemmel – úgy fest – nem vagyok egyedül:

Hiányzik a Twitter, legfőképp mert arra akarom használni, hogy rávegyem magam a mozgásra. Imádom, hogy egyszerre kétmillió embernek mondhatom el, hogy futni fogok, és akkor már muszáj. Nem ugyanolyan, amikor csak az üres lakásnak mondom. — Neil Gaiman

Nekem egy kicsit a Futóblog is ilyen: ha itt megírok valamit, akkor még motiváltabb vagyok, hogy teljesítsem is.

Amikor látom, hogy valamelyik barátom épp a Nike+ appal fut, és kint van az erről szóló jelzés Facebookon, gondolkodás nélkül nyomok egy lájkot. Azért, mert a saját példámból tudom, hogy a futónak ilyenkor bejátszott ujjongás mennyire serkentően tud hatni. És ehhez még csak amatőrnek sem kell lenni: a tavalyi Nike félmaraton után olvastam az egyik győztes beszámolójában, hogy azt a szakaszt érezte a legnehezebbnek, ahol a pálya adottságai miatt nem voltak szurkolók egyáltalán, hogy buzdítsák. 

Az esőerdő felett kesergő indiánra vagy szomorú szemeket meresztő menhelyes kiskutyára nyomott lájkhoz képest itt azon kívül is történik valami, hogy az elkövetőt az elégedettség jóleső meleg érzése tölti el. Ennek az akciónak van reakciója: lendületet, újult erőt ad a sporttársának.

Hasonlóan motiváló, amikor látom, hogy valamelyik ismerősöm az eső, hideg vagy hőség ellenére is elment edzeni. Sőt, azt sem tartom ördögtől valónak, ha ilyenkor valakit a versenyszellem ösztönöz aktivitásra.

Mindegy, mi az indok, csak csináld.

4 komment

Címkék: közösség motiváció just do it Facebook Twitter

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr445790163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyűrött Papír 2014.02.07. 13:53:59

Én egyszerűen fázom attól, hogy vadidegen emberek (vagy bárki) tudja, hogy merre járok, mennyi ideig hol tartózkodom, honnan indulok, hova érkezem. Ez számomra már kis túlzással biztonsági kérdés is.
Pár éve még azon is felháborodtunk, hogy honnan tudta meg valaki az email címünket vagy telefonszámunkat, most meg toljuk rá mindenkire magunkat. A jelenlévők mindig kivételek.

emlékező2009 2014.02.11. 14:03:09

Szerintem aki kíváncsi a másikra, ártó szándékkal, az megszerzi a kellő infókat a futási adatok megtekintése nélkül is. Emiatt nem kell törődni ezzel. Viszont igenis doppingoló hatása van annak, hogy nézheted a másik teljesítményét is.
Ha meg félsz, ne fuss egyedül, vagy ne csinálj olyat, amiért félned kell.
Egyébként ha meg látják, hogy edzett vagy az is lehet visszatartó erő.

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása