Amikor nincs visszaút
2010.05.06. 11:00 szasza75
Tegnap szép napra ébredtünk, aztán az időjárás folyamatosan romlott! Mivel pár napja megterveztük, hogy kocogunk egy kellemeset szerda este, így a sokasodó zivatarfelhők sem szegték kedvünk. A Dobogókői parkolóba érkeztünk este 6 órára. Ekkor már picit szemerkélt az eső, de majd eláll, gondoltuk, jól lesz ez a kis esti lazító futás.
A terv az volt, hogy a jövő hétvégi Terep 50-es utolsó résztávját futjuk le (útvonal), vagyis Dobogókői indulással a piros jelzésen elfutunk a Szakó-Nyeregig, majd onnan Dömös fele vesszük az irányt. A piros jelzést követve aszfalton elfutunk A Szentfa-kápolnáig, onnan a Vadállókövek árnyékában felmászunk a Prédikálószékre. Innen már csak egy kis gurulás Pilisszentlászlóra és kész is. Könnyed kocogással pontosabban 2 óra 30 perces menetidővel számoltunk.
Elstartoltunk, az esőcsepergés komolyabb esővé fajult, aztán abba hagyta, majd ismét elkezdte. Így ment ez egészen Dömösig. Ekkor még kissé ázottan, de különösebb probléma nélkül oldottuk meg a feladatot. Mivel a két lány kissé lemaradt, Gerivel előrefutottunk a Szentfa-kápolnáig.
A terv az volt, hogy bevárjuk őket a mintegy 500 méteres szintemelkedést tartalmazó 2,5 kmes emelkedő előtt. Ekkorra az ég ereszcsatornái leszakadtak és elkezdődött az a zápor, amiben már igen rég volt részem. Felmerült bennünk a visszafordulás gondolata, hogy most itt hagyjuk abba, de a csajok, akik már utolértek minket, hajthatatlanok voltak.
Az özönvíz igazán a Vadállóköveknél éreztette erejét, patakként zúdult a hegyoldaláról a víz. Egy riadt béka a fulladástól menekülve ugrott el lábunk elől. Magamban azon gondolkodtam, hogy vajon normális-e az, hogy most szinte négykézláb mászunk fel Magyarország (szerintem) legkeményebb emelkedőjén szakadó esőben, vízlefolyásban gyalogolva. Végül arra jutottam, hogy ez így most rendben van, igaz, nem hétköznapi dolog, de ennyi kaland "kell".
Időközben az eső is alábbhagyott és sűrű párafelhő lepte be az erdőt. Gyönyörű volt. Ilyenkor a nedvességtől talán még intenzívebb az erdő illata, a természet most igazán közelinek tűnt. A Prédikálószéken már teljesen szétázva gyönyörködtünk a Dunakanyar panorámájában, majd visszacsorogtunk a Pilisszentlászlói célunkhoz. Mindössze 18,2 km lett a távunk, de igazán emlékezetes futóélmény marad mindennyiunk számára.
16 komment
Címkék: eső kaland terep
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
_Kitu_ (törölt) 2010.05.06. 11:12:42
bagolybagoly 2010.05.06. 12:49:32
bitliszbá 2010.05.06. 13:04:27
Egyébkén tegnap én is futottam a zuhéban. kb 2 m látótávolság, meleg eső... nincs is ennél jobb.
Dr. Fire 2010.05.06. 13:39:09
light22 2010.05.06. 15:42:49
Olyan esős élményem is volt, hogy akkor még kerülgettem a pocsolyákat, az bent az erdőben volt, aztán elakadtam egy gyökérben, belbukfenceztem, pördültem egyet a sárban, majd hason a kezeimen könyökölve belecsúsztam egy mocskos pocsolyába. Úgy mentem haza, mint egy disznó.
Füstbementterv 2010.05.06. 16:32:37
M.Islander 2010.05.06. 18:51:32
M.Islander 2010.05.06. 18:53:00
HelloJozsi 2010.05.06. 22:17:57
Nyáron mókás tud lenni, de azért egy őszi - téli jó hideg esőt nem próbálnék ki.
Jó kis útvonal :)
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.05.07. 05:25:36
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2010.05.07. 09:54:54
M.Islander 2010.05.07. 22:17:43
egyébként tavaly hasonló zuhéban hárman futottuk a köröket, idén már ötvenen.
élmény volt, hogy ketten (1-1 körön át a sarkamban loholtak) megköszönték az optimális tempót (5 perc/km).