Lehet-e a kudarc építő jellegű?

2011.08.04. 12:18 szasza75

A félmaratoni célkitűzéseket, terveket olvasgatva jutott eszembe a sikertelenség mentális utóélete. Egy terv vagy sikerül vagy nem. Ha fontos terv, talán nagyobb a fájdalomérzet — és persze a siker katarzis élménye is elmarad. Kérdés, hogy ki hogy dolgozza fel? Csak legyint rá, vagy esetleg elemezgeti, hogy miért nem úgy sikerült, ahogy terveztük.

A tavalyi korzikai kiruccanás után játszottam el a gondolattal, hogy mi lenne ha egyszer én is nekivágnék a Korzika szigetén átvezető GR 20 útvonalnak. A túraútvonal 180 km, 13 km szintemelkedést tartalmaz. A nehézségét mégsem ez a két paraméter adja, hanem a talajviszony, bocsánat "kőviszony".

A sziget nem más, mint egy hatalmas kőbánya. Társaimmal, Attilával és Áronnal ugyan futást terveztünk (így aszerint is öltöztünk) viszont tisztában voltunk vele, hogy ez a pár nap a terep adottságai miatt nem a futásról szól. Judit vállalta a kísérő szerepkört, adott volt a táv felosztása, azaz ahol kocsival érinthető az útvonal, csak ott találkozunk.

5 esetleg 6 napra osztottuk fel így a tervezett távot, feszes menetrend, kivitelezhető, de persze tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp.

Az események időrendben:

Péntek — 12 órakor kikötött a komp, délután 3-ra elértünk Calenzana-ba, gyors összepakolás, 16-kor el is indultunk a tervezett 28 km-re. Éjjel egyre értünk Haute Asco-ba. 3 szakasz a zsebben.

Szombat — reggel elindultunk legyűrni a következő 3 szakaszt. Az első 4 km-en 700 m szintet "ettünk" meg, elérve a nyerget egy nagyon meredek lefele utat, amit láncokon kellett volna megtenni, végül kihagytuk Attilával. Én ugyan elindultam, de pár méter ereszkedés után meggondoltam magam. Visszamásztam és leereszkedtünk az aznapi starthelyünkre. Kocsival elmentünk az aznapi célhelyre és Áronnal (aki továbbment) szemben indultam el. Áron aznap 26 km-t ment, mintegy 7 óra alatt. 

Vasárnap — Az útvonal teljes hossza ugyan már nem lesz teljesítve, ugyanakkor magam számára elfogadható magyarázatnak tűnt, hogy az mászás, és, hát a félelem nagy úr. Vasárnapra kb. 40 km volt az adag, jókora szintkülönbséggel. Felmentünk 2300 méterre, abszolváltunk egy 40 perces kilométert is, "haladgattunk". 2300 méterről "leszaladtunk", ezalatt köveken mászást és ugrálást értek 970 méter hosszan, majd vissza 2120 méterre, és ismét 900 méter szint. A napi mutatványhoz 12 és fél órára volt szükség, és hát energetikailag igen levett. Este töltekezés - alvás, másnap indulás tovább.

Hétfő — 26 km-es könnyebb terephez 5 és fél órára volt szükség. Az utolsó kilométereken érezhetően elgyengültem, többet bukdácsoltam, csúsztam, estem. Ennek következtében a bal lábamon meghúztam az inhüvelyemet. Igaz, csak éreztem, de intő jel volt, hogy ha reggelig nem regenerálódik, akkor hiba elindulni a következő komolyabb hegyi szakaszra. Akinek már volt ilyen panasza, az tudja, hogy súlyosabb formájában még járni is nehéz, nemhogy 2000 méter magason sziklákon ugrálgatni, mint valami bakkecske.

Kedd — Nem javult a lábam, így a többiek nélkülem mentek tovább (a terv 28 km volt), én a kocsival maradtam, és az aznapi szakaszuk végénél vártam rájuk. Az idő elromlott, az állandó szelet eső is kísérte, a látást köd homályosította. Kis útvonalmódosítással, egy korábbi településen szálltunk meg (Zicavo).

Szerda — a rövidítés ellenére komoly erőpróba várt a fiúkra. A cél Concáig kis eltévedéssel 10 órát mentek. Én persze nem, csak a célból mentem szembe velük egy pár kilométeres szakaszon. 

Áronnak a 180 km legyűréséhez 50 órára volt szüksége. Ez óránként 3,6 km/h átlagot jelent. Futótempó ugye? :-) Persze, hogy nem, de iszonyú kemény embert próbáló kihívás. Mindazonáltal Korzika és az útvonal gyönyörű kis természetes kincses doboz.

Persze a megragadó szépség sem feledteti bennem azt az űrt, amit egy közel egy éve tervezett út teljesítetlensége okoz. Vissza nem hiszem hogy megyek, a láncos részt ma is kihagynám, a sérülés meg sérülés. Nincs mese, ha egy félmaraton teljesítésénél jön egy ilyen, akkor legfeljebb besétálok a célba, de itt alapvetően sétából hova lejjebb? Hogy a kudarcot hogyan tudom építő jelleggel feldolgozni? Vélhetően sehogy. Állóképességi edzésnek viszont nem volt rossz, kb. olyan, mintha egész nap lépcsőznék vagy sík szakaszok nélkül spinningelnék.

Másnak is volt már kudarcélménye?

12 komment

Címkék: siker kudarc 20 korzika gr teljesítés nemfutás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VéBé 2011.08.04. 12:34:53

11 éve éppen ilyenkor Korzikát jártuk be a férjemmel, és mivel szeretünk túrázni, megpróbáltunk teljesíteni egy-egy rövidebb részt a GR-20-on. Megpróbáltuk... Pár kilométert sikerült menni, vagyis inkább mászni a sok helyen csípőmagasságig érő sziklalépcsőkön. Embert próbáló feladat, kicsit olyan, mintha törpeként kéne az óriások földjén túrázni. De gyönyörű!

Válasz erre 

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.08.04. 12:42:42

Nekem tavaly nem sikerült az elképzelt idő a szeptemberi nike félmaratonon, eleinte szomorkodtam, de aztán rájöttem, hogy életem során kb. még 100 félmaratonon vehetek részt, úgyhogy van idő a javulásra. Nekem azt kellett a fejembe verni, hogy a sérülés az sérülés azzal nem szabad játszani, ha meg más miatt nem megy abból meg tanulhat az ember és legközelebb felkészül rá.

Válasz erre 

Ötike 2011.08.04. 14:39:16

Idén első Kinizsi 100, 48-nál sérülés, boka oda 51-nél belátva hogy ez a tempó ide így kevés feladva. Naná hogy jövőre visszamegyek és megpróbálom megcsinálni de nem minden áron. Ha úgy jön ki és nincs szerencséd akkor nem érdemes belehalni mert még bőven lesz alakalom de ha elvakultan végigtolod ad.1 nem fogod élvezni a teljesítményt, ad.2 hónapokra olyan állapotba juttatod magad hogy nem fogsz tudni semmit csinálni. És persze hogy iszonyat szar feladni egy versenyt látni hogy a többiek tolják tovább, de akkor sem éri meg tacsra tenni magad.

Válasz erre 

Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2011.08.04. 14:58:02

Hogy a kudarc epitö jellegü, vagy leepitö, azt leginkabb a mibenleteben erdemes keresni. Ha a Bp. felmaratonon esö/szel/serüles... akarmi miatt nem tudom a kb. 2:00-t megfutni, de erömet beleadva küzdök, aztan beerek vagy nem, büszke leszek, hogy elindultam, es megmerettem. Fontos, hogy ez tovabbi edzesre sarkall.
Viszont ha a kudarc oka a rossz, hianyos edzes, akkor az nagy töres lesz, mert ugy erzem hiaba/rosszul dolgoztam, es azt nehez lesz feldolgozni. Erre remelem nem kerül sor...

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.08.04. 16:03:39

Teljesen igazat adok az előttem szólóknak, akik szerint nem érdemes a sérüléssel játszani, mert utána lehet, hogy hónapokig kényszerpihenőre leszel ítélve. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy benne lenni egy ilyen helyzetben nagyon nehéz. Ha végigveszed az eddigi versenyeidet, és elérsz ide, azt se tudod, hogy beleszámold-e, hiszen nem teljesítetted. Biztos mindig társulni fog hozzá egy negatív érzés. De szerintem is túl kell lépni ezen, és azt nézni, hogy még rengeteg lehetőséged van, és egyszerűen nem sikerülhet minden. Örülhetsz annak, hogy nem magadat kell okolnod (pl. kevés edzés miatt), hanem tényleg rajtad kívül álló problémák szóltak közbe.

Válasz erre 

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.08.04. 16:11:05

Nekem újabban intő jelek voltak a Győr-Lipót verseny, ahol a félmaratoni résztávom 3 perccel rosszabb volt a PB-mnél, illetve a tegnapi felmérő szigetköröm, ahol 8 másodperccel csúsztam a PB alá. Egyébként is éreztem, hogy mostanában nem megy jól a futás, ezek a számok csak megerősítenek, hogy valamit máshogy kell csinálni.

Kudarc élmények, de inkább tanulságnak fogom fel. Azt hiszem, le kell állnom a km-ek hajszolásával, és többet kell adnom a pihenésnek. Ezt nehéz belátni, hiszen sokkal gyakoribb probléma, hogy az ember nem edz eleget, de át lehet esni a túlsó oldalra is. Én most már azt látom, hogy minél többet edzek, annál inkább nem fejlődök semmit, sőt, esek visszafelé. Az edzésbe fektetett energiám viszont maximális, szóval az összkép abszolút nem hatékony.

Válasz erre 

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.08.04. 16:45:26

Nekem most lesz kudarcélményem a félmaratonon, ha nem nyomom le Rrrókát (a legjobb ideje 1:39). :)

Kár, hogy lesérültél közben, de ezzel nem szabad játszani. Ugyanakkor irigyellek, hogy eljutottál oda, gyönyörű, vadregényes helynek tűnt már a videón.

Egyébként úgy vagyok vele, hogy nem szabad túl komolyan venni a km-eket, a perceket, a számokat. Ha szétgyilkolom magam futás közben, éppen a lényeg vész el, amit a Hosszútáv blog mottója úgy fogalmaz meg: "Fuss, ahogy jólesik!" :) Az ideális futás számomra az, mikor befele fordulsz, feloldódsz a ritmusban, összhangban vagy magaddal, a lábaiddal, a gondolataiddal. Ha az ember állandóan azon görcsöl, hogy mennyi az idő, mennyi a pulzusa, stb., a fene megette az egészet.

Válasz erre 

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.08.04. 16:54:51

@Lemúr Miki: Na veled tudok szimpatizálni. Engem is ez motivál a futásban és ezért is nem fogok megtörtni ha a kitűzött cél nem sikerülne.

A Mátrabércen idén feladtam a túrát felénél és nehéz volt akkor megbékélni vele, de a sérülés az sérülés. Ha pedig megtörtént a baj nincs mit tenni. Arra fölösleges gondolni, hogy mi lett volna ha...

Válasz erre 

greg03 2011.08.04. 17:16:21

Nem kell nagyon visszaásni az emlékeimben, elég csak a Délibábig. :) Egy kör után mondtam, hogy na akkor részemről köszönömszépen. Jövőre ott leszek, és előtte nem csak árnyékban fogok edzeni.
Szerintem tök felesleges leragadni a kudarcélménynél, addig kell keresni azt, hogy mit tanulhatok belőle a jövőre nézve, amíg meg nem találom.

Válasz erre 

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.08.04. 18:16:59

@greg03: Ott én is feladtam egy kör megtétele után és levontam a következtetéseket.

Válasz erre 

pbors 2011.08.05. 01:06:31

Amikor már elindultatok, akkor jutott eszembe, hogy mondhattam volna Áronnak hogy keressen meg Téged is, mert már jártál arra. Ezek szerint megtalált... :-)

Gratulálok Nektek, mert az első nap az utazás után azért elég embertelenre sikeredett. Meg a többi is...

A láncos szakasz (Cirque de la Solitude) technikailag nem nehezebb mint az előző három. Ami azt jelenti, hogy képes lehetsz azt is megcsinálni. Mentálisan viszont nagyon fárasztó, és nem lehettél éppen kipihent.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: én a helyedben biztos visszamennék (és a magam helyében vissza is fogok menni). A kudarcok (ugyanúgy mint a hbák) szerintem arra valók, hogy tanuljunk belőle. És persze csak addig kudarc, amíg ez az utolsó élményed.

Meg majd a kandalló mellett az unokáknak is jobban hangzik... :-)

Válasz erre 

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.08.05. 09:28:20

@pbors: hát igen jól megtalált :-) Áron tényleg nagyon jól nyomta, mondjuk ő már látott hegyet és nemcsak a nappaliból. Nyilván volt pszichológiája a 2. napnak, de mivel teszteltem magam, így időközben meggondoltam magam , taszított a mély. Ja valahogy ez négykézláb , majd pókjárásban mászsások nekem annyira nem jönnek be, így maradnak a futhatóbb útvonalak :-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: