Irány az erdő!
2012.10.24. 16:35 szasza75
A maratoni "pofáraesést" követően úgy gondoltam visszatérek a kalandozásból a gyökerekhez, pontosabban a természethez, az erdőbe.
Hogy elképzelésemnek kellő nyomatékot, testemnek pedig egy nagyobb löketet adjak, rögtön kipécéztem magamnak két túrát, amit természetesen futva terveztem teljesíteni.
Szombaton az Intersport Túranap 30 km-es távjára neveztem be. A rajtnál jó pár ismerőssel találkoztam, a gyors nevezés és a rajtcsomag átvétele után máris a rajtkapu alatt találtam magam és már indultam is. Egy-két aszfaltos utca, majd a Róka-hegyi kőfejtő lépcsőjénél futottam össze egy ismerősömmel, akivel a Nagy-Kevélyig együtt gyűrtük az emelkedőt. Ezt követően el is kezdtem fokozni a tempót. Valójában az útvonal sok érdekességet nem tartogatott, egyedül a Kevély-Nyereg ismételt meghódítása a sárgán hozott új útvonalat. A tetszetős single-track jelentette az utolsó nagyobb emelkedőt, majd az "Egri várig" gurultunk.
Ez a túra jó kis ízelítő a terep világába. Elmélyíteni ugyan nem tud, épphogy csak kapirgálja a terepfutás felszínét, de jó idő esetén maradandó élményt nyújthat az indulók számára.
Óvatos kezdés után, erősebben meghúztam a közepét. Eléggé el is fáradtam a végére. Érzésem és órám szerint olyan 27 km körüli lehetett a táv, a tervezett 3 órán belül teljesítettem.
Vasárnapra egy könnyedebb futást terveztem, éppen hogy megcsapjon a flow illata a Tatabánya 30-on. Itt az előző évek tapasztalata alapján közel 33 km a táv. A rajtban a könnyed futás gondolata hamar elillant. A futóbarátok látványa valahogy előhozta belőlem a versengőt, de még ha nincs is esélyem egy jobb helyezés elérésére, azért a 3 órát behúzni de jó is lenne.
A lábaim kellőképpen "macskásak" voltak, így az első kilométerek alatt kiderült, hogy a vágy és a valóság bizony már a rajtban elváltak egymástól. Szedtem a lábam ahogy tudtam, sőt olykor kilépve önmagam korlátaiból, hátrahagytam félelmeimet és zúztam lefele kedvenc völgyemben, mígnem elfelejtettem, hol vagyok, mit csinálok és valójában miért nem csak állok és nézem ezt a csodát.
Megálltam.
A felkelő nap fényei keresztülhatoltak a reggeli párán és alulról világították meg az őszi faleveleket. Érzékeny vagyok a képi pillanatokra.
Az utam hátralevő része megpecsételődött. Fejben már nem a versenyen voltam. A Vérteskozma előtti mezőn tavaly szénabálák voltak, most csak a gyep és a egy földút, ami elágazott a horizonton, majd ismét egybeolvadt.
Különböző vizuális elemek és a hozzájuk kapcsolódó gondolatok cikáztak a fejemben. Futottam, de nem voltam ott, jártak a lábaim, de csak mint alapvető motorikus mozgás működött, nem mint koncentrált mozgás egy versenyen való tisztes helytállásért. Alapelem lett, mint a levegővétel, vagy az evés vagy az ivás.
Ha emelkedő jött nem a tudatos énem mondta, hogy gyalogolj, hanem az agy észrevette, hogy már "gyaloglom". Tudatosan tájékozódnom sem kellett, hiszen többször is voltam már ezen az útvonalon. Ez az állapot szinte az út végéig kitartott. Az utolsó 20 percben a túra gyalogosai jöttek szembe és nemcsak a köszönéseinkkel, hanem a mozgásaikkal is kizökkentettek ebből a csodás állapotból.
Eszméltem, bizony itt lassan vége az időtlen utazásnak, így órámra pillantottam és előjött ismét a versenyző énem. Ha lehet, még megpörgettem a végét, a jól ismert útvonalon. Pontban 3 óra lett.
A futás drog, nem vitás, de igazán talán csak azok lehetnek rabjai, akik nem egy cél miatt futnak ön-, vagy külső kényszerből, legyen ez idő, külalak, súly vagy akármi más. Vannak pillanatok, amiket meg kell élni. Mint nekem, vasárnap az erdőben.
9 komment
Címkék: ősz trail intersport túranap tatabánya 30
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cindbl 2012.10.24. 17:39:47
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.10.24. 19:26:54
193 2012.10.24. 19:42:26
"Időtlen utazás". Pár pillanatig legbelül, mélyen önmagamban.
HelloJozsi 2012.10.24. 21:40:56
Oh Dae Su 2012.10.25. 10:03:30
Én hétfőn az Ingóköveknél toltam egy 'közel húszast' és akkora flow-t éltem át közben, mint még eddig soha... Minden összeállt, fizikális állapot, időjárás, hőmérséklet, nyugalom. Egyszerűen azt éreztem, hogy nem én vagyok ÉS a táj, hanem egy kerek egész MINDEN. Részévé váltam hosszú percekre a természetnek... Euforikus volt...
p4o5k0 2012.10.25. 13:38:22
Bár nyáron elmenekültek amikor megláttak!
Úgyhogy március közepéig marad a kemény és ingerszegény de legalább kivilágított aszfalt.