Voltatok már iramfutók?

2014.04.24. 08:11 bitliszbá

A régi blogpajtik talán még nem felejtettek el, az újak meg majd megismernek. De azért egy rövid bemutatkozó, ha már meghívtak ide. Nem vagyok nagy öreg (bár a korom azt feltételezné), de csak 6 éve futok. Első versenyem a Vivicittá volt. 12 km az Alagúton át, a Lánchídon keresztül, át a Bazilikánál söröző külföldieken. Nagy meghalással, de teljesítve – mindez 2008-ban.

Most nem az ezóta lefutott kilométerekről, hanem egy másféle futóélményről szeretnék nektek írni. Ez a legutóbbi Vivicittán történt velem. Úgy hívják IRAMFUTÓ. Tudjátok a fazonok, akikre ráaggatják a színes lufikat, felírják a hátukra, meg néha előre is, azt a célidőt, amivel ők be fognak érni. (És beérnek, tényleg.)

Évekig csak a rettegést vagy a csalódást okozták nekem. Rettegtem, hogy utolér az a lufis fazon, akit látni sem akartam, mert az az idő, amit ráírtak, csalódás lett volna. Sajnos sokáig nem voltam elég okos, hogy felmérjem, mennyire jó, hogy vannak ezek a figurák, mert segítenek és nem rettegésben tartanak. Viszont ahhoz, hogy igénybe vehesd a segítségüket, neked is akarnod kell, sőt, okosnak kell lenned, hogy hogyan vedd igénybe ezt a "szolgáltatást".

Tavaly előtt sima futóévem volt, sajnos a célversenyek nem jöttek össze, ilyen-olyan okokból, de minden félmaratonom komoly felkészülés nélkül is 1:40 alatt lett. Futottam pár futótársnak meghatározott tempóban 10-15 kilométereket. Egész mókásnak tűnt a dolog. Így jelentkeztem az egyik futócimboránál, aki a Vivicittára szervezte az iramfutókat, hogy mennék 1:45-ösnek a félmaratonra. Megkérdezte, mi a legjobb eredményem, és mi az, amit bármikor tudok, ez 1:32 és 1:37 volt, Ezt így rendben lévőnek tartotta. Úgyhogy kaptam egy jóváhagyást kb. novemberben az áprilisi versenyre.

Tavaly háromszor is futhattam iramfutóként. A Balatonman tavaszi futásán egy 4 órás maratoni tempót, a Vivicittán egy hétre rá 1:45-öt, majd az őszi Nike félmaratonon a 2:00 órás iramot, végül idén a Vivicittán a félmaratonon 1:45-öt. Van itt valaki, aki futott velem?

Elmesélem, milyen iramfutónak lenni. Illetve mégsem. Inkább azt, milyen érzés a felelős iramfutás. Én előtte ugyanis egy hétig szorongok, konkrét tünetetekkel. Ilyeneket álmodom, hogy 15-nél a Lánchídon (tudom nem is futunk rajta, de ez csak álom) kiköpöm a belem, és bemondom, hogy megsérültem, csak hogy ne maradjak szégyenben. Vagy már az első pár száz méteren nem tudom felvenni a tempót és lemaradok, mint a borravaló, de jön egy futó, aki azt mondja, szívesen megy a lufival helyettem, ha már ennyire nem bírom.

Főpróba

Most hasonlóan "hülye" társat kaptam Marky személyében. Két héttel a verseny előtt kezdett fűzni, hogy fussunk egy próbát. Tudunk-e együtt futni? Tudjuk-e tartani a tempót? Ja. Jó-jó. Aztán a verseny hetében kedd este összehoztuk. 4 szigetkör, meg egy kicsi. Az elején sokat dumáltunk, hogy visszavegyük a tempót, a végén meg inkább kerülgettük a szigeti tömeget (mi lesz itt, ha tényleg elkezdik felújítani a futókört). Simán hoztuk a szintidőt, de ettől a szorongásom nem múlt el, és mint a rajtban kiderült, Markyé sem.

Előadás

A verseny napján másfél órával a rajt előtt már ott vigyorgunk a Szigeten. Jó, még nem lufival, de a feliratos pólóban. Mondjuk ettől nem lesz rövidebb a ToiToi előtti sor, de kicsit olyan érzés, mint egy fesztivál negyedik színpadán fellépni. Nem te vagy a sztár, de felfigyelnek rád.

Iramfutók.jpg

Mi álltunk be elsőként a rajtzónába. Na, itt kezdődik a fellépés. Úgy csinálunk, mint a nagyok! Futunk egy két sprintet, a lufi röpül mögöttünk. Mozgunk, melegen tartjuk magunkat. Látjuk, hogy néhány ember már figyel minket. Aztán elkezdenek szivárogni a futók. Először csak az ismerősök kérdezgetnek, aztán az ismeretlenek is. Türelmesen daráljuk ugyanazokat a válaszokat: igen, egyenletesen fogunk futni, igen, lesz a frissítésre idő, nem fogjuk az elejét elfutni, igen, a gyorsabbak is kezdhetnek velünk.

Sugározzuk a magabiztosságot, a szorongást kidobtuk a korlátokon túlra. Csak így vagyunk hihetőek, de én látom Markyn is, és szerintem ő is látja rajtam, hogy ez színészet. Nekünk feladatunk van, amit meg kell oldani. Valószínűleg menni fog, de a függönyt csak most húzzák fel. És a rajtpisztoly eldördülésével kezdődik az előadás.

feliratos kép.jpg

Nekem ez már a könnyebb része, mert csak futni kell. Persze nézegetni is kell, hogy ne fussunk se túl lassan, se túl gyorsan, de ez nagyjából az első 3-4 kilométer. Utána beállunk, mint szög a falba és nyomjuk szépen ritmusosan. 10 kilinél elkezd fáradni a társaság. Érzed, hallod, szagolod. Látni nem látod, mert mögötted vannak. Fel kell dobni őket! Ha már eddig jöttek velünk, hisznek is bennünk, úgyhogy már csak rá kell venni őket hogy jól érezzék magukat. Beszélünk, persze leginkább monológokat mondunk, mert akiknek beszélünk, nem is szabad, hogy válaszoljanak.

Poénkodunk. Persze csak reméljük, hogy meg is értik a vicceket. Próbáljuk a nézőket rávenni a szurkolásra. És futunk rendületlenül, kilométerenként bemondva mennyi is volt az utolsó. A frissítők előtt fékezünk ("FRISSÍTÉS KÖVETKEZIK!" felkiáltással), szinte sétáig lassítjuk a kocogást, kikocogjuk az asztalokat, a végén még egy kis várakozás és "FELVESSZÜK A TEMPÓT" kiáltással folytatjuk tovább.

frissítés után.jpg

Úthibákat, macskakövet, emelkedőket mind-mind bemondjuk, nem azért, mintha ők nem vennék észre, de jól esik a figyelem ilyenkor. És mi úgy érezzük, ez a dolgunk. Az iramfutók előadása nagyjából a vége előtt 2 kilométerrel véget ér. Itt már csak a jutalom van hátra. Innen fejben is csak olyan örömfutás, mintha neked is ez lenne a PB-d, mintha te is csak egy lennél a veled végig küzdők közül. 19 km-nél biztatod a mögötted futókat: menjetek, javítsátok minél többel meg a saját rekordotokat!

Taps

Az első visszajelzést itt kapjuk a futóktól. Van aki "Köszi!" felkiáltással begyújtja a rakétákat, van, aki azt mondja: még maradok, nem akarom elfutni a végét sem, de olyan is van, aki azt mondja: ez annyira jó volt veletek, hogy a végét is veletek szeretném megcsinálni. Ez az első taps. A második a célban a sok köszönet. A többi aztán jön folyamatosan, a lassabbaktól és a gyorsabbaktól: "köszi, mert jó igazodási pont voltatok", a Péteratitól, aztán azoktól, akik most még nem tudták megcsinálni: "Jövőre is ti lesztek?!"

Meghajlás: no, az nincs. Legközelebb ugyanígy fogok izgulni, öregebb lettem egy évvel. Vajon menni fog? De azt hiszem, nagyon megéri, mert önzetlenül adhatunk a többieknek. Futást? Élményt? Eredményt? Valamit.

Ezek után egy kérdésem van: Te lennél iramfutó?

(a képeket köszönjük szépen Strémen Juditnak, Papp F. Ferencnek és Máthé Zoltánnak)

14 komment

Címkék: közösség verseny amatőrök félmaraton vivicitta

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr36066349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.04.24. 08:25:39

Klassz! Mindig tisztelettel és ámulattal bámulom azokat az embereket, akik egy jó kis versenylehetőséget feláldoznak a munka oltárán. Lennék iramfutó, de inkább a 2 órát vállalnám be, az megy bármikor. :)

haanchee · http://haancheefut.blog.hu 2014.04.24. 08:53:06

Jók voltatok, éljenek az iramfutók! ;)

szancsurrr · http://egyensulyt.blog.hu/ 2014.04.24. 09:03:58

Ez olyan jó lehetett! Simán lennék 2:00 vagy 2:15-ös :)

lallaj 2014.04.24. 10:22:02

Én nem rég voltam az első félmaraton versenyemen, ahol megdöbbenve néztük, hogy a 2.10, vagy a 2.15-nél, 50-60 éves nénik vitték a lufikat.
Ez már életforma, imádják ezt csinálni.
További sok sikert.

Betelgeuse-2 2014.04.24. 10:59:22

Én most futottam először versenyen a 10km Vivicittán két hete. Az órámat 04:54-re állítottam be (Szellem Gáspár a la mgergoo), ellene futottam. Döbbenten vettem észre, hogy a 05:00-s iramfutók lazán ellépnek tőlem, legalább 2-300m előnyt szereztek, vagy többet, aztán el is tűntek. Majd kb. 8,5 km-nél hirtelen utolértem és megelőztem őket. (Végül én 04:52-t mentem). Ergo ők nem futottak egyenletesen, hanem megnyomták rendesen az elején, és a végén kiengedtek. Kérdésem: ez minden iramfutónál így van? Aztán: órával futtok, mint én, és nézitek, hány méter előnyötök van? A frissítők előtt odaléptek, vagy utána? hiszen a frissítőknél legalább fél perc időveszteség lesz, ha nem több. Ha jön emelkedő, előtte a síkon megnyomjátok, hogy legyen mit leadni az emelkedőn? Szóval engem ilyen technikai részletek érdekelnének, elnézést, ha hosszú voltam.

bitliszbá 2014.04.24. 11:22:49

@Betelgeuse-2: Az iramfutók tempója attól függ, melyik iramot adják. A gyorsabb tempóknál általában egyenletes a tempó, a lassabbaknál pedig egyenletesen lassuló. Ami pont azt jelenti, amit azt jelenti amit láttál. (az elejét megnyomják kicsit, a végére kicsit belassulnak)
De iramfutáson belül is lehet két különböző futó, akik közül az egyik az egyenleteset, a másik az egyenletesen lassulót futja.

A másik felére pedig az a válasz, hogy a frissítőkre mi kb 10 mp-et kalkuláltunk, ezt előtte osztottuk el (ez kb 2 mp-el gyorsabb kilométereket jelent, ami nem túl jelentős - sőt szinte észrevehetetlen), így nem kellett behozni. Nem megálltunk, hanem lassítottunk, szinte sétára. Azok a kilométerek igen, lassabbak lettek, de összességben nem vesztettünk semmit. Emelkedő nincs komoly általában. Mi nem lassítunk ott sem, cserébe a "lejtő"-n sem gyorsítunk :)

bitliszbá 2014.04.24. 11:29:20

@Betelgeuse-2: ja, és kérdezz nyugodtan, ha tudok válaszolok.

percvarazs 2014.04.26. 12:22:14

@Betelgeuse-2: Nekem is az első 10 km-es versenyem volt, s én is arra gondoltam, hogy az 5 perces iramfutóra támaszkodva megyek, amíg tudok, aztán a végén - ha marad kraft - megpróbálok hajrázni kicsit. Ehhez képest én is nagyon gyorsnak éreztem a tempót az elején, a pulzusom 2 km után 180 volt (s ez alá nem is ment a végéig). Otthon megnéztem, s az iramfutók első 6 km-e így alakult: 4:29; 4:28; 4:31; 4:36; 4:50; 4:51. Ha ez - úgymond - szokásos az iramfutóknál, akkor az én amatőrségem volt, hogy mindenképp tapadtam rájuk (bár szerintem akkor nem azt kéne a pólóra írni, hogy 5p/km, hanem azt, hogy 50 perc/10 km), de végül happy end-lett, 6 km után el tudtam lépni, s 47 perc körül lett a vége (az én következő 4 km-em: 5:09, 4:54; 4:55, 4:30). Kérdés csak az, hogy ha tényleg nyugisabban, 5 perces tempóval megyek az elején, akkor még jobban meg tudom húzni a végét, vagy így volt a jó, mert a végén már csak arra kellett figyelni hogy "életben maradjak", s így is - magamhoz képest - jó idő lett? Összességében azonban inkább hálás vagyok az iramfutóknak, még ha meg is vicceltek picit! :-)

bitliszbá 2014.04.26. 15:35:20

@percvarazs: Hát ezek a tempók az elején kicsit gyorsnak tűnnek, de a 10k-ra a nagyszámú jelentkező miatt az utolsó pillanatban szerveztek iramfutókat. Ti kifogtatok 2 nagyágyút. Nekik tényleg nagyon lassú az 5 perces tempó, valószínűleg vitte a tömeg őket, és nem is volt gyakorlatuk. Ennyivel szerintem nem kell az elejét megnyomni az elejét.

hidegchaco 2014.04.26. 18:18:53

No, akkor a fizetett bérkommentelők rajongó helyeslései után megmondom végre a frankót. Én szégyenteljesnek ítélem az 1.45-ös iramfutók produkcióját (szándékosan nem írok "teljesítmény"-t).
Sunyi módon a táv jelentős részén kb. 50 m-rel előttem futottatok, ezáltal tudat alatt az eredetileg tervezett tempómnál gyorsabb iramra kényszerítettetek. A sokk elmúltával (kb. féltávtól) sikerült visszanyernem a kontrollt, és lassulnom kicsit, de a táv második felében is többször a környékemen zavarogtatok. A vége felé, a Maaaargit!-híd felé tartva ugyan lemaradtam, de a célegyenesben bevártatok, és a létező legmocskosabb, legcinikusabb módon aláztatok meg: amikor épp odaértem volna ahhoz a helyhez, ahol félreállva bohóckodtatok, akkor persze nagy sebességgel meglódultatok a célkapu felé. Ezt a tempót már nem tudtam tartani, és megszégyenülten kocoghattam utánatok.
A lelki pszichémben okozott törést azóta sem tudtam kiheverni.

(Ma szerencsére nem voltatok kinn az Óbudai-félmaratonon, így ezúttal sokkal jobb teljesítményre voltam képes. Mintegy 10 perccel többet tudtam futással tölteni a rajt- és a célvonal között, miáltal jóval több sportot kaptam a pénzemért.)

Betelgeuse-2 2014.04.28. 12:09:46

@percvarazs: Ezek szerint neked szerencséd volt, hogy bírtad ezt az iramot, vagy pedig jelentősen alábecsülted önmagad teljesítményét verseny előtt. Én rögtön láttam, hogy ilyen tempót nem vagyok képes menni hosszan, tehát maradtam az órámnál, és 1 percet javítottam a legjobbamon - ami számomra teljesen megfelelő volt...

Janek_ 2014.05.16. 14:49:01

Én egész távon benneteket üldöztelek!2x láttalak is egyszer a hidon,utána a rakpart után a házak közt.majd a célegyenesben...
Nem sikerült utolérni ezért kiengedtem a végén,aztán itthon láttam,hogy 2perccel jobb időm lett egyszerűen elfelejtettem,hogy sokkal később indultam mint ti!
Ezért azt kell mondjam segítettetek egy jó időt elérni amiért jár a köszönet!

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása