21. Várpalota Félmaraton – Nem tudtam feladni!
2014.11.08. 07:39 Szuflavéder
Ahogy már írtam, az elmúlt három évben ezen a versenyen mindig sikerült az előző évhez képest egy picit jobb időt futnom. Tavaly 1:31:02-t mentem, és idén a rossz állapotom ellenére is simán benne volt, hogy megdöntöm a tavalyi időmet. (A pálya 5-600 méterrel rövidebb) Ez a verseny eddig mindig jól ment, és én hittem abban, hogy hiába is vagyok mélyponton, ez lesz majd az a megmérettetés, amely majd segít kikecmeregni a gödörből. A pálya:
Az előző években 10 fok volt a rajtnál és 13 fokban értünk célba. Rövidgatyás verseny, kis Nikoflexet mindig használtam, de idén sajnos csak 7 fokban volt a rajt és 10 fokban volt a célba érkezés.
Megkockáztattam azért most is a rövidgatyát, de a rajt előtt egy órával ezúttal vastagon ment fel Nicoflex. Ennek a segítő hatását a verseny közben egyáltalán nem éreztem. (Nemúgy az otthoni fürdésnél.) Sajnos nekem ez hideg volt kisgatyában.
A rajtot követően beálltam egy kb. 4:25-ös tempóra. A pálya oda-vissza megy, csak Ősit futjuk körbe, de aztán ugyanazon az úton is jövünk vissza. Ha menet közben szarul megy a futás, akkor egyszerűen nem lehet leállni. Kimelegedve 8-9 fokban, rövidujjúban?! Mese nincs, itt végig futni kell.
10 km-ig nem is volt semmi bajom, de utána szépen lemerevedett mindkét lábam. 11 km körül éppen egy 70 év körüli olasz sráccal meccseltem, aki később állva is hagyott:
12 km után már nem tudtam tartani a 4:30-as tempót sem. Folyamatosan lassultam. A 15 km még kerek 4:30-as átlaggal zárult, de innentől kezdve a lábaim már teljesen, oszlopszerűen lemerevedtek, és nem tudtam emelni őket. A végén 6 percen kívüli iramban futottam be a célba. Az átlagom így 4:50-re esett vissza, és éppen belül futottam 1:40-en.
12 km-nél ki kellett volna állnom, de ezt a luxust a fent leírtak miatt nem engedhettem meg magamnak. Olvastam SeSam posztját, hogy ő sosem ad fel versenyt, én viszont boldogan megtettem volna. Semmi értelme nem volt lemerevedett lábakkal végigmenni. Semmi élvezeti értéke nem volt a dolognak. A végére még a térdem is szúrkált, tiszta sérülésveszély!
A pályatérképet egyébként nem vettem rendesen szemügyre. A végén 17-nél levághattam volna valahol itt:
A szervezők egy rövid videót is készítettek a versenyről. Kedves gesztus volt tőlük, hogy én is szerepelhettem benne, a bónusz rovatban. :) (kb. 4:15-től)
A befutás végén átvettem az ajándékpólót és a bort, a kocsihoz mentem, száraz ruhát húztam és el is indultam haza.
Az eredményeket itt találjátok PDF-ben.
2 komment
Címkék: beszámoló 2014 félmaraton Várpalota
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
John Delete 2014.11.08. 22:18:43
Nos, a 70 év körülinek mondott olasz (már amennyiben ő van a 2. képen) kb. 5-10 centivel hosszabb gatyában van, ez lehetett sikerének kulcsa... :)
Mondjuk az első képen lévő futók sem öltöztek túl Téged nadrághosszilag.
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.11.09. 09:59:37
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
