Edzetlenül versenyre?

2014.10.29. 11:00 szasza75

Ne csináljunk ilyet. Most mégis megtettem.

Családi programként, no, meg egy barátommal beszéltük, hogy el kellene utazni Lengyelország Chamonixába, azaz Zakopanéba. Az apropóját pedig egy első rendezésű  45 km-es trail verseny adta, amin elindult Rozi, Biga és Csabi. Én ehhez a távra gyáva voltam, meg amúgy esett is, ezért kitaláltam, hogy a vasárnapi 10 km-es futóversenyen indulok el.

Aki már járt Zakopánéban, az tudja, hogy a fantasztikus elhelyezkedésű település nem mentes domboktól és hegyektől. Nem csak a földrajzi fekvése, hanem az árfekvése is páratlan. Egyedüli nehézség csupán az az 5 órás autóút, ami szükséges a majdnem 300 km levezetéséhez.

Szombaton nekilódultak a nagyok, hogy leküzdjék a közel 50 km-es esőáztatta Lengyel Tátrát. Aztán eljött a vasárnap, az én napom. 10 kili, de a rendezők tettek bele 400 m szintet is.

A rajt egy sípálya aljáról indult és természetesen a sípályán vezetett felfelé. Mivel az előző napi esőzések nem tűntek el maradéktalanul, így kéz nem maradt szárazon a felfele kapaszkodásnál. Okos kezdéssel, nagyjából a csöppnyi mezőny első harmadában lehettem. Persze ekkor már kutyamód elsavasodtam a gyaloglásban és még csak innen kezdődött a futás.

A gerincen aszfaltút vezetett, de inkább emelkedett. Igyekeztem egy erős, de nem fejreállós ritmust felvenni. Ez majdnem sikerült is. 6-7 kilinél jött egy sípálya, amin már csak le kellett csúszni. Szerencsére esés nélkül megúsztam, az igen kellemetlen felületű lejtőt.

És innen már csak 2,5 km üveghang. Ugyan jöttem valamit feljebb a helyezésemen, de a férfiak mezőnyében felejthető kategóriát testesítettem meg, míg a nőknél sikerült az első hölgyet a célvonal előtt magam elé engednem.

Hogy mennyire futottam ki magam? Nagyon. Az órám szerint összesen 20 másodpercet töltöttem az easy moderált és hard kategóriában. A maradék 55 percben a nagyon kemény és maximum kategóriában "mozogtam".

Most pedig iszonyű izomlázam van. Fél éve nem indultam versenyen és most 10 kili is nehézségeket okoz mozgásomban. Viszont marha jó volt. Ajánlom Zakopánét, a gyors rövid versenyeket és a változatos terepet.

A versenyen elért adataim itt.

Végül egy kisfilm, ami a hosszabb távon készült:

Szólj hozzá!

Címkék: videó lengyelország edzetlenség Zakopane

Futás vissza réges-régre egy messzi-messzi galaxisba...

2014.10.27. 07:04 Szuflavéder

Hetedik alkalommal szervezte DaMartian a vasárnapi jelmezes-tematikus óraátállító futást. Hajnal kettőkor rajtoltak el a futók és egy óra futás után értek célba – ugyanabban az időben! Micsoda időutazás kérem szépen! Beindult ismét a fussunk-kondenzátor, a beöltözős futás témája idén a Csillagok háborúja volt. Gondoltam ebből nem maradhatok ki én sem.

DaMartian azt kérte a résztvevőktől, hogy ha nem öltöznek be, akkor legalább kék vagy piros ruhát vegyenek fel, így mindenki eldönthette melyik oldalra áll. Sok meglepetés várta a futókat, egyedi ajándékok, és még a tombola is.

Ijesztgetve a járókelőket csak futott a nagylétszámú csapat és a végén valahol tér-idő kontinuumban találkoztak és ... De erről beszéljen a rövid kis videóanyag. Nekem nagyon tetszett. Felismertetek?

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló vissza a jövőbe éjszakai futás DaMartian

Fuss vissza DaMartiannal egy réges-régi galaxisba most éjjel

2014.10.25. 19:14 Szuflavéder

Futottál már úgy, hogy nem vesztettél egy órát sem? Indulásra kész vagy? Akkor most vedd le a pizsamát, ugyanis DaMartian vezetésével ma (szombatról virradó vasárnap!) hajnali kettőkor vége! ez az álmod valóra válhat. DaMartian ezt írja az esemény Facebook odalán:

Hogy mi lesz a másik kedvenc filmtrilógiám a Star Wars VII. epizódjában, azt még nem tudom, de hogy mi lesz a 7. Fuss Vissza a Jövőbe futáson, azt már igen: VÁLASZD KI MELYIK OLDALRA ÁLLSZ! A béke és a rend őreihez, a Jedikhez, vagy az Erő sötét oldalát használó Sith-ekhez?

Hamarosan megtudjátok, a háttérsztori részleteit. Addig is a praktikus tudnivalók:

Találkozó a szokásos helyen: az Időkeréknél, SZOMBATRÓL VASÁRNAPRA VIRRADÓ éjjeli 1 órától. Rajt PONTOSAN 2-kor! Szóval kérlek érkezzetek időben, hogy legyen idő beregisztrálni!

A távot pontosan egy óra alatt teljesítjük, így éppen a célbaérés idejében állítjuk vissza az órákat, vagyis ugyanakkor érkezünk meg, amikor elindultunk. Az eltérő képességű futók kedvéért két távon teljesítjük az egy óra futást: a gyorsabbak 10,1 kilométert tesznek meg (5:55 perc/km). Akiknek ez túl sok, azok 8 kilométert futhatnak az egy óra alatt (7:30 perc/km)

A futás beöltözős, a téma ezúttal: A CSILLAGOK HÁBORÚJA. A legjobb jelmezben érkező filmes ajándékot nyer! Beöltözni nem kötelező, de kérem, hogy aki nem jelmezben jön és a rövidebb távot futja, az KÉK ruhában jöjjön, aki pedig a hosszabbat, az PIROSBAN jelenjen meg! Meg fogjátok látni, hogy miért. ;)

Az esemény teljesen privát szervezésű, így annak költségeit a tavaszihoz hasonlóan összedobjuk. Kérek mindenkit, aki szívesen hozzájárul a rendezéshez, az érkezéskor dobjon be legalább egy ezrest a becsületkasszába, amiért cserébe tombolajegyet kap. A futás végén ajándékokat sorsolunk ki. 

Frissítésként meleg teával készülünk a befutónál, de rágcsálnivalót, sütit szívesen fogadunk. ;)

A hagyományoknak megfelelően a résztvevőknek most is apró emléket adunk.

Az esemény nonprofit, amennyiben több adomány gyűlik össze annál, amennyit a szervezésre költünk, abban az esetben a fennmaradó összeget jótékony célra fordítjuk.

Az esemény nyilvános, bárkit hívhattok. A helyszínen terveink szerint csomagmegőrzés és kerékpár-felügyelet lesz.

További részletekért figyeljétek az esemény oldalát, az új információkat folyamatosan közzétesszük.

Ha bármilyen kérdésetek van, itt az esemény oldalán tegyétek fel, mert lehet a válasz mások számára is érdekes lehet. Kellemes időutazást!

Ha nincs még programod estére csatlakozz Da Martianhoz! Mi ez ha nem motiváció, nincs lustálkodás, kalandra fel! Valami Szuflavédernek csúfolt alak is ott bénázik majd, verjétek csak hátba :)

5 komment

Címkék: futás vissza a jövőbe DaMartian

Az igazi futók pamutban futnak

2014.10.25. 13:14 angelday

Mármint a Tracksmith.com hagyományőrző, mégis divatos futócuccokat gyártó és forgalmazó cég jelmondata szerint. Ráadásul kirakták az alábbi képet is, illetve néhány mondat alatta:

"We’ve got nothing against more technical fabrics, but for light training runs, we find most runners prefer the simplicity of cotton. It’s breathable, it doesn’t retain odor, and it gets better with every mile. Besides, nobody falls in love with polyester."

Magyarul talán:

"Semmi bajunk nincs a technikai anyagokkal, de egy-egy könnyű futáshoz úgy látjuk, hogy a legtöbb futó a pamut egyszerűségét választja. Jobban lélegzik, nem büdösödik és minden mérföld után jobb lesz. A poliészterbe egyébként se szeret bele senki."

Én eddig egyedül Szuflavédert ismertem, aki nyíltan vállalta, hogy ő sokszor szeret pamutban futni dacára annak, hogy nála is tele van a szerény a technikai pólókkal. (Annak idején még összehasonlító tesztre is készült, de azt is elmosta az eső.)

Röviden nem büdös és feelinges akkor, ha rövid futásokra használja az ember. Ki az, aki osztja ezt a véleményt? Vannak itt olyanok, akik pamutban futnak? És ha igen, a fentiek miatt, vagy más okból kifolyólag? :)

10 komment

Címkék: poliészter ruházat pamut tracksmith

Mi az ideális hőmérséklet a maratonra / félmaratonra?

2014.10.21. 09:49 bitliszbá

Évek óta október első hétvégéje, vagyis a Budapest Maraton időpontja messze az ősz legmelegebb, szinte nyári hőmérsékletét produkálja. Megy is a sírás-rívás, hogy így a meleg, meg hogy nem készültem erre! Ez részben jogos lehet, hiszen évek óta a hetekig hűvös időt követi az október eleji csúcspont. De mint látjuk, tényleg mindig megjön a kívánságára a jó idő. Én hivatalosan maratont csak az októberi Budapest maratonon futottam, úgyhogy nem panaszkodom a mostani időre. Igazán nem a meleg zavart, hanem a gyomrom, de az nagyon. De most nem erről szeretnék írni.

A RunnersWorld online kiadásában van egy érdekes felmérés elemzése. 1,8 millió maratonista idejét és a verseny hőmérsékletét vetették össze. Az eredmény érdekes, de nem meglepő. Az ideális hőmérséklet a teljes futóközösségre nézve 6,2 °C, míg a  2:05 körüli időt tudó csúcsfutók – mivel nagyobb a hőkibocsátásuk – ennél is hidegebb, kb. 3,8 °C-os napi átlaghőmérsékleten nyújtják a legjobbat. (Nem szeretném a teljes elemzést itt ecsetelni, mert aki akarja, elolvashatja: http://www.runnersworld.com/races/whats-the-optimal-temperature-for-marathons

Futóbarátaim között van olyan, aki kimondottan szereti a meleget, van, aki el nem indulna ilyen időben. Én is inkább hidegpárti vagyok, bár sokáig azt hittem magamról, hogy hidegben csak lassan tudok futni, de ez mára már a múlté. A melegben futás is csak gyakorlás kérdése, mert az emberi test olyan csodákra képes, amire nem is gondolnánk.  Én azt gondolom, hogy a fizikai és a mentális  felkészültség a mérvadó az egyéni maratonok megfutásában. Lehet a melegre fogni, van is némi alapja, de nem igazán érdemes. Aki felkészül, megcsinálja. Bár mindig szoktam mondani, hogy 42 kilométer nagyon hosszú, és ezen a távon a legtöbbünkkel bármi megtörténhet.

Én az 5 és 10 fok közötti kissé felhős, de száraz időt tartom ideálisnak, csak kár, hogy ilyen maratont még nem futhattam.

Neked mi az ideális hőmérséklet? Próbáltad már a komfortzónádon kívül?

13 komment

Címkék: maraton hőmérséklet Runners World

SPAR Budapest Maraton – céges színekben

2014.10.18. 11:24 Szuflavéder

Idén először cégcsoportunktól lehetőséget kaptunk, hogy elinduljunk a SPAR Maratonon. Nekem nagyon tetszik a kezdeményezés és ami nagyon meglepett, hogy közel 60 fővel (12 csapat + egyéni indulók) vettünk részt a versenyen. Sportos kis cég a mienk.

Az Apcom DOA csapatát erősítettem, a második váltótag voltam, tehát 11 km volt az én részem a maratoni távból. Egészen a versenyt megelőző napig teljesen nyugodt voltam. Számomra a teljesítésen kívül nem volt más tét. De ez a nyugalom péntekre elmúlt. Úgy izgultam, mintha az idei év fő versenye lett volna.

Az utolsó héten egyébként többször beszélgettünk izgatottan a kollégákkal a versennyel kapcsolatos dolgokról. Pl. hogy hogy találjuk meg egymást a váltópontokon. A "Barátok" (iPhone App Store link) alkalmazásban gyorsan be is jelöltük egymást, bár ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataim vannak. Viszont volt egyenpólónk, ami segített megtalálni egymást:

A csapatunk célja a maratoni táv sikeres teljesítése volt, de azért kitűztünk egy négy órás időtervet is.

Az előző napi izgalmak ellenére reggel alig tudtam felkelni, de végül azért a tervek szerint érkeztem a Batthyány térre. Miután leparkoltam és bekentem a lábaimat, elindultam melegíteni a váltópontomhoz. Küldtem egy kör SMS-t a csapattagoknak, hogy a “kettes melegít”. Jó az, ha tudják, hogy minden sínen van.

Odafutottam a rajtzónához, ahol felvettem a céges pólót. Olyan pólóban érkeztem, amit már ki akartam dobni amúgy is, így nem kellett senkit megkérnem, hogy vigyázzon a már tökre átizzadt felsőmre. (A váltóponton nem volt csomagmegőrzés.) Kicsit elvonultam még gimnasztikázni és fokozó futásokat csináltam.

Amikor az aszfaltról egy bokor felé vettem az irányt, egy 60 körüli nő rámszólt: “ne csaljon fiatalember!”. Mondtam neki, hogy csak a vizelési ingeremen próbálok enyhíteni. (Látszólag nem győztem meg, püffögve ment tovább.) Aztán visszafutottam a váltózónához, ahol furcsán néztek rám a kollégák. Egyikük azt mondta, hogy úgy nézek ki, mintha már lefutottam volna a távomat. Megnyugtattam, hogy ez az 5 km csak a bemelegítés volt és minden rendben van.

A váltópont a Dráva utca és a Pesti rakpart kereszteződésénél volt. A telefonon a "Barátok" alkalmazás segítségével láttam, hogy a kezdő emberünk lejött az Árpád hídról. A cipőfőző duplára kötve, papírzsepik betöltve, még egy kis rugózás, nyújtás és kiálltam a szalag elé.

Andrástól átvettem a csippes, gumis rajtszámot, óra indít és a telefonon is elindítottam a mapmytracks alkalmazásomat, amely precíz információt adott csapatunk harmadik tagjának a pontos helyzetemről. (Nekem a "Barátok" alkalmazás nem működött.)

Az első száz méteren még igazgattam a rajtszámot és eltettem a telefont a deréktáskába, aztán mindent bele! – gondoltam.

Nagyon nagy volt a tömeg, szinuszban futottam, kerülgetni kellett az embereket. Tudtam sajnos, hogy ez lesz végig. Óvatosan kezdtem a 25 fokos meleg miatt és a tempó csak 4:30 körüli volt. Voltak olyan szakaszok is (pl. a Markó utca) ahol lehetetlen volt előzni. Amikor leértem a Budai rakpartra már kicsit javult a helyzet. Tudtam a saját tempómat menni, folyamatosan kerülgetve a futókat. Tüdőre jól esett, de csakúgy, mint mostanában a többi versenyen, nem tudtam gyorsabban futni. Maradt a 4:30-as átlagiram. A pálya teljes szakaszán uralkodó remek hangulat feledtette a gondjaimat. Egyszerűen leírhatatlan volt, amit a szurkolóktól, zenészektől, turistáktól kaptunk.

Végig előztem. Kiváncsiságból a 18. kilométertől a 19-ig leszámoltam, hogy összesen 190 futót előztem meg. Ezt ha felszorozzuk 11 km-el... brutál szám. Valahol itt fejeztem be a számolást:

A Petőfi híd alatt átfutva váltónk harmadik tagja már várt, és a felsőrakpartról le is kiabált nekem, mert pontosan látta hol vagyok.

A Rákóczi hídhoz közel ott volt Szasza a bringájával, mellette egy villogó mentőautó. Ráköszöntem. Ő hálistennek jól volt, nemúgy egy futó, aki sajnos ápolásra szorult, mozdulatlanul feküdt a földön. Már csak az Info parkot kellett megkerülni és irány a váltóhely. Ez volt az én szakaszom:

A váltózónában átadtam rajtszámot. Megállítottam az órámat és a telefonon az alkalmazást, majd új edzést indítottam. Volt egy olyan tervem, hogy ha nem fekszek ki nagyon, akkor tovább futok, segítek egy kicsit a kollégának. A kocsihoz amúgy is vissza kellett még futnom.

Így is lett, de amikor elindultam, András már 50 méterrel elhúzott és csak távolodott. Kicsit nagyobb tempóra kapcsoltam, így végül csak a Szabadság hídnál értem utol, kb. 1 km múlva. Átfutottunk a hídon, és ő csak vidáman énekelt az iPodjával. :) A hangulat a tetőfokán volt. Irány a pesti oldalon a Petőfi híd. A Közgáz után jöttek szembe az ismerős futók. A fordító után megláttam SeSamot, akinek a martonon voltak 3:30-on belüli tervei, de most sétált. Baj van, gondoltam, ki fog állni, ha 24-nél már sétál, neki itt a vége. Egy forintot sem tettem volna arra, hogy végigmegy. (Végigment.)

Újabb 100 méter után Bitliszbá érkezett szemből, nyújtottam a tenyerem, hogy pacsizzunk, de nem sikerült. Gondoltam ezután angelday érkezik majd. De ő nem jött, biztos a hegyi terepfutást választotta aznapra.

A Margit híd alatt átfutva elkezdtem számolni a km-eimet és arra jutottam, hogy ha még a kocsiig is futva megyek, akkor vissza kell fordulnom, mert kb. 25 km lesz majd a vége. (Idén még csak kétszer futottam ennyit.) Felmentem a felső rakpartra, levettem a rajtszámot és lassú levezető futással értem a kocsihoz. Közben láttam az alkalmazásban, hogy András sikerrel lefutotta a ráeső 8,3 km-t. Taps, mert 6 km-nél még sosem futott többet. Ez volt a második szakaszom, kb. 9 km:

A befutóemberünket Tibort is követtem. A szigeten úgy futott át, mint a villám. Aztán egyre inkább azt láttam, hogy lassul, majd az utolsó kilométereken szinte állni látszott. Kiderült, hogy menet közben a Nyugati felüljárón a jobb vádlija végképp megadta magát. Egy régi sérülés újult ki, így innetől kicsit futva, kicsit sétálva, de teljesítette a távot, és behozta a csapatot a célba.

Kívül kerültünk a 4 órára tervezett időből, de kit érdekel, tök jó buli volt és nagyon remélem jövőre is lesz folytatás, mondjuk a prágai maraton. ;-) (remélem olvassák)

A szervezésről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A pálya mentén nem volt olyan kilométer, ahol ne lett volna egy zenész, egy dobos csapat, vagy bármi más szórakoztató. A szervezők gondoskodtak róla, hogy egy percet se unatkozzunk futás közben.

A turisták is nagyok ott voltak. A második szakaszomon angolul üvöltött be nekem egy csaj, hogy "látom rajtad, hogy meg fogod csinálni". Teljesen úgy tűnt, hogy el is hiszi, amit mond. Egy másik srác szintén angol nyelven nyomott hosszú monológot a Pesti rakparton. Nem tudom be volt-e lőve, vagy anyagozva, esetleg maga felé gurult el a gyógyszere, de levegővétel nélkül nyomta, szpíkernek született. Eszméletlen jó volt a hangulat és a végére szinte észre sem vettem, hogy összesen 25 km-t futottam.

Este várt még ránk egy céges kis parti egy borozóban. Nyolc órára össze is ült a csapat és mindenki elmesélte sorrendben, hogy hogy élte meg a klassz kalandot. Sikerült újra átélnünk. A borozás is jól sikerült, khm... :) Hajnali kettőkor viszont már otthon voltam.

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló céges SPAR Budapest Maraton Apcom

Soha ne add fel!

2014.10.16. 09:47 SeSam

“Ebből poszt lesz!” – Sanyosz a 40. kilométernél

Ebből az lesz, kiabáltam vissza. Nem egészen úgy alakult a budapesti maraton, ahogy terveztem.

Az elején még – úgymond – íven voltam. A kávé mellé reggeliztem vajkrémes abonettet, időben kiértem, elfoglaltam a zónám. Nem öltöztem túl, direkt az ujjatlan felsőben mentem. Szépen megkerestem a 3 óra 30-as iramfutókat, és vártam a rajtot.

Bitliszbával lepacsiztunk a rajtnál. Valamivel előttem ment végig, de látótávolságon belül. Az Árpád híd emelkedőjén előztem meg végül. Nem sokkal ezután jött a váltópont, és innentől kezdett minden elromlani.

A váltótársam ugyanis nem volt ott a ponton. Kiabáltam, lengettem a rajtszámot, semmi. Közben elmentek az iramfutók, akikkel szemben sikerült némi előnyt megfutni előtte. Már a biztosító ember is segített, és a hangosba is bemondták a rajtszámot, semmi. Ekkor kaptam meg az SMS-t: 5p a váltópontig.

Iszonyú ideges voltam. Visszaírtam, hogy keresse a rajtszámot az oszlopon, felkötöttem, és utánaeredtem az iramfutóknak, füstölögve, hogy hogy lehet így elrontani valakinek a versenyét...

Beértem Szaszát, aki bicikliről fotózott, de az iramfutók ekkor már nagyon messze voltak, nem is láttam a lufikat. Igazából semmi kedvem nem volt már ehhez az egészhez, valami eltört bennem.

Talán a késői rajt volt az oka, hiszen sosem volt még ilyen bajom, de nemsokára az elfogyasztott izotóniás italoktól a hasam is elkezdett fájni kisebb-nagyobb intenzitással. Ezzel egészen a 23. kilométerig elvoltam, akkor már aktívan wc-t keresve. Szerencsére a váltópontok után volt toitoi elhelyezve, be is foglaltam az egyiket úgy 5 percre.

Nem mondom, jót tett, de a rajtnál még meglévő robbanékonyságom nem szereztem vissza. A legrosszabb amúgy ebben is a meleg volt: a futás után a levegőtlen műanyagdobozba zárva pillanatok alatt levert a víz, ami aztán a szemembe folyt, úgyhogy a következő pár kilométert azzal töltöttem, hogy csukott szemmel futottam, és megpróbáltam az izzadtságot kipislogni a szememből.

Az egyik fordítónál láttam a váltót futó Szuflavédert is, ő azt mondta utólag, hogy biztos volt benne, nem fogok végigmenni. Merthogy nem sokkal a fele után elkezdtem görcsölni is. Ez biztosan valami rekord, hogy félmaratonnál már elsavasodik valaki, pedig annyira meg se húztam az elejét. Ezt mondjuk nehéz lenne a bosszankodásra fogni, mélyebb problémák voltak.

Mindenesetre innentől jött az 50 méter séta, valamennyi futás, majd megint séta. Az időmmel már rég nem törődtem, viszont versenyt még sosem adtam fel, és nem terveztem most elkezdeni. Susie Wolff megmondta: Never give up.

Azt hiszem, ez valami filozófiai különbség lehet. Én úgy vagyok vele, hogy nem adom fel, ha a fene fenét eszik is. Ha életem legrosszabb idejét futom, akkor sem. Majd a következő jobb lesz, de előbb ezt a mostanit kell befejezni. Ha már elkezdtem, ha már neveztem. Már korábban is volt kérdés, hogy mi értelme van felkészületlenül elindulni, vagy rossz versenyt futni. Én nem fogom megmondani erre a tutit, csak azt tudom, hogy nekem elég az, ha elmondhatom, végigcsináltam, így vagy úgy. Amatőr sportolóként csak magammal versenyzek, a saját legjobb időmmel. Egyvalami múlik rajtam, hogy akármi is lesz, átmegyek-e a célvonalon, vagy sem.

Majd biztos lesz olyan verseny, amit fel kell adnom, mert nem bírom tovább. Egyszer, majd.

Szóval mentem tovább. 39-nél találkoztam Priszcillával, aki fotózott. Azt hiszem, látszik, hogy végem volt, mint a Twin Peaksnek.

Mg 41-nél elszórakoztatott egy olyan vádligörcs, amit csak lenyújtani tudtam, aztán csak beértem, ráadásul futva. 4 óra 16 perc, kereken. Életem legrosszabb maratoni ideje.

Már nézegetem a 2015-ös versenyeket. :)

8 komment

Címkék: budapest verseny beszámoló maraton marathon

Az Apple órája már a célegyenesben

2014.10.13. 10:20 Szuflavéder

Az Apple szeptember 9-én mutatta be az óráját. Erről a szakmai fórumok már beszámoltak, de a téma megérdemel egy kis futással kapcsolatos latolgatást is. Én személy szerint nagyon vártam a bemutató élő internetes közvetítését, mert biztos voltam benne, hogy az Apple ezen a területen is (csakúgy, mint a számítógép, okostelefon, tablet piacon) valami nagyon nagy dolgot fog bemutatni. (Emiatt ki is hagytam az aznap esti Blondie koncertet.)

Egy elképesztő videó a desingról, klikk a képre:

Abban is biztos voltam, hogy azon kívül, hogy baromi jól fog majd kinézni az óra, minden szinten lefedi majd a sportolók igényeit is. Hallhattuk korábbi hírekben, hogy a Nike befejezi a FuelBand további forgalmazását, és hogy vélhetően már az Apple-el közösen dolgoznak az órán. Így teljesen biztos volt, hogy a Nike Running alkalmazás (amit most a Nike órájával használok) is benne lesz, bizony:

Egyébként iPhone 6-tal wifin keresztül kommunikál az óra, így végre már szinttérképet is fog rajzolni nekünk a futásunk végén a program. (A képen egy sport verzió látható, három "kiadásban" vásárolhatunk ilyen órát, erről bővebben lejjebb.)

Igen, kell hozzá az okostelefon is, ha a térképen is látni akarjuk, hogy merre futottunk, mert az órában nincs benne a GPS. Illetve ez így nem teljesen igaz. Az órában lévő vezeték nélküli kapcsolatért felelős chipben ugyanis benne van a GPS, de vélhetően nagyon leszívná az akksit, ezért letiltják.

Engem sajnos ez a dolog rosszul érint, mert én az órámon kívül semmi mást nem akarok vinni magammal a futásra. Idővel egy erősebb aksival majd ezt is megoldják.

Egyébként biztos voltam benne, hogy teljesen vízálló lesz és egy vízálló bluetooth fülhallgatót is lehet majd venni hozzá, amellyel úszás közben is, vezeték nélkül hallgathatnánk kedvenc zenéinket. Sajnos ez sem valósult meg. Az óra ugyan cseppálló, de nem vízálló.

De ne legyünk igazságtalanok. Emlékezzünk csak az első iPhone-ra, nem volt benne az SMS továbbküldés lehetősége, és mára meg már annyit tud, mint egy 3-4 évvel ezelőtt kapható számítógép.

Egyébként a pulzuskontrollal futók is örülhetnek, mert a beépített négy szenzor segítségével az óra méri a pulzusunkat, tehát külön pulzuspánt nem szükséges hozzá.

Az Apple óráit háromféle kivitelben lehet majd megvásárolni: az elegáns utcai viseletre rozsdamentes acél és bőr szíjakkal, a sport kivitel megerősített színes óraszíjakkal, és vehetünk még órát 18 karátos, tömör aranyból készült luxus kivitelben is (ennek ára a várakozások szerint millió forintos nagyságrendű lesz). Az órákat 2015-ben dobja majd piacra a cég, a teljes kollekciót itt nézhetitek meg. Nekem biztos lesz, és már most dobálom a pénzt a malacba.

Ha érdekel mennyi mindent tud még az Apple új órája, elolvashatod itt. A teljes bemutató videója pedig itt látható (kb. az 54. perctől).

Ti vesztek?

30 komment

Címkék: apple beharangozó Apple watch

Zabari János újabb győzelme! Mostantól cél az 50 km-es világdöntő és a 100 km-es VB!

2014.10.10. 10:30 Szuflavéder

A tavalyi Budai Trail-en találkoztam vele először, írtam is róla itt, hogy "kiakasztott" milyen tempóban ment el mellettem. Aztán néhány hete összefutottunk a Római parton és sokat mesélt a közös futás közben.

Zabari János (47) 10 évesen kezdett atlétizálni, 1500-3000 méteres pályaversenyző volt. Aztán idővel egyre hosszabb távok következtek, majd jött a maraton (2:20:14 a legjobbja), és végül az ultra távokon talált igazán önmagára. Bécs-Budapest győztes és hosszan lehetne sorolni a kimagasló eredményeit, de az simán megér majd egy külön posztot. Jani elküldte nekünk a most hétvégén a Balatonnál rendezett Szőlős kör nevű versenyről a beszámolóját. A táv 53 km volt. Az szó innentől az övé – Szuflavéder

- - -

A Balatonnál nem versenyeztem még, úgyhogy amikor a Szőlős Kör verseny szervezője, Baranyai Máté felkért az indulásra, szinte már akkor biztos voltam benne, hogy elmegyek. Gyorsan megbeszéltük Tamással, az edzőmmel, hogy belefér-e ez a verseny, a dohai 50 kilométeres világdöntőre és a 100 kilométeres világbajnokságra való felkészülésembe. Úgy ítéltük meg, hogy igen, egy utolsó hosszú futásnak tekintjük, és ez egy visszajelzés lesz az eddig elvégzett edzésmunkáról.

Ennek megfelelően, igazán nem is pihentem rá túlzottan erre a futásra. Ugyanúgy edzettem a héten, mintha nem is lenne verseny a hét végén, annyi különbséggel, hogy a verseny előtti pénteki napon, csak egy könnyű 4 kilométert futottam, pihenésképpen. Első osztályú tésztapartyn töltöttük a szénhidrátot, a balatonfüredi Giorgi Pizzériában. Megkaptuk a rajtcsomagot is, sok hasznos ajándékkal. Igyekeztem hamar nyugovóra térni. Másnap, közel 53 kilométer várt rám.

A verseny reggelén, kellemesen hűvös idő fogadott bennünket. Nem túl hideg, remek futóidő.

Nem klasszikus rajttal indultunk, hanem rajtszám szerint mindenkinek bemondták a nevét, és azonnal nekivághatott a távnak. Elég pörgős volt, nem alakultak ki végzetes, ledolgozhatatlan különbségek. Úgy terveztem, hogy olyan 3:50 körüli km-es tempóban akarom teljesíteni a távot, de a pályavezetés 1000 méteres szintkülönbséget tartogatott, ami igencsak megnehezítette a dolgomat. Rögtön az elején, meredek emelkedőkkel kellett szembenéznünk.

Ahhoz képest, hogy távolodtam a mezőny nagy részétől, bizony be-be csúszott egy-egy 4:30-as tempójú km is. Újraterveztem. Jó lesz itt a 4 perces átlag is! Mindjárt jobban álltam. Ehhez az átlaghoz képest már némi előnyöm is volt, így kell ezt csinálni. Na azért, hogy ne érezzem annyira jól magam, örök riválisom, Belej-Fekete Bálint a kezdeti óvatos futását kamikaze tempóra váltotta, ami 6 km környékén 3:25-re sikeredett! Addig nagyjából együtt haladtunk, de ezt a tempót túl gyorsnak ítéltem. Ez nem az a sebesség, amit itt végig lehet futni 53 kilométeren keresztül. Lemaradtam kissé.

12 kilométer környékén éreztem, hogy Bálint lassul és folyamatosan közelítek hozzá. Utolérve, megint együtt mentünk kb 22 km-ig. Itt következett be a fordulópont kettőnk között. Én tudtam tartani a 3:50-4:00 közötti kilométeres átlagot a végéig. Ahogy nagyon eltávolodtunk egymástól, egy kicsit spórolósabb utazó sebességet felvéve, igyekeztem a cél felé a hullámos pályán. Volt erőm megcsodálni a Balatont és Tihany szépségeit. 3:36:30 lett végül az időm.

A körülményeket figyelembe véve nem rossz. Viszont, saját magammal szemben sokkal kritikusabb vagyok, mint a kívülállók, úgyhogy még mindig javulnom kell. Egy világbajnoki mezőnyben a maximumot kell nyújtanom! Nem lehet lazítani! Azért meg kell hagyni, hogy a felkészülés jelenlegi szakaszában nem állok rosszul. A világbajnokságra készülés jól halad, úgy érzem, maradtak még bennem tartalékok. Nehéz pályán, nehéz jó időt futni, de az, hogy ennyire jól sikerült, annak is köszönhető, hogy nagyon jól szervezett verseny volt és nekem tényleg csak a futásra kellett koncentrálnom. Ezúton is nagy köszönet: Baranyai Máténak és segítőinek!

1 komment

Címkék: beszámoló Szőlős kör Zabari János

Tanár úr kérem, én készültem

2014.10.07. 21:39 SeSam

Ha október, akkor Budapest Maraton, idén a 29. Amellett, hogy az egyik céges váltónk első embere leszek, csak beneveztem idén is egyéniben. Elvégre tavaly is két 42,2-t futottam, a szintet pedig hozni kellene. (Bár volt idén egy terepmaraton is, ha jobban belegondolok.)

A tavalyi budapesti verseny volt életem legrosszabja, sérülés után. A felkészülés hiányát jól mutatja a megelőző hónapok futásmennyisége:

Mi a helyzet idén? Síppal, dobbal, edzéstervvel összeraktam egy 3'30" alatti Bécset, azóta viszont – ahogy azt Véder nagyúr minden alkalommal el is mondja – abszolút nem foglalkoztam célzottan tempó- és állóképesség növeléssel. Mondhatjuk, futottam bele a nagyvilágba. Azt viszont, magamhoz képest, nagyon sokat. Hiába, az Ultrabalaton óta összetartó csapat hajtja az embert, meg a tény, hogy a Nike+ appban minden hónapban vérre menő versenyek mennek a helyezésekért. Szóval ilyen eddig a 2014 (más skálán van, mint az előző):

Mire lesz ez elég? Érdemes beállni a 3'30"-as iramfutókhoz? Mostanában, hiába a sok összegyűjtött kilométer, kissé lomhának érzem magam. Váltanom is kell, ami mindenképpen időveszteség. Tehát egyelőre még nincs meg a haditerv vasárnapra szombatra... mindenesetre ott találkozunk!

4 komment

Címkék: maraton felkészülés Budapest