Futókapcsolatok

2009.04.03. 08:12 szasza75

Pár napja érlelődik bennem a gondolat, hogy egy könnyed hangvételű postban a Kengyelfutó Gyalogkakukk, avagy a Road-Runner futásmechanizmusát, edzéseit elemezzem. Azonban a szombati nap óraátállítása nemcsak a szándékomból billentett ki, hanem - meglátásom szerint - a "biológiai tavaszt is elindította, a futás területén is". A korábbi postötletnek lőttek, köszönhetően a margitszigeti "rajzásnak", amit csütörtök este tapasztaltam.

Edzésjelleggel 3 külső kör tempófutás volt betervezve. Szóval a szokásos menetrend, kocogás a szigetre az Árpádhídról megközelítve a helyszínt. Mivel gyorsabban akartam futni (nem bíbelődve az előzgetéssel), a futókkal szemben indultam el. Az első impulzus a parkolónál lévő csapnál ért, még 200 méter sem telt el és a csap nyitva. Ez jó. Arcomon egy mosoly, szemben meg a futó tömeg. További 300 méter megtétele után szembe jött egy haverom, T. Gábor. Megkérdezte csatlakozhat-e, válaszom persze, sokkal jobban fut nálam, csak kértem ne várjon tőlem most túl sok folyamatos és összetett mondatot. Szemben a futónép suhant és be kell valljam az ivararány inkább férfiaknak kedvezett. Nagyon sok csinos fogyatkozó öltözetű lány bújt elő téli pihenőidőszakából.

Gáborral a futás közben ért esztétikai élményről beszélgetünk és hogy jó itt, meghogy basszus milyen klassz hogy nem egy sötét pincében építünk gyufaszálakból kanapét. Most nincs barátnője, őszintén szólva nem is nagyon értem, normális és még az én szememmel is kifejezetten jóképű srác. A kör témája tehát: a futó lányok és ismerkedési lehetőségek ilyen közegben. Szerintem lehetséges, szerinte ő nem ilyen típus, így neki nem annyira. 23 perc 22 másodpercig beszélgettünk erről, aztán ő levált én pedig magányosan folytatom utam még két körön keresztül, gondolkodva.

Szerencsésnek mondom magam, mert a párom is fut és valójában a futás hozott össze minket. Terveimet maximálisan megérti és támogat, azaz nincs küzdelmem Vele, hogy mondjuk neki hétvégén a parittyaklubban van jelenése reggel 6-tól este 8-ig nekem meg ott kell lennem és köveket kell gyűjtenem a dobásaihoz. Persze azt is tudom, hogy a futás nemcsak erős kapocs, hanem komoly konfliktusok okozója is lehet. Mindez szerintem csak akkor, ha a partner nem érti, érzi azt a motivációt, ami a futót mozgatja. "Minden a hülye futás miatt van" - rossz lehet hallani ilyet. Nagy harc ez, nem lehet jó átélni. Talán azért is jó futóversenyekre, futóközösségekbe, többnapos csapatversenykre járni, mert rálelhetünk hasonszőrű partnerünkre, és az iménti helyzetek megelőzhetőek. Tudja mit kap, hisz az első találkozás is izzadtan telik.
 
Mindez odáig fajulhat, hogy idővel már az egész család szerepet vállal a futó családtag(ok) hobbijának előmozdításában. Van olyan ismerős család ebben a körben, ahol például fut az apa, fut a gyerek, az anya pedig frissíti a fiúkat a versenyeken. A futókapcsolatok gyümölcsei pedig gyakran a szülők előtt figyelnek a futóbabakocsiban, mígnem egyszer talán (szerencsétlenségükre) belőlük is hobbifutók vállnak. Ez utóbbi téma egy külön posztot is megérne, szóval erre később még visszatérek.

A 3 kör befejezése után a melegtől kitikkadva, a csap mellett nyújtogatok egy padnál (hát nem volt belőlük sok szabadon álló, sokan romantikáztak vagy éppen sörözgettek). Egy látszólag a futással ismerkedő pár a csapig hajrázik: a lány győz, arcukon mosoly, a fiú megcsókolja és persze gratulál. Egy másik pár a lendületesebb futásuk után kezüket a magasba emeli és tenyerüket egymásnak csapja. Talán még ugranak is. Jó érzés látni felszabadult érzelmeiket. Tavasz van, biológiailag is, és már a csap is nyitva.

Vasárnap Tóparti Futóparti lesz a program. Remélem szép időnk lesz.

35 komment

Címkék: tavasz margitsziget kapcsolat csap parittya tempófutás

Hétvégén a technikával

2009.04.02. 16:33 kékvirág

Ha az „utazás-kaland-mérés” hármasának ismétlődéséről valakinek Daniel Kehlmann: A világ fölmérése c. könyve jutna eszébe nem véletlen, az ötletadó ugyanis Humboldt és módszere volt.

A NIKE + iPod-ot tudomásom szerint kifejezetten futáshoz fejlesztették ki. Ennek következtében teljesen logikusnak tűnt, hogy kipróbáljam hogyan is működik egyéb sporttevékenységek gyakorlása közben. Szerencsére kínálat volt bőven, fölös energiáim lekötésére széles repertoárt alkalmazok. Mivel az úszással épp mosolyszünetet tartunk, így különösebb nehézséget a szükségszerűen viselendő chipes cipő sem okozott. Lássuk a hétvégi teszt eredményeit.

Futás

Az első próba természetesen a főprofilom, a futás, igaz, ez csak harmadik nekifutásra jött össze. Először görögről magyarosítanom kellett az iPod kommunikációs munkanyelvét, ezzel 10 km regisztrálását vesztettem el, majd valahogy rábírni a gépet a számolásra, újabb 14 km veszteség. Mínusz 24 km a fiúk elleni küzdelemben megengedhetetlen bénaság!

Szombat reggel 7.00-kor teljes harci díszben - kiskütyű, nagykütyű, óra, pulzusmérő, PAPÍRZSEBKENDŐ - rajtra vártam a Fenyőgyöngyénél. A pályakitűzés igen komolyra sikeredett, ennek még nagyobb nyomatékot adott, hogy zsebRambó halálfejes kendőben jelent meg, Bakonyi Bivaly pedig 8 sportszeletet tárazott be. Ekkor gyorsan eldöntöttem, én csak a Határ-nyeregig (cca 2 km) élvezem a társaságukat. Aztán valahogy elbeszélgettük magunkat a Hárs-hegyig, ott persze meggyőztek, hogy a János-hegyet nem hagyhatom ki. Vérszegény védekezés részemről, és már toltuk is neki az emelkedőt. A János-hegy aljában muszáj volt fordulni, különben a 2. aerobic óra, és vele együtt a 2. teszt is mehet a levesbe. Gyors sárvakarás a chipes cipőről a Fenyőgyöngyénél, autó indít, irány az aerobic terem. Összesítésben 26,6 km-t regisztrált az iPod, de ebben aztán volt minden, zúzós lejtő, nyírfácska táncegyütteses felfelé tipegés, sprintes aszfalt és két technikai szünet is.

Step aerobic

A női WC-ben tovább tökéletesítettem a cipőm állapotát, élesítettem a szerkezetet, elő a stepdeszkával és a súlyokkal, 2. kísérlet indul. Az első fejtörést a váltott lábú gyakorlatok okozták. Míg a futásnál az összes lábunk azonos feladatot végez, itt azért erősen dívik a váltogatás. Így aztán pl. a jobb lábbal lépő/húzó/rugó, a bal lábat (az viseli a chipes cipőt) statikusan tartó gyakorlatoknál pusztán a kalóriát égettem, de a km-ek számát nem növeltem.

Fogalmam sincs hogy step közben milyen elven működik a mérési rendszer, megkértem Zsuzsit (=oktató), menjünk biztosra, és jó sok futós, taposós gyakorlatot építsen az órába (az utóbbiért nem kaptam hálás pillantásokat a többi vendégtől). A két db 3 kilós kézi súlyzó lépéseim erőteljességét volt hivatott biztosítani. A csajok kíváncsian figyelték, hogy küzdök mindkét kezemben súlyzóval, miközben nyomkodom az iPod-ot - mert majd’ megölt a kíváncsiság, hogy gyakorlat közben mennyit mér -, lépegetek a stepdeszkára, mindezt 155 bpm-ben, 8-as ütemekre. A mérés eredménye aggasztó lett, 1 óra steppeléssel mindössze 2,8 km-t hoztam össze. Lehet hogy a lépcsőzést és a zene ütemét nem érzékeli a szerkezet? Azt hiszem nem aerobic órán fogom gyűjteni a km-eket.

Spinning

A hasizomgyakorlatokat elcsaltam az aerobic végéről, nem mintha a bringa nem várt volna meg, de Dóri (másik elvetemült spinner) készülődését soha nem hagynám ki. Ahogy nagykabát + melegítő + sportcipő + 3 nylon szatyor szerelésben beesik a terembe, egyik kezével a kabátot rángatja magáról, másikkal banánt eszik, s ha lenne harmadik, a kaukázusi kefír se várakozna.

Miután több bringa alkatrészeiből műgonddal összeállította saját konstrukcióját, szembesült vele, hogy épp elém sikerült leülnie, azaz nyergen kínálta hátsófelét, mint jelen írás potenciális témáját. Ilyen intimitás ugyan eszembe sem jutott, de ha már: „Nos uraim, irány a spinning terem, kifejezetten a hátsó sorok, már csak az esztétikai élmény miatt is!" A szombati választás a 80 évek slágereire esett, a végén egy kegyetlen sprinttel a rock and roll egyvelegre.

Ha az aerobicon nem értettem miből mér távolságot az iPod, most aztán végképp tanácstalan voltam. Felcsavartam az ellenállást, volt ott combfeszülés, levegőkapkodás, szakadó izzadás, de a számláló csak nem mozdult. Na majd a jumpok, 2-es, 4-es, 8-as, oda-vissza, előre-hátra, le-föl, át-által, de hiába bugyoláltam ki 5 percenként izzadtság elleni védelmet adó ruhájából az iPodot, egy soványka centi megtett távolságot sem jelzett. Zsebre vágtam hát, és átadtam magam a levegőtlen teremben, zenére tekerés önfeledt élményének. A szankció úgy tűnt hatott, mert a végére csak összekapta magát a kütyű, és kemény 3,4 km-t jegyzett. Ide sem hozom többet, az tuti!

Squash

Elkövettem azt a hibát, hogy az utolsó kísérletet vasárnapra tettem, így a délelőtti futás következtében ismét futócipő sártalanítással kellett kezdenem az utolsó tesztet (ezzel le is tudtam a szokásos évi mennyiséget ebben a műfajban). Már régóta evett a fene, hogy vajon mennyit rohangálhatok a labda után a teremben, különösen ha vezérelveim a „nincs eleve vesztett labda” és „az a biztos, ha a másik labdája után is én futok”.

A vasárnapi teljesítményünket némileg inspirálta, hogy épp verseny volt. Az egyetlen, három oldalról stírölhető, üvegkatlitka pályát kaptuk. Mintha nem lenne elég önmagunk bambasága, mert kigúnyolom én magamat ha kell, de hogy másokat is szórakoztassak úgy, hogy én fizetek érte, na az már erősen véleményes. A verseny következtében akkora hangzavar volt, hogy teljes erőbedobással a játékra kellett koncentráltunk, semmi női pletykálkodás, pasik kibeszélése. Beszélgetésmentes extrém szituáció, felfokozott idegállapot (= bizonyítási vágy a külső szemlélők előtt) 3,8 km rohangálást eredményezett. Ez talán közel is lehetett valósághoz, ha beleveszem, hogy a többi időt hasoncsúszva, falra felkenődve, a szomszéd pályákról fogásokat ellesve (távolságban mérhetetlen) állapotban töltöttem.

Összesítés: 4 féle sporttevékenységből 36,6 km, 5 koszos gatya (mert a futást duplában nyomtam), 4 póló (köztük egy ultrabalatonos), 1 polár, 1 mellény, 5 zokni + 1 chipes cipő az iPoddal, ami bárhol és bármit képes mérni, mozgásformától függetlenül. Aki meg nem hiszi el, az fusson utána és próbálja ki, az eredményt pedig töltse fel lányok kilométereihez!

6 komment

Címkék: ipod futás nike távolság spinning step squash

Akik futnak: Winkler Róbert

2009.04.02. 08:20 angelday

Név: Winkler Róbert
Futóblog név: Winkl air
Életkor: 39 év
Magasság: 180 cm
Testsúly: 94 kg
Cipő: Nike Air Pegasus 25
Mióta fut: kb két és fél éve
Szint: aktív hobbista
Tech: ős iPod Shuffle
Power Song: Van Halen - Hot for teacher
Bio: Nagyvárosi természetbúvár, műsorvezető, autós újságíró, a média egyik szereplője. A futást a boksz miatt kezdte el, mert kellett a kondi és a sporttársak kezdték nagyon cikinek gondolni a helyzetet.

2 komment

Címkék: winkl air akik futnak

Megfejtem a madzag-rejtélyt

2009.04.02. 08:16 Winkler Róbert

Jobb tavasszal, mint soha – egész télen fel-felbukkant a probléma, néha kifejezetten kiidegelt, de most, a tél utolsó napjaiban (március vége) azt hiszem, megoldottam.

A 10 legidegesítőbb dolog listáján - futás vonatkozásában persze - a legtöbb embernél dobogós az iPod- vagy egyéb zenelejátszó madzagának bármije. Például a hossza; túl sok vagy túl kevés, a legtöbb baj mégis a viselkedésével van. Az én véremet azzal szívja ki, hogy kiesik a fülhallgató. Na jó, le is lőttem a poént, hogy a telente fülből kieső fülhallgató a madzag miatt esik ki.

Kísérleteztem épp eleget, szerencsére van érzékem az egzakt metódushoz, a hiba sarokba szorításához és lokalizálásához. A riszörcs is erősségem, megtekintettem például a Zlatan Ibrahimovic főszereplésével készült Nike reklámot, melyben nem kerülte el figyelmemet egy mások számára talán jelentéktelen momentum: a futók zenemadzagja hátul megy. Hátul!

Megpróbáltam én is, még a futófelső gallérján elhelyezett bújtatón is átdzgtam, de valahogy nem állt össze. Zlatan persze homológ felkar-tartóban hordja az iPodot, de az nekem túlzás. Farzsebből ugyanis tökéletesen lehet hátul madzagot vezetni, amiben az a jó, hogy ha kivesszük a fülünkből a dugót, nem kell tartanunk, mert elvan a vállunkon. A téli kiesés ellen valami más kell.

Kutatásaim során eljutottam arra a szintre, hogy kizártam a jobbos-balos kérdést. Nyilvánvalóvá vált, hogy a rövidre hagyott vezeték se jó, a túl hosszúra hagyott se, pont jó pedig egyszerűen nincs.

A megfejtés a hideg, és az ebből fakadó körülmények szerencsétlen összejátszása.

Amikor valaki zenére fut, és nem egy komplett ghettoblaster magnót visz magával, mindenképpen vezetékelnie kell. A legegyszerűbb, hogy zsebre vágjuk a lejátszót, és a fülünkbe a dugót, a madzag meg ott lóbálódik előttünk. Semmi gáz, csak a kezünk beleakad(hat), és valahogy nem profi.

Úgyhogy elvezetjük a madzagot a póló, vagy így télen a dzseki alatt. És ebből lesz a baj. A futódzseki nyaka ugyanis jól zár. Ez önmagában jó; a baj abból lesz, hogy télen, amikor dzsekit veszünk, a hideg miatt a madzag is merevebb, tehát a fülünk és a gallér között viszonylag merev vezeték húzódik. Ami a fel-le mozgáskor egyszerűen kitolja a fülből a dugót. Igazából az a csoda, hogy csak ötvenméterenként, és nem minden harmadik lépésre.

Hát ennyi. Még a múlt heti fagyos éjjeleken teszteltem: a kívül vezetett madzaggal a világon semmi probléma nincs. Néha kézzel belekapok, de hol van az a váratlan, gyakran ismétlődő kiesésektől. (További kutatásra váró terület, hogy ha mégis szabványos Ibrahimovic-tartót használnánk, hogyan vesszük a dzsekin kívülre, illetve akkor hol megyen a madzag?)

Nobel-díjat hogyan kap az ember? Be kell nevezni, vagy automatikusan talál ránk a Svéd Királyi Akadémia?

40 komment

Címkék: ipod idegesítő elmélet nobel díj dzseki madzag

Vendégségben a bajszos sármány, a rézsikló és a bikapók birodalmában

2009.04.01. 16:28 tvjudit

Vasárnap ejtettem meg a szokásos hétvégi hosszúfutást. Az óraátállítás és a 6 napos munkahét ellenére korán ébredtem. Kényelmesen megreggeliztem. Hosszabb terepfutások napján mindig alapos reggelivel kezdek, így tovább és jobban bírom a kaptatókat. Két összeborított sajtos, sonkás, uborkás szendvics, marcipános süti, majd mielőtt elindultam még egy lekváros kenyeret is bedobtam. A kajamennyiség a szokásos futás előtti reggelikhez képest jóval bőségesebbre sikerült. Ennek az volt az oka, hogy olyan útvonalra készültem, ahol viszonylag sok szintre számítottam. Egy kulacstartós övtáskába bepakoltam némi csokit, egy fél literes izolöttyöt, pénzt, térképet, útvonalleírást, telefont, fényképezőgépet, zsepit és persze a csellendzs nélkülözhetetlen kellékét, az edzés méréséhez szükséges kütyüt. Az eső közben elkezdett esni.

Egyedül terveztem ezt a futást, de nem bántam. Mondjuk ennek nem mindenki örül a környezetemben, de én szeretek egyedül kószálni az erdőben. Jól tájékozódom, de ha új útvonalra megyek, mindig van nálam térkép, telefon, ha pl. véletlenül kimenne a bokám, van nálam pénz, enni és innivaló, és pontosan tudom, hogy mit bírok el, szóval nem vállalok be olyat, ami sok lenne, akár a tempót, akár a távot vagy a szinteket illetően. Szeretek új útvonalakat felfedezni itt a Budai-hegyekben, de bárhol máshol is, ahol épp lehetőség adódik egy kis terepfutásra. Vasárnapra a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalát szemeltem ki. Előzőleg megnéztem a turistatérképen, hogy merre is fogok haladni.

Kocsival felgurultam a Fenyőgyöngyéig, aztán elindultam az Árpád-kilátó irányába, ott kapcsolódtam rá a túra útvonalára. Az itinert kezemben tartva, időnként rá-rá pillantva haladtam előre. Az erdei szakaszok után több, kevesebb aszfaltos, lakott rész következett. Itt általában a házakat figyeltem, a gondozott kerteket, és a kerítés mögött csaholó kutyákat, aztán újra visszatértem az erdőbe. Ez a tendencia nagyjából a túra egészére jellemző volt. Az enyhébb emelkedőkön, a vízszintes szakaszokon és a lejtőkön futottam, az erősebb felfeléken viszont ütemes sétára váltottam. Az eső közben csendesen szemerkélt, hol erősebben, hol visszafogottabban, de nem volt zavaró. Nem volt hideg, nem fújt a szél, az esőcseppek finom hangja és persze az erdei madarak csivitelése kísérte utamat. Közben a Fekete-fejhez tartó kaptatón előkerült a fényképezőgép is. A gondosan összerendezett farakások, a fára tekeredő borostyán, a friss zöld mohaszőnyeg és a szépséges hóvirágligetek mind-mind fényképre illő témák voltak. Hopp, ott pedig egy mókus iszkol előlem, újabb kattintás. (Sajnos a róla készült fotó nem sikerült túl jól.)
 
Aztán a csúcsokon kitáruló panorámát megigézve nézem. Mindig akadt valami látnivaló, valami szépség. Szeretem a fák törzsére festett jelzéseket is. Megnyugtatóak. Megerősítenek abban, hogy jó úton járok. Megtudtam, hogy a Remete-szurdok sziklakibúvásos, kőtörmelékes gyepei, bokor- és szálerdői a bajszos sármánynak, a rézsiklónak és a bikapóknak is otthont adnak. Tábla hirdeti ezt:

„Az állatok megfigyelésének titka, viselkedjünk úgy, mintha egy fejedelmi udvar vendégei lennénk, legyünk észrevétlenek és figyelmesek, jelenlétünkkel ne dúljuk fel a völgy háborítatlanságát.”

Csendben tovább suhantam, és minden porcikámban érztem, hogy ajándék ez a nap. Hamarosan megmásztam a Remete-hegyet, később elfutottam a Rózsika forrás mellett, felkapaszkodtam a Kálvária-hegyre, majd jött a Vihar-hegy és a Hármashatár-hegy, végül pedig újra az Árpád-kilátó, és aztán vissza a Fenyőgyöngyéhez. 10 óra után indultam és elmúlt fél 3 mire visszaértem az autóhoz. 34,03 km-t mutat a nano. Kicsit többet mért, de ha ezt rögzítette, akkor ezt fogom bedobni a közösbe. A fiúk előnye egyre csak csökken, Szasza írta is a kihívás oldalán: csak idő kérdése, hogy megforduljon. Abszolút reálisan látja a helyzetet. Szerintem a héten átvesszük a vezetést. (Mire ez a poszt megjelenik, talán már át is vettük.) Még hogy nem fogunk nyerni...

8 komment

Címkék: túra erdő útvonal vendégség pókok sárkányok

A verseny állása (avagy ki a fasza gyerek?)

2009.04.01. 15:30 angelday

Ez nem áprilisi tréfa! Először tekintsük meg a Futóblog szerzői kihívást:

DaMartian az élen, én meg a végén! De ez ellen még ma este tenni fogok! 20 kili fölé viszem a magamét, ez a vállalásom. (És akkor már csak tizede leszek DaMartiannak!)

Úgy tűnik DaMartian itt is viszi a listát, viszont szépen vannak olvasók is, gratulálok mindenkinek. Ráadásul Berkenye szépen teljesít, már 200 fölött a távja. Frankó.

Kijjebb tekintve viszont más a helyzet, DaMartian lekerült a csúcsról! pkrisztike a tizedik!

Globálban pedig mindez még sokkal inkább nyitottabb, itt aztán tényleg mindenki nyomul. A döbbenet az, hogy DaMartian igen nagy vállalását több, mint duplázzák?!

Kemény. És ehhez képest én 14,94 kilivel kullogok a végén. Ezt nagyon meg kéne nyomnod, Józsi!

3 komment

Címkék: lista kihívás men vs women leaderboard

Gyerekszáj

2009.04.01. 11:25 angelday

A futó (futó!) kampány részeként néhány gyerekszáj videó a korábban már megjelent videók folytatásaként:

7 komment

Címkék: kampány gyerekek men vs women

Futókacatok, szó szerint

2009.03.31. 20:51 angelday

Kilométerben igen lapos, 4,64 hosszú távot csináltunk meg este, viszont kettesben futottunk és tudtunk egymásra figyelni.

Tovább vacakoltam a kütyüjeimmel. Ez volt az első igazi tavaszi bigyós beöltözés. Kipróbáltam ugyanis a Decathlon-féle 5 ezres eldobós pittyegőt. Sajnos nagyon nem reszponzív és rossz tartományokban mér. Ezt onnan tudom, hogy volt már rajtam Polár, meg Garmin kilós műszer is, azok pontosak. Ez meg teljesen fogalom nélkül iszonyatos határértékekkel és lassan. Szörnyen lassan. Felrémlett ennek hatására bennem a soktízezres vásárlás, a világgazdasági recesszió és Bajnai Gordon szakértői kormányának képe egy Salvador Dalí festmény kompozíciójában.

Szívritmusban tehát gyengék voltunk, viszont füldugóban erősítettünk. Winklerrel volt egy szakmai felmérésünk, amelyben arra kerestük a választ, hogy a Nike reklámfotókon szereplő szakemberek miért mind hátrafelé csapva hordják a zsinórokat. Hol van ugyanis az iPod?

Hát a megoldás kérem tisztelettel nagyon egyszerű: a karon van karszalaggal (metroszexuálisan úgy hívjuk, hogy armband), a zsineg pedig természetes egyszerűséggel hátra irányba csapva. A vicc az, hogy így sokkal áramvonalasabb és kevésbé zavaró. Nem tudom, ki találta ki, de most homlokon csókolnám, ha nem tudnám, hogy egy bizottság volt, mert akkor mindenkit homlokon kellene csókolnom.

Hozzátenném, hogy a fülemmel valami baj lehet, mert a sok futás következtében folyton kihullik, de a hozzászólások között valaki már mondta, hogy be kell nyálazni.

Armband kérdéskör: be kell szerezni, nincs mese. Sajnos az Apple évi iPod cseréje miatt ahány kiskereskedelmi egység, annyi négyzetméteres. Én még nem láttam olyan helyet, ahol olyan armband lett volna, amilyen iPodom van. Amikor kölcsön iPodom volt (dagi nanó), akkor olyan sem volt. Azt most vissza kellett adni (kár), most másmilyen nincs. Végülis találtam, de az meg kicsi ahhoz, hogy a nanó + chip beleférjen. És a kijelzőt sem lehet látni. Őrület!

Egyszóval ez arra jó ebben a formában, hogy az ember a futás elején bekattintsa sporttársi segítséggel, bedugja (bocsánat: dugjon egyet), aztán induljék. De nagyon kontrollálni a kiliket nem alkalmas. Mindegy, a tökéletes armband felé vezető út jószándékkal van kikövezve.

Legközelebb innen folytatjuk, remek témáim vannak.

70 komment

Címkék: chip bigyók óvatos hobbifutás armband

Amikor minden összejön

2009.03.31. 10:12 Kicsi27

Mintha egy kicsit elpártolt volna tőlem mostanában a szerencse, valahogy minden összejön és nem pozitív értelemben.

Március van, a szakdolgozat írás és leadás ideje. Nekem is most esedékes a diplomamunka, ami nem megy olyan egyszerűen, hiszen napközben dolgozom, ezért éjszakánként kell kicsikarnom magamból az elmúlt négy év alatt elsajátított tudást, és persze némi kreativitást.

Ennek köszönhetően sikerült a napi alvás mennyiségemet néhány órára leredukálnom, az eredménye meg is van, borzasztó fáradtság, folyamatos bénázás és pech sorozat. Egyedül a futás, ami „életben” tart. 

A legrosszabb a szombat volt, itt csúcsosodott ki minden. Pénteken nem otthon aludtam, így szombat reggel haza kellett buszoznom, ezért viszonylag korán, úgy 7 körül csörgött az óra. Azt sem tudtam, hol vagyok, el akartam menni mosdóba, ám helyette sikerült a bejárati ajtón keresztül kijutnom az udvarra egy szál pizsamában! Kellett pár perc, mire rájöttem, hol is vagyok, a mocskos hideg és a szél azért segített!

Nagy nehezen összeszedtem magam, iszkolás a buszpályaudvarra, mert az emlékezeteim szerinti indulási időponthoz képest határozott késében voltam! Futás persze magas sarkúban, mit nekem futócipő. Sikerült kiértem, győzelem! Túlzottan is, mivel a busz egészen pontosan 1 órával később indult, mint ahogy gondoltam. Kis csövezés a pályaudvaron.

Sebaj, lelkesít, hogy végre nálam van minden technikai kütyü, amivel már én is feltöltögethetem a kiliket. Szerencsés hazaérkezés után, mindent letöltöttem, feltöltöttem, hajrá, indulhat a menet. Persze borzalmas szél várt odakint, de semmi nem akadályozhatott meg, hogy ha nem is sokkal, de növeljem a csajok kilométereit. Első nekifutásból csak 4 kilit terveztem be, nyugis lassú tempóban. Természetesen széliránynak megfelelően kezdtem az utam, ami nagyon jó volt, mert néha akkora löketeket kaptam, hogy úgy éreztem, végtelenségig bírnám az iramot. Szinte szálltam, dombra fel, dombról le, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már simán megvan a betervezett táv, gyerünk tovább, minél több annál jobb.

Igen, de már vissza kellett fordulnom, ahhoz hogy haza jussak. Itt kezdődtek a gondok, innentől ugyanis széllel szemben ment a küzdelem. Szó szerint küzdelem, a szemem majd kifolyt, a baseball sapka folyamatosan le akart repülni a fejemről és még a fülhallgató is egyfolytában kiesett a fülemből. És akkor jöttek a dombok, amin az előbb átsiklottam, most monumentális szörnyetegnek tűntek. Tombol bennem az akarat, meg kell csinálni, ha másért nem, azért mert csak nem tölthetem az éjszakát a szabadban.

Gyerünk, gyerünk, a szívem majd kiugrik, pulzusom az egekben, de megvan! Szörnyetegek letudva, innen már egyenes az út! Bevallom, már csak két dolog tartotta bennem a lelket, a meleg zuhany és a mosdó. Befordultam a sarkon, megláttam a kerítést és tudtam mindjárt vége. Hazaértem, kifújtam magam, majd jött a pofáraesés, a kapuk csukva, kizártak! Nálam se kulcs, se telefon! A csengő nem működik, a hólyagjaim anál jobban. Szomszédok, ez az, onnan hazatelefonálok! Hát hogyne, két szomszéd süket, mint az ágyú, a harmadik pedig nem volt otthon. Remek, akkor hát próbálkozzunk alap módszerekkel, mint a kiabálás és az aktív kapurugdosás. Semmi.

Pontosan egy óráig küzdöttem a bejutással, a hangom már teljesen elment, a lábamat és a kaput szétrúgtam, mikor végre kijött a sógornőm, persze nem, azért mert meghallott, csak indult kutyát etetni. A lényeg, hogy bejutottam, átfagyva, némán! Összesen 6,11 kilivel és egy tapasztalattal lettem gazdagabb: soha többet nem indulok el futni telefon vagy kulcs nélkül.

14 komment

Címkék: telefon stressz kulcs szakdolgozat szél kapu pech

Vozár Attila nyerte a Brianzában rendezett 100km-es olasz ultrafutó versenyt

2009.03.30. 15:31 angelday

5 komment

Címkék: olaszország 100 ultrafutás befutó vozár