Piros 85 terepfutóverseny

2011.11.15. 21:44 szasza75

A Piros 85 terepfutóverseny Magyarország egyik legnépszerűbb futóversenye. A táv 88,66 km és a 3205 szintemelkedés található benne. Köszönjük segítőinknek és támogatóinknak, hogy hozzájárultak a verseny sikeréhez.

4 komment

Címkék: videó futás terep

Teszt: rákászkabát a technikai dzseki ellen

2011.11.14. 16:57 Winkler Róbert

Nem direkt volt, de a kísérletet elvégeztem. Rá is fáztam, de ez már a kísérletezéssel jár. Az tehát úgy történt, hogy Szasza szólt, hegyvidéki rezidenciáján, ahol az atomháborút követő kevésbé komfortos időszakot tervezni kihúzni, szóval Tardoson egy jelentősebb, kaja-pia-futásorientált orgiát tart. Engem épp érdekelt volna egy jó kis hegyi felfutó, ezért összepakoltam a futócuccot és elindítottam a navigációt.

A faluba érve már láttam, hogy a parti már az érkezésem előtt kezd elfajulni, mert az úton szembe futott CséTomi, teljesen utcai ruhában. Szasza kastélyában pedig már nagy számú közönség vala, lassanként kiderült, hogy szinte kizárólag a legelmebetegebb ultrás fajtából való.

Még a csajok is legalább 80 kilométert futottak előző nap. Nyolcvanat! Vagy nyolcvankettőt?!

Mire ezt megemésztettem volna, meg is jött CséTomi, beöltözve, úgyhogy én is öltözőbe vonultam, majd észrevettem, hogy technikai dzsekit nem hoztam. Tiszta szerencse, hogy az autóm csomagtartójában a bikakábel, a vontatókötél, a WD40, a pokróc és a többi túlélőeszköz mellett tartok egy vészdzsekit is. Azért vettem egyszer rég, mert nagyon kék volt. Viszont amennyire kék, annyira vízálló is, de nem csak a vizet nem engedi át, a levegőt sem – így lett belőle túlélőkabát, amire még soha nem volt szükség. Létezése viszont így legalább értelmet nyert. Szasza kicsit csóválta a fejét, de aztán elindultunk hármasban egy órás hegyi körre.

Számomra valóságos rémálom Szasza sétatempója, főleg, hogy volt néhány kaptató, ahol még ő is engedélyezi a gyaloglást. Elvégre nem szadista vadállat, csak gyorsan fut és sokat. A magam szintjén lelkesen próbáltam tartani a tempót, de közben azt figyeltem, hogy a technikai dzseki (esetemben FitStorm néven) mennyire más, mint ez a rákhalászoknak való, vízhatlan borzalom. Futódzsekiben is mindig megizzadok, szoktam is gondolkodni, hogy akkor mégis mi ebben az a híres nagy szellőzés, de most kijött a különbség. A különbség pedig annyi, hogy a technóban az ember télen egy óra alatt szépen átizzadja az aláöltözőt, a vízhatlanban öt perc után a dzseki ujjából csorog ki a víz a kezére. Aztán végigfolyik rajta, és lecsöpög a fűbe. Jó, jó, ezt nyilván mindenki tudta előre, lehet, hogy én is, de így megtapasztalni furcsa volt.

Ráadásul olyan hülyén melegszik az egész: le kell húzni a cipzárt, hogy egy kicsit szellőzzön. Akkor viszont pont a légcső környéke kapja a három fokos hegyi levegőt, csuromvizes pólóra. Na mindegy, abban a pillanatban nagyobb gondot jelentett, hogy tartsam Szasza és CséTomi sétatempóját, és úgy tegyek, mintha fesztelenül beszélgetnék, és nem az életemért küzdenék. Mire megérkeztünk a futásból, Szasza házában már valósággal vágni lehetett az ultrásokat – csak a konyhában tolongók előző napi összesített kilométerével simán eljuthattunk volna az Uránuszig.

Én pedig megszáradtam, átöltöztem, és még egy órát kísérleteztem Szasza hatalmas fényerejű fix objektívjével. A légcsőhurutom csak reggelre jött ki, de ez legalább jó kis fertőzésmentes légcsőhurut: se láz, se nyomor, csak tüsszentéskor mindig van valami érdekes meglepetés.

14 komment

Címkék: hurut tardos rákászkabát

Edzés előtt

2011.11.14. 08:12 szasza75

Valakivel előfordult már olyan futás előtt, hogy nem működött a pulzusmérő jeladója? Az alábbi rövid felvételen a jeladó mellkasöv szakszerű üzembehelyezését láthatjuk:

A rossz hang miatt kis segítség az értelmezéshez: ha nincs benedvesítve nem adja a jeleket. Ezért mindík be szokták nyálazni, nedvesíteni a futás előtt. Fridman zacskó vízzel operál. :-)

14 komment

Címkék: videó mérés jeladó

Fehér János válaszlevele

2011.11.12. 17:03 angelday

Józsa Gábor levelére Fehér János (Index) válaszlevelet juttatott el nekünk. Szeretnénk teret adni a diskurzusnak, ezért érezzük fontosnak, hogy szerepeltessük a kettőt így együtt. Egy technikai megjegyzés a válaszlevél elejére vonatkozóan: napokat késlekedtünk JG levelének élesítésével (az eredeti Indexes cikk október 22-i dátumozású), így lehet az, hogy FJ és JG között időközben történt egy magánlevél váltás, amire a válaszlevél eleje vonatkozik. Ez a részlet tehát ránk vezethető vissza, sry — angelday

---

Kedves Gábor! 

Magánlevélben már válaszoltam önnek jó másfél hete az itt megjelentetett írásra, de az sem baj, ha nyílt vita (ami talán nemcsak abban merül ki, hogy én milyen hülye rohadék vagyok) kezdődik a maratoni futásról, talán éppen emiatt születnek majd jobb idők vagy jobb cikkek a témában. 

A válaszlevelemből idézek én is, mielőtt bárki bármit félreért, minden tiszteletem a maratonfutóké, ha 2:04-et fut akkor is, és akkor is ha 5:32-t. Magam is tudom, milyen felkészülni a 42 kilométerre. 

A cikk születésének körülményeiről néhány szót: a kollégám készített egy interjút az idei maratoni csapatbajnokokkal, amiből kiderül, hogy a csapatbajnokságot nyolc órás összidővel nyerte egy amatőrcsapat, erre még visszatérek. Ez azt jelenti, hogy kb. 2:40-es egyéni időkkel számolhatunk (sajnos nem arról van szó, hogy az egyik tag 2:10-et futott, a másik meg 3:10-et). A cikkemmel erre reagáltam, mert évek óta nincs túl jó férfi magyar maratoni idő. (Azt alá is írom, hogy helyesebb lett volna egy a Gáboréhoz hasonló táblázattal bizonyítanom mindezt, és nem csak az idei bajnok idejének említésével). 

Abban is igazat adtam Gábornak, hogy az atlétika egy sor másik számában ugyanerre az eredményre juthatunk, hogy a magyar mezőnyben a férfiak a nemzetközi szintű női eredményekekkel megegyezőeket, vagy még olyanokat sem produkálnak. A fentebb említett okokból én csak a maratonnal foglalkoztam. 

Azzal nem feltétlen értek egyet, hogy az ob-n ne születhetnének jó idők. Magyarországon nincs túl sok maratoni verseny, miért ne a legnagyobb hazain mutatnák meg a futók, mit tudnak? Ha mondjuk valaki tud 2:15-öt, miért taktikázgatna 2:25 körüli időkért?

Amatőr vs profi

A profikat megverik az amatőrök mondatot bárhogy kerestem, nem találtam a cikkemben, nem is erre volt kihegyezve az írás. A cikkem párjában viszont ez az állítás szerepel. "A többiek, a profik meglepődtek, tréfásan kérdezték, hogy doppingvizsgálaton voltunk-e. Profi az, aki atlétának készült, annak edz." Ebből feltételezve mégis csak vannak profik a mezőnyben, vagy olyanok, akiket annak tekintenek, még ha nem is tehetünk egyenlőségjelet közéjük mondjuk egy Makau-féle atlétával. 

De egy amatőr számára is jóval több edzéseszköz elérhető manapság, mint mondjuk egy profinak 20-30 évvel ezelőtt, pulzusmérős óra, táplálék-kiegészítők, jobb cipők, ruházat, stb. nyilván ettől tíz percet nem javul senki, de a gyorsabb regenerációval, jobban tervezhető edzésekkel lehet nyerni  És ha a japán Yuki Kawauchit vesszük példának, akkor megint odajuthatunk, számít-e igazán a profi-amatőr kérdés az időeredményeknél. De nyilván mindeki élettörténete más és más, ami sok mindent meghatároz. 

Azokat az indokokat, amiket ön ír, a cikkben nyilatkozók is említik: társadalmi változás eredménye is lehet az idők romlása, - a futball is ilyen összefüggésben került említésre, hogy a viszonylag jó focink mennyire leépült - nincsenek meg a klubok, megfizetett edzők, nincs műhelymunka, nincsenek csoportos edzőtáborok. Ettől függetlenül is többen elérhetőnek nevezték a 2:20-as időket, amiből szintén nincs túl sok. Szó nincs arról azonban, hogy csupán az egyénekben kell keresni az okokat. De tény, elég markáns vélemények elhangzottak a futók hozzáállásáról. Ezt sérelmezhetik többen, hogy a futók kitétel általánosítható minden maratonistára, miközben nyilván nem mindenkire vonatkoznak a lesújtó kritikák, ezért természetesen elnézést kérek a megbántottaktól. 

Előcibálhatjuk a maratonifutás kapcsán is a régen minden jobb volt tételt, de arra is vannak példák, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági környezetben is ki lehet törni hosszútávfutóként, említhetem itt Kálovics Anikót (akinek nem feltétlen maratoni a fő profilja, bár épp most futott olimpiai A-szintet), aki munkája miatt tart ott, ahol. Nyilván nem kevés lemondással jutott erre szintre, de sikerei mutatják, érdemes bevállalni, ha már itthon nincsenek ideális feltételei a hosszútávfutásnak. Bár ez lehet a legfontosabb kérdés, hogy lehetnének kedvezőbbek a körülmények?

Sérülés- és betegségmentes alapozást mindenkinek!

Fehér János
Index.hu

9 komment

Címkék: index magyar nyílt levél maraton

Nyílt levél Fehér János szerkesztőnek

2011.11.11. 09:33 szasza75

Október 22-én az Index sportrovatában megjelent egy cikk "Női időket futnak a férfi maratonisták" címmel. Ezzel kapcsolatban több futóismerősöm is kifejtette a nemtetszését, sőt, egyikük, Józsa Gábor, megkért, hogy tegyük közzé az alábbi nyílt levelet.

---

Tisztelt Fehér János Szerkesztő Úr!

Többen értesítettek az Ön által írt cikkről, amelyben a magyar maratoni futás helyzetét tárgyalja, melyben egyébiránt az aktív magyar maratonisták közül egyedüliként vagyok nevesítve, mint a bajnokság győztese. Ennek kapcsán szeretnék néhány észrevételt, helyesbítést, pontosítást tenni, amennyiben alábbi írásomat hajlandó elolvasni, befogadni, esetlegesen valamilyen formában az Index portál olvasói számára is elérhetővé tenni.

"Női időket futnak a magyar férfi maratonisták"

A címben szereplő állítása természetesen igaz, ha az ember összeveti a magyar bajnokság eredményeit a női világranglista aktuális állásával, vagy az Ön által emlegetett női világcsúccsal.

Elsőként ajánlom elemzésre az alábbi táblázatban szereplő gyűjtést, amely megmutatja, hogy nem csak ebben az évben, nem csak a maratoni futásban, sőt nem csak a hosszútáv futásban fordul elő ez az első megközelítésre hangzatosnak tűnő helyzet, hogy a magyar bajnokságon gyengébb időeredményeket futnak, mint az aktuális női világcsúcs: 

Időeredmények a masz.hu portáltról

Azt mondhatjuk, hogy ez a helyzet viszonylag általánosnak mondható ezekben az atlétikai futószámokban.

Minden versenyző, edző vagy csak a sportban kicsit is jártasabb ember, aki látott, vagy hallott már országos bajnokságról, tudja, hogy a bajnokságon sohasem az időeredmény számít, hanem a helyezés. Lehet az ember kiváló formában, de ha "eltaktikázza" magát az időeredménye ugyan lehet még jó, de a helyezése, amit számítanak, gyenge lesz.

Pontosan ezekből az okokból egy bajnoki szám időeredménye általában igen irreleváns, de azért nagy vonalakban persze mutatja a mezőny erősségét. Ezért sem tartom teljesen fairnek az időeredmények összehasonlítását egy a magyar bajnoki eredményekkel.

A cikk vezér mondatai: "A profikat még az amatőrök is megverik" - A sportról szóló 2004. évi I. törvény idevonatkozó része:

1.§ (3) Versenyszerűen sportoló (a továbbiakban: versenyző) az a természetes személy, aki a sportszövetség által kiírt, szervezett vagy engedélyezett versenyeken, vagy versenyrendszerben vesz részt. A versenyző vagy amatőr, vagy hivatásos sportoló.

(4) Hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. Minden más versenyző amatőr sportolónak minősül.

Csupán néhány éve vagyok a maratoni futás mezőnyében, de azt már ennyi idő alatt is sikerült felmérnem, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag nincsenek ebben az értelemben vett profi versenyzők (maratonisták biztosan nem). A magyar maratoni mezőnyben nincsen egyetlen fizetett sportoló sem. Nincsenek sportolói állások, illetve még fél állások sem igen, ami egyrészt a rendszerváltozást követő szemléletváltásnak, másrészt a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetnek tudható be többek közt.

A hazai maratoni bajnokság élmezőnyének minden egyes tagja, akiket a cikk profiként emleget, vagy főállásban dolgozik, vagy valamilyen oktatási intézményben tanul. Mindegyikük saját szabadidejéből áldoz időt és energiát az edzésekre, versenyekre, hogy felkészüljön egy olyan maratoni versenyre, mint a magyar maraton bajnokság is. Saját pénzükből fizetik a sportfelszereléseket, versenyekre utazásokat, a gyúrót, a sportorvost, a nevezési díjak költségét, illetve a kluboknak tagdíjait.

A cikk vajon milyen értelemben nevezi profinak ezeket a futókat? Talán a hozzáállásuk miatt?

Ezek után nem fair a hosszútáv futás helyzetét a magyar footballhoz hasonlítani, amelyben igen komoly állami pénzek és szponzori támogatások mozognak. Így a footballisták gyakran még a másod-harmad osztályban is "főállású" sportolóként készülhetnek, miközben könnyen előfordul, hogy jóval kevesebb edzésmunkát végeznek el, mint az amatőr hosszútávfutók, kedvtelésből.

Ma Magyarországon minden maratoni futó amatőr sportoló jogi értelemben, ezért nem tartom fairnek a cikkben az amatőr magyar versenyzők összehasonlítását még a világ elit női élvonalával sem. A külföldi amatőr férfiakkal már éppen fair is lehetne az összehasonlítás, hiszen valóban velük versenyzünk.

Ebből kifolyólag szintén nem tartom összehasonlíthatónak a '70-80-as évek hosszútávfutóinak körülményeit, így elért eredményeiket sem a maiakkal. Félreértés ne essék, Szűcs Csaba és Szekeres Ferenc eredményeit és érdemeit a legnagyobb mértékben elismerem. Időeredményeik minden maratoni futó előtt a legnagyobb példaként járnak elöl Magyarországon.

A hivatkozott időszakból megkérdezett maratonisták a valóságban sokadmagukkal együtt, fizetett, minden értelemben profi sportolók voltak, ellentétben a mai helyzettel.

A klubjuk emellett többek között gyúrót, sportorvost biztosított nekik. A kluboknak, a sportnak volt tömegbázisa, így sűrűbb és bővebb is volt az élmezőny, ezért nem ritkán egy-egy klubban olyan erős futócsapatok voltak, hogy ma ennyi "elit" futót nem is lehet összeszámolni egész Magyarországon (de önmagában Budapesten biztosan nem).

"A maraton Szűcs szerint ugyanakkor nem csapatsport: 'Én teljesen egyedül készültem a versenyeimre.' Az sem állja meg a helyét, hogy feltétlen profinak kell lenni a jó eredményhez. Hatórás munka mellett is tudtam 2:13, 2:14-es időket futni. Erre könnyű, irodai munka mellett más is képes lehet"

Vajon Szűcs Csaba felejti el hozzátenni, hogy a bizonyos hatórás munka előtti években éveken keresztül profi sportolóként készült és a hat órás munkája mellett japánban kiváló futóklubokban, nagyon erős csapatokban végezhette az edzésmunkáját, vagy a cikk írója nem tartotta fontosnak a megkérdezettnek ezt a kiegészítését leírni a cikkbe?

És mi a helyzet ma, napjainkban? A sport állami támogatottsága töredéke a réginek. Ennek köszönhetően a sportállások megszűntek, a klubok és a sport tömegbázisa, ezzel együtt az elit élvonal egy jelentős része gyakorlatilag eltűnt. A versenyzők a két edzés között nem pihenni mennek, hanem elvégzik a 8 órás munkájukat, vagy oktatásban vesznek részt. Edzőjükért, sportorvosért és gyúróért saját zsebükből fizetnek. Nincsenek vagy nagyon kevés futócsapat van, mivel az a kevés "profi" futó nagyobb távolságra lakik egymástól és/vagy a munkájuk/iskolájuk mellett nehéz összeegyeztetni a szabadidejüket, amikor az edzéseiket együtt végezhetnék.

Az ezekhez hasonló felületes, érintőleges, hangzatos cikkek, úgy gondolom csak arra alkalmasak, hogy visszahúzzák a magyar sportot és sportolókat a mocsárba.

A cikk írója nem jut el addig, hogy általánosságban a magyar atlétika helyzetét, vagy a magyar sport helyzetét elemezze, hanem megragad azon a szinten, hogy hangzatos félinformációkkal az adott sportág lelkes, önfinanszírozó, munka előtt és munka után sportoló, szabadidős versenyzőkbe szúr egyet!

Az Ön cikkéből az átlag magyar olvasó olyan egyértelműnek tűnő, ám téves következtetéseket vonhat le, hogy a magyar maratonisták tehetségtelen, lusta és fizetésükért markukat tartó kutyaütők, akiket még az amatőr női versenyzők is megvernek.

Amennyiben mégis lehetőséget lát arra, vagy a későbbiekben motivációt érez a tekintetben, hogy egy olvasmányos írás keretében sokoldalúan írjon Ön vagy egy kollégája e tárgykörben, úgy örömmel állok rendelkezésére, segítségére ebben, akár több sporttársammal együtt.

Kívánok ennél a cikknél sokkal reálisabb, összefogóbb képet mutató írásokat Önnek!

Üdvözlettel,
Józsa Gábor

9 komment

Címkék: magyar levél nyílt profik amatőrök mararton

A kezdetek

2011.11.09. 18:25 szasza75

Írogatok már 3 éve a Futóblogra, de igazán említést sem tettem róla, hogy hogyan kezdtem futni. Talán azért, mert igazán nem egy nagy story. Sőt még csak nem is érdekes.

Sanyosz nagyon szellemesen leírta, hogy amikor ő futott én az MVSC pályáján, a homokozóban építettem álmaimat. Persze akkor még futásra sem gondoltam. Valahogy úgy hozta az élet, hogy családunkban egy-egy generációra jutott egy futó. Nemcsak tehetségesek és szorgalmasak, hanem még sikeresek is voltak. Tábori László, aki az 50-es években világszinten is komoly sikereket ért el, nagymamám testvére. Közelebbi családtag Szász László, aki édesapám testvére a 80-as években szaladgált igen jó tempóban, csak úgy, mint Sanyosz, olykor talán gyorsabban is. 

A felmenőim tehetségéből vajmi keveset örököltem. Vagy ha igen, az nem a futással volt kapcsolatos. 13-14 évesen futottam néhány félmaratont, ha jól emlékszem 2:15 körülit, aztán évekig csend. 19-20 évesen ismerkedtem meg ismét a futással. Talán abban az időszakban voltam a leggyorsabb. Igazán egy versenyen sem indultam, de a futást szédületes sebességnek éreztem.

Egy hosszabb sérülés után, immár Budapesten, Sanyosszal futottuk sziget köreinket. Leginkább a csinos hátsók mögé helyezkedtünk, és tettük meg a bűvös egy kört. Egyre gyorsabban. Ekkor 2002-t írtunk. Sanyosz elmaradt, én pedig egyetlen futót sem ismertem rajtam kívül. Emlékszem a Sport 1-en volt egy műsor, ahol a Normafa Futókör mutatkozott be, és toborzott további futótársakat.

Összeszedtem minden bátorságom és elmentem. Bemutatkoztam illedelmesen, majd az első 3 alkalommal a 7-8 kilométeres körünk nem is ment belesétálás nélkül. Megismertem Bedő Imolát (Nike) és kialakult egy jó kis futóközösség. Ha jól emlékszem mindez 2003 nyarán lehetett.

2003-ban lefutottam első félmaratonomat, majd 2004 tavaszán már tudtam, hogy ősszel maratont fogok futni. Ennek megfelelően készültem, futottam talán 3-4 szer egy héten. Maratonra készültem heti 30-55 kilométerekkel. Az első maratonomon 3:56-ot futottam. Nem volt holtpont, nem volt fejreállás. Izomlázam volt és egy kellemes fáradtság. 

Ha nekem sikerült 4 órán belül, másnak is sikerülhet. 4 órán belül mindenkinek sikerülhet, akár elsőre is. Készülni kell, okosan, türelmesen, és menni fog.

Gergő, neked is.

20 komment

Címkék: profil szasza akik futnak

56 éves a Fluxuskondenzátor

2011.11.08. 14:28 DaMartian

Hogy miafrancazaflukszuskondenzátor?

„És íme a tudomány pirosbetűs ünnepe: 1955. november 5-e. Hát persze: 1955 november 5-e... Azon a napon találtam föl az időutazást. Most is előttem van: felálltam a WC-re, hogy felakasszak egy órát, a porcelán nedves volt, megcsúsztam és bevertem a fejem, és magamhoz térve látomásom volt: egy vízió! Egy képet láttam magam előtt! Ennek a képét!” – magyarázza Dr. Emmett Brown a Vissza a Jövőbe című filmben találmánya történetét.

Nem fogjuk elárulni mennyi lett pontosan az eredmény, mindenki szépen böcsülettel strigulázza csak magának, ha már a bulira nem jött el, de lehet tippelni. A legpontosabb megoldás beküldője nyerhet egy ilyen fényvisszaverő matricát, 

Igazi megtiszteltetés volt ezzel a csapattal átszelni az éjszakai Budapestet. Gyakorlatilag minden induló kitett magáért, a futurisztikus feelinget mindenféle villogó, világító, pulzáló, fényvisszaverő, foszforeszkáló eszközzel növelték.

 

Nekem már megvannak az ötleteim az újabb video snittekhez, amivel a futás felvételeit kiegészítem majd... : ) A mostani futásról/futáshoz is készült egy video, befejezésként tekintsétek meg ezt:

Jövőre találkozunk! Ugyanitt! Ugyanekkor?!?

16 komment · 1 trackback

Címkék: ajánló beszámoló vissza a jövőbe doktor damartian

8:30-tól Berlinig

2011.11.07. 16:17 mgergoo

2010. november 7.

Ez az új énem születésnapja. Napra pontosan tavaly ilyenkor határoztam el magam, hogy nincs visszaút: edzésterv alapján fogok gyalogolni/futni. Amit kidob a Nikerunning edzésterv, azt beütemezem a céges naptárba, és csinálom, mint a kisangyal.

Csak egy éve volt, de annyi minden választ már el, mintha évtizedek súlyát hagytam volna magam mögött. Mintha egy börtönből szabadultam volna. Nem egyik napról a másikra szabadultam, de időközben sokszor belém hasított a felismerés, hogy úton vagyok, és végre a jó úton.

Nem fogyókúra, nem a hirtelen "nem eszem hétfőtől" típusú önámítások, hanem az életmód változás. Sosem hittem benne, hogy sikerülni fog, engem lepett meg a legjobban, amikor észrevettem, hogy innen már nincs visszaút. Rengeteg dolog történt velem azóta, de a futás kiszorított, felülírt dolgokat az életemben, rámutatott problémákra, sőt, erőt is adott, hogy megoldjam azokat.

Futottam temérdek versenyen, rengeteget fejlődtem, fogytam 20 kilót, rengetegen ismernek, csodás embereket tudok magam körül és tisztelhetek barátomként, itt írok itt a Futóblogon - hihetetlen.

A futás elég erőt adott egy életmódváltáshoz, az életem kifordult önmagából, új ember lettem. Érdekes, hogy a mostani ismerőseim már a DK-t, a vékony(abb :-) futót ismerik bennem, úgy kell régi magamról mesélni, mintha egy másik emberről beszélnék. Valahol így is van.

Persze nem felejtem el, hogy honnan jöttem, hogy ki vagyok és, hogy mennyivel tartozom a Futókarmának. Biztos, hogy ha valaki egy éve elmeséli, hogy mi fog idén történni velem, a felének a negyedét sem hiszem el. Ez az egy éves évforduló arra is remek alkalom, hogy végiggondoljam, hogy mi lesz velem egy év múlva, lesz-e ekkora változás, merre folytatódik a történetem, merre tovább?

Írtam egy győzelmi indulót itt a blogon, hogy mindenki tartson velem, a végtelenbe és tovább, de én merre tartok?

Két hete egy szombat reggelen azon kaptam magam, hogy olvasatlan üzenetem van: "Nem akarod Berlinben futni az elsőt? Jó sztori lenne :-)"

Basszus. Első 24 órában elkelt 10000 nevezés, ha habozok, akkor lemaradok. Ez olyan inspiráció, ami újabb lökést adhat nekem, egy olyan cél, amire büszke lehetek. Első maratonom Berlinben. Atyaég. Ezen a versenyen született idén világcsúcs, adja a Eurosport. :-)

Én, aki egy éve még 8:30 feletti kilométerekkel szenvedtem, ezen a szombat reggelen hirtelen fogtam magam és beneveztem a Berlin maratonra. 11 hónap múlva a világ egyik leghíresebb versenyén fogom lefutni az első maratonomat. (Azóta sem hiszem el.) Madarat lehet velem fogatni, bármi a kérdés, mindenre Berlin a válasz. Megvan az új cél, megvan az újabb egy éves időszakra kitűzött motiváció.

Persze pörög az agyam: oké, hogy Berlin, de kellene valami reális, kemény célidőt is kitűznöm. Egyszerűen nem tudom magam motiválni célidő nélkül, tudom, hogy vannak olyanok, akiknek csak a lefutni is nagy büszkeség, de nekem célidő, motiváció kell. Le szeretném győzni az órát és az órán keresztül mostani önmagam. Mindig jobb szeretnék lenni, mint a tegnapi énem, versenyzek, harcolok önmagammal, és van, hogy rivalizálok egy-egy jobban sikerült edzéssel.

Most is megkérdeztem Vajda Zsuzsit, Sanyoszt, Szaszát. Egyöntetű a véleményük (amivel nem nagyon tudok egyetérteni, sőt még elképzelni sem), hogy kemény és megfeszített munkával, sok edzéssel és kitartással reális cél lehet számomra a 4 órán belüli teljesítés.

Ez most az új főellenség, minden tanácsot, intelmet szívesen fogadok, szeretnék időről-időre egy-egy posztot írni majd, hogy hol tartok a felkészülésben, 2 óra - 2 óra 10 perc környéki félmaratonosok meg legyenek kedvesek velem tartani az úton!

67 komment

Címkék: berlin maraton felkészülés dk

Kis állat, nagy félelem (második rész)

2011.11.05. 14:13 angelday

Szasza 2009. márciusában már kifejtette azt, hogy mennyire kis alattomos bogár atka a kullancs. Most visszatérünk a kérdésre. A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Parazitológiai és Állattani Tanszékétől, Dr. Földvári Gábortól kaptuk az alábbi levelet:

Évek óta vizsgáljuk a Margit-szigeten élő sünökön előforduló kullancsokat és az általuk terjesztett kórokozókat. Munkánk kiegészítéseképpen készítettünk egy on-line kérdőívet. Ennek az a célja, hogy a Margit-szigetre látogatók körében felmérjük, hogy a sziget mely részeire és milyen gyakran látogatnak jellegzetesen, valamint, hogy előfordul-e közöttük kullancsfertőzés vagy esetleg Lyme-kór. Ez a futókat erőteljesen érintheti, nekem pedig egy fontos "célközönség". Ha az alábbi, 2-3 percet igénybevevő kérdőívet ki tudnátok tölteni, vizsgálatainkhoz nélkülözhetetlen segítséget nyújtanátok.

Azt javaslom, vessük alá magunkat a Tudományoknak és segítsünk Gáborék tanszékének a kutatásban!

Akinek esetleg a kullancsokkal kapcsolatos egyéb kérdései volnának, tegye fel a hozzászólások közt.

9 komment

Címkék: kutatás margitsziget tudomány kérdőív kullancs

Futóklub: télen is

2011.11.03. 15:12 angelday

Ne feledjétek, a Nike Futóklub télen is vár benneteket! Ahogy tavaly, idén télen is folytatjuk a fusd át a telet akciót. A pontos időpontokat és helyszíneket később publikáljuk, addig is egy inspiratív (!) felvétel az oszlopos tagokról. 

28 komment

Címkék: tél nike futóklub