Futóblog verseny! JUST 30

2011.09.14. 17:20 angelday

Csinálunk egy Futóblog versenyt a szigeten, jövő héten csütörtökön. A verseny ötletét eredetileg MCM Markocsán Sanyi találta ki, és Szaszával együtt dolgozzák ki a pontos technikai részleteket. Először is MCM marketing-szavaival a beharangozó:

Ha már unod az unalmas köröket róni a Szigeten,
Ha már eleged van, hogy az órádat nézegeted,
Ha már csinálnál valami mást...akkor neked találták ki a JUST 30-at a Futóblog első hivatalos versenyét!
Nem kell, hogy te légy a leggyorsabb és attól sem kel félned, hogy lemaradsz és nem terem babér, mert itt a lényeg a pontosságban rejlik.
Le tudsz futni egy szigetkört 30 percre? Ismétlem: 30 percre? Nem 29 valamennyire és nem is 31 valamennyi alatt...pon-to-san har-minc mi-nu-tum alatt!
Ugyanis ebben rejlik a verseny lényege, hogy ki tudja az egy kört úgy lefutni, hogy a kvarckristályok a legközelebb legyenek a 30:00-hoz.
A versenyt chip-es rendszerrel és saját óra használata nélkül(!) bonyolítjuk le, hogy ne tudj, csak a belső órádra hagyatkozni.
Mivel chipes időméréssel indítjuk a vesenyt, ezért mindenkinek 20 perce van arra, hogy elrajtoljon (hasonlóan a Forma1 időmérőhöz). Erre azért van szükség, hogy ne befolyásoljátok egymást a sebességetekkel, mindenki a saját maga által elképzelt 30 perces tempót tudja diktálni.

Nos? Jövő csütörtökön belevágunk?

A jelentkezési határidő: 2011. szeptember 18. vasárnap, 21:00 — a jelentkezések lezárultak
A verseny időpontja: 2011. szeptember 22. csütörtök, 18:00

MCM-nél személyesen is lehet jelentkezni a szigeten a versenyre. A helyszínen a nevezési díj is kifizethető!

A versennyel kapcsolatos további tudnivalók és a megnyerhető nyeremények listája egy új posztban került közlésre.

A rajtszám grafikáját is megújítottuk egy Szász Norbert ft. Kiss Jenni fotóval!

58 komment

Címkék: verseny ősz jelentkezés just 30

Jani és MCM a ma reggeli RTL beszélgetős műsorban

2011.09.14. 15:01 angelday

24 komment

Címkék: videó jani

Egyszer sikerül, egyszer nem

2011.09.13. 17:35 szasza75

Szombat este fél 10. Tempósan gyalogolok fel a Csúcshegyi-nyeregre. Ez az utolsó emelkedő, innen már szinte csak gurulni kell. Fejlámpámmal a jelzést keresem, egy óvatlan pillanatban egy kisebb sziklában megbotlom. Hasaraesésemet igyekszem kezemmel hárítani. Kis horzsolás a könyökömön, semmi komoly. Felpattanok, leporlom magam,  tempósan nyomom tovább. A Solymári-kőnél előveszem kulacsom, megiszom maradék vizemet. Ki tudja mennyi folyadékot ittam meg ma. Tíz-tizenkét litert? Emlékszem 5 hónapja ezen a részen csak vánszorogtam, most is fáradt vagyok de 100 km-rel és mintegy 4000 m szinttel a hátam mögött ez csak természetes.

Lassú kocogással mozgatom ki a lábam. Néhány perc múlva egyre jobban érzem a ritmust, még emelkedik kicsit az út, de észre sem veszem. Sötét van. A Virágos-nyereg előtt montisok előznek meg. Nagyjából együtt indulhattunk még reggel 8 előtt. Ők emelkedőn lassabban, síkon lejtőn gyorsabban haladtak. 100 km után összeértek a szálak. Elismerő szavak. "Szintén BEAC csak futva? Kemény vagy!" "Ti is? A célban találkozunk? HAJRÁ!"

A Virágos-nyeregi pontnál még találkozunk, majd előre engedem őket. Farvizükön begyorsulok. Zoli, alkalmi futótársam, akivel szinte az egész úton kerülgettük egymást eltűnik mögöttem.

A mezőn tábortűz, csoportok ütik el piknikelve az estét. Hangulatos kora őszi este van. Az ég tiszta, felettem csak a csillagok és a város fénye ragyog.

A régi megszokott futóútvonalamon futok. Hazai pálya - mondhatom. Ismerek minden kanyart, követ, olykor azt képzelem, az ismerős fák is visszaköszönnek. Akaratlanul is gyorsulok, ez most belülről jön.

Érzésre 5 perces vagy akörüli lehet a tempóm, mindegy is, röpül az idő. Elsuhanok a hangár mögött, majd a Határ-nyeregnél egy balos, kényelmes gurulós lejtő. Egy-két kanyar, majd feltűnik a Kondor utca. Egy kicsit bizonytalankodtam, hogyan tovább, de két montis srác útba igazít.

Két héttel ezelőtt, 2300 sporttárssal álltam éjjel fél 12 kor, zuhogó esőben küzdelemre készen.

A fantasztikus hangulat, a leírhatatlan érzés, mind-mind olyan útnak a kezdetét jelentette, aminek a célja nem maga a cél, hanem maga az út. Ez a mai próbatétel, a két héttel ezelőttivel semmilyen szempontból nem összemérhető. Más helyszín, hangulat, pezsgés, ott minden a rendezvény körül forog. A verseny nyitánya csengett a fülemben miután balra lekanyarodtam a Kondor utcából, és a patak partján futottam a klinker téglás kis híd lábáig. Innen már csak egy pár száz méteres emelkedő.

Aztán megindultam. Talán a két héttel ezelőtti csalódottság, talán a bennem felgyülemlett tartalék energia, már magam sem tudom, mi de flow állapotban mindegy is. Sprintnek beillő rohanással 1-2 perc alatt a célba értem. Arcomon mosoly, testemet elégedettségérzése járta át. Ez most összejött. Nagyon is. Egyszer sikerül, egyszer nem...

16 komment

Címkék: verseny túra kihívás beac trail

A célba érkezés a narkotikum

2011.09.13. 17:32 angelday

Interjú Németh Csabával a Sport Gézán:

A magyar futó igyekezett végig egyenletes tempóban haladni, amíg tudott, az öt-hat fős élbollyal ment együtt, később a negyedik-ötödik helyért harcolt. “Hazudik az, aki azt mondja, hogy egy 23-24 órás versenyen nincs holtpontja. Nekem 130 kilométernél jött el. A szervezők változtattak az útvonalon, kivettek egy meredek hegyet, de a várakozásommal ellentétben egy még nehezebb jött. Ezt normál állapotban is nehezen dolgozza fel az ember, 15-16 óra futás után pedig 100 méter plusz is leküzdhetetlennek tűnik. Nekem is időbe telt, míg visszanyertem a harci kedvem és normál futótempóm” - mondta Németh.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló interjú utmb

Hétfő

2011.09.13. 09:17 angelday

Ha megy neki:

Menni fog nekem is:

8 komment

Címkék: útvonal nikeplus tömegsport

Itt állok talpig motivációban és akkor most hogyan tovább?

2011.09.13. 09:17 mgergoo

Ha olvastad a rettenetesen motiváló bemutatkozásomat, akkor bizonyára már nagyon nem bírsz magaddal és nézed már a kütyüket, cipőket és legszívesebben már most szaggatnád az aszfaltot. Van egy pár dolog, amit tudnod kell!

Én itt vagyok, nagyon-nagyon nem ciki megkérdezni bármikor, bármit. Tényleg. Tavaly én órákat ültem a gép előtt, mire mertem egy levelet írni DaMartiannak, hogy szerinte lehet-e 120kilóval futni, aztán nem mertem megkérdezni, és inkább Zsola posztjában kérdeztem meg. (Egyébként jó cipőben akár lehet is nagyon óvatosan, de nagyon egyénfüggő, érdemes lassanként próbálkozni, én 118-117 kilóval már kocogtam).

DaMartian hihetetlen közvetlen és nyitott csákó, már csak nevetek magamon, de az ember kialakít a nagyokról egy képet és gyámoltalan kicsi ponttá változik. Na, viszont én pont olyan vagyok, mint Te, tökre nem értek szakmailag az egészhez. Példának okáért nyáron egy ilyen zseniális bemelegítéssel indítottam az UB-s pályafutásomat:

(Érdemes még észrevenni az operatőr bátor elrugaszkodását a hagyományos iskolától, amikor is a kortárs filmművészetnek fityiszt mutatva álló formátumban veszi a videót :-)

Tegyél fel mindenfajta kérdést, ha esetleg tudok válaszolni a hatalmas futómúltam alapján, arra válaszolni fogok, amire meg nem tudok, arra könyörtelenül kipréselem a választ a nálam okosabbakból. Aki azon ér, hogy megválaszolatlanul maradt a kérdése, azt meghívom egy citromos sörre a Szigeten. Ennyi. Szóval kérdéseket ide (ha privátban szeretnétek feltenni, ha nem, jöhetnek a hozzászólások közé is): kerdes@dagadtkocsog.hu

A másik dolog, hogy szeretnék egy nagy csapatot szervezni olyan kollégákból, mint én vagyok/voltam. Ide nem lehet csak úgy hipp-hopp bekerülni, mindenféle gilisztáknak, ez egy elitcsapat lesz. Szasza, DaMartian meg a többi UFO a kanyarban sincs. A belépés feltétele a 30 feletti BMI, na jó legyen 28. Aki ez alatt van, az nem pálya.

Minden túlsúlyos egy kész táplálkozási szakértő, nem feltételezem, hogy bármelyikünk ne fújná egyből, hogy a BMI az amikor a súlyunkat (fizika tanároknak: tömegünket) osztjuk a magasságunk négyzetével. Tegyük fel, hogy 183 centi vagy és 100kg, akkor a BMI-d: 100/(1.83*1.83) = 29.9

Akinek ez a szám 28 felett van az jöhet, aki alatta van az leves. Bableves. Nekem 37 fölött volt, amikor elkezdtem... Mit csinálunk majd együtt? Figyelünk egymásra, motiváljuk egymást, kihívásokat csinálunk, futunk együtt, sörözünk együtt. Aki benne van a dologban az dobjon egy rövid bemutatkozást a csapat@dagadtkocsog.hu címre. Most mondanám, hogy lemaradsz, ha kimaradsz, de nem maradsz le. Bármikor csatlakozhatsz, a lényeg, hogy eltökélt legyél annyira, hogy felvállald magaddal szemben, hogy változtatni szeretnél.

Legyen meg benned az elhatározás, hogy fuss/gyalogolj és, hogy Te is legyőzd a lusta éned. Szerintem közösen könnyebben fog menni!

107 komment

Címkék: csapat bmi amatőrök

Túlsúlyos vagy? Ülj le mellém, valamit mondok

2011.09.11. 09:58 mgergoo

Mgergoo vagyok. DK. Szeretnélek motiválni, hogy fuss, és ha nem tudsz még futni, ne keseredj el, hanem gyalogolj! Kezdj el mozogni és ne add fel! Jó eséllyel sokkal jobb állapotban vagy, mint ahonnan én indultam...

2009. ősz.
124 kiló. Ennyi vagyok. Olvasom a futóblogot az elejétől a végéig, nem tudom, hogy kerültem ide, de magával ragad. Minden posztot, minden kommentet elolvasok. 124 kilósan, a fotelből, térdemen a laptop, a tévé a háttérben megy, csak hallgatom. A távirányító kényelmesen a hasamon. Úgy ülök a fotelben, hogy ha 30-40 centi magasra feldobom a TV távirányítóját, akkor becsapódik, vet némi hullámot, aztán úgy marad, megáll a hasamon. Jó játék, hülye gyerekeknek. Olvasom a futóblogot. Zsola története, basszus, ez a srác nálam is kövérebb volt és sikerült lefogynia. Szégyellem és utálom magam. Rólam gyakorlatilag nincsen fénykép évek óta. Mindenkinek tiltom, hogy fényképezzen, a családi fotókon takarom magam, a Facebookon a macskám fotója a profilképem. Lehet, hogy futnom kellene, de hát 10 métert sem tudnék, meg annyira unalmas, mindig is utáltam az edzéseken, de jó lenne megint valamire pénzt költeni, széthajtom magam a munkában, éreznem kell, hogy élek, éreznem kell, hogy van miért dolgoznom, ha másért nem, akkor felesleges szarokért, a fogyasztói társadalom rabja vagyok. Temérdek kaja és felesleges cuccok. Van itt valami csili-villi kütyü? Van. Chip, iPod, speciális futócipő. Franc tudja. Költsünk egy valag pénzt, aztán majd lesz valami.

2009. karácsony. 
Nevelőapám meghal. 54 évesen Szív. Testvére fél éve halt meg. 56 volt. Szív. 120kg felett vagyok. 31 évesen. 20-25 év van hátra? Kevesebb, mint amit eddig éltem? Dr. House a tévében: "Nincsenek kövér öregemberek". Anyád! Apu temetésén nem ismernek fel a ritkán látott ismerősök - focista kamaszként láttak utoljára. Amikor Anyu bemutat nekik, hogy "Ő a Gergő", akkor is csak hitetlenkedve méregetnek, nem hisznek a szemüknek. Rettenetes érzés. Basszus. Ki volt az a srác, aki futott? Zsola. Katt.

2010. január
Cipő megvan, Garmin FR-305 megvan, chip megvan, téli futónadrág megvan. Csak el kellene kezdeni valahogy. Próbáljunk meg futni egy kerítésnyit. 50m. Nem megy. Basszus. Gyalogoljunk. Az megy. (2010. január és június között  337km-t tettem meg, zömében gyalogolva, a végén néha, néha óvatosan már belekocogva, a nyáron már volt olyan "edzésem" ahol 14km-t tettem meg úgy, hogy 800m kocogás, 200m séta, egyáltalán _nem_ciki_ ha belesétálsz. Tényleg.)

2010. november 
117kg vagyok, gyalogolok, kocogok, de nagyon nem rendszeres, sokszor kihagyom az edzést. Ez így nem lesz jó. Tárgyalásokra járok, napi 100 céges teendőm van, azokat lelkiismeretesen megcsinálom, szép is lenne, ha nem csinálnám meg. Jó lenne, ha a futást is ennyire komolyan tudnám venni... Basszus. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve beütemezem az edzéseket (Nikerunning 5K edzésterv) a céges naptáramba, november 7. Azóta nem hagytam ki edzést. Szánalmas, hogy ilyenhez kell folyamodnom, de működik. Pár hét után azt veszem észre, hogy akár el is hagyhatnám a naptárat, beépült az életembe a "futás". Futok karácsonykor, futok szilveszterkor. Rengeteget dolgozok, de napi 12-14 óra munka után is lemegyek futni, a legtöbbször éjszaka. Én vagyok az egyetlen aki fut ebben a városban, senki sincs az utcán, szemerkél a hó, a villany sem világít már ki az ablakokon, mindenki alszik. Én futok. Büszke vagyok magamra. Évek óta nem éreztem ilyet. Talán még soha. Aztán egyik este nagyon fáradt vagyok. 10 után érek haza, lefürdök és lefekszek aludni, pedig aznap futnom kellene. Fejem a kispárnán. Forgolódok. Basszus. Nem hagy nyugodni az új énem, kikelek az ágyból, átöltözök és elindulok futni. Nincsen kifogás. Semmi. Null tolerancia. Rá pár hétre bemondják a rádióban, hogy aznap lesz az év leghidegebb éjszakája, abban a másodpercben döntöm el, hogy aznap éjjel futni fogok, pedig nincs "edzésnap", de ha ma elmegyek, akkor a lusta énem nem kerekedhet máskor sem felül, legyőztem. 

2011. január 
113kg vagyok, nézegetem a versenyeket. Vivicittá. Ez meg mi? Mikor, hol? 12km és 7.30-as tempóban záróbusz. Atyaisten. 12km 7.30-as tempóban. 8.30 felett vagyok, belegyalogolok a 2-3km-be is, lehetetlenség ennyit ilyen tempóban futni... Kattintgatok, edzéstervek. Monspart Sarolta 10 hetes edzésterve a Vivicittára. Sikerülhet? Kizártnak tartom, de benevezek, abból baj nem lehet. Végigfutom a 10 hetes edzéstervet, az utolsó két hétben már van 10km-es edzésem 7'11"-es tempóban és egy 7.6km-es edzésem 6'45" tempóban. Kicsit megnyugszom, de rettegek a záróbusztól.

2011. április 10. Vivicittá
111 kilóval és 1:11'30"-as idővel 6'26"-os űrtempóval sikerül beérnem a versenyen. Nem ismer senki, egyedül téblábolok, a mozgásom nem acélos, de boldog vagyok:

A hangulat annyira magával ragad, hogy aznap eldöntöm, hogy amint lehet megyek tovább, csak versenyről versenyre szeretnék járni, csak futni és futni. 04.26-án egy jó edzés és a nagy lelkesedés odáig fajul, hogy itt a blogon megkérdezem mennyire lenne gáz, ha neveznék a szeptemberi félmaratonra. Szasza válaszol. Nekem. A Szasza. Ennyit: "Simán". Velem kommunikál a Szasza és ennyire biztos benne, nem magyaráz, nem kérdez, kijelent. Viccelsz, mókázol? 12 perc múlva már be voltam nevezve :-)

2011. április 29. éjjel Átkattanok. Minden profilképemet kicserélem a legdurvább 124 kilós képemre, elindítom a blogot. Régi osztálytársak, ismerősök elől eddig kifejezetten bujkáltam, de az új életmódomnak már kezdenek nyomai is lenni, már fel tudom magam vállalni, sőt kezdek büszke lenni arra, hogy honnan indultam. Fényképezem, fényképeztetem magam. Mindig a végletek.

2011. június 24-26. Ultrabalaton
106 kiló vagyok. A futóblogon kiírt csapatkeresésre az utolsó pillanatban jelentkezek, csak virtuálisan van nagy arcom, de valójában csak egyedül futok Dunakeszin és nem akarom, hogy bárki is lásson, vagy leszidjon, hogy lassú vagyok. Magabiztosságomnak pont ott van a határa, ahol már másokkal kellene együtt futni. Félek a csapattársaktól, félek az ítéletektől, félek, hogy lassabb leszek, mint ők és nem érzem majd jól magam. Ehelyett mit kapok? Már az első pillanatban is támogatást, szeretetet és óvó figyelmet a blogon, személyesen, mindenhogy. Az UB minden pillanata a csapatról, az összetartozásról a közös erőfeszítésről szól. A blogom címéből kiindulva mindenki köcsögözik mindenkit, olyan emberek, akik pár hete még nem is ismerték egymást, most büszkék arra, hogy "Köcsögök" lettek. Hihetetlen. Az UB-n visszavonhatatlanul futó lettem.

Az UB utáni időszakban ugyanúgy minden edzésemről naplózok, dübörög a blog, egyre ismertebb futóblogger arc vagyok. A Nike futóklubban már első nap ismerősként és évezredes barátként üdvözölnek a nagyok. DaMartian, Bitliszbá, Szasza, Azilinha, Sanyosz hihetetlen az a nyitottság és barátság, amivel fogadnak, úgy érzem nem szolgáltam rá semmivel. Járok versenyekre, szenvedek a Délibábon:

Másnap Tatán futunk a "Köcsögökkel", ahova már DaMartian is velünk tart. DaMartian nem csak, hogy velünk tart, hanem velem is fut "bemelegítésként" a tatai körömön. El is futom annyira, hogy a befutónál 194-es pulzussal kóválygok:

Ezután egyre többet járok a futóklubba, Nike Fuss rendezvényekre, rengeteg új barátom van. A Fuss Normafán két lány mellém ül, nem ismernek meg, de amikor valaki Dagadt Köcsögnek szólít, akkor felsikítanak, hogy "Úristen, Te vagy a Dagadt Köcsög?" Hihetetlen. Poénból megkérdezem DaMartiant, hogy lehetne-e saját DK pólóm, hogy felismerjenek a rajongók :-) innen indult a pólóprojekt. Egész nyáron készülök a szeptemberi félmaratonra, a fogyás meg-megtorpan, de a félmaraton előtti pénteken sikerül 100kg alá mennem.

2011. szeptember 4. Nike félmaraton
A félmaratonon a nagy meleg miatt nem tudom kifutni ami bennem van, bármit is tudtam futni edzésen, a pár hete elvégzett terheléses vizsgálaton kiderült, hogy a túlsúlyom miatt terhelés alatt nagyon magas a vérnyomásom. A doki azt mondta ne fussak melegben... A félmaratont végig az anaerob zónámban futom. 2:05'24".  Csalódott is lehetnék az időm miatt, de ha jól belegondolok fél éve még a 12km-es 7'30" as tempótól rettegtem és 5km-t nem tudtam lefutni egyben, most meg azért mégiscsak 6 perc alatti tempóban toltam a félmaratont. Mint a legtöbb kezdő futónál, nálam is van, hogy nem reálisak az elvárásaim magammal szemben, túlságosan magasra teszem a lécet, túl türelmetlen vagyok. Ilyenkor mindig van valaki aki helyretesz, javasol, a földön tart. Vasárnap ráébredtem, hogy sikerült egy mini közösséget összehozni, saját Triós csapatunk volt és összesen nyolcan futottunk DK pólóban a félmaratonon. Közösség született, egy elhízott otthonülő és munkamániás informatikusból egy futóközösség központi figurája lettem. Köszönöm nektek, hogy mellettem vagytok!

2011. szeptember 9. 
Ülünk AD-vel és Szaszával egy belvárosi étteremben és meghívnak szerzőnek a Futóblogra, forog velem a világ. Nem tudom hogyan kerültem ide, olyan, mint egy álom. 

Mgergoo vagyok. DK. 99.7kg. Innen már menjünk együtt tovább!

204 komment

Címkék: ajánló program motiváció életmód amatőrök

Jani update

2011.09.09. 17:50 angelday

MCM írja:

Brékin nyúz!! Jani ma volt állásinterjún és úgy néz ki jövő héttől lesz bejelentett(!) 4 órás munkája a T-Com konyháján, ahol lesz kajája és zuhanyozni is tud, kb.42 ezret fog keresni :)

Remek hírek! Másrészt itt olvasható a Blikk mai anyaga is a "leggyorsabb hajléktalanról".

27 komment

Címkék: blikk jani update

A futás motivációs háttere

2011.09.09. 12:04 szasza75

A minap MCM Sanyosszal volt egy levélváltásunk "futásról". Kit mi motivál, milyen céljai vannak és egyáltalán magát a futást hogyan lehet megközelíteni motivációs oldalról.

Tanulmányaim során eszembe jutott Maslow piramisa, azaz futás mint szükséglet (mentális-fizikális igény), és mint motivációs energia. Mindez hova és hogyan helyezhető el a piramisban?

Sanyosszal eltérő álláspontot képviseltünk (most nem mennék bele minek kapcsán és hogyan), de addig is érdekelne, ki mit gondol erről a témakörről.

22 komment

Címkék: motiváció maslow elméleti munka

Ajándék Janinak

2011.09.07. 22:04 angelday

Kedden egy csomó ajándékkal lett Jani gazdagabb, íme a keddi Futóklub HD videója:

Először jársz itt? A leggyorsabb hajléktalan poszttal kezdd!

Sanyi nyitott neki egy bankszámlát is, amit egyelőre ő kezel. Ha gondoljátok, erre tudtok utalni, minden forintot Janinak adunk át:

Markocsán Sándor
17000019-12434587-00000000

Köszönjük Jani nevében is a felajánlásokat! A videó utolsó feliratát komolyan gondoljuk. Végül az obligát kép, amin Jani az ajándékai között a Nike és Garmin képviselőivel:

40 komment

Címkék: ajándék közérdekű jani