Logisztika: futócucc alternatív használata

2008.10.02. 11:40 Winkler Róbert

Gyün a tél, ami futócucc nélkül nagyon nem jó. Lehet futni Rocky-jellegű mackókban, de akkor borzalmas érzés lesz, amikor izzadtan átfúj rajtunk a hideg szél. A technóruhák felhalmozása jó megoldás, bár itt tényleg véget ér a tévképzet, hogy a futás egy olcsó sport. Nem: a futás egy olyan sport, amit bármikor lehet csinálni, nem kell csapatot összeszedni, megfelelő időjárásra, napszakra, egyéb csillagászati együttállásokra várni, nem kell megfelelő terem, nem kell mindenféle illetőkkel jóban lenni. Egyszerűen csak el kell indulni, akkor is, ha a szervezetünk mást jelez – általában hazudik az átkozott, és csak dögleni akar egy kicsit, de ne dőljünk be neki.

Tavaly kezdtem téli futócuccokat vásárolni, azóta akár a Marson is, bármikor. Viszont a jó futócucc drága, és az ember nem vásárolhat össze annyit, amennyi valójában kéne ahhoz, hogy ki is lehessen mosni, mosógépben, mert az embernek nincs ideje futás mellett még félórákig lögybölni is. A mosógépbe viszont nem tehetünk egy pólót, egy alsónadrágot és egy pár zoknit – a mackóalsót és a dzsekit azért egy-két hétig simán elhordom mosás nélkül. Tehát ideális esetben annyi cuccunk van, ami lazán, de ránézésre azért megtölt egy mosógépet, mert a 30 fok, ami ezeknek a műanyag ruháknak jó, a rendes utcai pamutokhoz, és a reklámokban mutogatott rémisztő foltokhoz kevés.

Tehát nem vásárolunk össze-vissza, viszont, ha karácsonyra, névnapra, születésnapra és nászajándékba mindenkitől valami futócuccot kérünk, azért szép mennyiség összejöhet. (Megvolt az esküvői lista, amikor a násznép a meghívó mellé megkapta a kódszámokat is, ki mit vegyen az ifjú párnak az IKEÁból?)

Az ajándékozó is jól jár: nem kell verejtékezniük, hogy mit vegyenek, amikor már mindenünk megvan, autót viszont karácsonyra mégse vehetnek nekünk. És ha már rendesen felhízott az állomány, csinálunk neki külön polcot a szekrényben. Eddig oké.

Az viszont borzalmas, hogy lett egy polcnyi olyan ruhánk, ami csak egyvalamire jó. Ahogy a futócipő nem megy utcára, a ruhák körül legfeljebb a mackóalsó, meg a széldzseki jó valutát váltani. A többi?

Bizony, mint a képen is látszik, megkezdtem a kísérletezést a futócuccok kreatív hadrafogásával. Első lépcsőben az aláöltözőt, ami ugye egy műanyag jégeralsó, befogtam motorozni. Ezt veszem legalulra, erre jön a térdvédő, aztán egy rendes utcai nadrág. Fényesen bevált; így a hűvös őszben ezerszer komfortosabb, mint a rendes motorosnadrág, amiben hol izzad, hol fázik az ember.

Második lépcsőben a hosszú ujjú futópólót próbálgattam dzseki alá. Első tapasztalataim szerint a zárt szövetkabát alá, amiben könnyű megizzadni, ha nincs hideg, egyszerűen istencsászár. Komolyan, egy megváltás. Az elöl perforált bőrdzsekihez viszont valahogy nem jó.

Lehet még valami egyéb értelmesre használni a futócuccokat?

30 komment

Címkék: dzseki sisak bigyók beöltözés elöl perforált

Pegasus vs. Air Jordan

2008.10.01. 01:33 UP

Kiöregedett agglomerációs kosárlabdázóként (próbálom szokni a dolgot, nem megy: nyugdíjas kosaras vagyok, a rohadt életbe, mennyire szomorú; most már biztosnak tűnik, hogy nem közelítem Michael Jordant, túl a csúcson, bár az utóbbi évekig komolyan gondoltam, hogy ha egy kicsit belehúzok, és komolyan veszem az alapozás, na meg ráfekszem egy kicsit a dobásokra, és szerencsém van a sérülésekkel, akkor még beférek... dehogy férek, hülyeség) próbálom szoktatni magam a futócipőhöz. Világ életemben (kilencéves korom óta) nagy kosárcipőket hordtam. Ezekben a kis könnyű, szűk futócipőkben úgy érzem magam, mint a kommandós, aki bakancs helyett balettcipőt húz. (Tegyük hozzá, hogy civilben meg punkoskodtam egy darabig, úgyhogy a magasszárú - ti. bakancs - utcán is állandó volt. A punkoskodás után meg jöttek a Converse All Starok, és jönnek a mai napig.)

Egyes kommentekben már megfogalmazódott a Nike cipőtervezési stratégiájával kapcsolatos kétely, miszerint nem tűnik olyan nagyon ésszerűnek pár dekás hobbifutócipőket készíteni, amikor a hobbifutókon jellemzően úgyis ott van egy-két (de inkább tizen-) kiló fölösleg, nekik az égvilágon semmi szükségük az ilyen csúcstechnológiás tömegspórolásra, nekik inkább ízület- és lábkímélő fícsörök kellenének.

Na ja, csak hát a bowermani hagyomány (a Nike-alapító atlétaedző jellemzően élversenyzőknek tervezett cipőt), ugye, plusz marketing, és máris a habkönnyű koncepciónál vagyunk.

Kosarasként soha eszembe nem jutott, hogy a cipő súlyának csökkentésével bármit nyerhetek. Inkább volt szempont, hogy a bokát, achillest jól fogja, a megállásoknál ne dörzsölje szét a lábat, ne nyomorítsa a lábujjakat.

Mindig is Converse-rajongó voltam. Ahogy a Nike az atléták márkája volt eredetileg, úgy a Converse a kosarasoké. A '64-ben alapított Nike komolytalan kopasz az 1908-as alapítású Converse-hez képest, amely már 1921-től gyárt kosárcipőt, Chuck Taylor akkor sétált be a maldeni gyárba, hogy megmondja, milyen cipő is kell egy kosarasnak.

Persze igazán jó Converse-eket Magyarországon évtizedekig nem lehetett kapni, úgy kellett csempésztetni, szereztetni, szerencsére akkoriban fejlett technikák alakultak ki erre. Nem nagyon változott a helyzet a kétezres évekre sem, az itteni boltokban jóval nagyobb választék volt Nike-ból, Adidasból, mint Converse-ből. Így szántam el magam hat éve egy retro Air Jordanre, amiről gyorsan kderült, hogy életem legjobb kosárcipője, roskatag achillesemet kíméli, szára magas, lábujjakat nem nyomorítja, és még jól is néz ki. Ráadásul piros-fekete, tehát egy ex-MAFC-os Chicago Bulls-drukkernek színben is tökéletes. Tessenek nézni, micsoda erőfölényben van a futós Pegasussal szemben.

34 komment

Címkék: cipő pegasus air jordan

Edzésnapló: Visszaesett a tempó

2008.09.29. 22:34 angelday

Kapucnis felső, sapka, szemerkélő eső, máris kész a háztáji Rocky Balboa.

Nektek is mindig jobb oldalra sodródik a kapucni? Megőrülök ettől a jelenségtől!

26 komment

Címkék: itthon edzésnapló futópálya negative speed

Garmin Forerunner teszt 1/2

2008.09.29. 06:59 Winkler Róbert

A múltkor kissé félbehagytam a Garminnal küzdő vonalat, nagyjából ott, hogy viszonylag könnyen elindultam, átlépcsőztem a kishídon és elfutottam a népszigeti hajléktalanszálló mellett. Persze állandóan a kijelzőt nézegettem, amin semmi ismerős nem volt. A tempó teljesen értelmezhetetlen, kilométer per percnek kevés, km/h-nak sok, utólag szerencsére megfejtettem, hogy a designed in the USA-Garmin alapértelmezésben mindent mérföldben mér.

A pulzus az szerencsére pulzus, és az időt Amerikában is a babiloni 60-as számrendszerben számolják, viszont most láttam életemben először pulzust. Amikor még otthon felvettem a melltartót, 85-öt mutatott, a használati utasítás pedig kitért az irreális adatokra is. Nekem azért tűnt irreálisnak, mert én valami 120/80-ra emlékeztem, úgyhogy ellenőrzésül húzódzkodtam tízet, mire a pulzus felment 120-ra, az oxigénszufficitben pedig beugrott, hogy ja, amire én gondolok, az a vérnyomás, tehát pulzusnak mégis elfogadom ezt.

Nagyjából egy mérföld táján járhattam, amikor a kijelző váratlanul arról tájékoztatott, hogy virtuális ellenfelem két perc előnyben van. Azanyád! Rémlett persze a virtuális ellenfél-funkció, de egyelőre sem bekapcsolni, sem kikapcsolni nem tudtam, úgyhogy nem volt mit tenni, belehúztam. Ezek szerint a belehúzós pulzusom 160, a szokásos, 6,3-mal csoszogós tempómhoz pedig percenként 150 szívverés tartozik. A virtuális edzőpartnert egész jól sikerült megközelítenem, de sajnos neki jobb a kondija, az infarktust pedig nem akartam megkockáztatni.

(a szerző saját felvétele)

Nem akartam sokat futni, ezért egy kis kört terveztem Újpesten át, de valahol elkottázhattam, mert a Fóti út irányát nem kalkuláltam be, de legalább láthattam, hogy Újpesten van Labdarúgó utca is. Közben a pulzusomat nézegettem: ha kilépek, 160, ha csak úgy megyek, 150, emelkedőn 170, aztán eleredt az eső. Végre! Gondoltam, mert valami rejtélyes okból futás közben kedvelem a csapadékot, legyen akár eső, akár hó, ilyenkor legalább megszolgálja az árát a széldzseki. A teljes összkomforthoz csak a baseballsapka hiányzott - nem mindegy, esik-e eső az ember homlokára, vagy nem. A nyári futócipő állta a sarat, vastag futózoknival határozottan meghitt zugoly. Amíg bele nem csattanunk egy tócsába, mert akkor igen kiábrándító. Na és a Garmin, az egyszerre csak mintha feladta volna. A víztől elkezdett össze-vissza kapcsolgatni, egyedül a kezemre nem reagált. Persze az érintőkarikát két gombbal le lehet zárni, de ezt akkor még nem tudtam.

Virtuális ellenfelem vagy tíz percet vert rám. Sebaj, ma visszavágok. Megnéztem: a virtuális ellenfél sebessége szabadon állítható.

40 komment

Címkék: hétköznapok edzésnapló bigyók futócipők

Ugyanaz, csak lóhalálában - Garmin Forerunner 405, első tesztnap

2008.09.25. 13:38 Winkler Róbert

Vannak még bátor cégek, halálmegvető vállalkozók, vakmerő marketingesek. A Garminnál olvassák a Futóblogot, és nem örültek, hogy végül nem mertem használt állapotba hozni a Duett Tamástól kapott Forerunner 405-ös órát, és küldtek egy tesztkészüléket. Hátha arról melegebb szavakkal emlékezünk meg, mint pl. én egy másik Garmin csúcskészülékről, a Zumo motoros navigációról.

300 ezer forint volt, de irreálisan drága csúcskészülék létére már kétszer foszlott le róla a műanyag kupak, ami a motoros tartón védené az érintkezőt – nagyjából olyan minőségű műanyagból lehet, mint nagyapám első világháborús gázálarcának szelencevédője.

A Zumo egyébként alapvetően nem rossz, csak ostoba és megszokhatatlanul logikátlan a menüje, tele felháborító hibákkal. Ugyanakkor jobbról senki sem hallott, navigációban tehát a Garmin Zumo megjelenése óta egy félszeműek közti király. Az óra is hasonló otrombaságnak tűnt – míg fel nem töltöttem és el nem kezdtem bóklászni a menüben. Az iPod stílusú tekerőgyűrű elegáns, a grafika szép, jól váltogathatjuk a menüpontokat, bár tekergetéskor a gyűrű külsejét kell buzerálni, a kezelés tehát sokkal kevésbé elegáns, mint egy iPod tekergetése: egyszerűen túl nagy a kerület. Ez már így majdnem kung fu. És nehéz pont akkorát kanyarítani, hogy már jó legyen neki, de még ne legyen sok. A szerkesztőségben feltöltöttem a csipesszel, ami vicces, mert a pc USB-lyukából is fel tudja tölteni, de ha offline illető vette volna meg, van hálózati konnektor rátét a dobozban, ugyanahhoz a csipeszhez.

Tehát feltöltöttem, ami majdnem percre pontosan 3 óra volt, amennyit a használati utasításban írnak. Aztán bent felejtettem a szerkesztőségben, mert közben ki kellett mennem VMax Zsolthoz (egy henger behalt), és csak napszállta után szabadultam, és ugyan előtte bejöttem a szerkesztőségbe a Forerunnerért, haza is vittem minden alkatrészét, kivéve az órát. Na, egy küzdelmes, nagyrészt friss levegőn eltöltött nap és két kutya megsétáltatása után már futni se könnyű elindulni, de még visszamenni kutyástul a szerkesztőségbe, az tényleg kemény. Este 10 körül kezdhettem érdemi baszakodáshoz az erkélyen, mert a műholdakat párosítani kell.

Türelmetlen és béna gizmófelhasználó vagyok, a halálom a használati utasítás, de ahhoz képest, hogy a Forerunner annyit tud, mint egy akadémikus, a füzet egészen egyszerű, be tudtam hozni a műholdakat, és összesen fél óra alatt még a melltartót is sikerrel párosítottam. Sportbandet ezúttal nem vittem, épp elég a káoszt ezen a szinten menedzselni; csak iPodot, mer’ az nem kér enni út közben. Lementem, és a ház előtt pároztattam a Garmint a műholdakkal – gyakorlatilag azonnal megtalálta őket. A Népszigettel kezdődő kört választottam, gondoltam, elég hulla vagyok mára, inkább csak tesztként szaladok egy 5-6 kilométert, egyszerűen nincs kedvem többhöz, és úgyis csak a Garminnal fogok viaskodni.

Ez a szopó korunk tudományos szirszaraival, hogy a használat előtt nem tudjuk kívülről megtanulni a használati utasítást, menet közben derülnek ki dolgok, akkor viszont már pont nincs nálunk a használati utasítás, ezért csak repülünk, félig vakon. Végül félig az agyonhajszolt hullamerevség állapotában értem haza, de erről bővebbeket legközelebb. Most csak annyit hogy 1 óra 18 perc 36 másodperc alatt futottam 12,15 km-t, 154-es átlagpulzussal és 6,27-es kilométerátlaggal, ami tök átlagos az én futásaim között. Mitől éreztem magam úgy, mintha nem is tudom, ólommellényben szaladgáltam volna fel-le a kilencedikre?

Az imént lejött egy sportrovatos kolléga. Mutatom neki a Garmint, és elmesélem, hogy meg is jegyzi, honnan indultunk, nekem például a kaputól vagy 50 méterre elkezdett csipogni, hogy mindjárt a fordulóponthoz érkezek. És hogy talán 2/3 úttól az iránytűt is azért mutogatta olyan gyakran, mert haza akart vinni. Mi volt a sportos kolléga azonnali reakciója? "Hó, ez milyen jó, amikor részegen botorkálok hazafelé!"

31 komment

Címkék: chip bigyók beöltözés kalibrálás

Terminator Heavy Metal

2008.09.23. 12:31 angelday

Múlt héten pénteken éppen Ausztriába robogtam a hétvégi casual-re, amikor a kocsiból headset kapcsolással a szerkesztőség másik eminensével, Winklairrel tartottam online szerkesztőségi értekezletet. Ezúttal nem azt vitattuk meg, hogy kell-e parázni az esetleges extra szív palpitáción, hiszen az egy kedves élettani jelenség, hanem a termékek fölötti gyermeki izgatottság lett úrrá rajtunk, és mi hagytuk ezt az érzést elteljesedni.

"Józsi, azonnal menjél be a Központba, van ott neked valami. Rám ugyan kicsi, de neked pont jó! Hányas a lábad? Negyvenhat? Nem hallak! Mondom: jó!"

Eltelt négy hosszú nap, mire végre eljutottam a Nike HQ-ba (az osztrák hegyet FELFALTAM!). Az irodájuk hátsó részében van egy "pr" szobának nevezett turkáló, ahol mindenféle remittenda anyagokat tartanak. Itt kellett rátalálnunk azt hiszem minden idők legjobb cipőjére. 

Ezen a ponton elnézést kell kérnem minden Futóbolondtól, hiszen most nem kifejezetten futással kapcsolatos téma jön, viszont mégis lehet informatív annyira, hogy beemeljük ide, hiszen gyermeki tenyértapsikolást okozó örömmel vettem kezembe a "Nike Terminator Heavy Metal" névre keresztelt cipőjét.

Íme:

Sajnos csak egyetlen fél-pár volt belőle, így nem tudtam elhozni, viszont annyira megtetszett, hogy Winklairnek azonnal elküldtem a képet, hogy erre gondolt-e, most pedig post formába öntöm. Sőt, utánamentem kicsit a témának, a Sneakerfreaker.com szerint egy 2008-as nyári modell, ők is hasonlóan vélekednek róla. Az olvasó engedelmével ezt most angolul másolnám ide, remek kifejezések, fordulatok:

(...) punky studs galore and black gothic letter finished in gold, it’s the guitar pick swingtag that really seals the satanic deal. Rob Halford would be all over these like black on midnight! The main feature on the Vandal is the ‘Man-O-War’ heavily embossed upper, and whilst the Terminator is a bit more on the Norwegian black death downlow, it does have the Bobby Dazzler riveted heel from Hades! Midsoles have also been given a vintage moshpit effect.

Én mindenesetre megrendeltem magamnak egyet, le is írom a cikkszámát, hátha van még hozzám hasonló ŐRÜLT, de ez most instant get. Inspirál a napi melóban a nyolcvanas évek metálja! Azon morfondírozom, hogy melyik tárgyalásra húzzam fel ELŐSZÖR. Tehát:

325319-071 Terminator Heavy Metal

Szerintem itthon nem lehet kapni, érdemes rágni valamelyik boltos fülét, hogy rendeljen belőle.

28 komment

Címkék: hétköznapok bigyók beöltözés

Neogranormon

2008.09.22. 08:20 Winkler Róbert

Csördítettem egy kis Neogranormont a zsák alá, és futottam egy óvatos kilencest. Semmi! Combtő-kopás egyelőre megoldva. Nagyszerű, bár a Neogranormon prevenciós célra egy kicsit sűrűnek tűnik, úgyhogy további intézkedésig kipróbálom a fél tubusnyi maradék Clean Tattoo krémet, amit még friss tetoválás utókezelésére kaptam, és panthenolos vazelint tartalmaz. Ideális kombinációnak tűnik.

Ugyanakkor a mellbimbó-mizérián is gondolkoztam, még a Wikipedián is megnéztem a "nipple" szócikket, de túl azon, hogy a mellbimbóban sok idegsejt, meg tejcsatorna van, csak annyi derült ki, hogy a bálnák úgy szoptatnak, hogy a kisbálna ráúszik a csecsre, de mivel bálaszájjal szopni nem lehet, a bálnamama izomból préseli ki a tejet - ilyet a szárazföldi emlősök nem tudnak. És akkor igen, az is kiderült, miért nem állnak neccharisnyás ámbrás cetek az 5-ös út mellett.

A mellbimbó-témába már csak azért sem ástam bele magam mélyebben, mert itt vannak a jó hidegek, és bármilyen paradox, hidegben kevésbé akut a probléma. Ugye a mellbimbó merevedését ingerlés és hideg okozza, a nyári futópólók pedig egyenletesen hűsítenek, és kész a baj. Széldzsekiben viszont csak izzadunk, de nem fúj meg a hideg szél, úgyhogy én tavaszig szerintem észre sem fogom venni, hogy emlősállat vagyok. Viszont egyvalaminek utánanézek: régóta érdekel, hogyan működnek ezek a technó sportruhák: miért van az, hogy egy jó cuccban ugyan izzadunk, mégse fázunk meg. Azt szokták mondani, hogy elvezetik a vizet, na de ha valamit átizzadunk, az át van izzadva. Miért jobb olyankor műanyagban lenni? Mert jó - igazából hidegben jobban is szeretek futni. Van az a Rocky-érzet, hogy hű, de kemény vagyok, és fülig becsomagolva egyszerűen hangulatosabb szaladgálni. Sajnáltam is, hogy péntek este, amikor útnak indultam, épp elállt a szitáló eső, mert az az igazi. Ha van rajtunk baseballsapka, meg csuklya, meg ilyen légáteresztő hogyishíjják mackóalsó, maga az összkomfort.

26 komment

Címkék: bálna mellbimbó bigyók beöltözés vazelin

A legviccesebb Hungarian power song

2008.09.19. 15:00 Winkler Róbert

Melyik is a Lord? Ja, amelyiknek minden számában van egy közmondás, azonosította egyszer egy atyafi a '80-as években "a szimpatikus szombathelyi Lord együttes" eposzi jelzővel illetett dallamos rock, illetve szerintük west coast-zenekart.

Ha van a közelben, és nem kell hozzá sokat szervezkednem, azért elmegyek földijeim koncertjére; nekem egyszerre retró, nosztalgia és Monty Python. Tessék figyelni a szövegeket.

Dallamtapadási felelősséget azonban nem vállalok. Ha nem viszek magammal zenét a futáshoz, valahogy óhatatlanul beugrik a monoton ritmushoz ez az iszonyú refrén. Vajon még mindig "Balogh József nagysimonyi költő-tanár" (eposzi jelnó No. 2) írja a szövegeket?

Na és nem elbliccelni a klip végét!

24 komment

Címkék: videó klip sláger lord

This is Futóblog

2008.09.18. 09:34 angelday

Mindazon dolgok, amiket csináltam. (The Killers - All These Things That I've Done)

34 komment

Címkék: videó sláger killers futóblog kropkó knipl istván human race nikeplus

Vazelinnel vagy anélkül?

2008.09.18. 09:10 Winkler Róbert

Vasárnap futottam egy kicsit Vácon. Vác alulértékelt magyar település, talán mint Tel Aviv tengerpartja, ami ezerszer tutibb, mint a Copacabana, de valamiért nem megy át a köztudatba. Vác a futók ... ööö, paradicsoma? Mekkája? Nem tudom, de kurva jó hely, ha valaki futni járna. A várost persze véletlenül senki se látja, csak aki direkt bemegy megnézni, de szerintem simán megvan egy alternatív Szentendre, turistahordák nélkül.

Barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor találta ki, hogy vasárnap menjünk már Vácra futni, kinézett a múltkor egy zseniális helyet. Kimentünk, rá is ismertem: annak idején itt, a bástya alatti parkolóban forgattuk a Zaporozsec tesztet. Közben egy faszi jött biciklivel, kecskék ügettek utána. Mint kiderült, kecskét sétáltatott, és nagyon egyszerű módszerrel idomítja őket: jutalomfalattal. Szinte elsírtam magam a meghatottságtól, hogy a csali, amiért a kecskék póráz nélkül is janicsárokként követik, nem más, mint reklámszatyorban zörgetett száraz kenyérhéj. Ugye, kedves olvasó? Na de a kecske az akkor volt, mi meg most indultunk dél felé, a bicikliúton, ami vélhetően Budapestig tart.

Gábor igazi önveszélyes hülye: annyit edz, hogy az már súlyos, 18 kilométer reggeli futás, elég kemény tempóban, satöbbi. Néha becsúszik egy kis csonthártyagyulladás, mert például merő mohóságból még este is elmegy futni a Brigivel, vagy szívdobogás, mert a 40 fokban túl keményen hajtotta magát az emelkedőn, úgyhogy vetetek vele pulzusmérős Polárt. Most csak a Sportband volt, de előadtam Gábornak Kropesz monológját az aerob futásról, meg figyeltem a tempóra, hogy ne nagyon fussunk gyorsabban 6 perces kilométereknél. Hát, uraim, hiába bicikliút, ez egy igen fullos futópálya. Legtöbbször látni a Dunát, vagy ha nem, kétoldalról fák borulnak össze az ösvény felett, viszonylag csend is van, de a legértékesebb extra a harapható, jó levegő. Pesten hiába megy az ember akármilyen parkba, ligetbe, szigetre, ehhez képest az mind egy-egy különlegesen súlyos bőrgyár. Tessék kipróbálni, már csak a változatosság kedvéért is, frissebb, sűrűbb, finomabb – levegő a javából, főleg így ősszel.

Lecsoszogtunk nagyjából Göd magasságáig, ott fordultunk 6,5-nél, nagyjából akkortájt kezdtem érezni, hogy combtőben erősen kopásnak indult a bőröm. Tán a mackóalsó az oka, az újfajta terhelés, mert bár néha sortban is előfordul az ilyesmi, most azonnal beütött. Menet közben feljebb húztam meg lejjebb toltam a gatyót, próbáltam terpeszben futni, de a következő három napban így is elég cowboyos lett a járásom. És ezzel kapcsolatban volnának kérdéseim.

A Neogranormon, meg az aloe verás spricni utókezelésnek nem rossz, de nekem így is legalább négy nap szünet kell, hogy újra futni bírjak. Jobb lenne a megelőzés. Mit csinálnak a profik? A triatlonisták felszerelésében lehet, hogy mégsem a csoportos anál kedvéért van vazelin?

Ja, Gábornak igen tetszett az aerob tempó. Hazáig meg is beszéltük, milyen jól esik, de olyan sokat azért nem beszéltünk, mert a jó levegőtől és a kellemes mozgástól úgy elbambultunk az autóban, hogy csoda, hogy ebédre hazaértünk.

(És a vazelinnel vagy anélkül-viccet ugye senkinek sem kell elmesélni?)

82 komment

Címkék: edzésnapló vác vazelin aerób