Megvan az egy kiló!

2008.09.17. 09:21 angelday

Tegnap nekem is összejött a Nike plusszal mért 100 kilométer!

Sőt, ez még picit több is ennél, hiszen a legutóbbi futásomat "szárazon" futottam, chip nélkül. Aki Budapesten és környékén él, tudja, hogy a hét elején pocsék volt az idő. Hétfőn-kedden szemerkélt végig az eső, nem lehetett teniszezni, én viszont kedd este eldöntöttem az asszonnyal, hogy megindulunk. Melegítő fel, sajnos nem vízhatlanul, némi sapka, aztán irány az egyenes.

A szokásos útvonalamat futottam be, ezzel az időjárással tényleg úgy éreztem magam, mint Rocky Balboa! Próbáltam lefelé szorítani az időmet, de nem jött össze, ugyanazt a távot, amit a múltkor 39 perc alatt teljesítettem, most 41 perc alatt sikerült. Szerintem közrejátszott az is, hogy esett az eső. Hovatovább futás után sem éreztem magam kellemesen kifulladva, inkább stresszes típusú megérkezés volt. Úgy érzem, kicsit túlhajszoltam magam.

Étkezés: Inklerwinklerfinkler ugyan self-proclaimed bélpoklos, és este szeret jól betönkölypászkázni, én viszont elhatároztam, hogy nem zabálok esténként. Tegnap megettünk egy tejfölös-hagymás-sajtos-zöldsalátát, előtte egy pici zöldséglevest, két szelet tönkölypászkát, a végén pedig egy banánt. Ezt fogom folytatni jövő tavaszig a rendszeres edzéssel, aztán hírt adok, lement-e a gumim. Reggel este válogatás nélkül fogok étkezni, ahogy eddig.

86 komment

Címkék: chip edzésnapló puding

Nike women

2008.09.16. 10:55 angelday

Kicsit nehéz elkerülni reklámügyben az olvasói pörölykalapácsot egy szponzorált blogon, mi viszont mégis megpróbáljuk a lehetetlent, és írunk a Nike Women kampányáról egyféle reklámkritikai megközelítésben (hello addict blog!).

Történt ugyanis, hogy a napi feedolvasásom közben rábukkantam erre a kampányra, amit a Wieden + Kennedy ügynökség amszterdami irodája készített. A portlandi W+K-ról tudni érdemes, hogy annak idején ők találták a "Just do it" szlogent, ami, vegyük jegyzőkönybe, sokkal jobb, mint ez az idióta "I'm lovin' it" (by McDonalds). A W+K-ról még azt is érdemes tudni, hogy megpályáztam náluk egy nemzetközi intern programot még annak idején ÉS VÁLASZOLTAK! Persze csak azt, hogy már beteltek a helyek, de akkor is! Különlegesnek éreztem magam aznap délután!

Visszatérve. A "Here I Am" nevű spotok öt Nike által szponzorált női sportolót járnak körbe vicces-animált megoldással, egyenként 60-90 másodpercben. A sort alkotják legjobb nő - legrosszabb nő sorrendben:

Maria Sharapova (orosz-amerikai, tenisz), Nicola Sanders (UK, gátfutás), Nicola Spirig (svájc, triatlon), Simona La Mantia (olasz, hármasugrás), Delphine Delsalle (francia, judo). (a linkek az egyes reklám oldalakra visznek külön ablakban)

A spotok érdekessége, hogy extrém animációval készültek, amit úgy kell értenünk, hogy inkább művészeti értékkel bírnak, semmint üzenettel. Az üzenet értelmezésünkben annyi, hogy tessék példát venni élsportolóinkról, irodában gubbasztó jómunkásemberek, héló! Ez van megfocizva sok pénzen leanimált művészettel, ami Nicola Sanders hörgő-morgó testrészei (micsoda agyrém!) esetén bizony kérdőjeleket is felvillanatanak a blogger fejben. Sharapovára nagyon kíváncsiak voltunk, vajon mi jöhet Nicola után (beszélő 3.14na?), de nem lepődtünk meg: ő a szép, ő a jó, az ifjú siker megszemélyesítve. No, akkor már inkább Nicola. Bejött még a végén La Mantia olasz akcentusával is a következő: "Not fitting in give me a reason to stand out."

Ettől függetlenül el kellett most gondolkodnom, hogy valójában hanyas osztályzatot érdemel a W+K ezért a kampányért. Az ötletektől és sztoritól nem voltam elájulva, őszintén szólva erősen elcsépelt közhely a többségük, ez hármas, a kreatív kivitelezés majdnem ötös, de nem, mert nekem túl artos és helyenként nagyon brutál. Ha a brief utolsó gondolatát vizsgálom, tehát, hogy embereket, nőket (!) szólítson meg a sporthoz -- gyenge közepes. A végén van egy kis bizsergés gerinctájon, ahogy besétálnak a sportolók, akikről példát kell vennünk, de nekem ez így összességében csak egy professzionális szinten elvégzett W+K házi feladat.

Kedvenc Nike reklámom továbbra is az "I've got soul, but I'm not a soldier", amit most újra szerepeltetnék itt. Ez inspirál!

Nike used the song in a commercial for the 2008 Summer Olympics. Following this Nike ad, the song rose as high as #38 on iTunes.

14 komment

Címkék: reklám sharapova összehasonlítás nike women

Polar vagy Garmin? Garmin vagy Polar?

2008.09.14. 09:54 Winkler Róbert

Pokoli dilemmába’ vagyok. Most már komolyan ráfeküdnék a pulzusmérésre, de nem tudom, mivel. A sima táv- és tempómérést kicsit már unom. A környékemen már szinte minden lehetséges kombinációt lemértem, azt is tudom nagyjából, hogy ha kényelmesen csoszogok, az 6,4-es kilométer, ha belehúzok, 5,5 körül vagyok, az elégetett kalóriáin meg kéjelegjen a Rubint Réka. Úgyis jól bevacsorálok utána. (Ja,. Breaking news: a tegnap esti 13 kilométer után NEM faltam fel a túrós táskát. Elővettem, de visszatettem. Szuperhíró vagyok, bár az egy kiló szilvával se biztos, hogy összességében beljebb volnék, de legalább legyőztem a gonosz túrós táskát, a Kísértést.)

Az egyik, amit erősen nézegettem, a Garmin Forerunner 404. Van benne GPS, ami egyrészt iránytű, másrészt precízen mér távot. És ugye, tudjuk, hogyan hat férfiemberre bármi, amiben távcső, bicska, iránytű vagy zseblámpa van: elvesztünk. Mindenféle pulzusmérési opciója van, bár végül nem próbáltam ki, mert Tamás, a díler azzal adta ide, hogy próbáljam ki, de azért vigyázzak a csomagolásra, mert igazából nem tesztjármű, én meg nem mertem lehúzni a számlapról a matricát.

Több minden szól a Garmin ellen. Hogy pulzusmérő pánttal százezer forint körül van, azt nem írom a terhére, ezen a szinten minden drága, úgyhogy legyen jó, és akkor ez el van neki nézve. Viszont van egy olyan perverz igényem, hogy lehessen utcai óraként is hordani, mondjuk, mint egy búvárórát. Kicsit bumszli, de épp attól járja át a macsó funkcionalitás. Csak ez a Garmin túl bumszli kívül, bőven az én bumszlitűrésem felett, maga a szíj viszont mintha kisebb csuklóra lenne kitalálva, mint az enyém.

A legkevésbé az tetszik benne, hogy legalább hetente töltögetni kell az akksiját, mert a GPS-vétel valamiért zabálja a villanyt.

Tehát nekem egy jó Polár kéne. Példaképünk, Kropesz is azt mondta, a Polar a csiszolt kőkorszak óta fejleszt pulzusmérő eszközöket, tehát jó a referencia, ráadásul amiket a neten láttam, sokkal jobban néznek ki, mint a Garmin. Vagy legalábbis vannak színesek. Ki is néztem magamnak az AXN 300 nevű modellt, ami nem teljesen az én igényeimre van kitalálva, mert úgynevezett outdoor óra, tehát a szintkülönbségekre, meg a barométerre koncentrál, de sárga. Bementem tehát a Polar márkaboltba, hogy legalább megnézzem élőben. Hát, már vagy fél éve nem létezik.

Simán lehet, hogy nekem van szar ízlésem, de sajnos úgy tűnik, futóknak kifejezetten ronda dolgokat gyártanak. Értekeztem már a futócipők márkafüggetlen rondaságáról. Szörnyű nevetséges futónadrágokat látok nap mint nap, kész csoda, hogy a Nike-nak van rendes futó glottgatyája. És akkor az órák – egyszerűen nevetségesek. Amilyennek az ufókat a 80-as években elképzelték. Csúcsos kitüremkedések, gyáva pasztellszínek feketével.

Megnyugtatásomra a katalógusban és neten jól kinéző fitness és outdoor órák élőben bénák. A színek még elmennek, de az ál-króm nyomógombokat már egy tíz éves koreai autónak se nézte el az ember. Úgyhogy kivárásra játszok: állítólag két héten belül jönnek az új modellek. Mindenképpen olyat akarok, amilyet Kropesz tanácsolt, amivel felkelés után pulzust mérek, aztán laptopon elemezgetem. Amit még nem egészen értek, de sebaj, ha a Kropkó azt mondja, ugorjak a kútba, már futok is neki.

GPS-re nincs szükségem, szuggerálom időnként magamba. Nekem arra van szükségem, hogy az az egy óra - hetven perc, amennyit futok, kardió-szempontból patent legyen, szóljon az óra, mikor húzzak kicsit bele és mikor lassítsak. Csak én sajnos még egy barométertől is képes vagyok izgalmi állapotba jönni, és erőltetett szituációkat elképzelni, amikor majd de jól jön, hogy van nálam egy barométer.

Ja, majd elfelejtettem, tegnap este olyan fél 10 körül indultam futni. ¾ 10 tájban érhettem a váci úti Baumax mögé, ahol a félhományban egyszerre csak lassított mellettem egy bringás srác, hitetlenkedve nézett, én kiszedtem a fülemből a hangszórót, mire ő:

- Te tényleg futsz?!
- Ja, miért ne futnék?
- Hát láttam, hogy a blogot nagyon szponzorálja a Nike.

Azóta is az összefüggést kutatom.

A szerk. toldaléka: érdemes Zerge oldalát is túrni, rengeteg infó, tesztek.

75 komment

Címkék: sláger nike bigyók beöltözés ki a hülye

Edzésnapló: Villányi úti villamosaink kattogó zaja

2008.09.13. 20:20 angelday

Elhagytam a nanóba dugható chipemet. Fogalmam sincs hol lehet, az a teóriám, hogy a macska leverte az asztalról játékos kedvében, aztán beűzte valamelyik sarokba, vagy egyéb objektum alá, amiket nagy összegekért megvásároltunk, aztán ő a karmát fente rajtuk. Számon is kértem, de csak bután nézett rám, illetve: butának tettette magát. Régi macskatrükk!

Végignéztem a lakás minden zugát, olykor csúnyákat is mondtam, illetve azt, hogy "nem hiszem el, bazmeg". Ez az én formám. Még egy tippem van: Kropkónál felejtettem véletlen. Kis esélye van, de más lehetőség nincsen.

Egyszóval nincs chip, így közröhej tárgyaként a mobiltelefon stopper funkcióját használva kellett nekiiramodni a távnak. (Ismeretes, hogy az iPod nanoja chip nélkül nem indítja el a Nike+iPod menüpont érdemi részét.)

Az asszonnyal futottunk ma, ő leszakadt 8 perc után (neki csak 2 km volt megcélozva első futásnak -- csinálja ugyanis a Nikeplus "walk to run" edzésprogramját), én pedig dúrtam tovább a szakaszt. Kifejezetten olyan útvonalat választottam, amit méterre pontosan befutottam már korábban. Akkor 45 perc kellett a sikeres teljesítéshez, ma elég volt hozzá a 39 perc.

(harminckilenc)

Ha jól számolom, akkor 7.8 perccel futottam a kiriket, most már csak 6.7 volt ugyanez az érték. A Nikepluson most látom, hogy be is lehet rajzolni a futásainkat, sőt, hozzá is lehet rendelni futásokat az útvonalainkhoz. Ez már tényleg csak egy GPS eszközzel lenne über.

Most jut eszembe, hogy a chipet nem hagyhattam Kropkónál, onnan még le kellett szinkronizálnom, ez most derült ki a logból. Tehát akkor mégis a macska lesz a tettes. Fellógatom két lábánál fogva a spájzba, amíg nem vall. Majd én megmutatom neki.

Gonosztevő.

update: a vasárnapi nagytakarítás alkalmával MEGTALÁLTAM a chipet. Az asztalon. Végig a szemem előtt volt, csak takarásban. A macskától elnézést kértem (persze csak halkan, nehogy elbízza magát), az ufókra gyanakszom. Elvégre mindenki látott már gondolom olyat, hogy elveszettnek hitt tárgyak hirtelen megkerülnek.

48 komment

Címkék: chip edzésnapló kobak nikeplus

Bemelegítés

2008.09.13. 08:54 angelday

Kropkó Péternél jártunk a héten futni egyet Inklerwinklerfinklerrel. A Nagykovácsi mögötti dombvidék meglepően klassz egy jó futáshoz. Érkezésünk után készült ez a video anyag, amit egy ponton sajnos abba kellett hagynunk, mert a fényképezőgépet sikeresen lefüttyentettük az asztalról, miután kiderült, hogy az egyik Ironman kiadvány címlapján Kropesz befutója szerepel. Hiába, az izgalmak.

A nagykovácsi nagymamák életének egyik vitathatatlan kulcsmomentuma a tejesember érkezésének időpontja. Ez a részlet két helyen is domborodik a videóban. Képzelheti a kedves olvasó, hogy mi lett volna, ha egy egész edzőtáborra megyünk ki.

21 komment

Címkék: videó kropkó tejes

iPod touch frissítés, meg ami mögötte lesz

2008.09.12. 09:40 angelday

Kedden a szeptemberi, immáron szokásosnak mondható Apple iPod show eseményen mindannyiunk kissé lefogyott vezetője bejelentette többek közt az iPod touch új változatát. Ez önmagában nem lenne érdekes hír itt a Futóblogon, viszont a kis kütyü tartalmazza a Nike+ jeladót is BEÉPÍTVE, valamint írtak rá egy "rendes" iPod szoftvert is. (Ismeretes, hogy sem az Apple iPhone-on, sem pedig az iPod touch-on nem futott a Nike+ szoftver és chip, erről mi magunk is megemlékeztünk jelen blog div-jein.)

Egyelőre továbbra sincs hír arról, hogy az iPhone telefonunkkal (ami a Futóblog szerkesztősége egyik tagjának természetes választása) hogyan lehetne Nike plusszokat futnunk. Jelen pillanatban továbbra is sportband, vagy iPod nano / touch lehet a választás. A telefon azért is érdekes, mert az idén júliusban megjelent szoftverfrissítés óta az Apple iPhone egy multifunkciós svájci bicskára hasonlít, mint telefonra, ami remek terepe lehetne az ilyesminek. (Meg ugye arról se feledkezzünk meg, hogy mi lesz majd télen, ha a Római-parton este elcsúszunk a jégen és eltörjük a lábunkat -- igenis jó dolog segélyhívóval futni.)

Az Apple + Nike páros ettől függetlenül úgy tűnik továbbra is sikerkombinációnak tekinti a terméket, és nemhogy leállna a fejlesztéssel, tovább erősíti is azt: egy nemrég szabadalmi hivtalba beadott anyag szerint hamarosan jön a futócipők új generációja. Ebben már beépített kopásérzékelő, valós idejű statisztikai információk, és GPS jeladó is lesz. Ennek segítségével aztán tényleg minden futónörd álma megvalósul, bár gyorsan hozzátesszük, hogy pulzust még mindig nem mér.

Bele se merünk gondolni, hogy mi lesz az elkövetkező tíz évben ezen a piacon.

89 komment

Címkék: iphone bigyók beöltözés futócipők

A befejező Kropkó interjú

2008.09.11. 08:49 Winkler Róbert

Minden jó futásnak vége lesz egyszer. A 12. kilométer táján súlyos témát érintettünk, Kolonics György halálát, de volt szó köszvényről, böjtről, eszement zabálásról is. Aztán persze lenyújtottunk.

(…)

- Tíz nappal a verseny előtt drasztikusan visszavesszük az edzésmunkát. Megvan, hogy mennyi energiát fogyasztottál; rendes adag kaják voltak. Sankt Moritzban volt olyan, hogy két pizza, két spagetti, persze nyolc óra bicikli, 6800 szintkülönbség után. És azt mondtam, hogy kérek hozzá két adag fagyit. Addigra a pincér már elkezdett két emberre teríteni, úgyhogy szóltam, csak egyedül vagyok, mert akkor egyedül voltam kint. De nálunk nagyok az adagok, mondja az olasz. Sebaj, hozta, megettem mind. A végén a fagyi ingyen volt.

Azt persze nem mondtam neki, hogy én innen lementem a picsába, végig a Giro legnehezebb szakaszán, a Selvión, és közben az olasz határőr nem kérte az útlevelet, mert azt mondta, hogy aki ide biciklivel jön, az hülye, Bormióba le, meg egy-két helyen. Aztán vissza Sankt Moritzba. Éhes voltam. Na mindegy, szóval van ám bele az embernek! Aztán jön az utolsó nap, és alig van edzés. 45 perc, az is három részletben. Azon túl, hogy azért tudod, jön majd a verseny, ahol vagy megkeresed a magad pénzét, vagy meghalsz, nincs dolgod. És közben éhezel. Ami szigorú, mert addig annyit zabálsz, amennyit akarsz. Szörnyű: szénhidrátstop van! Amit te megcsinálsz, ösztönösen, vagy akár Mohamed próféta hatására, az ugyanazt csinálja: kiürítjük a szénhidrátraktárakat. És ilyenkor ami szénhidrátot az utolsó két napban töltesz fel, azt könnyebben tudod megmozdítani. Nagyon fájnak ezek a napok. 

- Volt egy csávó, akivel egyszer igen régen dolgoztunk. Operatőr, vagy technikus, már nem is tudom. És volt valami ízületi baja, járni is alig tudott, kórházról kórházra vándorolt, az orvosok nem tudtak vele mit kezdeni. Egy természetgyógyász mondta neki, hogy ja, pajtikám, hugysavkristály-lerakódás, vagy mi, az ízületekben.

- Az az: köszvény.

- És hogy van megoldás: semmi állati fehérje, semmi hús, semmi tejtermék. Annyira készen volt és annyira fájt mindene, hogy nem volt vesztenivalója, betartotta a diétát. A köznapi fogalmaink szerint azóta sem eszik izgalmas dolgokat, de egyre jobban lett, és ma, illetve kábé tíz éve, mikor együtt utaztunk valami forgatásra, maratonokat fut. Azért jutott csak eszembe, mert ő azt mondta, egy-két nappal a verseny előtt már egyáltalán nem eszik.

- Szerintem félreértetted: az utolsó tíz napban. De az utolsó kettőben már igen. Öt nap leürítés, kettő nap feltöltés.

- És mit lehet enni a leürítős napokban?

- Amiben nincs szénhidrát: húst és salátát, persze módjával.

- És az utolsó két napban nagy tejberizsek?

- Hát... Dupla fagyi, meg van még hozzá egy kis Gundel palacsinta, vagy somlói, banana split... Csak az a baj, hogy az utolsó estén már rosszul vagy az idegességtől. Van egy évben három versenyed, ahol meg kell keresned a pénzt. Kettő perccel lassúbb vagy, hatezer dollár úszott.

- Az első hány kap pénzt?

- Az első tíz. 1800-4000 versenyző indul, amiből persze egy százalék profi, tehát mondjuk száz ember, és ha tizedik vagy, azzal azért kitörölheted a segged. 

(...)

- Azért annyit még hadd mondjak el, hogy érzed? Ezzel a tempóval a világból ki tudsz futni. A másik, hogy majd nézd meg, ha letöltöd az órádat: ahogy most futunk a végén, így kezdd a futást. Mert most lassabban futunk. Nem az, amit az elején mentünk.

- Nem az a jobb, minél gyorsabban futok? Hogy minél gyorsabban futom a tízezret, annál nagyobb császár vagyok?

- Az edzés 60%-a lassú munka. A gepárd is ritkán fut nagyon gyorsan.

- A gepárd speciel a sprinten kívül hasznavehetetlen.

- Ebben a tempóban egy félmaratont bárki bármikor megcsinál. Két éven belül, persze. A Geóban olvastam, hogy volt egy negyvenes, sörözős családapa. Punnyad, cigizik. A főszerkesztő pedig kitalálta, hogy fél éven belül van egy maraton, fussa le. És a csávó felkészült. Emailben kapott tanácsokat Amerikából, és lefutotta. Ez olyan, hogy a Kokó egyszer mondta nekem, Péter, amit te csinálsz, az eszméletlen. Mondom, Kokó, figyelj, te ezt nem tudod felfogni, mert egy bizonyos közegben mozogsz. De hidd el, ha én bemennék a ringbe, és kapnék egy fülest, engem úgy elkapna a hév, hogy rögtön kiütnének. Ugyanazt a dolgot csináljuk: felülemelkedünk magunkon és kihozzuk a maximumot. Tudjuk, mi az a fájdalom, ami még nem káros. Értelmezzük a visszajelzéseket. Hogy mi az, amitől nem rokkansz meg.

- Amit például Kolonics rosszul értelmezett?

- Azért egy pillanat: egy szövetség, amelyik négymilliárd forinttal gazdálkodik, hogy nincs kétszázötvenezer forintjuk arra, hogy olyan pulzusmérő órát hozzanak, amit 1988 óta hordok, érted?! 1996 óta gyárt olyan órát a Polar, ami nemcsak hogy méri a pulzust, de melletted mennek a motorcsónakkal, kint van a laptop, és azt is meg tudod nézni, hol vannak extráid. Az edző meg, aki nagyjából annyit csinál, hogy ordít, hogy hajtsd meg, nem fáj az!, ilyenkor azt mondja: öreg, elszaporodtak az extráid, most leállunk. Tudjuk, három hét múlva olimpia, de most mész pihenni. Ráadásul én, mint öreg medve, tudom, hogy hiába volt csak 36 éves, a sportban már öreg medve volt ő is. És az ezer méter az nem az öreg medvék távja: az a gyerekeknek való. Leadja a teljesítményt az idősebb szervezet is, csak hosszabb távon, nyomatékból. Ők meg még le is nyilatkozták, hogy ugyanazt csinálják, mint négy éve, meg mint nyolc éve. Persze. Az idősebb szervezet le tudja adni a teljesítményt, csak meg kell növelni a regenerációs időt. Ott meg azt gondolta az edzői stáb, hogy jó lesz tökugyanaz a terhelés egy 36, mint egy 28 éves szervezetnek.

- Tehát kajak kenuban is olyan nettó üvöltözős edzők vannak?

- Kérdezd már meg, használt-e pulzusmérő órát. Nekem az utolsó tizenöt évemből minden edzésem adatai megvannak. Hogy melyik versenyen hogyan ment a pulzusom – ezeket elemeztük.

- Volt olyan, hogy érezted, hogy baj van a szíveddel, és megálltál? 

- Nem. Tudod, hogy miért nem? Mert az első jelek nem itt jelentkeznek. Edzés közben lehet, hogy észre sem veszed, ezért kell az edző, a pulzusmérő meg a laptop. A pályán észrevétlenül átesel rajta, mert óriási tartalék van a szervezetben. De ha folyamatosan hibázol, akkor bűnözöl. Ha hibázol, mint ahogy én is hibáztam, és extrákat mérsz ki magadnál...

- Mi az az extra?

- Elütés. Szívritmuszavar. És ahogy látod, hogy extrád volt, egyből leáll az edzés, és három nap pihenő. És nyom nélkül eltűnik a dolog. Reggel ha futsz, megméred, hány milliszekundum az ütések közötti távolság, és ennek nagyjából azonosnak kell lenni. Kivéve, ha bejön a légzési aritmia. Amikor levegőt veszel, és aerobba mész – az alvás is aerob – akkor légzési aritmia van. Kihagy a szív, de ez is normális. Mert ha kell a hely a tüdőnek, a szív kicsit félrehúzódik. Na most ha én vaddisznózok, ereszd el a hajam, akkor nyomja, és teszi a dolgát. És lehet egy extrád, meg még egy, meg még egy, aztán...

- Na, nyújtunk?

- Nyújtunk, vazze.

47 komment

Címkék: interjú kolonics kropkó

Térdszalag, motiváció, Tisza-gát

2008.09.10. 08:49 UP

Makacs sérülésem továbbra is a maródiak listájára kényszerít - az irodalmi klasszikussá gyúrt Népsport-ökörséget megtanulom igazán átélni ezekben a hetekben. Ahogy megfigyelem, harmincöt fölött már minden sérülés makacs. De hogy egy rohadt lábujjhúzódás miatt még egy hónap után is sántítsak, amikor fölállok a székből?

Az első térdszalagszakadásom előtt azt gondoltam, hogy én már annyira lassú és óvatos vagyok, hogy sosem fogok megsérülni. Ha huszonnégy évet kihúztam komolyabb sérülés nélkül, akkor itt már nem lesz gond. Aztán hopp, egy meccsen (ráadásul tartalékmeccs volt!, milyen megalázó) alám lépett egy alig egyhetven magas, tizenhét éves ellenség. Hogy kerül az ilyen kosárpályára?

A második térdem szalagjait már rutinból szakítottam, egyszerűen rám esett edzésen egy alig hatvankilós (viszont százkilencven centis) gyerek, sztoikus nyugalommal sánítottam be a Sportkórházba, gondoltam, fél év pihenő, kis gyógytorna, aztán újra pályán leszek. Csak részleges szakadás volt, komoly ember föl sem veszi az ilyesmit. A fél évből egy év lett, hónapokig nem gyógyult a dolog, beállt a lábam 135 fokos szögbe (a lábszár és a combcsont által bezárt szög), hajlítani tudtam egy kicsit, de kinyújtani egyáltalán nem, műteni kellett.

Hosszú gyógytornázás után jobb formában éreztem magam, mint valaha, de ez első komolyabb terhelésre begyullad valami az Achillesemben, és azóta is, mindig, azt modják, injekciókkal levihető, de ez inkább csak élsportolóknak javallot, nekem már fölösleges, ki kell pihenni, kenegetni, és kész. Pihenek, kenegetem mindig, egy edzés, egy hónap pihenő, egy fallabda, egy hónap pihenő. Minden kísérlet után másnap - és még egy hétig - erősen sántítva mászok le reggel a lépcsőn. Piszokul fáj.

Stratégiát váltottam, gondoltam az ízületgyilkos kosáredzések és fallabda helyett, hosszabb kihagyás és tünetmentesség után futóedzésekkel próbálom formába rázni magam - erre tessék, összetöröm a nagylábujjamat.

Lehet vitatkozni, hogy mennyire pontos ez a chipes izé, amit beültettek a cipőbe, hogy mennyire alkalmas a teljesítmények összehasonlítására, de az nem vitatéma, hogy elképesztően erős motivációt képes adni. A hobbisport tétje: képes vagy-e legyőzni a saját természetes lustaságodat? Mert a lustaság nem valamiféle ördögi ármány, hanem az ember egyik legalapvetőbb és legprogresszívebb tulajdonsága, sőt minden élőlényben meglévő genetikai parancs: minél kevesebb energia befektetésével megszerezni az élelmet. Minél lustábban élni. Amikor hazaesel tíz-tizenkét óra irodai munka után, átvezetted kétszer a várost teljes idegbajban, megfürdeted és leteszed a gyereket, na, utána kéne azt mondani, hogy most nem, nem döglök le a tévé elé, bármulni, ahogy Grisom kitúr egy döglégylárvát a kéthetes hulla orrából, hanem beöltözés, melegítés, indulás, neki.

És az jó, ha láthatóvá tudod tenni a kis győzelmeidet. Hopp, ott megy a vonalam, hosszabb, mint. Már itt tartok összesen.

Nekem jó hónapja viszket a talpam. (Mélyről indulok, és a legmerészebb célom, hogy egy év alatt fölzárkózzak valamelyest Winklerhez, a Futóblog eminenséhez.) Annyira nem hagy nyugodni ez a chipezés, hogy a fájdalom ellenére nekirugaszkodtam kétszer is, persze kár volt, másodszor a mindszenti gáton (vízügyeseknek: árvízvédelmi töltés), pedig ha én a Tisza közelébe kerülök és adódik egy kis szabadidőm, akkor a horgászaton kívül semmilyen más sport nem szokott eszembe jutni (Winklernek innen üzenem: a horgászbotos álldigálás, mint a hajószpottingot legalizáló fedőtevékenység kevéssé hiteles, mert a horgászbotosok többnyire erősen utálják a hajókat), aránylag erős tempóban neki is rugaszkodtam hétvégén, de amikor fölkapaszkodtam a gátra, éreztem, hogy nem lesz ez könnyű menet, rettentesen elkezdett fájni a lábujjam, az utolsó ötszáz méteren már sántítottam. És azóta megint jobban fáj, visszaléptem két hetet kábé. Ennyit arról, hogy húzódásos sérülést mennyire szabad erőltetni.

Egyébként a gát, mint futóterep érdekes kör lehet. Atléta szüleim sokszáz kilométert lenyomhattak a szolnoki (tiszaligeti) körgáton, kiskamaszkoromban (akkor még reményteljes kis mafcos kosarasként) én is nekirugaszkodtan egyszer-kétszer, és azóta most először. Milyen jó terep: egyrészt ugye sík, de változatos, másrészt a keréknyomokban szinte rekortánosan ruganyos, a füves részeken lágy, lehet váltogatni, aztán van, ahol aszfalt is van rajta, a látvány sem unalmas: tehenek, libák, kecskék, aztán gólya, gém, olykor őz, nyulak, nehezen azonosítható ragadozómadarak, kígyófélék olykor.

View Larger Map

30 komment

Címkék: sérülés gát tervek álmok mindszent

Bulímia Run, avagy tudod-e fejből, mi van a hűtődben?

2008.09.08. 08:30 Winkler Róbert

Példaképünk és alkalmi személyi trénerünk, Kropkó Péter interjúnk legutóbbi fejezetében nézői kérdésre elmondta, hogyan van az, amikor nekem futás közben leesik a vércukrom, vagy mim, és rám tör a farkaséhség. Olyankor fogy ki a gyomorból kinyerhető szénhidrát, és a szervezet átáll zsírégetésre. Abban maradtunk, vagyis maradtam, hogy energiaszeleteket nem vagyok hajlandó magammal vinni. Leginkább, mert ritkán jön rám futás közben a zabálhatnék, de akkor annál váratlanabbul.

Na, tegnap megint rám jött. Úgy terveztem, hosszabbat futok, mint 10, inkább olyan 12-13-at, és megint inkább lassabban, majdnem azt mondtam, nosztalgiából, mer' az ugye már igen régen volt, hogy én lassan szoktam futni, elvégre Isztambul óta egy nyúl költözött belém. Még rá is tettem egy lapáttal a zeneválasztásban: Rolling Stones, Aftermath, ami felér egy sírkővel a hátizsákban.

A 6. kilométernél pedig, amikor épp azon gondolkoztam, mekkora egy puding ez a Stones, a Beatles minimum olyan kemény volt, ha nem keményebb, és hogy a Hobónak vajon mi módon akadhatott be ez az őrtoronyban, hogy ez kemény zene. Egy pillanatra el is merengtem: puding? Mikor is ettem utoljára egy jó kis remegős vaníliapudingot? Rendes főzöttet? Vagy hidegen keverendőt? Vagy bolti dobozost? Utálom a bolti dobozost, viszont most bármit felfalnék. Futni kell tovább, mondják, akik értenek hozzá, én pedig vártam, hogy Kropesz kötelező autós hasonlatának szellemében mikor vált át a szervezetem benzinről gázra. Nagyon nem akaródzott váltani neki, úgyhogy csak alig csoszogtam, mint egy Rejtő-légiós, aki már nagyon kész van.

Haditerv? Hát igen, mi is van a hűtőmben? Öt fej hagyma, három vörös, két lila, mert egy lilát a múltkor megettem egy szál mangalicakolbásszal. Tényleg, van még három szál ujjnyi vastag mangalicakolbász, ez így kiindulási alapnak nem is rossz. Köret? Számtalan doboz bio tönkölypászka. Na, egész jó, ez már a fejedelmi lakoma határát súrolja így fejben, mindjárt jön a forduló a Dunakeszi elágazónál, ami nem is forduló lesz, hanem szaladok haza kajálni. Na jó, és mi van még?

Egy fél kakaós csiga és egy fél mákos kifli reggeliről, zacskóban, hűtőben, tehát friss. De nem vagyok egy állat, kérem szépen, azt meghagyom másnap reggelre, nem zabálok ilyen szénhidrátokat nem sokkal éjfél előtt, ugyan már. Tovább! Igen, egy fél bioementáli, és egy másik német sajt, az is olyan ementáli-féle, de sok lyukkal. A ruganyossága fogott meg, amikor megfogtam. Még nem bontottam ki, de majd most! Aztán? Feta sajt az mindig van legalább három dobozzal, mert az eláll, azt most se bántom. Szöges ellentétben a többivel: azok reszkessenek.

Istentelenül nehezen álltam át gázra, és az se megkönnyebbülés volt, inkább kiábrándulás. Azt pedig végképp nem értem, hogy amikor direkt meghúzom, de szinte mindig, az utolsó 200 métert, miért konyul le mindig a görbe?

Epilógus:

A mákos kiflit és a fél kakaós csigát is megettem. Egy istenverte bélpoklos vagyok. Amikor kérdezik, mióta futok, satöbbi, a valahányadik kérdés mindig az, hogy és mennyit fogytam. Semmennyit, mondom én ilyenkor. De vajon miért?

36 komment

Címkék: evés edzésnapló puding hobó stones

Edzésnapló: Rubber Biscuit

2008.09.07. 20:55 angelday

Moontól kaptam az alábbi szöveges üzenetet, mielőtt nekilódultam volna:

fatter, az megvan, h a csorsz utcai sporttelepen a futopalya szelen bo 100 meter hosszan viragzik a parlagfu?

 

remelem holnap/utan bejelentik az uj nikeplust is es lesz benne pulzusmero

Valóban nem lenne rossz egy pulzusmérő alkalmatosság, mert még vacillálok a poláron (ez pénz kérdés nálam). Winkler GPS-es modellt fog venni, ami azt is leköveti, hogy milyen szögben lövünk a wc-n, de nekem elég lenne egy sima mérős is. Na jó, talán azt, hogy mutassa meg grafikonon, hol lőttem túl a célon. (Mindezt grafikonon!)

A parlagfű miatt inkább az urbán szemetet választottam, róttam az utcákat, ügyesen kihúztam magam a buszmegállókban, és jóízűket roppantottam, amikor olyan kedvem volt, vagy úgy jött ki a lépés (azért van ebben valami vicces, hogy lépésre kell szinkronizálni az eresztéket, hiszen ugrálunk).

Ma 45 perces kanyart tápláltam be a nanómanóba, érdekes módon ez pontosan a D2D távolság lett végül. Majdnem lépésre kijött, nagyon büszke is voltam egy rövid ideig magamra. Kiriben 7.1 lett belőle, ami azt is jelenti, hogy 63 perc alatt lenne meg a 10k! (tada.wav)

Igazából inkább kellemes volt a mai kanyar, mint kellemetlen. Estefelé, így vasárnap, kicsit rávillogtam még a holnapi melóra, megírtam a leckét, felkészültem lélekben arra, hogy mi lesz, aztán lementem futni, most pedig elkezdem nézni a "Mari - Bika" US Open semifinal-t végét.

Futás közben elhatároztam, hogy ha egyszer megsokasodom, akkor a gyerekeimmel együtt fogom hallgatni a Blues Brothers dalokat, és közösen nevetünk majd a Rubber Biscuit című számon. Meggyőződésem, hogy a RB Aykroydéknak egy gyerekmese száma (illetve: coverje, bocs), ami a legkorrektebb valami politikailag, amit valaha hallottam, és "doesn't suck".

What do you want for nothing? :)

1 komment

Címkék: itthon edzésnapló blues brothers