No, és merre vannak hőseink a Nike félmaraton helyett?
2008.09.07. 11:44 angelday
Sajnos annyit mi sem tudunk futni, hogy mindenen ott lehessünk.
Winkl AIR Rum községben gyerek roncsderbin a MORSZ szervezésében, yours truly pedig a melegtől rettegve a szerkesztőségben készül a hétfőre (kemény lesz a hétfő). Józsi kacérkodik az esti futás gondolatával, hogy meglegyen a heti KETTŐ, tehát menni kell, viszont jelen pillanatban beindult a melegedés: hirtelen 30 fokra ugrott a szifon időjárás kijelzője a negyed órával korábban mért 21 helyett. ZOMG!
Józsi elhatározza, hogy a diéta jegyében beszerez tönkölypászkát, és kenyér helyett inkább azt. A tönkölypászkáról holnapi anyagunkban olvashat az érdeklődő, kedden pedig megyünk Kropkóhoz futni terepre. Hatalmas lánggal ég tehát a Futóblog fáklyája, maga mögött az egészséges életmód füstpamacsát húzza szakadatlan.
Kívánunk mindenkinek egy kellemes és élményekben gazdag vasárnapot. (Akit érdekel, este Hollanddal fogjuk élőben szakkommentálni a Nadal - Murray elődöntőt 22 órától -- a szerencsétlen hurrikán miatt a döntő eltolódott hétfőre.)
22 komment
Címkék: tenisz hurrikán félmaraton tönkölypászka
Levezető szaladás
2008.09.05. 22:39 Winkler Róbert
Isztambulban magamhoz képest igen gyors voltam. A lehetőségekhez képest utána lenyújtottam, de nyilvánvaló volt, hogy nem úszom meg izomláz nélkül, és tényleg: két nap után is úgy mentem, mint a kocogó malac. Úgyhogy rendeztem egy könnyed levezető Margitsziget-kört, felvezető úttal 9 kilométerben. Az isztambuli 5,4-es kilométereknél jóval lassabban futottam, de az eddigi átlagoknál gyorsabban, kicsivel hat perceken belül.
Most nem volt akkora dorbézolás, mint legutóbb, nem ütköztem a rekortánon söröskorsóval támolygó csajokba. Viszont szép, hogy mennyire sötét a keleti oldal nagy része, és a nyugati egy szakasza is. Durván töksötét, amikor az ember meregeti a szemét, hogy a húszméternyire imbolygó árnyalak vajon jön-e vagy megy, mert mindjárt nagyon nem lesz mindegy.
Közvilágítás? Hát azt elvitte a cica, nyilván ugyanoda, ahová az iparűzési adómat. Legközelebb mesélek egy érdekes sztorit a városházáról, meg a Margitszigetről, amiről egyelőre nem derült ki, vigalmi negyed, sportcentrum vagy versailles-i park-e.
Kicsit kaotikus volt a nikeplus honlapja, amikor például az isztambuli futásra kattintottam, hogy megnézzem, hogyan végeztem, full török lett a menü. Most is ilyen:
Aztán megnéztem a győztes futását, amiből nagyszerűen látszik, hogy a győzelemhez egyáltalán nem kell egyenletesen futni. Csak ahogy a csövön kifér, és neki nyilván aktuálisan így fért ki a csövön az adott domborzati viszonyok mellett. Domborzatosnak éppenséggel az én futásom is domborzatos volt, de a lényeg, hogy még mindig nem tudom megnézni, hányadik lettem és hogyan, és törökül nem tudom a célfotót sem. Viszont úgy néz ki, holnap letesztelek egy szívritmus-melltartós Garmin órát. Ez a szív-téma így a 40 születésnapom táján egyre jobban érdekel. Ha már egyszer prosztataérzékelős futóórát nem gyártanak. Viszont, de tényleg, hogy jöhetett össze a világ legtetvebb mezőnye Isztambulban, három másodperc híján 1 óra 19 perces tíz kilométerrel? Ez nem futás, ez egy tempós gyaloglás. Én szoktam nagyjából ennyivel haladni, ha egy plázában messziről megpillantok valami nagyon sárga ruhadarabot.
A szerkesztő YouTube embedje szombat éjjeli fejbeverés jelleggel, tök releváns (persze legjobb a "drink a bárpultnál" rész):
3 komment
Címkék: celeb itthon hétköznapok edzésnapló isztambul hungária
Edzésnapló: Teeth like God's shoeshine
2008.09.04. 22:55 angelday
A Hu-Ra 10k után három nap pihenőt engedélyeztem magamnak, viszont ma újra lementem futni. Hozzáteszem, elég fáradtan érkeztem haza a melóból. Hol vannak már a boldog főiskolás évek, amikor semmi más dolgom nem volt, mint lógni az előadásokról, helyette teniszezni járni, és a csajok lábait stírölni!
Egyszóval azon agyaltam, hogy lefekszem aludni egy kicsit, aztán sötétben indulok neki, mint a szerkesztőség másik része, Winkl AIR. Feküdtem a pamlagon, aztán beleüvöltöttem a nappaliba, mint Gerard Butler a 300-ban (az asszony nem volt itthon, csak a macska, de ő szarik az egészre), hogy "AZOK VAGYUNK?!" Erőt vettem magamon és klikkeltem az ajtón.
Az első "kirit" még kvázi húztam is, mondom, meglesz a 6 perces fix tempó. A másodikban már láttam, hogy ez bizony mégsem kóser, mert 170-es a pulzusom, jobb lenne kilóhatvanon mozdulni. A harmadik kilónál meg kifejezetten haza akartam menni. (Ismeretes, hogy Rezessy sporttárs 130-on futja a 7km-es tempót és 170-en a 4-eset.)
Ettől függetlenül lenyomtam a 7.3 km-es D2D-t, visszafelé természetesen dombon fel, pulzus 180 körül, 184-es csúccsal.
Menet közben mindenféle gondolataim voltak. Ezekből adunk közre szemelvényeket:
- de picsa jó ez a Modest Mouse album
- rá kéne ba(fütty)szni az ajtót erre a taxisra, hogy a járdára nyitva hagyta
- roppantok egyet, hopp, épp itt futott el mellettem valaki, csak nem hallottam a zenétől
- egyáltalán nem vagyok jobb, mint vasárnap voltam
- úgy érzem, olvad az úszógumi
- ezen a tetv(fütty)es pályán mindenki gyorsabban fut nálam
A futás miatt elégedetlenkedem. A csodát vártam, és nem jött (Józsi, a csoda nem történik overnight!). Annak viszont örülök, hogy továbbra is tudom tartani az 50 perces futást. Itthon a chat ablakban Sviatkó Gábor, az Árpa Attila-féle Budapest Wolves amerikai focicsapat kickerének üzenete várt, amit most szenvtelenül kirakok ide:
Gyorsan zuhanyoztam, aztán édesanyámmal átmentünk a Gold Bisztróba vacsorázni. Hazaérkezésem után égett minden lámpa a lakásban, az asszony pedig a kezembe adta a porszívót. Ez az én formám.
32 komment
Címkék: itthon hétköznapok edzésnapló futópálya
Winkler beszól a Slágerbe
2008.09.04. 12:40 angelday
Boros és Bochkor szólította meg Winklert a FB kapcsán ma reggel, akit érdekel a teljes anyag, kattintson a buborékra. (Nem kifejezetten erős tartalom, de a blog körüli háttérinfók miatt egyszer érdemes rajta végigmenni. Meg blogolunk vagy mi. Márpedig a jó blogger gyakran postol. -- közmondás)
6 komment
Címkék: celeb sláger futóblog
Időközben a Futóblog szerkesztőségében...
2008.09.04. 09:07 angelday
Épp most olvasom Miliás "Milka" László barátom blogját ausztráliából, aki meglepetésként részt vett az ottani Hu-Ra melbourne-i eseményen. Egy szégyenkezős 60 perccel, és, ezen a ponton tessék figyelni, "negatív sebességgel" futotta le a távot. (Gyk: egyre gyorsuló tempóban.)
Tegnap kifejtettem a vacsoránál gondolataimat a tenisz és futás sportkörben. Ezeket osztom meg most zanzásítva az olvasóval:
- a kollektív futás sokkal viccesebb és élménygazdagabb, mint a teniszmeccs
- míg futóversenyen mindenki boldog, addig teniszben kettő ember acsarkodik egymással: aki oktat boldog, akit oktat nem
- az ember futás közben többnyire önmagát akarja legyőzni, míg teniszben a másik térfél játékosának aprítása a cél
- a teniszt az egyik legnehezebb technikai sport: kis labdát kell tökéletes ritmusban megütni, míg ezzel szemben a futás egy kikapcsolódási tevékenység
- teniszben az ember stresszes lesz, a futás ugyanakkor megnyugtat
Ettől függetlenül szükség van a teniszre továbbra is, ne temessük még ezt a kiváló sportot!
18 komment
Címkék: tenisz összehasonlítás félmaraton melbourne human race negative speed
Életem első futóversenye
2008.09.03. 13:10 angelday
Egész jó volt.
Ha szofisztikálni akarom a tételt, azt mondom: teljesen jó élmény egy futóverseny. Megmondom őszintén, hogy még izgultam is a rajt előtt, ment bennem a pulzus és a pumpa, pedig nem is az elejéről, hanem gyakorlatilag a végéről indítottak bennünket, az "über 60 minuten" tábla mellől.
75 percre tippeltem, lett belőle 71 perc. Viszont megállás nélkül kocogtam, és értem be a célba. Úgy voltam vele, hogy ha megpusztulok, akkor is végigfutom megállás nélkül. Remek zenék voltak a fülemben, illetve az élmény, hogy futok München belvárosában, ki az olimpiai stadionból (tó és gyep-buckák), át a városon, megkerülve a sugárút végén levő diadalívet, aztán vissza.
Mindenfelé boldog emberek és anyukák, akik szintén boldogok. (Én magam is boldog voltam.)
Nem számítottam egyébként ekkora hajcihőre, bár az impresszív, több nyelvre lokalizált weblap alapján már lehetett tudni, hogy a Nike event marketingesei nem szarral gurítanak: erős, konzisztens branding mindenütt. Maga a szervezés és tömeg management volt a dolog gyenge pontja, még a VIP rész is olyan volt, mint a GULAG. Mindenütt emberek ültek, tömeg, fogalom nélküli, frusztrált hostess-macák, akiknek nem volt erősségük az angol. El kell mondani, hogy nem ő a hibásak, hanem a rendszer.
Átverekedtük magunkat ezen is, beöltöztünk, felcsaptuk magunkra a kellékeket, aztán mentünk az olimpiai tópartra. Ott még némi várakozás a tömegben, a szervezők ugyanis 10 perces blokkokban indították el a csapatokat. Én magam az utolsó etázsban indultam meg, eddigre már akkora performance anxiety kerített hatalmába, hogy megrémültem, mi lesz, ha nem tudok teljesíteni? Winkler kiröhög!
Nem lett gond szerencsére, Polárral futottam, figyeltem a pulzusomat. A futás közben végül olyan 160-170 közé állt be, csak az óra végén emelkedett jobban, ráhajráztam a legvégén, de így sem sikerült egy izzadt germán férfit lealázni (mindenkiről van egyébként, amit a humanrace-finisherfoto.de címen lehet megtekinteni, ez a kép is onnan származik):
Amit szeretnék újra kiemelni az esemény elteltével: a hangulat. Mindenki boldog volt. Én mindenképpen, mert életemben nem futottam még egyben ennyit. Mindösszesen egy hónapot "készültem" az eseményre, és megcsináltam. (Elnézést, de soha nem gondoltam volna, hogy valamikor készülni fog rólam célfotó egy futóversenyen.)
El is határoztam, hogy még sok ilyen versenyre el fogok menni, bár a félmaratont most kihagyom, mert mértékkel él az ember, viszont ma lemegyek futni a gecimeló után.
Winkler kérdezte valamelyik postban, hogy mi jön most, kinek van ideje két órát futni?
Nekem a futócélom: először le akarom vinni 60 perc alá a 10k-t, utána pedig megpróbálok egy 50 perc alatti charge-ot tartósan és stabilan hozni. Más nem érdekel. Hetente háromszor mindenképpen el fogok járni futni, egészen addig, míg hordágyon le nem visznek le a pályáról. Étkezésben is megpróbálok majd fejlődni, bár hozzá kell tennem, hogy nagyon sok a csábulás és alattomos fröccsök, amiket mindenképpen el kell vállalni a jóízű vacsora mellé. (Fél év múlva bemutatom az úszógumimat.)
A csapatunk tagja volt egyébként Rezessy Gergő (Vasas), aki negyedikként ért célba a versenyen 32 perces idővel. A globális Human Race-t egyébként a szintén Münchenben futó atléta, Günther Weidlinger nyerte meg kicsit kevesebb, mint 30 perces idővel (emberek, az 3 perc / km -- iszonyat kemény). Gergő szerint ha többet alszik, simán meg tudta volna csinálni a második helyet, de Weidlingert nehéz lett volna lenyomni.
22 komment
Józsiék Münchenbe mentek - hangulatvideó
2008.09.02. 12:24 angelday
Az írásos összefoglalónk holnap érkezik, ez most csak egy bemelegítő hangulatvideó az eseményről. Kicsit tempós volt, egyik nap oda, másik nap vissza, de nem panaszkodom. Jól éreztük magunkat, remek buli egy ilyen futás.
20 komment
Címkék: videó challenge human race
Winkler Hu-Ra 10k: Isztambul
2008.09.01. 22:00 Winkler Róbert
Egész jó volt.
Voltam már jópárszor Isztambulban, de magasan most tetszett a legjobban. Nem tudom, a vasárnap teszi-e, hogy lehet közlekedni, és nem a dugóban araszolunk órákig, esetleg hogy így keresztülfutva minden jobb.
Nem indult könnyen, mert úgy nagyjából három óra szopás előzte meg a startot. Buszokkal és hajókkal zsuppolták át a népet az ázsiai oldalra, aztán vagy két órát szobroztunk a kopár dombokon. Mivel én középsúlyos megfázással érkeztem, és nap közben kuckómban feküdtem, és még úgy is izzadtam egy kicsit, hoztam egy mackófölsőt. Aki csak úgy, kincstári piros Nike futópólóban jött, annak nem nagyon volt más választása, mint ugrálni a helyszínen szolgáltatott technóra.
Zeneügyi vonatkozás, hogy míg motorostalálkozókon blues-rocknak kell szólnia, gyorsulási versenyen, meg általában ilyen pályamotoros dolgokon technónak, itt úgy gondolják, hogy a futó, mint emberfaj szintén a pumpálós edzőtermi house-t szereti.
Elindultunk, de ménkü sokan voltunk, legalább egykilométeres emberkígyó, négy sáv szélesen. Kártyás Kati, aki egykori szombathelyi iskolaigazgatóm menye megkérdezte, futunk-e együtt, én meg mondtam, oké, bár ő 45 perces tízkilométert emlegetett. Legfeljebb valahol diszkréten lemaradok. A mezőny nem elhanyagolható része csak integetni jött, és egy gyors sprint után már csak sétáltak, fényképezkedtek, üldögéltek-álldogáltak, úgyhogy elég sokat kellett kerülgetni.
A Boszporusz-hídon átfutni állat volt.
Duna-hidakon gyakran futok, de ez sokszor olyan magas és legalább ötször olyan hosszú, és Isztambul valami hihetetlenül állatul néz ki körülötte, így napszállta után. Látszik rajta, hogy már ötszáz éve gyakorolja, milyen egy világbirodalom fővárosának lenni. És nem olyan, mint egy New York, vagy Moszkva, hogy le akar nyűgözni a méreteivel – egyszerűen csak organikusan kurva nagy.
Zeneileg az új Motörhead-et nyomtam, és felfedeztem, hogy a Sodom együttes Masquerade in blood című lemeze is egy nagy powersong, főleg az ugatós B refrén a címadó dalban. Mindenféle mecsetek, minaretek, bazárok, füstölgő hússütők és bolhapiacok mellett futottunk el, időnként elkapott a jólesően hideg szél, és hol bal kezembe gyüszmékeltem a mackófölsőt, hol a jobba. A nép meg biztatta a futókat, bár sose fogom megérteni, hogy ebben mi a jó a népnek? Nekünk jó, az biztos, vicces, hogy itt a senkiket ilyen lelkesen ünneplik. Lényeg, hogy a Kati kicsit visszafogta magát a kedvemért, én meg kiszaladtam a belemet, hogy akkor már mégis legyen valami – sose futottam még tízezret ilyen viharos tempóban.
A célban felvettük a mindenféle ajándékokat, emlékpólót, emlékvizet, emlékkarkötőt, török emlék-mars csokit, ami sem a szádban, sem a kezedben nem olvad, én pedig hiába vettem fel a mackófölsőt, úgy határoztam, vizes hajjal nem várom meg a török Kozsó popműsorát, fogtam egy taxit, a sofőrnek persze fogalma se volt, merre van a Grand Anka hotel, én meg a címet nem tudtam. Közös nyelvünk nem volt, de vidáman elmakogtunk, néha meg-megálltunk taxidrosztoknál és szállodáknál, de más se nagyon tudta. Azért végül 25 török líráért házhozszállított, rengeteg Rózsadombon és mindenféle egyéb hegyen át, de nem bántam, mert még sose tetszett ennyire Isztambul. Szívem szerint itt maradnék horgászni, mert bár fogalmam sincs a horgászatról, de a bot legalizálja, amikor az ember csak álldogál a parton és nézi a hajókat, mert én bizony parton álldogálásos hajónézésben akár olimpián is indulhatnék.
(Winkler Róbert ideje 54 perc volt.)
25 komment
Címkék: start challenge human race
Futás közben jön meg az étvágy
2008.08.30. 08:24 angelday
(Holnap indulunk a Human Race-re, előtte ez a post adja meg a hangulatot -- nekem legalábbis.)
Van valami romantikus elvágyódás abban, amikor az ember elfut az utcán a kutyáit sétáltató középkorú hölgy és szakállas postás mellett. A postás éppen rágyújt egy szál cigarettára, eregeti a füstöt, a kutyák menekülni akarnak, míg ők időtlenül sztorizgatnak -- semmiségekről.
Nekünk multikatonáknak a stressz, a naponta 20 irányból záporozó információ-szeletek és relevanciák, a "MALFUNCTION!" lámpa villogása ott fejben, meg az, hogy úgy érezzük a belünk kiszakad, aztán csak kapjuk a nem odaillő kommenteket, és ha még általános iskolások lennénk, tuti elmennénk a játszótér egyik szegletébe pityeregni egy kicsit.
De már felnőttek vagyunk, és futunk. Napszítta bőrünk cserzett már, izmaink megfelelő ritmussal dolgoznak az aerób zónában, idegrendszerünk pedig hozzászokott a mindennapos kínhoz és kilátástalansághoz. A futás és az ellesett pillanatok viszont örömet adnak nekünk.
(A szerző ezen a ponton elsírja magát. A másik helységben az asszony egyik barátnőjével cseverészik telefonon, a hosszúszőrű macska a viszonylag hűvös parkettán meg akkorát szarik ebbe az egészbe, hogy olyat még nem látott senki.)
Aláfestő zenének ezt javaslom.
27 komment
Címkék: itthon hétköznapok memoár
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
