Ferrara nincs közel. Pénteken bevágódtunk az autóba és cirka 840 km-rel arrébb már ki is szálltunk. Útközben egy pit-stop benne kávészünettel és egy tankolással. Nagyjából az utazással el is ment a nap. A 8-9 óra alatt volt idő elgondolkodni a vasárnapi maratoni stratégián.…

Persze nem a szigeten fogok körözgetni. A hétvégi Ferrara maratonon feszegetem határaimat. Először 2004. októberében vettem részt a közel 4 órás beavatási szertartáson. Az a verseny érzésre nagyon kellemes volt, lassan, de különösebb holtpont, állítólagos fal és lábamra…

Olvasva az eddigi cikkek kommentjeit, azt gondolom, a hozzászólók körében motivációból nincs hiány. Igaz, nem mindig a futásról van szó, hisz valaki hetente duplázza a fekvőtámaszait, valaki a vacsoráját felezi, de úgy tűnik, sokan a blog olvasása közben kaptak…