Az edző az életemre tör
2010.05.10. 09:12 Winkler Róbert
"Nem utál téged ez a csávó egészen véletlenül?" — Kérdezte barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor, amikor a 12 kilométernél jártunk.
Nem tudom, végül is csak egyszer találkoztunk, fogalmam sincs. De lehet. A Margitszigeten átvett edzésterv email-válétozatát még nem kaptam meg, de a papíron jól láttam, hogy valamelyik hét végi hosszúfutásra Attila 32 hegyi kilométert irányzott elő. Én pedig azt gondoltam, minek halogassuk? Kijöttem Diósjenőre, beöltöztem, felszerelkeztünk egy kis vízzel és nekiindultunk a hegynek.
Már maga a hegyig tartó út a faluban is végig emelkedett — enyhén, de érezhetően. Aztán jött egy olyan 5-ös, amilyenben még nem volt részem. A tavalyi Ultrabalatonon voltak hegyek, illetve jó, dombok, az ember felfutott, aztán le, aztán vízszint, domb, lejtő és így tovább; itt viszont kétségbeejtően monoton az emelkedés. A levegő szerencsére pazar, állítólag a Börzsöny rendelkezik az ország legjobb levegőjével, kellemesen hűvös is volt, ezért csak annyira izzadtunk, mint az állat.
Gábor lelki szemei előtt már a rejtett kamerás felvétel pergett, melyen Attila és a barátai összeülnek, hogy na, hogyan szivassuk meg a buzi celebet? Tudod mit, írjunk neki 32 kilométer hegyet, muhaha! Gábor persze ismeri a terepet, itt szokott futni, de a 32 szerinte elmebaj, "kihoznám ide a csávót, nesze, fuss már 32-t, az ott a Csóványos, parancsolj, szolgáld ki magad". 14 kilométernél azt mondtam, nem temetném még azt a 32-t, inkább majd lássuk meg.
Igaz, Mospart Sarolta szerint hegyen a téli alapozó időszakban kell futni, mert a hegy erőt ad, de lelassít, Attila szerint viszont nekem pont az erő az, ami a maratonhoz kell. A sportolónak meg az a dolga, hogy higgyen az edzőnek. "Felfussunk még a Kőszirtre?" — kérdi Gábor. Persze, halál reám, ha ezt hagynám, továbbá harcra fel, győzni kell! Az ösvény elején turisták bográcsoznak, mi nekivágunk. Na, itt már a táv elején belesétálok, Gábor azzal vigasztal, hogy a hegy varázsát az adja, amikor másodszorra már sokkal jobban megy. Nagyszerű, de ez nekem most speciel az első. 19 kilométernél érünk vissza a faluba, irány a kocsma vízért.
Sajnos csak háromdecis üveges van, így inkább iszunk pohárból fél-fél litert, mert ugye magunkkal nem vihetjük, lévén az üveg kupakos. És ez nagy hiba: száz méter után pokolian lötyög a gyomrunkban a lé, így feladjuk terveinket a további kilométerszaporításról. Mire hazaértünk, Brigi meghozta a 15 rétesemet, amire Gábor beszélt rá még tegnap, "kicsikék, kevés cukorral, full bio, nagyon finom!"
Bedobok egy mákosat és egy túróst, aztán fürdés, mint kiderült, közben Melós Bandi kivágta a kertben a fát, amiről Gáborék épp a minap döntötték el, hogy mégse kéne kivágni, mert bár nem lehet tőle napozni, az ember inkább ültessen, mint kivágjon. Aztán elmondom, hogy Kőfejű pajtikám, akivel gyúrni járunk, a steak-re esküszik, mint izomnövesztő, én pedig ezt annyival egészíteném ki, hogy akkor inkább szarvas-steak, mert a vadat nem antibiotikumozzák és szteroidozzák, hogy gyorsan nőjön a nagyüzemi körülmények között. Így aztán átmegyünk a közeli Berkenyére, leteszteljük az Újházy tyúklevest, a vadas szarvast sváb knédlivel, Bandi egy pékné-csülökkel vív, én pedig alig várom a desszertet: az autóban betolok még két almás és egy túrós-barackos rétest.
Mivel Gábor a lelkemre kötötte, hogy Aranyos Aranka, a réteses nagyon várja a kritikát, hát tessék: az almás csodálatos, a szilvás kiváló, a túrós is jó, a mákosban vagy kevés a mák, vagy sok, nem tudom, még nem alakítottam ki az álláspontom. De lapzártára, szombat estére csak hat maradt a tizenötből. Gábornak igaza volt, tizenöt rétes tényleg nem sok.
10 komment
Címkék: tavasz barátok beszámoló program itthon maraton cél
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dr. Fire 2010.05.10. 10:41:18
bellone 2010.05.10. 10:53:40
Viszont a kocsmában bűn vizet inni. Minyimum sör! Ráadásul nagyon kedves emberek laknak ott, sok mindent megtudtam a helyi szokásokról. Például, hogy ki és miért neoluxozta össze a csóványosi kilátót (őt csúnyán lebasztam ezért, de bűnbánó volt). Megtudtam, hogy a Csehvár tulajdonképpen egy ősi piramis (ezt fotókkal is dokumentálták), arról is értesültem, hogy sajnos a híres diósjenői idegenvezető kutyát elütötték, az utódja pedig még kölyök és teljesen más az érdeklődési köre és meghívtak a bálba is (amit mondjuk megbántak, mert menekíteni kellett a bálkirálynőt.:))
Szóval szerintem is van mit javítani azon a terven...
csétomi 2010.05.10. 13:53:01
HelloJozsi 2010.05.10. 14:23:29
angelday 2010.05.10. 15:23:42
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.05.10. 21:28:21
Robi, nekem nem egyértelmű, hogy akkor meglett-e a 32. és végül is mennyi idő alatt. lehet hogy maximalista vagyok, de ez engem érdekelne az edzéseddel kapocslatban. :)
nagyon úgy néz ki, hogy meglesz az a maraton, csak a felkészülésedet nem publikálod annyira, mint mi azt szeretnénk látni.
nem is vagy igazi celeb! :)
angelday 2010.05.10. 21:52:06
M.Islander 2010.05.11. 09:17:01
tegnap hajnalban (6:00) toltam 2 kört a Margitszigeten, utána kipróbáltam a mezítlában futást a rekontánon (1km), úgy tűnik, hogy tényleg kiválóan alkalmas lazításra.