Egy kis "pauza"
2013.10.31. 12:32 szasza75
Rég írtam.
Valójában nem csak az írást hanyagoltam el, hanem a futást is. Szeptember elején az UTMB utáni időszakot a pihenésnek szántam. Nem éreztem ellenállhatatlan vágyat a futócipő felhúzásához, ahhoz, hogy fussak egy nagyot a szabadban. Két hét alatt ez az érzés elcsendesedett. Lassan visszajött a csuklómra "futóakarókám", de egy játszótéri piknikezés nem várt kellemetlenséget okozott: egy pörgő játszótéri eszközre felmásztam, Gergő természetesen megpörgetett. A fényképezőgép a kezemben volt, inkább abba kapaszkodtam és a nem a játékba.
A centrifugális erő tette a dolgát, leestem, nyekkentem egy hatalmasat, majd a hátamat, később a mellkasomat fájlaltam. Törés jelei nem mutatkoztak, ezért az "idő megoldja" ősi gyógymódhoz folyamodtam. Egy hét után "diagnosztizáltam" egy bordaközi idegzsába gyulladást vagy valami húzódásszerűt, amit ilyen-olyan krémekkel, masszázzsal próbáltam kezelni. Két hét alatt rendbe jött. Persze közben fájt, szenvedtem, igazán futni már szerettem volna, de teljesen alkalmatlan voltam bármilyen sporttevékenységre. Maradt az evés. Így telt el a szeptember.
Mivel a szememmel semmi gond nem volt, meg is néztem a Dupla Élmény elnevezésű futóversenyt, valamint a SPAR Budapest Maratonon is kattintgattam. A látvánnyal viszont nem nagyon tudtam betelni, hiányzott a mozgás. Persze a nagy pihenésben erőnlétem alábbhagyott, így október elején kezdtem újra a futást. Kicsit még döcög a rendszer, nem túl olajos, de lassan kezdenek összeérni a dolgok. A végső lökést, hogy újra fussak, a múlt heti Aggteleki kiruccanás hozta meg. Egy számomra ismeretlen környezetben kocogtam, csodálatos volt. Néhány kép:
Jósvafő
Aggtelek
A verseny útvonalán – itt rendezik meg a Baradla-trail elnevezésű futóversenyt jövőre
Nem könnyű az újrakezdés, de kevésbé vészes mint gondoltam. Ilyenkor mindig bennem van a határaim próbálgatása, vagy ha az nem is, a mozgás és a suhanás élménye. Ennek a szellemében a megszokott HHH körön próbálgattam a savasodás érzését, nem sokkal később pedig Papp Krisztával futottam egy Balboa kört (vagyis valami hasonlót).
Egy hónap kellett a visszarázódáshoz és már-már a Piros 85 terepfutó versenyen töröm a fejem... de nem. Erős lenne és őszintén szólva nem éhezem a kudarcra. Kellemes élményekben gazdag őszt tervezek. Apropó, a "Körről" hallottatok már?
2 komment
Címkék: sérülés pihenés Aggtelek Baradla-trail
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyűrött Papír 2013.10.31. 23:06:28
Vicces, hogy kapsz egy nyomkövetőt és fuss.
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
