Piros, rakottkrumpli
2013.11.01. 14:34 mgergoo
Fogalmam sincs, hogy mi vezérel valakit, amikor egy 37,29 km hosszú versenyt 35k m-nek, a 88,66 kilométeres távot meg 85-nek nevez el, de mostanában az a tendencia (vagy talán mindig is így volt?), hogy a terepfutós események nevében jócskán lefelé kerekítik a távokat. Mindenesetre azt gondolom, hogy az ilyen emberek más gazságokra is képesek. Olyasmire mondjuk, hogy a "nagy" kategória mellett belépőkategóriának tűnő 35 kilométeres távra odapakolnak 1600 méternyi szintkülönbséget.
Két éve már segítettünk a Piroson, és akkor eldöntöttem, hogy ha majd vékonyabb és erősebb leszek, futóként is részt veszek ezen a versenyen. Most meg itt ülök a gép előtt és bámulom a szinttérképet:
Ha meg kellene neveznem, hogy idén mikor szaladtam bele késbe, akkor egyértelműen a Börzsöny Trailt nevezném meg. Csodálatos verseny volt, így utólag imádom minden pillanatát, de amikor ott voltam, akkor nagyon úgy éreztem, hogy ez az a táv és nehézség már kicsit túl van az én szintemen. Most meg edzetlenebbül, nehezebben és nem túl okosan beneveztem a P35-re. A Börzsönyt 4 óra 50 perc alatt futottam, most nem hinném, hogy a közelébe leszek ennek az időnek.
A szintes futásokhoz mondjuk mostanában hozzá kell majd szoknom, mert kedves edzőm a 3:30-as célkitűzés keretében kitalálta, hogy reggelenként nem annyira vagány dolog megállni a Szépvölgyi út aljában, hanem sokkal viccesebb lenne ha továbbfutnék a HHH irányába. Szóval megszaladt a keze a billentyűzeten és kiegészítette pár szóval a napi edzésterveket, ilyesmiket kapok:
1ó sík futás 135-150 között a második felében 1x10p emelkedő 150-155 között.
Reggelente így acélos tekintettel húzok el a munkahelyem mellett és futok tovább a Fenyőgyöngye felé. Ha az élet úgy hozza, hogy éppen nálam van a pár napra gondosan előkészített ebédem, akkor ő is felfut a hegyre velem. Így lettem az első ember, aki 13 kilométert tett meg és közben 192 méter magasra futott egy nagy tál rakott krumplival.
Persze nem mindig esik reggelre az edzés. Munkából hazafelé is futok és újra a régi őrület elszántságom kell, hogy egy igazán kemény munkanap után a szokásos budai rakpartos futásomat megszakítsam és egy kis kitérőt tegyek a Gellért-hegyre.
6 komment
Címkék: edzés piros dk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adam182 2013.11.01. 15:51:05
gergoke 2013.11.01. 19:50:18
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.11.01. 21:42:04
(Ha érdekelne egyébként, akkor elmesélem, hogy tök motivált vagyok abban amit Olivér kér tőlem, bármi is legyen az. Nem érzem egy pillanatra sem kényszernek, vagy olyannak, ami miatt okokat kellene keresnem? Miért is érezném, hiszen én kérem arra, hogy irányítsa az utamat...)