Hétvégén szombaton a Hármashatárhegyen futjuk le a HHH #4-et!
2011.02.17. 10:55 angelday
Ezen a héten ismét a Hármashatárhegyen fogunk futni, így Szász "Szasza" "V.I.P." "HHH-is-my-2nd-home" Norbert megjelenésére is számíthatunk, aki most egy nagyobb túrakörre is vállalkozik — erről bővebb infók lejjebb.
Időpont: február 19, szombat, 9:15-től
Helyszín: Hármashatárhegyi Fenyőgyöngye parkoló (térképen itt)
Program: a már megszokott cipőteszt (kipróbálhatod a Nike valamelyik modelljét egy futásra), tombola MCM-mel sajnos MCM táj-futáson vesz részt, meg persze rétes/tea party, ahol a kisebb körre indulók dézsmálhatnak nagyobbat.
A futás a szokásos táv lesz, de aki készen áll a Szász-Norbert-Experience-re, az NYOLC órára jöjjön a parkolóba és ne felejtsen el kulacsövet és frissítőt hozni, mert Norbi egy 19 klikkes 2 és fél órás szintidejű túrakört indít az Erzsébet kilátóhoz is az alábbi útvonalon:
Van, aki tervezi, hogy csatlakozik az Experience-re?
Maga az esemény Facebookon visszaigazolható, hivatalos lapja erre. A félreértések elkerülése végett: a futás szokásos távon zajlik majd, de aki kemény, az jöhet reggel 8-ra a 20 km-es futásra is (ezt hívjuk "Experience"-nek).
17 komment
Címkék: tél hhh hármashatárhegy futóklub szász norbert experience
A Zazzi kör
2011.02.16. 10:13 szasza75
Hétvégén szombaton valahogy nem jött össze a futás, terveztem, de nem lett belőle semmi. Lemondtam a Barcika 65-t, a Margitát, illetve alternatívaként a régóta kiszemelt Kitörés túrára sem mentem el.
Helyette viszont, a tavalyi évhez hasonlóan, idén is a Börzsöny Éjszakai túrán segítettem. Az éjszaka kellemes volt, kissé fagyott ugyan, de komoly időjárási kihívástól mentesen telt az éjszaka. A leggyorsabb három futó, Kerekes Csaba, Zenyik Robi, Pépp Csaba 6:49 alatt húzták be a 48 km-es, gazdagon szintes távot.
Az éjszaka és a látottak igen motiválólag hatottak rám. Ez másoknak is jó tanács: ha úgy érzed kevésbé vagy motivált, menj el egy versenyre, figyeld mások sikereit, örömeit.
Reggel aztán azzal az ötlettel rukkoltam elő, hogy együnk egy sütit valami jó helyen. Persze a Daubner is finom, meg közel is van, de ez a süti legyen most jutalom, illetve a megtett km-ek miatt sem kell a kalóriák miatt aggodalmaskodnom, akár kettőt is ehetek. Már régebben olvastam a Plastikon a solymári Zazzi nevű cukrászdáról, ez lett a célpont, fejben össze is raktam az útvonalat és persze társam is volt egy jó kis sütizéshez.
A békés futás közben döntöttem el, hogy időnként kell egy mérföldkő, egy olyan új impulzus, ami az elkövetkező hónapokra megmutatja az utat. Lehet ez egy belülről jövő döntés, hogy innen valami más jön, a dolgokat komolyabban kell vennem, és több tudatosságot kell belevinnem életvitelembe. Hülyén hangzik, ez a mérföldkő a futás volt, az impulzust pedig a süti adta.
13 km megtétele után jött tányéron a jutalom. Őszinte leszek: kurva jó volt. Nem csak a megjelenése nem volt hasonlatos, mondjuk egy krémeshez, hanem az ízvilágába sem tudtam belekötni. A fennkölt ízek és a kulacsöves futómegjelenés keltett némi diszharmóniát, de fizetővendég révén kiszolgáltak. A mosdót bizony hiányoltam. Ezt az érzést továbbvittem egész a Pilisszentiván és Nagykovácsi közötti erdőig.
A tempó annyira nem volt nagyon gyors, így kényelmesen Máriaremete és Hűvösvölgy érintésével zártuk a 37 km-es kört. Sajnos nem lett szív alakú, de talán majd egy másik futás alkalmával összejön.
Ez a gasztrofutás viszont klassz dolog. Elfutunk valahova, eszünk valami könnyűt, aztán vagy valami logisztikai segítséggel hazavisznek, vagy futok tovább.
Ha van esetleg ötletetek, Budai-Hg. és a Pilis vonzáskörzetében mit érdemes kipróbálni, kommentek között szívesen látnám. A Normafai rétesező, a solymári Zazzi és a pilisszentlászlói Kisrigó étterem kipipálva. Ötletek?
19 komment
Címkék: motiváció cukrászda buda zazzi
Tegnap ki futotta meg ezt a Valentin kört?
2011.02.15. 15:06 angelday
DaMartian 23 klikkes installációja:
Van valakinek esetleg hasonló feldolgozása? Akár nem-valentin napos változatban?
13 komment
Címkék: térkép gps futás valentin nap
Sehol nem futottam még ilyen keveset
2011.02.15. 07:37 Winkler Róbert
Vadócz Krisztiánnal, a Primera División egyetlen magyar futballistájával Pamplonában találkoztunk. Itt lakik a fiatal középpályás, akit újabban klubjában előléptettek támadó középpályássá, ami szerinte minenképpen érdekesebb és nagyobb presztízsű feladat. A válogatottban továbbra is védekező középpályást játszik: "jövök-megyek, és mindenkibe belerúgok".
A randira egy magyar rendszámú Audi TT-vel érkezett, de hogy milyen autók vannak még az Osasuna játékosainál, nem igazán tudja, mert nem érdekli a téma. Az az egy nyilvánvaló, hogy az uruguayi csatár, Walter Pandiani garázsa nagyobb, mint a háza, és van benne egy-két Ferrari, meg hasonló különlegesség, de Krisztián tényleg olyan szinten szarik az autózásra, hogy elmondja, a kedvence egy kétliteres A4 dízel volt. Ezt pedig akkora átéléssel közli, hogy meg vagyok győzve: témát kell váltani.
Milyen különbségek vannak a fizikai felkészítés terén az egyes országokban?
Érdekes kérdés, én már elég sok bajnokságban megfordultam. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy Spanyolországban futjuk a legkevesebbet. Itt az a régi szabály érvényes, hogy a labda fut, és az ember nem is érzi annyira az edzés fizikális jellegét. Tehát a legkevésbé sem tűnik megerőltetőnek. Hét elején vannak a keményebb edzések, futás is van a programban, de inkább konditermi erőfejlesztés. Futballista karrierem során itt futottam a legkevesebbet.
Kevesebbet, mint Magyarországon, Hollandiában vagy Skóciában? Tényleg az van, hogy amikor a spanyol tévében vágóképeken edzést mutatnak, csak úgy lötyögnek a játékosok, ráérősen kocogva?
A bemelegítés tíz perc futás, mindenki a saját pulzusszámának megfelelően, ami olyan 130-140. Aztán az egymás közötti kisjáték során felmegy 160-170-re, de inkább a labdás feladatokba csempészik be a futást.
Nincsenek is ilyen 5-10 ezer méteres szivatások?
Ez Spanyolország. Magyarországon rengeteget edzettünk, igazából azt mondom, otthon sokat edzünk, de nincs meg a látszatja. Otthon a Honvédban heti kétszer két edzés volt. Itt napi egy edzés van – előfordult, hogy próbáltak berakni egy napra két edzést, de a csapatkapitány bement az edzőhöz, és tolmácsolta, hogy hőbörög a brigád. Otthon rengeteg a fartlek futás, kétszer tíz perc vagy kétszer tizenöt, ötször száz méter...
Itt semmi ilyen nincs? Akkor honnan jön ez a kondi, amivel meg lehet élni a világ egyik legerősebb bajnokságában?
Az alapozás egyre csökken. Itt nyáron van az alapozó időszak, amikor tíz-tizenöt napot meghúzunk, és van napi két-három edzés, de itt más az iram titka: folyik a labda. Egész más szinten kezelik a labdát, és erre te is rákényszerülsz: ha valaki megkapja a labdát, tudod, hogy azonnal tovább tudja adni. Más bajnokságokban lehet, hogy gondok vannak a labdakezeléseel, és én ott kicsit pótcselekvésnek is érzem a sok futást. Franciaországban sokkal megerőltetőbb a játék, a francia játékosok között rengeteg az afrikai, nekik alapban olyan adottságaik vannak, hogy erősek, gyorsak, magasak, ott rendesen rámennek a gyorsaság, de főleg az állóképesség fejlesztésére. Ott egy hét eleji edzés 70%-a olyan feladatokból áll, hogy sprint, kitámasztás, erősítés, guggolás, szökdelés.
És a hollandok?
Hollandia nagyon eltolódott a játék irányába. Ott inkább konditermi edzések voltak a jelentősek, az erőfejlesztés. Súlyokkal szökdelés, guggolás, aztán kimennek a pályára, és tizenöt-húsz métereket futnak. Az a baj, hogy hiába vagyok benne, azért annyira jól nem tudom ezt elmagyarázni.
Volt valahol kondigondod?
Nem. Magyarországon kondícionálisan nagyon jól készítenek fel. De a játék színvonalával gondok vannak. Magyarországon sokkal többet futottam, de hasztalanul, nem olyan okosan. Nem volt olyan a környezet, a játékstílus, nem voltam rékényszerítve a tachnikás játékra. A holland bajnokság se kényszerített rá annyira. Más passzolgatni tíz magyarral, mint tíz spanyollal, más a kultúra. Mi nem vagyunk annyira képzettek, hogy egy magasabb tempójú mérkőzésen fel tudjuk venni a fonalat. Mert esetleg Magyarországon úgy kezdődött a képzésed, hogy gyerekkorodban egy másik gyerek apukája volt az edződ, és nem szoktatott rá, hogy a labdaátvétel és a passz között ne nézegess föl, le, föl, le, hanem érezd, ahogy jön a labda és tudd, hol vannak a társaid.
Akkor lehet, hogy Sebők Vili gyorsabban futja a tízezret, mint Lionel Messi?
Persze. Kondiban nem hiszem, hogy van különbség, a különbség a játék minőségében van. Én ha most 25 évesen a magyar bajnokságban játszanék, ugyanolyan nehéz dolgom lenne a Fradi ellen, mint amilyen a Barcelona ellen. Mert az az én hétköznapom, az az én valóságom. Cselezgetek Kiss Pista vagy Nagy józsi ellen, vagy most Messi vagy Ronaldo ellen. Ha Magyarországról idejössz, csodálkozol, nem vagy hozzászokva, hogy ilyen szinten kell teljesítened, ilyen játékosok ellen.
A végére néhány videó:
1. Krisztián bevarrja a Real Madridnak
2. Krisztián dekázgat
3. Krisztián első válogatott gólja
Epilógus: a pamplonai szállodánk sajnos be volt zárva, úgyhogy elég kalandos körülmények között szereztünk hajlékot. De félálomban, alfában még megszültem, milyen autó kell Vadócznak: egy Lexus GS hibrid.
3 komment
Címkék: foci videó alapozás vadócz krisztián
Szombati valentin napi körök
2011.02.14. 10:21 angelday
Először is némi szombat délelőtti Futóklub hangulatkép MCM főszereplésével (akiből állítólag soha nem elég — "láve", hamarosan hallani fogjátok!):
A futásról: feltűnt nekem, hogy túlságosan rövid a valentin napi kijelölt szív (még a nagyobb is néhány km-es kör volt csak), így aztán kifejezetten érdekelt, hogy a komolyabb futókat hogy fogja ez motiválni. Hát az lett a megfejtés, hogy egy teljes szigetkör után indult a kis- és nagy szív. Persze mondanom sem kell, hogy záróbusz-emszív-Markocsánnal mi értünk be utolsónak, mindenki már csak minket várt, hogy indulhasson a mért szív GPS jel. Én persze taktikusan egy körnek rajzoltam fel mindent, íme a végeredmény:
Persze a kisebb távot felvettem kamerára, de az abból készített gyorsított felvételt senkinek nem ajánlom megtekintésre. Mindegy, ha már megcsináltam, itt marad:
Apropó, ha csinálnánk egy Futóblogos játékot és Nike futócipőt lehetne nyerni, melyik modellt válasszuk főnyereménynek?
17 komment
Címkék: hétvége nap videó valentin futóklub
Szombaton szívvel-lélekkel!
2011.02.10. 18:14 angelday
Most szombaton ismét a Margitszigeten találkozunk ebben a gyönyörű tavaszi időben. A program nagyon hasonlít majd a szokásoshoz, lesz közös bemelegítés, futás (kétféle távon), forró tea, rétes, cipőteszt és az elmaradhatatlan tombola, de a közelgő valentin nap miatt kitaláltunk egy különlegességet is: olyan kört fogunk futni, ami szív alakot formáz. Akinek van Nike+ GPS eszköze, megörökítheti ilyen formában a saját futását is (amit megoszthat például kedvesével a Nikerunning.com oldalon — az elmélet az, hogy ha futunk, a szívünk akkor is kedvesünké!), de akinek pl. csak sima SportBand-je van az sem marad ki a jóból, mert a weboldal Route Boss funkciója lehetővé teszi, hogy a futásokat hozzárendeljék majd a két útvonal valamelyikéhez, az alábbi linkeken:
Kétféle távot fogunk futni, egy rövidebbet és egy hosszabbat. Mind a kettő kiadja a szívet, amit itt összekombináltunk egy ábrába:
Érdemes megjegyezni, hogy fut egy kihívásunk: a Budapest versus Vidék Futóklubok, tehát érdemes majd GPS kütyüvel nem rendelkezőknek is töltögetni a kilométereket.
Találkozó: szombaton 9:15-kor a Margitszigeti Atlétikai Centrum mellett a kamionnál, maga a futás 9:45-kor kezdődik, a bemelegítés a kettő között.
A helyzet az, hogy ebben a posztban a valentin nap miatt (a későn ébredők kedvéért: hétfőn lesz hivatalosan) megpróbálunk elsütni még egy lapos szóvicc poént: a sorsolást nem más tartja, mint EM-SZÍV Markocsán. :D
Gyertek el.
21 komment
Címkék: ajánló térkép valentin nap futóklub
3 óra lebegés, fél óra harc
2011.02.10. 11:53 szasza75
Három és fél órát lehet könnyen futni?
Nekem most csak a 3 órát sikerült, az utolsó fél óra harcos üzemmódban zajlott. Délben indultam, a nap már magasan járt. A magas hegyek között jól meg kell választani a tervezett futóútvonal hegyoldali fekvését. A napon igen meleg van, árnyékban igen hűvös. Övtáskában egy kulacs meleg teával, 1 gél, telefon, 20 EUR, fényképező, csomag zsebkendő, térkép, napszemüveg.
5 perc futás után hátrahagytam a partytábor zenéit és a felvonók zaját. Ma nem kis kocogásban gondolkodtam, lassan, kimérten kezdtem. A sífutópálya bal szélére oldalaztam és komótosan joggoltam az emelkedőket, átadtam magam a gravitációnak a lejtőn. Ezen az útvonalon indultam két napja is. Ismerősök voltak a kereszteződések, a tájékozódás nem zökkentett ki ritmusomból. Néhány sífutó kedvesen mosolygott, "Bonjour"-ral köszöntek, laza "Hello"-val viszonoztam üdvözlésük.
Aztán csend, hosszú percekig, talán 1 órán át senkivel sem találkoztam. A közeli, viszonylag könnyen megközelíthető hegycsúcs 2050 m magasan volt.
Egy meredekebb részen belesétáltam, de alapvetően könnyen kocogtam fel rajta. A csúcson a nap sütött, de kissé fújt a jeges szél, így sokáig nem időztem, tovább indultam. Nagyon kényelmesen kocogtam a lejtőn, egyáltalán nem volt megerőltető. A hosszú, szinte tükörsimára tömörített útvonal kínálta magát a sebesebb tempóra. Ellenálltam a csábításnak, helyette futás közben másodpercekre behunytam a szemem és csak a halk légzés, az olykor megélénkülő szellő, és megfagyott hó ritmikus ropogása jelezte, hogy nemcsak a lelkem, de a testem is itt van.
Percek, amikor minden csak úgy "halad". Nincs jelentősége az órának, annak, hogy milyen pulzusértékkel futok, meg egyáltalán nagyon gondolatok sincsenek. Nincs semmilyen zavaró tényező, ami ebből az állapotból kibillentene. Ott vagyok, ahol szeretek, és azt csinálok amihez leginkább kedvem van, és úgy, ahogy pillanatnyilag érzem.
Jó 2 óra is eltelt, amikor az egyik szerpentinen leereszkedve elfogyott a teám. Lefutottam a közeli településre. A szélén találtam egy csapot, feltöltöttem a kulacsomat és elfogyasztottam a betárazott gélemet. Lassan ideje visszatérni a szállásra. Találtam egy meredekebb útvonalat, azon kezdtem el felefele gyalogolni. Három hónapja nem futottam ilyen hosszút, ilyen sokat, ilyen hidegben. Három óra futás után elkezdtem fáradni, sajnos kiestem a kényelmi zónámból, egyre többet gondoltam magamra és fizikai megpróbáltatásaimra.
Bő három és fél óra és kb. 31 km után értem vissza a szállásra fáradtan. Mind fizikailag, mind szellemileg kimerültem, kitisztultam.
6 komment
Címkék: harc tél túra szél lebegés
azilinha hazatért
2011.02.09. 16:48 angelday
Az alábbi képek a brazil Recife városban készültek:
Persze már mástól is hallottam, hogy hasonló bravúrra készül a világ valamely hasonlóan távoli pontján! Persze várjuk ki a végét. :) Sorozatunk korábbi darabja Auckland volt. De mi lesz a következő? És még fontosabb kérdés: ki fogja csinálni? :D
5 komment
Címkék: póló brazília utazó futóblog azilinha
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
