Háromhatvan

2009.03.25. 10:02 Ras

Becsszóra nem a régi kenyérárakról lesz szó. Bár a szénhidrátok jelentős szerepet fognak játszani, mégha csak közvetve is. Legutóbbi szösszenetem folyománya a téma: Veszprémi 6 órás Országos Bajnokság és csapatverseny szubjektív. Természetesen ideális futóidővel indult a hétvége pénteken délután, ennek örömére be is szinkronizáltam egy közel huszas etapot iziben, metszve a délután fél ötös menetrendszerinti hózáport a hármas vágányon. Ezután pedig reménykedtem, hogy a Rocky-életérzés oltárán bemutatott áldozatom értő fülekre talál, és a szombati háromszázhatvan perc kellemesebb körülmények között telik. Ez bejött, de azért nem volt benne köszönet. Kettő dolgot szögeznék még le elöljáróban: 1) Veszprémben mindig fúj a szél; 2) nincs olyan kilométer a városhatárokon belül amely maradéktalanul sík lenne (még a VEDAC atlétika pályája is egy dombtetőre, vagy olyasmire épült, nem tudom meddig gyalulták mire a rekortánnak sík alapja lett).

A verseny napján mindig korán ébredek, így történt ezúttal is, pedig előzetesen megállapodtunk Tamással hogy bulira vesszük, senki sem edzett, minek szaggassuk szét magunkat. Az előző napi hózáporos majdnem huszast még éreztem a lábaimban, bár ezt egy laza reggeli piacozással hamar el is űztem. Gyors és könnyű reggeli (tea, narancs, alma, puffasztott búza), majd a héten már sokadszorra meglógok a mosogatás léleknemesítő feladata elől (hogy aztán másnap háromszor legyen behajtva rajtam), és irány az Erzsébet sétány, a versenyközpont és -pálya.

A rajt előtt kb negyed órával érek oda, tehát természetes, hogy a csapat többi tagja megszavazza, hogy én kezdek. Minek is az embernek ellenségek ilyen barátok mellett. ;) Kis változás hogy eredetileg két társaságot akartunk indítani, de végül néhányan kihullotak és öten maradunk, így Tamás feláldozza magát, ő nem fut. Muhari mester is jelenvan, így elfogott a gyanú hogy nem lesz egyszerű a buli, de nincs idő töprengeni, átöltözés. Mire menetfelszerelésben vagyok, pont annyi időm van a rajtig, hogy készenlétbe helyezzem a technikát és egy-két ismerőst üdvözöljek a mezőnyben.

A pályát jól ismerem, az egyetem és a mögötte lévő temető közötti sétányon van kijelölve, egy kör 1388m, hat méter a szintemelkedés körönként. További érdekesség, hogy a temetö fölött-mellett pedig a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház található, nem tudom hogy igaz-e, mert sosem kellett még arra járnom, de az urban legend szerint az intenzív osztály ablakai a pont temetőre néznek. "Dolgozó ember látja a perspektívát" (Hofi)

Ahogy elindulunk a tömegből többen is méltatlankodnak a hat méteres szintkülönbség említésére. Hát igen, aki a Margitszigeten edz vagy az Alföldön talán kis hendikeppel indul, de gátoldal ott is van, meg tízemeletes panelek. Engem a hideg és a felszakadozott de állandóan rohanó felhők jobban aggasztanak, de bízom a menedzserem tanácsára vett meleg sztreccsben és a három rétegben felül. El is engedem a gyeplőt, menjenek a lábak, ahogy jólesik.

A tömeg húz, ránézek a célkapuban az órára: 6p05mp, ahhoz képest hogy az idei kb háromszáz km bőven ötperces iramon kívüli, ez a 4p20mp-es iram kifjezetten jó. Azért a pulzusom korrekten a 182-186 körüli pulzustartományban hesszelt végig. Mivel a mezőny végéből indultam, rendesen kellett előzgetnem, és mire  a mezőny elejére értem a rövid pályán a farkába harapott a kígyó, így kicsit nehezen tudtam követni hol állunk. A hetedik körre kezdett elfogyni a szufla, úgyhogy még az elején szóltam hogy váltás lesz. Ahogy kiálltam a kör végén, Muhari Gabi vérszemet kapott hogy másodikak vagyunk két perc hátránnyal úgyhogy kiadva a jelszó: tolni kell.

A kispadra ülök amíg a srácok két-három körös váltásokkal átveszik a vezetést és stabilizálják az előnyünket. Tankolom a szénhidrátot: keksz, nápolyi, narancs, alma és persze víztől kóláig mindenféle sűrűségű lötty van. A srácok fellelkesültek, ilyen ha egy futó vérszemet kap.

Nagyjából félidőnél szállok vissza a mókuskerékbe, ekkor még mindig szoros a csapatverseny eleje, a dobogósok egy körön belül, az erős kezdés után a Spontán Kék a negyedik helyre csúszik vissza, mi (a Keksz team: Bognár László, Horváth Dávid, Muhari Gábor és jómagam) szorosan loholunk az enyhén nyelvtörő nevű JulcIsPisti mögött, de egyértelműen látszik, hogy már nincs reális esély és főleg edzettség visszavenni vezetést.

A következő négy körömet meghajtom, átlagban 5p50mp-re jött ki, elégedett vagyok, de már fáradt is. A futás után kihülni, majd ismét felizzítani az izomzatot nem éppen erőtartalékoló. Megszilárdult a helyezések sorrendje is, a címvédő Démász csapat két körrel van mögöttünk. Kezd visszalényegülni az egész egy jó futós bulivá. Egyre kevésbé figyeljük ki hol van előttünk-mögöttünk, inkább a pályán egyéniben futók bíztatása vagy a pálya szélén fagyoskodó régi és új ismerősökkel beszélgetés a fő program. Persze még egy kicsit futni is kell. Kellőképpen átfagyva az utolsó háromkörös szakaszomtól, ügyesen leadom a többieknek a végső köröket és inkább átöltözök meleg ruhába. Besegítek még kicsit pályamunkásként a végső harangozásnál, és fenem a gyomrom a lángospartira. :)

Természetesen mindenki nagyon várta már az 5-kor kezdődő eredményhirdetést:

Női országos bajnok - Juhász Ágnes - 62.179 méter
Nő 18-35 év között - Juhász Ágnes - 62.179 méter
Nő 40-45 év között - Toma Beáta - 53.886 méter
Nő 45 év felett - Fülkorn Andrea - 56.565 méter

Női csapat - Marathon TKE - az egyetlen női csapat!

Férfi országos bajnok - Zahorán Ádám - 81.933 méter - új pályacsúcs
Férfi 18-40 év között - Zahorán Ádám - 81.933 méter
Férfi 40-45 év között - Chrobák Gyula - 74.609 méter
Férfi 45-50 év között - Tóth Attila - 73.120 méter
Férfi 50 év felett - Kovács Imre - 66.754 méter

Férfi csapat - JulcIsPisti - két férfi és egy nő!
 

Mi végül az ezüsttel vígasztalódtunk, illetve hogy megelőztük a címvédő Démászt. A többiek később egy esti sörözéssel (innen is köszönik a megújult Ádám sörözőnek a vendéglátást). Én nem vártam meg az eredményhirdetés végét, a fotók után tepertem a füredi buszhoz, hogy megnézzem mi a helyzet DaMartiannal, aki a Balaton Szupermaratonon tolta aznap a harmadik szakaszt.

Mire hazaértem, kaja után eldőltem az ágyon mint egy zsák és így kimaradtam az egészségügyi sörözésből, de ahogy Tamás haverom ismerem, lesz még idén alkalmam bepótolni. Azért vasárnap este, a regeneráló futás után lecsúszott egy Staropramen Černý a versenyen kapott korsóból. :)

Frank Tibornak pedig utólagosan is Boldog Születésnapot!

A képekért köszönet a hunrun.com-nak.

7 komment

Címkék: veszprém ultrafutás ob viking se 6 órás zahorán ádám juhász ágnes frank tibor

Ha menni kell, hát menni kell

2009.03.24. 20:18 pkrisztike

A szigeten volt edzésem, az Árpád híd felőli oldalon. Kissé szeles, borús, hideg idő reggel kilenc körül. Mielőtt eljöttem otthonról, dolgaimat elvégezve, bátran pattantam a kocsiba leküzdeni a 15 km kontrollt. A bemelegítésnél már gyanakodtam, hogy amit elvégeztem otthon, megismételni leszek kénytelen a természet lágy ölén. Ilyenkor mindig azt hiszem csak én járok hasonló futócipőben, de ezen a reggelen rájöttem hogy nem.

Épp a bemelegítés utolsó simításait végeztük a srácokkal, mikor bevetettem magam a bokromba (amit már megjelöltem párszor). Elgondolkodva és kissé bosszúsan haladtam a HELYRE. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy csak egyetlen wc-t raknának be valahová, mikor egy riadt szempárra lettem figyelmes az aljnövényzetben. :) Nem csak én járok ide, udvariasan megkérdeztem a futólányt zavarom-e. Kicsit ciki volt, de így legalább nem egyedül kellett megbírkóznom a hideggel, és az 5 méterre elhaladó férfinép színvonalas zajával.

Lehet, hogy ez futó dolog, de órákig tudnék sztorikat mesélni a témáról. WC hiányában rákényszerülünk ide-oda bevetni magunkat, a leglehetetlenebb helyekre is. Edzés közben még nem is vészes a kialakult helyzet, azonban versenyen kerülhetünk kellemetlen helyzetbe. Tavaly a Nike félmaratonon olyan 10 km magasságéban kapott el valami, ami gyors iramváltásra késztetett, és életemben nem éreztem magam olyan szerencsésnek, mikor a rakparton megpillantottam a HELYET, ahova bekommandóztam. Sajnos az első helyembe került.  Ha menni kell, hát menni kell. Soha nem jártam még így és bele sem merek gondolni mi lett volna, ha a nagy kék műanyag doboz nincs ott.

Én gondnak érzem a nyilvános WC-k hiányát, nagyon mókás, ahogyan versenyek előtt is az ágak közül kikandikáló fejeket nézem, én meg mint egy őrült rohangálok a megfelelő helyet keresve a városliget bokrai közt, néha talán túl sok mindent is megpillantva. Legutóbbi félmaraton rajtja előtt 15 perccel "menedékkeresésem" közben egy csapat férfira akadtam egy terebélyesebb bokorban. Jobbhíjján tovább kellett futnom, legalább még egy percnyire, és megállapítottam magamban: a lányok kiszorulnak a jobb helyekről. Verseny után még viccelődtek is velem hogy guggolás közben többször láttak elsuhanni pár méterre a veszélyes zónától. Igen. Néha jobb kevesebbet tudni.

Nem szoktam azon rágódni mi lenne ha egy nagyobb versenyen törne rám a dolog, s mit is tennék az adott helyzetben. Inkább nagyon odafigyelek mit eszek egy félmaraton előtt. Például a lekváros kalács és a dupla presszó kávé tiltólistán van a futás előtti pár órában. Az én félmaratoni tapasztalataim még gyerekcipőben járnak, de érdekelne ti mit tesztek a természeti katasztrófa elkerülése érdekében.

74 komment

Címkék: edzés tippek szükség

Váci közepes hatos a szív lapáttal

2009.03.24. 09:18 angelday

Szombaton reggel azt határoztuk el, hogy két dolgot határoztunk el: az első, hogy lefoglaljuk a nyaralást, amin kábé két hete kotlunk, Excel táblázatokat futtatunk, nézzük a weblapokat PRO és KONTRA, egyszóval nehéz dolog, különösen limitált büdzsén (jövőre horvát vadkemping!!). A másik dolog pedig az, hogy elmegyünk a Váci partra futni és visszafelé beülünk forró csokizni a fő térre.

(vágás)

Ez volt talán az első igazi tavaszi hétvége. Nem túl meleg, nem túl hideg, 10-11 fok körüli hőmérséklettel. Ezúttal sokkal, de sokkal profibb voltam, mint a múltkor, mert most iPoddal mentem és szinkronizáltam is. Elvégre én a technológia csillagzata alatt születtem, a véremben csörgedezik a bitkolbász. Nem is volt semmi gond, talán csak annyi, hogy egy BÜDÖS (értsd: emberszagú) pólót bírtam magamra venni, ami folyamatosan idegesített.

Az asszony készül a Vivicittára, így cselhez folyamodtam. Nála pszichológiailag úgy működik az AGY, hogy ha megbeszélünk egy távot, akkor annyit képes lefutni (a ponton összerogy), egy centivel sem többet. Éppen ezért abban maradtunk, hogy kicsit több, mint kettőt futunk az egyik irányba, aztán vissza a kocsiig.

A terv működött, mindig lehazdutam néhány száz métert, aztán három kilivel fordultunk a remek tavaszi környezetben, végül 6.01-el álltunk meg az autónál. Remek felszabadultság és egymásra haragudni nem tudás lett a vége.

Egyetlen érdekes esemény volt a kószáló kutyákat leszámítva, amit akkor nem tudtam hova rakni: szembe jött velünk görkorcsolyán egy pár, a férfi a pici emelkedőn araszolt és utánunk kiabált, hogy lemondott Gyurcsány. Első reakcióm az volt, hogy összefüggést keresek, mint Winkler, de aztán abban maradtam, hogy biztos be van gyógyszerezve szombat délben. ÉS NEM VOLT. Konkrétan lemondott Fletónk, ezt csak itthon tudtam meg. Ilyenek vannak. És ehhez Vácra kellett elmennünk futni!

A forró csokizás ugyanakkor álomszerű volt. Én a héten, egy komoly üzletemberrel folytatott tárgyaláson teljesen véletlenül jutottam el Vác fő terén levő csokoládézó helyre, de akkor elhatároztam, hogy ide vissza kell térnem. Olvasztott, kövér, buja csokoládét lehet ott inni. Elképesztő élmény egy kis bögre chilis tejcsoki, nagyon ajánlom mindenkinek. (Pesten van ilyesmi? Én nem tudok róla!)

22 komment

Címkék: tavasz hatos vác vivicitta forró csoki

Kovács - Kammerer: kihívás

2009.03.24. 09:12 angelday

9 komment

Címkék: videó kovács kihívás kammerer

Akik futnak: Szabó Brigi

2009.03.23. 09:48 angelday

Név: Szabó Brigi
Futóblog név: Just Brigi
Életkor: 32 év
Magasság: 168 cm
Testsúly: 56 kg
Cipő: Nike Pegasus
Mióta fut: 2005
Szint: hobbista
Tech: Nike+ sportband
Power Song: Red Hot Chili Peppers
Bio: Futni mindig is futott, pláne, hogy kézilabdázott a suliban, de igazából rendszeresen 3 éve. Rendszeresen a pasijával, vasárnaponta pedig a futóbarátnőjével mindig más helyszínen: Margitsziget, Városliget, Népliget, Normafa, ami jön. Válogatás nélkül.

Szólj hozzá!

Címkék: akik futnak just brigi

Pónilovak Budapesten

2009.03.23. 09:37 Just Brigi

32 éves vagyok, 9-16ig a HairClub fodrászatban vezetem az üzletet. A suliban kézilabdáztam, de már tizenhárom éve nem járok. Az FTC-nél kezdtem, mert hajrá Fradi, de amilyen nagy klubnak számított, olyan keveset foglalkoztak velünk. Ezért átmentem a túloldalra, az ÉPÍTŐK SC sporttelepére. Az Építőkben az edző (akinek nem ugrik be a neve, pedig itt gondolkodom rajta már tíz kemény perce), keményen megdolgoztatott, egy hónap alatt annyit fejlődtem, mint a Fradiban fél év alatt. Rengeteg futás, meg esési technikák ezerrel – a Fradiban egyet sem tanítottak. Egyébként tudtátok, hogy a kézilabdás lányok tudják adni a legnagyobb pofonokat? Mindig féltek tőlünk a focisták, mert előttünk volt az edzésük a teremben. Öt évig jártam, de ez igazán kemény, ütésálló csajoknak való, hát én nem voltam az. Egyébként jobb átlövő voltam.

A futás hullámokban tör rám, de három éve kényszerből ismét elkezdtem futni – a pasim, Gábor, aki Winkler életmód-tanácsadójaként időnként felbukkan a Futóblogon, tehát nem volt más választásom, futni kell. De megszerettem.

Először 4-5 km is nehezen ment, most a 12 számít hétköznapinak. Fogadott edzőm Papp Krisztina, az ő tanácsait próbálom követni. Ma például tempós 8 km lett volna az edzés, de sajnos a Gáborral mentünk futni, és ebből is tempós 12 km lett. Krisztától kaptam edzéstervet is, mert a Vivicittán véletlenül 12 km a táv. Nyerni nyilván nem fogok, hiszen a Kriszta is indul, az ő ideje 10 kilométeren 32 perc, az én rekordom 44, de legalább négy percet szeretnék javítani áprilisig.

Tudom magamról, hogy erőből futok (ami hiba), mert lazán kéne csinálni. Krisztának írtam, hogy egyik nap, mikor az volt a terv, hogy egy perc tempós futás, fél perc laza, az nekem kemény volt, pláne, hogy nálunk emelkedő is van, de kinevetett, hogy ő egy szóval sem említett emelkedőt az edzéstervben. Viszont mit tehetnék, ha egyszer ott van?

Próbáltam Krisztinából kiszedni valami étkezési titkot is, de ott úgy látszik, nagy csodák nincsenek: napi 5-ször keveset. Nassolni meg persze csak gyümölcsöt – na ez az, ami húzós, mert imádom a sütit, egy-két tepsi hétvégén becsúszik, de a hétvége az hétvége. Amúgy reggel 10 perc hasazás, 20 fekvőtámasz (nem a női*), majd irány a meló. Nyárra az a terv hogy Diósjenőn megfussam Gáborral a kőszirtet, ami csak őrülteknek jön össze. Addig is áprilisban két nap edzés, egy nap pihenés-rotációban fogok futni.

Ma volt a 12 km-es nap. Nem a megszokott útvonalon mentünk, ami általában a XVI. kerülettel kezdődik és a csömöri határ a vége. (Ez 10 km.) Kivételesen kipróbáltunk egy másik irányt Zugló felé, kíváncsiak voltunk, hány kilométer oda-vissza a Szilas-patak mentén. Régebben mindig biciklivel mértem, ha meg akartam tudni, mennyit futok, most elég volt a Sportband. Megérte új útvonalat választani, mert pónilóval találkoztunk. Nem gondoltam volna, hogy Pesten ilyet látok, mert két nappal előtte bárányok miatt kellett megszakítani a futást, mivel egy csorda vonult át az úttesten. És Gábornak van egy haverja (újfundlandi), akinek kekszet kellett vinni, mert ha észreveszi, hogy ajándék nélkül futunk el előtte, sír.

1000 méteren max. 4.30-at futok - egyenlőre ebből indultunk ki. A könnyű futások valóban könnyűek, tehát kocogósak, tényleg lazán, lassan. A váltogatás a leghatékonyabb eszköz (állítólag). A 3x2000m-ek előtt öt perc bemelegítés, öt perc kocogás, majd a végén szintén öt perc kocogás, végül nyújtás. Mindig írja a Kriszta (mivel folyamatosan írok neki arról milyen volt az aznapi edzés), hogy sokat nyújtsak. Rám fér, mivel ezeket régen 30 másodperccel lezártam. Ami még érdekes, hogy vas tabletta szedését javasolta, továbbá Béres cseppet és Humet R szirupot, ezeket ma szerzem be. Na meg a Ca-Mg. Ha most belehúzok a futásba, ezekből hiány léphet fel.

* Hogy mi a női fekvőtámasz? Olyan, mint a fiúké, csak a (a nők) leteszik a térdüket. Próbálja ki, akinek még nem volt meg, vicces. Na, én nem teszem le, csak ha már a halálolom vagyok. Mostanában négyüteműt is nyomunk, az kegyetlen; mindig úgy érzem, agyvérzést kapok.

21 komment

Címkék: edzés kézilabda életmód titok pofonok vivicitta pónilovak

Akik futnak: Sasvári József

2009.03.21. 17:16 angelday

Név: Sasvári József
Futóblog név: angelday
Életkor: 32 év
Magasság: 191 cm
Testsúly: 90 kg
Cipő: Nike Zoom Elite vagy mi
Mióta fut: 2008
Szint: kezdő
Tech: Nike+ chip, iPod, 5 ezer forintos pulzusmérő
Power Song: Chesney Hawkes - The One and only
Bio: A Futóblog projekt managere, fanatikus esztéta és blogger. Kedvenc időtöltése az internetezés, kezd rászokni és rákapni a futásra. Videojáték specialista, ha kell, képes bármikor végigvinni az egyetlen játékot, amit életében háromszor végigjátszott, a Resident Evil 4-et. Komolyabb tervei vannak a futással, erről viszont még nem mer nyilatkozni. Középtávon tervez egy boxolós filmet készíteni Winklerrel szomorú zenére.

18 komment

Címkék: akik futnak angelday

Visszatérő zseni: óvatos 4-es

2009.03.21. 16:30 angelday

Én is nekiduráltam magam felvenni a tempót és a versenyt a futóblog férfi eminenseivel (a lányokat nem hozom szóba, nem nyerhetnek). Sajnos technikai problémákkal küzdöttem, így a kimondottan szerény hozzájárulásom nem fog látszani az eredmények között, de nem is bánom, mert úgy vagyok ezzel, mint az egyszeri diák, aki hallván a kettes osztályzatot, inkább kéri a szöget. A kettes ugyanis azt jelenti, hogy kapálózott, vagy ennyire hülye, a szög viszont azt is jelentheti, hogy zseni, csak éppen nem készült aznap fel.

Így tehát nem zavar, hogy nem számolódik hozzá, bár a 4 kili inkább egy kettes, mint egyes osztályzat. Na mindegy, lássuk a menetet.

Autóval mentünk a futópályáig, hiszen egyelőre még amerikai stílusban készülünk a futásra. Elkezdtük a negatív speedet a 400 méteres körpályán, én konkrétan a harmadik körnél úgy gondoltam, hogy FUCK ME RUNNING és inkább hazamennék oda, ahol meleg még a zombi gyilkos játék, a Resident Evil 5.

De nem, Józsi, erős vagy. Mint bika.

Az ötödik körnél már abba akartam hagyni tényleg, viszont az eltervezett 10 körnek akkor még csak a felénél jártunk. A kapuncimat sapka hiányában úgy húztam fel, mint Winkler, viszont nálam a mozgás miatt eltakarta a bal szememet teljes egészében. Hiába igazítottam vissza, csak nem maradt ott. Két kör fél szemmel futás után megtapasztaltam a részleges vakságot. A világ sokkal dimenziótlanabb és szürkébb lett. Amikor kézzel tágítottam, akkor viszont megtelt élettel és vidámsággal.

Lényeg az, hogy ezzel szórakoztattam magam, aztán megcsináltuk a 10 kört, rövid nyújtás, végül a kocsiban kurvajó érzés kerített hatalmába mindkettőnket. Igazi revelatív jellegű megbizonyosodás volt, hogy futni márpedig jó és kell.

So here I am.

9 komment

Címkék: bemelegítés bika tantestület futópálya óvatos 4 es 10 kör

Akik futnak: Szász Norbert

2009.03.20. 10:40 angelday

Név: Szász Norbert
Futóblog név: Szasza
Életkor: 33 év
Magasság: 180 cm
Testsúly: 78 kg
Cipő: New Balance 1061, 1100, Asics Nimbus, NIKE Zoom Elite, Pegazus Trail, montrail streak
Mióta fut: 2004
Szint: amatőr
Tech: Nike+ chip, iPod, Garmin FR 305
Power Song: nincs
Bio: Fanatikus őrült és az igazi endorfin-junkie. Semmi sem érdekli, csak hogy mozogjon a két lába és tekerjen folyamatosan. Maratonok után előszeretettel vállal be extra igénybevételt, hogy bebizonyíthassa úgy maga, mind a világ számára azt, hogy ki a legény. Ez általában sikerül is, még akkor is, ha nem jó a vége.

22 komment

Címkék: szasza akik futnak

Rápihenés a csellendzsre

2009.03.20. 10:23 szasza75

A szakirodalom szerint éppen olyan fontos a verseny utáni pihenés, mint maga a verseny vagy a versenyre való felkészülés. Az a közös mindhárom fázisban, hogy mindhármat el lehet alaposan rontani, az első kettőt a nem futással, a harmadikat pedig pont a futással, pontosabban a sok futással.

Egy maraton - még az edzett sportolóknál is - jócskán igénybe veszi a futó szervezetét. A folyadék és szénhidrátkészletek kiürülnek, valamint az izomzat, esetleg az ízületek is kárt szenvednek kisebb nagyobb formában. A verseny utáni napokban javasolt a könnyebb séta, úszás, masszás, szauna, pezsgőfürdő, illetve könnyed átmozgatás jelleggel pár perc kocogás. Ezek lennánek az optimális regeneráció összetevői. Azonban ez most nem így alakult.

A Ferrara maraton után egy baráti meghívásra a mintegy 200 km-re levő Trento melletti kis településre tértünk pihenni. A helyszínben benne volt a pihenés lehetősége fizikálisan és mentálisan egyaránt. Benne volt, mentálisan tökéletesen sikerült is, izomzatomat meg akkora sokkélményben részesítettem, hogy ilyet legutóbb akkor látott, amikor tavaly az 56 km-es Veitsch-i verseny után Mixnitz-be mentünk szurdoktúrázni. 

Most a "pihenés" nagyjából így telt: hétfőn könnyed 5 kilis átmozgatás, majd kedden 9 kilis levicoi tókör volt. Szerda reggel ismét egy 9 kilis tókör után célul tűztük ki a 2002 méteres M.Panarotta megmászását. Látszólag éppenhogy havasnak tűnt a teteje, menni fog ez, kell a lelkemnek - gondoltam. Így nekilódultunk 500 méterről felkapaszkodtunk fel egy turistaösvényen. 1000 méter felett már hó is volt jócskán, kicsivel fentebb már az ösvényt is elvesztettük, így aztán toronyiránt másztunk tovább gallyakba kapaszkodva, négykézláb csúszva a már jéggé fagyott 60-80 centis hóban.

Ez volt a kiszemelt hegy

Futó szemmel egy nehezen értelmezhető 48 perces kilométert hagytunk lábunk mögött/alatt. Futásról persze itt már szó sem volt, csak taposás, kapaszkodás, félelmeink legyőzése volt a feladat.

Ez még a jelzett túristaúton volt

1500 méter magasságban találtunk egy menedékházat, ahol az izgalmakat kipihenve kávéztunk, illetve feltöltöttük a szénhidrátkészleteket. Aztán irány tovább. Még 500 métert kellett magasságban leküzdeni az egyre romló talajviszonyok mellett. A nyom még kitaposott volt egy elágazásig, ahol a hülyeség felett győzedelmeskedett a belátás. Azt hiszem ennél a pontnál értettem meg, miért lehetett a menedékháznál hótaposót bérlelni. Mintegy 2 kilométer és 300-350 méter szint lett volna hátra.

Persze laza kocogás is jutott az M. Panarotta útra,  egy 12 kilis szerpentinen legurultunk, ami elég keserves volt. Így ez a "kis" túra közel 20 km-re sikeredett. 

Azért ez már erős sokk volt az izmoknak így együtt, így csütörtökön csak egy 8 km-es dombkört nyomtunk 400 méter szinttel tarkítva. Pénteken már szinte észrevehetetlen emelkedéssel megáldott 9 km volt a penzum. A nagy pihenésnek nyögés a vége, így az utána következő 9 órás autóút sem súrolta a hintaágyban ringatózás élményét, pedig a táj...

A hülyeségnek nincs határa, mármint ha a hegyek között akar pihenni a maratonista. Szombaton mint ifjú csellendzser beleraktam a rendszerbe 19 km-t a HHH-n, aztán a Lambruscot lecseréltem Neocitran-ra és a használt zsebkendők már annyira belepték a monitort, hogy lassan azt sem látom, hogy a csajok mennyire zúzzák a fiúkat. Persze lesz ez még máshogy is!

3 komment

Címkék: beszámoló túra hétköznapok maraton challenge menet alpok