25 éves a "Just Do It" szlogen

2013.07.04. 17:08 angelday

Dan Wieden, a legendás Wieden+Kennedy reklámügynökség először 1988 júliusában használta a híres szlogent. És tudtátok, hogy ez volt a legelső reklám, ahol feltűnt?

"Minden reggel 17 mérföldet futok. Az emberek kérdik tőlem, hogy télen hogyan oldom meg, hogy ne koccanjanak össze a fogaim? Az öltözőben hagyom őket." – Walt Stack 80 éves futó a Golden Gate hídon.

Wiedennel egy angol nyelvű interjú a szlogenről pedig itt (nem tartott neki sokáig kitalálni).

(Forrás: Kreatív.hu)

4 komment

Címkék: videó Nike Just Do It

Soha nem késő

2013.07.02. 13:02 angelday

Kedvenc MC-nk Facebook falán jelent meg az alábbi üzenet tegnap:

Maximális respekt a Futóblog szerkesztőségéből! Reméljük, hogy még hallunk róla.

1 komment

Címkék: motiváció Facebook MCM

Edzés a nyaralás alatt?

2013.07.01. 09:08 mgergoo

Sajnos az ablakon kitekintve ez nem mindig ennyire egyértelmű, de a naptárra pillantva láthatjuk, hogy itt a nyár, aki még esetleg eddig nem tette meg, az is lassan hosszú tömött sorokban a Balaton, vagy valami kafa kis tengerpart felé veszi az irányt.

Akár a saját ütemünkben, saját fejünk után futunk, akár szakember által írt és egy jól átgondolt fejlődési ívre kialakított edzéstervünk van, a nyaralás mindenképpen megakasztja az addigi ritmust. Külföldi szervezett nyaralások esetében az ember betervez néhány fakultatív programot, ami akár egész napos elfoglaltságot is jelenthet a nyaralás alatt. Mennyire egyeztethető össze a pihenéssel az edzésterv? Nem minden az edzésterv és ilyenkor le kell állni?

Tavaly Görögországban voltunk nyaralni nyolc napra. Lelkesen csomagoltam be a futócuccom és eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad én becsületesen meg fogom csinálni az edzéseket. Ha kell, akkor a este, vagy korán reggel foguk indulni és a szálloda környékén futom meg a kiírt penzumot. Aha. Elmondom mi volt.

Jól esett pihenni. Feküdni a tengerparton, sétálni a városban, részt venni fakultatív programokon és olyankor más városokban sétálni és más tengerpartokon is feküdni. Sok minden eszembe jutott, de a futás valahogy egyáltalán nem volt köztük. Utolsó előtti napra már akkora lelkiismeret furdalásom volt a futás miatt, hogy este elindultam futni, de látva a görög közlekedési és közvilágítási szokásokat 2-3 kili után visszafordultam és szerintem ez volt a jobb döntés. Nyolc nap után szinte nulla edzéssel tértem vissza a nyaralásból egy hónappal a berlini maraton előtt. Másképp alakult volna a maratonom, ha nincs ez a pause gomb az edzéseimben? Nem tudom.

Pár hét múlva kezdetét veszi egyiptomi nászutunk. Előre fogadkoztam Olivérnek, hogy a szállodában van futópad és írhatja a szokásos edzéstervet...

Van, aki képes futni nyaralás alatt, vagy ez csak rám jellemző dolog?

23 komment

Címkék: edzés nyaralás dk

Egy hétvége a Zugspitz lábánál

2013.06.28. 15:13 szasza75

Péntek este van.

Egy cseppnyi izgalom sincs bennem. Összekészítem a ruházatom a holnapi versenyhez. Rajtszám a rajtszámtartóra, izofólia, kesztyű, sapka, fejlámpa, elemek, esőkabát, fásli – a kötelező felszerelés részei a zsákba kerülnek. A rövid szertartásszerű pakolás sem fokozza bennem az éhséget a holnapi versenyhez. Elalvás előtt előveszem  a "Futni születtünk" c. könyvet. Éppen annál a résznél járok, hogy Caballo milyen nagyszerű és kemény pályát jelölt ki a nagy versenyhez. 80 km és 2000 m szint. Kicsit elkalandoznak a gondolataim, becsukom a könyvet, lekapcsolom a lámpát. Holnap 100 km és 5400 m szint vár rám. És semmi harci kedv… ez a legaggasztóbb.

Szombat reggel. Éjszaka esett és nappalra sem írnak túl kedvező időt. 800 méteren is rossz az idő, 2000 méteren milyen lehet? Hosszas vívódás után hosszú nadrág, hosszú ujjú párosítás mellett döntök. 20 fős magyar különítmény jelenik meg a mintegy 600 fős versenyen, a hosszú távon. Szépen átsétálunk a rajthelyre, csomagellenőrzés, mint a reptéren, majd egy kapun keresztül lépünk egynaposra tervezett Zugspitz-landi körutazásunkra.

Jóhangulatú rajt, nyugodt indulás. Minimum 15 órán át úton leszek, így nincs okom semmiféle kapkodásra. Pár perc alatt kiderül, hogy borzasztóan füledt a levegő, pulzusom az egekben, tudat alatt is visszafogom magam. Találok az úton egy kipottyant egészségügyi csomagot. Felmarkolom és kis ritmusváltással utólérem az előttem futókat, pár tucat embertől futás közben megérdeklődöm, hogy az övék-e, aztán feladom és leteszem egy farönkre. Innentől emelkedünk, sétálunk, kamerázgatok. Minden a legnagyobb rendben. A maratoni távot 6 óra alatt sikerült letudni, ami soknak tűnhet, de közel 3000 méter emelkedéssel a hátam mögött elégedettségre adhat okot.

A magashegyi rész okoz meglepetést. Helyenként hosszú hónyelveken kell átfutni, illetve az egyik helyen egy kifeszített kötél mellett lecsúszni. Igazi adrenalinbomba ez a hely. Folyamatos összpontosítás, minden lépés egy precízen megtervezett mozdulatsor. Hibázni nem lehet. Az egyik gerincen ámulatba ejtő panoráma tárul elém, ha nem lenne akkora köd (felhő?), hogy csak pár méterre csökken a látótávolság. A gerinc két oldalán olyan mélység, amit szintén nem látok, a köd mindent elnyel. Idefent sokkal hűvösebb van és a szél sem simogat. Gondolkodom, hogy felveszem a dzsekimet, de mivel folyamatosan tudok haladni, nem kell megállnom, elegendő hőt termel a testem a továbbhaladáshoz.

50 km környékén a hasam úgy dönt, technikai pihenőt kér. Elbizonytalanodom mitévő legyek. Mellettem halad a mezőny, lassulni kényszerülök, sehol egy fa, bokor, nyilvános WC. Az útról letérve keresek egy méretes sziklát, ami épphogy eltakar. Innentől meredek lejtő, pontosan 600 méteres szabadesés, ami annyira szétcsapja a combot, hogy már csak a célban ücsörgés lenne elfogadható időtöltés számunkra.

De ez még csak az 56 km-es pont. Az előreküldött csomagomat nem találják, pedig már jó ideje tervezem a cipő és zoknicserét, a könnyebbnek vélt pályához inkább terhes a bot. Közben frissítek, sajnálkozik a pontőr, mígnem csak megtalálja és bocsánatot kér az okozott időveszteségért. Átöltözök, futásba kapcsolok, kisimul a terep és felpörögnek a lábaim. Talán túl jól is sikerült a tempóváltás, hamarosan nagyon megéhezem, az eddigi energiaszeleteket, csokikat, géleket már nem kívánom. Egy jó levest ennék, rántott húst akármit.

Persze csodálatos helyen járok, de üdvözítő lenne, ha egy étterembe botlanék. Erre most nem lesz esély. 70 kilitől hullámzó dózerút, ami pont futható lenne, ha nem lenne mögöttem eddig 10 óra mozgás, így a nagyobb emelkedőkön már gyalogolni kényszerülök. A mezőny is annyira szellős, hogy épphogy feltűnik a látómezőben néhány spori.

80 km-től aztán jön a feleteleves.

Először egy csodálatos szurdokba kell leereszkedni, majd egy maradék kaptató következik. Az utolsó hegy előtti meredek rész.

Mentálisan itt megtörök. Az órám adatai és az útvonal hivatalos távjai itt elváltak. Már látom, hogy ez nem 100 km lesz és nem 5400 m. Éhes vagyok, fáradt, előjönnek a szokásos gondolatok. Miért vagyok itt? Miért csinálom? Ez volt az utolsó! Hol lehet kiállni? Lassan sötétedik, én meg itt fogok botorkálni a hegyen? Mivel nem volt más lehetőség, megyek tovább. A következő 8 km-en 1000 méter szintet kell mászni.

Lassú és dinamikátlan gyaloglás következik. Persze tudom, hogy egyszer úgyis felérek, és ha fennt vagyok, ennél csak rosszabb lesz lefele a 10 km alatti 1200 m szintvesztés. Az emelkedőn levő ponton paradicsomlevest találok. Hatalmas gyönyörrel tölt el. Sokkal jobb lesz tőle a kedvem is.

A hegycsúcson bukik a horizont alá a nap, széles dózerúton haladok és ismerkedek a sötéttel, a gleccserek fehér pompájával, a felhők mögül előbújó telihold fényével. Hűvösre fordul, a csúcson felveszem a dzsekim és felkapcsolom a fejlámpámat. Már csak másfél óra lefelé. Technikás, lépcsős letörések, sok sziklával, gyökerekkel sűrítve.

Közel a cél. Látszódnak a település fényei, helyenként a cél "zaja" is felhallatszik. Kisimul a lejtő, 2 kilométer aszfalt. Ritmust váltok, futok, mivel az órám lemerült, érzésre 5:30 körüli tempóban "szaggatok". Célegyenes, cél. Ez is megvan. Amilyen rosszul indult, ahhoz képest kifejezetten elégedett vagyok. Csak ez az utolsó 20 km nem kellett volna. :-)

16:48 az időm, 5800 méter szint felfelé és 104-105 km megtett táv a saját órám szerint. Nehéz volt. Gyorsan rendelek egy sört, két kolbászt és mozgáshiányom mellett már az éhségem is csillapszik. Remek verseny ez, kiváló helyszín, barátságos környezet, és nagy kihívás. Talán jövőre is elmegyek, bár az is lehet, hogy egy rövidebb táv pont elég lesz, még nem tudom.

(Képek: Csapó András)

1 komment

Címkék: ultra trail Zugspitz

Doppinggal szigetkör

2013.06.28. 08:17 angelday

Ács Dani, a 444 riportere lefutotta a szigetkört két nap. Egyik nap doppingszerrel, másik nap doppingszer nélkül. A kísérletet videóra vették. Ács a videóban elmondja, hogy 2003 óta nem futotta le a kört, most is láthatóan kevés felkészülés nélkül, pamutruházatban (!) indul neki.

Az eredmény meglep, mármint nem is a dopping közötti különbség, hanem az, hogy ekkora felkészüléssel mennyire jó időt képes futni mondjuk hozzám képest. Én ennyi kihagyás után nagyjából a pálya feléig jutottam el, nemhogy.

16 komment

Címkék: videó dopping 444

Zugspitz Ultratrail 2013

2013.06.27. 14:53 szasza75

Poszt holnap jön a múlt szombati versenyről, addig is a videó:

Mindez Innsbruck fölött. A főbb paraméterek:

Start: 07:15 Uhr (Grainau, Zugspitzbad)
Ziel: Grainau (Zielschluss: Sonntag, 9 Uhr)
Streckenlänge: 100 km
Höhenmeter im Aufstieg: 5.420 Hm
Höhenmeter im Abstieg: 5.420 Hm

5 komment

Címkék: videó Zugspitz ultratrail

Holnap a szó ismét a Margitszigeté!

2013.06.25. 11:01 angelday

Kiraktuk a múlt heti képeket a Futóblog Facebook falára, természetesen ide a blogra a galéria legszebb képét választottuk ki, katt rá és további 218 kép jelenik meg könnyedén böngészhető, tagelhető formában!

Most szerdán ismét a Margitszigetre vonul a Futóklub szervezett események osztaga, ez lesz sorban a tizedik Egyetemi Szerda. A meghívott vendég ezúttal Pulay Szilvi aerobic- és fitness edző lesz, aki különleges aerobic órát tart a közös bemelegítés után. A zenéért ezúttal a RobotRock felel – DJ Balage egyelőre visszatér a DJ tankönyvek és korongok mellé. Regisztráció 18:00 - 18:30-ig, utána 10 perc gimnasztika, majd futás! Itt jelezhetitek opcionális részvételi szándékotokat.

5 komment

Címkék: Futóklub Egyetemi Szerda Pulay Szilvi

Sport headset futáshoz

2013.06.24. 09:50 angelday

Sallai András olvasótól kaptuk mailben ezt a tippet. Futáshoz is használható, Bluetooth alapú headset a Jabrától:

Szépen néz ki és nem kell összekötni a futáshoz használt egységgel, tehát akit zavar a felesleges, zsebbe tartó zsinór, jó választás lehet, a termék honlapja erre. Magyarországon a vezetékes modellt a kereskedők 12-15 ezer bruttóért adják, forgalmazók listája itt. (Ez nem azonos a Bluetooth változattal, aminek az ára 25 körül mozog!)

Én a magam részéről az Apple In-Ear headsettel futok, küzdök is a zsinórral. Bár most a nagyobb bajom az iPhone, amiben Nike+ App méri a futásaimat – sokkal jobban örülnék, ha nem kéne magammal vinnem a telefont sportoláshoz. Gondolkodtam a Nike Sportwatch GPS órán is, de azon meg nincs térkép, időnként szükségem van rá, amikor csak joyride-olgatok különösebb terv, vagy cél nélkül. A térképen remekül meg lehet becsülni a hátralevő km-ek mennyiségét.

Van esetleg valakinek tapasztalata a Jabrával? Milyen üzemidőt bír egy feltöltéssel?

27 komment

Címkék: kütyü jabra sportwatch

Börzsöny Trail videós élménybeszámoló

2013.06.21. 21:34 mgergoo

Egy hete még nem tudtam mi vár rám. Nézegettem a szintrajzot, forgattam a térképet és stresszeltem magam már jó előre. A Börzsöny Trail valóban elég nehéz terep. Meredek emelkedők, nehéz lejtők, de a táj szépsége azt hiszem mindenért kárpótol. Hirtelen jött ötletként az egész verseny folyamán videós spotokban örökítettem meg gondolataimat, így talán kicsit ti is átérezhetitek milyen stációi voltak ennek az útnak. Fogadjátok szeretettel drámai videós beszámolómat:

10 komment

Címkék: videó börzsöny trail

Interjú Gilles Pallaruelo ultrafutóval

2013.06.20. 10:28 szasza75

Gilles Pallaruelo francia ultrafutó eddig minden évben az Ultrabalaton vendége volt. Az alábbi interjút vele készítettük a verseny után.

Futóblog: Idén futottad a legjobb idődet az Ultrabalatonon. 25 óra 48 perc alatt teljesítetted a 212 km-es kört. Ez azt jelenti, hogy most vagy a legjobb formában, vagy most voltak a legjobb körülmények az ultrafutáshoz?

Gilles Pallaruelo: 2013-ban sokat futottam, és ami a súlyomat illeti, a legjobb formában vagyok, elértem ugyanis a versenysúlyomat, a 63 kg-ot. 2012-ben a meleg miatt az Ultrabalatonon és a Spartathlonon is kevesen értek célba – a hőség a futók ellensége. Mindent összevetve idén a fizikai felkészülésem nagyon jól sikerült és a kedvező időjárási viszonyok is hozzájárultak a jó eredményemhez.

FB: Te vagy az egyetlen, aki mind a hétszer teljesítette a versenyt. Felmerült benned valaha futás közben a feladás gondolata?

GP: Nem, soha! Több okból kifolyólag:

– az önmagamba vetett hit miatt, amit a felkészülésemnek és a tapasztalatomnak köszönhetek;
– a Balaton körüli futás öröme és a szuperszimpatikus segítők miatt – jó látni, hogy a magyarok szeretik a sportot;
– hogy boldoggá tegyem a nagyon kedves szervezőket, Pétert és Esztert, és a három csodás gyereküket.

FB: 7 évvel ezelőtt 40 egyéni induló volt és 19-en értetek célba, idén közel 150 indulóból 81-en szakítottátok át a célszalagot. Hogyan változott a verseny az elmúlt 7 évben?

GP: Az első években főleg egyedül futottunk a kevés induló miatt, illetve azért, mert sokan feladták, ráadásul akkoriban még nem rendeztek váltóversenyt. A legutóbbi alkalom viszont rekordrészvétellel zárult mind egyéniben, mind váltóban. A váltók szombat délutántól egész éjszaka előzgetnek, ami jobb teljesítményre ösztönöz minket, egyéni versenyzőket. Gyaloglás helyett futunk, és az a legfontosabb, hogy sosem vagyunk teljesen egyedül. A verseny az egyértelmű jelöléseknek és a segítők népes és motiváló táborának köszönhetően könnyebbé vált.

FB: Több, mint 100 ultraversenyen indultál már, mégis minden évben egyszer az Ultrabalatonon indulsz. Minek köszönhető ez?

GP: 150 ultraversenyen indultam, kedvenceim a 200 km-es versenyek. Azért imádok éjszaka futni, mert ilyenkor a testemre/belsőmre figyelek, hallgatom az érzéseimet. Az éjszaka csodás. Csak hogy néhány ilyen versenyt említsek: Spartathlon, Ultrabalaton, la Nove Colli, Olymipenne, Sakura Michi.

FB: Anno 7 éve, amikor először neveztél az Ultrabalatonra, hogyan találtál rá az akkor még családias, első rendezés előtt álló versenyre?

GP: Először Bérces Edittől hallottam róla, ő mesélt nekem az új szervezésű, Balaton körüli versenyről. Áradozott a szervezőkről és magáról a Balatonról. Sokat futottam Edittel és Yannis Kourosszal Görögországban (7 nap, 24 óra), illetve Franciaországban a 48 órás Surgeres-i versenyen. Nagyon örültem, hogy a verseny lehetőséget ad arra, hogy minden évben találkozzak Edittel. Ő mindig küldte nekem a fényképeket a versenyről és meghívott a szülei Balaton parti házába is. Az önkéntesek és a szervezők nagyon szimpatikusak voltak, mindent megtettek, hogy évről-évre egyre jobb legyen a verseny. A péntek esti tésztapartin a versenyzők elbeszélgethettek egymással, mindenki ismert mindenkit.

FB: Mit szeretsz az ultrafutásban? Mennyit futsz egy évben, milyen edzésmunka áll egy-egy ilyen verseny mögött?

GP: A futás önmagam megismerésében segít, abban, hogy miként tudom uralni a testem, legyen szó táplálkozásról vagy kitartásról. Az olyan értékekről nem is beszélve, mint a bátorság, az akarat és a lemondás, amelyek a verseny alatt még tovább fejlődnek. Közben az az érzésem, hogy legyőzhetetlen vagyok, nem érzem a fáradtságot. Futás vagy edzés során endorfin termelődik, ezért is javasolják depresszióra hajlamos embereknek, volt dohányosoknak, alkoholistáknak. Napi 30 perc rendszeres testmozgás természetes módon serkenti az endorfintermelést a szervezetben, ez pedig elősegíti a pihenést, a kikapcsolódást.

Ma már ez az életformám. A futás olyan számomra, mint egy természetes drog, hatalmas örömet okoz. Az én „drogom” viszont jót tesz az egészségnek, nincsenek mellékhatásai, nem jár elvonási tünetekkel. Jobb, mint bármilyen orvosság. Jól bizonyítja ezt az is, hogy tíz éve voltam utoljára orvosnál. Persze sok más előnye is van, hiszen például lehetőséget ad arra, hogy feszegessem az emberi kitartás határait, felszabadít, filozofikusabbá és derűsebbé tesz. Egy ultraverseny – mint amilyen az Ultrabalaton is – az élet metaforája: közelebb kerülsz az igazi emberi értékekhez, hasonlóképpen, mint egy buddhista szerzetes. Azt gondolom, hogy a boldogság egyik titka az, hogy megtalálod az egyensúlyt a cselekedeteid és a gondolataid között. A tökéletesség, a megtisztulás felé törekszünk, és ha ide eljutunk… nos, 10,000 km-t futok évente.

FB: Milyen futó terveid vannak az elkövetkezendő években?

GP: Negyedszer kerül megrendezésre a „1000 km de France” elnevezésű verseny 2014. június 15–24. között: Az 1000 kilométeres távot 8 nap alatt kell teljesíteni. Ezen szeretnék elindulni.

FB: Jellemzően a családoddal érkezel az Ultrabalatonra. A családtagjaid szoktak segíteni a versenyek során?

GP: Ez a verseny egyben nyaralás is a családommal. Ők nagyon sokat segítenek a verseny előtt, alatt és közben. Két nappal korábban érkezünk, hogy akklimatizálódjak a helyi adottságokhoz, az időjáráshoz és az ételekhez. A verseny utáni egy-két napon át fürdünk a tóban, a víz csodás.

FB: Ha nem futsz, mivel foglalkozol?

GP: Esténként és vasárnap délután fociedzéseket tartok, valamint informatikus vagyok az Orange-nál (francia telekommunikációs cég). Megpróbálom megtalálni az egyensúlyt a négy szenvedélyem – család, sport, karrier, spiritualitás – között.

FB: A Spartathlon és az Ultrabalaton a két fő versenyed. Ezenkívül van olyan versenyed, ahol hasonló sorozattal büszkélkedhetsz?

GP: Igen, a következő 200 kilométeres versenyeken: Nove Colli, Olaszország (202 km), Sakura-Michi, Japán (250km), Olympian, Görögország (180km) és Ultr’Ardeche, Farnciaország (212km). Sajnos pénz és idő hiányában nem tudok minden évben részt venni ezeken a szép megmérettetéseken.

FB: Jövőre megint lesz UB, sorban a nyolcadik. Eljöttök?

GP: Igen, pont olyan nagy örömmel, mint legelőször. Ez az én sportos nyaralásom, és a magyarok nagyon kedvesek. Magyarország egy nagyon szép, sportot szerető ország. Köszönettel tartozom ezért Péternek, Eszternek és Bérces Editnek.

Gilles 2013-as eredményei:

• 2013. március 3. Lalinde (Franciaország) 50 km, időeredmény: 4:32:04, tízedik hely, 300 résztvevő;
• 2013. április 27. Belves (Franciaország) 100 km, időeredmény: 10:39:39, 263. hely;
• 2013. május 10–11. Delphi-Plates-Delphi (Görögország) 215 km, időeredmény: 28:43, első helyezés, 6 induló;
• 2013. május 18–19. Nove Colli (Olaszország) 202,4 km, időeredmény: 25:04:07, 9. hely, 126 résztvevő;
• 2013. május 25.6 Heures du Surgeres (17) 61,820 km, második helyezés, 18 résztvevő (ez egy hatórás futóverseny);
• 2013. június 1–2. Ultrabalaton (Magyarország) 212 km, időeredmény: 25:48:08.17 helyezés (128 egyéni induló, 82 célba érkező);
• 2013. június 8–9. Albi (Franciaország), 24 órás verseny, 202,278 km, 3. helyezés, 42 résztvevő.

4 komment

Címkék: interjú Ultrabalaton UB 2013