Szuflavéder utolsó edzése a Nike félmaraton előtt

2012.09.07. 20:46 angelday

1 komment

Címkék: videó nike félmaraton szuflavéder

UTMB 2012 összefoglaló

2012.09.07. 17:42 angelday

Németh Csaba idén ötödik lett az UTMB-n (Ultra-Trail du Mont-Blanc). Az Eurosport 22 perces összefoglalóját mi is közreadjuk:

Szólj hozzá!

Címkék: videó utmb Németh Csaba

Esti ligetkör rekortánon. Csak álom?

2012.09.06. 16:01 mgergoo

Minden hónap első hétfőjén, amikor a nap már éppen lemenőben van, egy különös társaság gyülekezik a Közlekedési Múzeum lépcsőin. A Ligetkör Egyesület futói és szimpatizánsai minden hónapban összegyűlnek és egy közös futással hívják fel a figyelmet a városligeti futás feltételeinek hiányosságaira. Az egyesület fő célja, hogy világítást, illetve rekortán borítást kapjon ez a Budapest központjában található csodás futóterület. Az egyesület mostanában vendégelőadókat hív ezekre a szeánszokra. Megtisztelő volt, hogy Tóth István után a rám gondoltak, és én lehettem az augusztusi zseblámpás futás előadó vendége.

A közös futás után Nagy Zsolt Istvánnal, az Egyesület elnőkével beszélgettem.

DK: Miközben hihetetlen érdekfeszítő előadásomat tartottam észrevettem, hogy rengetegen futnak még ezekben az esti órákban is a Városligetben. Nagyon sokféle futót szólít meg ez a kezdeményezés, beszélnél arról, hogy mi is a célkítűzésetek?

NZSI: Szeretnénk, ha javulnának a futás feltételei a Városligetben. A legsürgetőbb a közvilágítás fejlesztése. Ez az ország első számú parkja, ennek ellenére szeptembertől este 8 után már csak azok a futók járják a megszokott ösvényeket, akiket nem riaszt el a sötét. Erre hívjuk fel a figyelmet minden hónap első hétfőjén, amikor a Közlekedési Múzeumtól indulva bejárjuk a Városliget legsötétebb ösvényeit.

DK: A közös futás alatt én is szembesültem azzal, hogy a ligetkör egy részén gyakorlatilag vaksötét van, ami sérülésveszélyes. Még zseblámpával is nagyon figyelni kellett, hogy ne legyen baj. A hangsúlyt csak a világítás megvalósítására helyezitek, vagy a pálya állapotát is a szíveteken viselitek?

NZSI: Az egyesület, és a több mint 600 Facebook csoport tag természetesen nagyobb étvággyal rendlkezik ennél. Szeretnénk, ha 2014-ig lenne épített futópálya is. Hosszú távon szeretnénk elérni, hogy legyen ruhatár, öltözési és mosakodási lehetőség a sportolók számára. Célunk még az is, hogy az egyesületi tagokat edző is segítse az edzésterv kialakításában – függetlenül attól, hogy kezdő vagy vér profi a futó.

DK: Úgy tudom, hogy már ki is jelöltek egy nyomvonalat? Hogy áll ez a hivatalos ügymenet?

NZSI: Igen, a Fővárossal közösen kijelöltünk egy nyomvonalat, ahol futópálya épülhetne. Sajnos a tavalyi költségvetési vitában végül előterjesztésig sem jutott az ügy. Én úgy éreztem, hogy nem a kezdeményezéssel, kizárólag a pénzügyi lehetőségekkel volt probléma. Bízunk benne, hogy idén nagyobb sikerrel járunk, és 2013-ban elkezdődhet a futópálya tervezése, hogy aztán 2014-ben meg is valósuljon.

DK: A világítás és a rekortán csak egy csomagban elképzelhető, vagy lehetséges, hogy előbb a világítást sikerül kiharcolni és a rekortán telepítését csak egy későbbi fázisban?

NZSI: Nehéz kérdés. A Margitsziget példájából kiindulva nem feltétlenül kell egy csomagban kezelni a két ügyet, ugyanakkor ha a pálya építése elindul, akkor elképzelhetetlennek tartom, hogy ezzel egy időben ne fejlesszék a világítást, hiszen pazarlás lenne, hogy a rekortán ősszel este 7-től használaton kívül van.

DK: Miben tudunk nektek segíteni, mit tehet az egyszeri futó, aki egyetért a törekvéseitekkel?

NZSI: Nagyon fontos lenne  a futótársadalom összefogása, hiszen ha magántőkét is sikerülne bevonnunk akár csak részlegesen is, az nagyot lendíthetne az ügyön. Persze minden futótársunkat szeretettel várunk a Zseblámpás futásainkon, ahol hozzád hasonlóan meg lehet ismerni a Városliget esti szépségeit is.

DK: Köszönöm szépen, a munkátokhoz sok sikert kívánok!

A Városligeti futóútvonal:

11 komment

Címkék: interjú városliget futópálya ligetkör

Hogyan pihenjünk rá a hétvégi versenyre?

2012.09.05. 09:00 szasza75

Múlt héten csütörtökön az egyik ismerősömmel, Helgával futottam 4 x 2 km-t. A sziget Budai oldalát szemeltük ki edzőhelyül, az Árpád-hídtól kezdtük: oda-vissza-oda vissza. Már a tömeggel egy irányba való futás is okozott némi haladási problémát, de a tömeggel való szembe futásunk, minden eddigi elképzelésemet felülmúlta. Én még ennyi embert egy időben szaladni, biciklizni, bringózni, görkorizni soha nem láttam. Mindenki, legalábbis a futók, a NIKE félmaratonra készülnek?

Csak reménykedni tudok, hogy a múlt hetihez hasonló futóláz erre a hétre kissé alábbhagy. Hiszem, hogy a verseny előtti erős edzés, főleg nem túl gyakorlott futóknál, a versenyen teljesítmény csökkenéshez vezethet. Majdnem olyan rossz, mintha a versenyere edzetlenül állunk oda. Talán a legrosszabb az a verzió, amikor egy versenyre nem készülünk fel rendesen és a versenyt megelőző két hétben tűzoltás jelleggel be akarjuk pótolni az elmúlt 3 hónap edzetlenségét. Szerintem ez így nem megy. A verseny hetének a testi és mentális ráhangolódásról, rápihenésről kell szólnia.

Én ugyan hétvégén "vélhetően" nem futok a NIKE félmaratonon, helyette szombat hajnali 3:00-kor elstartolok egy lengyel hegyes-völgyes hosszabb távú futóversenyen. Persze ráhangolódnom nekem is kell, meg valójában erre a versenyre igazán felkészülni sem lehet. Ez a hetem kb. így néz ki:

• Hétfő könnyű 5.3 km
• Kedd bemelegítés, pár repülő, (esetleg néhány lendületesebb 500-1000 méter), masszázs
• Szerda könnyű 9 km (HHH)
• Csütörtök reggel melegvizes gyógyfürdő, könnyű 5-8 km, benne pár lendületesebb 100-200 méter
• Péntek pihenő
• Szombat verseny

A hetet kiegészíti nagon sok nyújtás, lazítás.

Ha félmaratont futnék, hasonló lenne a hetem, annyi különbséggel, hogy a kedd egyenletes 5-8 km lenne a tervezett versenytempóban, illetve a szerdai HHH inkább síkon menne, szombaton pedig kicsit átmozgatnék (max 5 kili benne pár kili kis repülővel keigészítve).

4 komment

Címkék: tippek edzésterv felkészülés

Múlt heti edzéseim

2012.09.04. 09:00 angelday

Múlt szerdán a Carl Lewis eseményen futottam egyet Fuss Budapest trikóban, na, valaki felismer a képen? Rajta vagyok.

Ez az edzés nem volt különsebben durva, gondoltam, hogy hétvégén megpróbálok egy trail-szerűséget, de ezúttal egyedül. Linda ehhez még gyengécske, úgyhogy egyedül indultam neki. Az IBS-től indultam, gondoltam, felfelé megyek, aztán majd kiadja. Ez a futás is hegymenetben kezdődött, rettenetesen kínlódtam, mire felértem a tetejére. Szasza után már tudom, hogy ebben a szögben 1-2 km emelkedő olyan 100-120 méter szint lehet valahol.

A problémám azzal van, hogy hegymenetben elég gyorsan fáradok. 2 km felfelé után már alig botorkáltam. A hegyen hallottam valami hangosbemondót, gondoltam, arrafelé indulok el (balról a második nyíl a lenti képen), valami hétvégi rendezvényre jutottam el, ott végig a terület mentén, aztán egy kurflival ki a Budakeszi útra, ahonnan már csak be kellett húznom a hetest.

Nem vagyok elégedett. Majdnem egy órát bohóckodtam el, ráadásul séta is volt benne, gondolhatjátok. Megmondom őszintén, nem hiszek abban a típusú trail futásban, ahol az ember gyalogol, mert már nem bírja. Aztán frissít, pihen, majd onnan indul tovább. Én őszintén szólva azokat a futásokat szeretem, ahol az ember egyben darálja le a távot. Egyelőre maradok síkon és elkezdek majd fartlekezni. (Majd.)

5 komment

Címkék: edzés beszámoló trail

Christine a cipősszekrényben

2012.09.02. 10:21 Winkler Róbert

Stephen Kingben az a jó, hogy minden sztorijában van valami csavar, ami miatt sokan azt gondolják, ez már irodalom. A csavar pedig valami olyasmi, amitől az ember érzelmileg mélységesen bevonódik a sztoriba. A szörnyeket például megértjük, és egy kicsit velünk is azonosulunk, mert megmutatja nekünk sanyarú gyermekkorukat, vagy épp ellenkezőleg, hogy milyen cuki bernáthegyi is volt a rém, mielőtt megmarták a veszett denevérek.

Christine meg, az ártalmatlannak tűnő Plymouth Fury embereket bánt, de csak olyanokat, akik bántották a gazdáját. Máris jobb a szitu, mint egy egydimenziós darabolós történetben. Az én Christine-em egy Nike Pegazus 25, akihez még biztosan kéne egy Stephen King, mert egyelőre nem látom a csavart: kizárólag a gazdáját bántja, vagyis engem. A Pegazus volt az egyik első futócipőm, és bár kényelmesnek tűnt, és futni is jó volt benne, rendszeresen vízhólyagokat csinált a lábamra. A sztenderd távja 7,5 kilométer volt, és mivel rövidebb távot sosem futok, hamar lecseréltem valami másra.

Pega-Christine aztán a száműzöttek keserű kenyerét ette a telken, ahová levittem, hogy majd ott futok benne. Igazi száműzöttként persze még így sem jutott szóhoz, mert mindig vittem magammal az aktuális futócipőmet. Most viszont azt gondoltam, nem kegyetlenkedek vele, hiszen egy Pegazus szabadnak született, hadd szárnyaljon hát: körbefutottam a Gulács nevű kisebb hegyet, ami az adott útviszonyok között 15 kilométert jelentett. Érdekes, hogy hiába telt el azóta több mint három év, hiába futottam két maratont is, és általában is jelentősen nőtt a heti futómennyiségem, nem beszélve a vízről, ami időközben a Dunán folyt le a tárgyidőszakban, a Pegazus ugyanolyan megbízhatóan gyártotta le a vízhólyagot a bal lábamra.

Ráadásul másnap azért elmentem futni, mert igazából volt velem futócipő, az aktív pályafutását utcai szolgálatban levezető Lunar 2. Anyámnak így teljesülhetett a vágya: belesuvaszthatta a Pegazust egy vöröskeresztes pakkba, hogy a szegények is jól járjanak, nála meg több legyen a hely. Én pedig elkezdem keresgélni a harmadik Lunarom utódját. Már kinéztem magamnak egy fehéret, amit terveim szerint feldobok majd valami eszelős, láthatósági színű fűzővel. Persze még az sem biztos, hogy megveszem, mert amikor bementem a Spuriba, és megkérdeztem, vajon lejárt-e már az egyéves Lunarom szavatossága, amiben lehet úgy 1600-2000 kilométer, azt felelték, ezt így igen nehéz megmondani, főleg, hogy nincs nálam a cipő. De vigyem be, aztán próbáljak fel egy újat, és fussak hol egyikben, hol másikban az előcsarnokban, vagy esetleg egyik lábamon az egyikkel, másikon a másikkal.

Igazából nagyon kívánom azt a fehér Lunart, de a késleltetett orgazmus a lételemem: az utolsó töltényig ellenállok az impulzusvásárlásnak.

10 komment

Elment Ujj Zoltán

2012.08.31. 09:05 szasza75

A Zöldgömb Sportegyesület elnöke és az UMSZ (Ultrafutók Országos Szövetsége) elnöke hétvégén tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Szerdán este közel 100 ember egy-egy mécses gyújtásával emlékezett meg Ujj Zoltánról a Fenyőgyöngye parkolójában. A mécsesgyújtás után résztvevők jelentős része egy 9 km-es panorámakört futott az elhunyt tiszteletére.

Kevesen tudják, hogy több évvel ezelőtt én magam is, mint a barátaim jó része, a Zöldgömbös versenyeken nevelkedtünk, illetve azt, hogy az egyéni Balaton kör futásnak, amit később az Ultrabalaton szervezői átvettek, szintén Zoli volt az ötletgazdája.

A hét elején Tapír írt egy megragadó írást, hozzájárult a Futóblogon történő publikálásához.

In memoriam Ujj Zoltán

2005, Fertő-tó kör. Odalépek a nevezési asztalhoz, mondom a nevem, Zoli a következőkkel adja át a rajtszámot: "Tapír, mi történt Sárváron? Tavaly sokkal jobbat mentél." Még sosem találkoztunk előtte. Én tudtam, hogy ő ki, de hát Ujj Zolit minden ultrafutásban kicsit is járatos ember ismerte akkoriban. Ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni. Tudta. A nevemet, a futó becenevemet, hozzá tudta kötni az arcomat, ismerte az eredményeimet. Mindezt az első személyes találkozásunkkor.

Kis család voltunk még akkor, az ultrafutók kis családja. Zoli volt a családfő. Ő rendezte a versenyeket, gyakran együtt utaztunk, együtt laktunk, együtt örültünk és néha együtt sírtunk. Ott volt mindannyiunk első szárnypróbálgatásainál, tanácsokat adott, segített, mindenkihez volt egy-két jó szava.

Reggelente felállította az ismerős zöld rajtkaput, aztán az ütött-kopott furgonjával elfüstölt. Jött-ment, intézkedett. Frissítést intézett, útvonalat festett, csomagot szállított. Általában annyira belemerült az egyéb feladatokba, hogy a rajt csúszott. Hol többet, hol kevesebbet. Egyszer mi, fiatal suhancok próbáltuk fellázítani a nagy öregeket, hogy ne várjuk meg Zolit, induljunk el a meghirdetett időpontban. Ők persze nem hagyták.

Ő már akkor is intézmény volt. Zoli és az ő nevével fémjelzett Zöldgömb SE évekig tartó, szélmalomharcnak tűnő munkája meghozta gyümölcsét. Kialakult a magyar ultrafutás versenyrendszere, egyre jöttek az új versenyek és egyre több lett az ultrafutó. Zoli nem nyugodott, jelentős szerepet vállalt az UMSZ (Ultrafutók Magyarországi Szövetsége) életében. Szervezett, tervezett, adminisztrált, mindig voltak új ötletei. Most szeptemberben Katowicébe utazott volna a 24 órás VB csapattal. Ha nem "ultrafutott", akkor is a sportolókhoz közel álló dolgokkal foglalkozott.

Környezetvédelmi programokat szervezett, sport témájú műsort vezetett a Civil Rádióban, próbálta javítani a magyar tömegsport helyzetét. Természetesen nem csak beszélt róla, hanem ő maga is futott. Az első 25 Vivicittá Városvédő Futáson mindig célba ért. A rajtnál szépen lemaradt a mezőny legvégére, elkocogott a rajtkapuig, felnézett az órára, helyben dzsoggolt, amíg kerek percre nem váltott az óra és csak akkor indult el, sosem stopperrel mérte az időt.

1980 és 1997 között az összes Futapesten is részt vett, ő volt az első NB1-es kézilabdázó, aki maratont futott. Felesleges azt mondani, hogy nem felejtünk el. Hogy is felejthetnénk? Hiszen bármerre nézünk, mindenhol ott látjuk a kezed nyomát a magyar futótársadalmon.

Most, hogy felszálltál az égi kisvasútra, köszönjük, hogy itt voltál, köszönjük, hogy a barátunk voltál, köszönjük, hogy formáltad, egyengetted az életünket, köszönjük amit a futókért, a futóverseny-szervezésért és a magyar ultrafutásért tettél!

Sok-sok futó nevében búcsúzom tőled ezzel a néhány sorral.

tapír

3 komment · 1 trackback

Címkék: in memoriam Címkék Ujj Zoltán umsz

Carl Lewis a Futóklubban

2012.08.30. 11:51 angelday

Tegnap délután a Futóklub vendége volt Carl Lewis. A gyülekezés után részt vett a bemelegítésen, végül egy interjú keretében kérdésekre válaszolt. Ennek utolsó két kérdése volt a Futóblog oldaláról (sajnos nem kapták meg a papíron a kérdező neveket, így ezeket nem olvasták fel), azaz: 

1. A fedett pályás 60 méteres versenyeket rendszeresen kihagyta. Mi volt ennek az oka? – adrias

2. Egy profi szemével nézve, mi változott meg leginkább a sprintszámok terén? (edzéstípus, edzésmennyiség, étkezés) – ulrik

Az alábbi videóban az interjú egy részét mutatjuk be egészen adrias kérdéséig a válasszal (a videón jól látni, hogy Lewis is meglepődik az elaborált kérdésen és a "the plot thickens" kifejezést használja az ámulata jeléül). Sajnos eléggé röcögős kézi kamerával vettük fel, így a minőségéért előre elnézést kérünk, ulriknál pedig elfogyott a szalag megabyte, így azt csak emlékezetből tudjuk.

Végül álljon itt még néhány kép, bár teljesebb összefoglalót láthattok Rácz Tamásnál, itt, feltéve, ha megnyitja a galériáját (ez ügyben Jenninél kell kampányolni):

5 komment

Címkék: interjú képek futóklub Carl Lewis

Carl Lewis megérkezett

2012.08.29. 14:39 angelday

A Nike főhadiszállásán készítettem a képet délelőtt:

Találkozunk 16:30-kor!

Szólj hozzá! · 2 trackback

Címkék: fotó nike Carl Lewis

Kérdezzetek Carl Lewistől

2012.08.27. 17:30 angelday

Ugye nem felejtettétek el, hogy szerdán (augusztus 29-én) a margitszigeti Futóklub vendége lesz? Eredeti felhívásunk itt látható.

A Futóblogos olvasók számára lehetőség lesz kettő kérdést feltenni Carlnak. Ennek menete az, hogy írjátok ide a hozzászólások közé, mit kérdeztek tőle, aztán ebből összesen kettő kérdést fogunk kiválasztani majd, amit a hivatalos program keretén belül megkérdez tőle a ceremóniamester (nick + kérdés).

A kis projektnek határideje is van, holnap, kedden 13:00 óráig várjuk a kérdéseket.

Tehát akkor kérdések előre, aztán találkozunk szerdán 16:30-tól!

8 komment

Címkék: közérdekű felhívás Carl Lewis