Reggel

2012.05.29. 11:53 szasza75

A reggeli ébredés után egy fél fordulattal jobbra fordítom a fejem és lassan kinyitom a szemem. Süt a nap, jegyzem meg magamban. Tekintetettemmel az órát fürkészem 6:50. Miután visszafordítom a fejem, lassan megmozgatom lábaim. Mit érzek? Húzódik-e valahol. Ha igen, hol? Mennyivel másabb ez az érzés, mint tegnap, vagy egy hete vagy egy hónapja.

Az elmúlt hetekben kialakult az önvizsgálatnak az a megszokott rutinja nálam, úgy, mint a reggeli kávé a fogmosás vagy az esti zuhany. Most valahogy mások a láb és csípő érzetek, mint pár napja vagy egy hete. Szép idő van, ideje próbára tenni magam. Lassan felöltözöm, megkeresem a kocsikulcsot és indulok a Fenyőgyöngye parkolójához. A parkolóban szórványosan autók. Zoli autóját látom, ő péntekenként mindig itt van. Talán találkozni fogok vele.

Pár másodpercet várok, amíg meglát a műhold, majd elindulok lassan, kocogva... Rég nem futottam, az utóbbi hetekben csak néhányszor, de állandósult húzódott állapotomban. Most is érezek valamit, még nem az igazi a szerkezet, de sokkal jobb. Érzésre lendületesen haladok felfele az úton, ám a sorompónál ránézek az órámra, közel 8 perc kellett. Jézusom. Közel 1 perccel lassabban értem most fel mint szoktam. Nem csüggedek, na jó, egy kicsit igen, a szintúton kocogok tovább. 

Gyönyörűen süt a nap, éppen csak melegíti az arcomat. A szél helyenként erős, de pont kellemes, ideális reggeli futáshoz. A szintúton senkivel nem találkozom, pedig annyira fantasztikus most itt minden, hogy hülye aki nem válik ennek a reggeli útnak a részesévé. A Virágos-nyeregre könnyen feljoggolok, igaz csak 20-30 méter, a lejtőn pedig könnyedén gurulok lefelé. Jó nap ez a mai, jól indul, jó lenne már ezen a heteken át tartó nyavalyán túl lenni. 

Képzeletben a Mátra 115-ön járok. Jó lenne ott lenni. Eszembe jutnak azok a kis festett kövek. Kézzel festett ereklyék. Már van 3 ilyenből. Minden racionális érv a mellett szól, hogy meg ne próbáljam. Komolyan el vagyok bizonytalanodva. Az izomzatom még nem az igazi, érzem a jeleket, de gondolataim annyira lefoglalnak, hogy már a hangárnál járok. Egy ismerős bordó-fehér póló tűnik fel. Nekem is van hasonló, ugyanilyen.

Lúdtalp jön szembe, megfordulok kizökkenek a magányomból, ő elteszi a fülest, majd együtt visszafutunk a Virágos-nyeregig. Közben megvitatjuk ezt sérüléses kérdést. Azt javasolja, ha már ennyire makacs ez a dolog, és megpróbáltam mindent, akkor próbáljam meg a futást, szerinte az segít. Helyeslően bólogatok. Azon vagyok ebben a pillanatban is. Ő Solymár fele el, én meg vissza a szintúton a parkoló felé.  

Gondolatok. Milyen könnyű másnak tanácsot adni. De az ész érvek mit sem számítanak ha a szív dolgai teszik széppé az életet. 7 km-nél csippan az órám, még bő 4 kili, azaz 11 lesz a vége. Rég futottam ilyen sokat. Aztán megváltoztak az érzetek, egyre könnyedebb, lazább, fantasztikusabb a nap.

8 komment

Címkék: beszámoló sérülés fejlődés

Kilométerek diszkóritmusban

2012.05.25. 11:27 angelday

Fejes "FB2" Balázs szerkesztőtársam is fut. Legtöbbször podcastre, vagy zenére, így egy releváns téma kapcsán küldött egy írást a Nike+ Original Run albumairól. Fogyasszátok pénteki hétzáró anyagként egy kis inspirációhoz! Egy részüket a magyar iTunes boltból, digitális CD formájában, teljesen legálisan beszerezhetünk. – Józsi

De La Soul rajongóként futottam bele a Nike+ Original Run témába. A Nike a Cornerstone nevű kreatív ügynökséget bízta meg egy zenére alapuló kampány futtatásával. Ez az ügynökség, akik az aktuális trendi zenészek bevonásával szokott fiatalokat megtalálni, megbízott egy csomó zenészt, hogy egy Nike+ Original Run sorozat alá készítsen egy-egy albumot. Szerintem a végeredmény igazán jó lett. Mindegyik album olyan negyvenegynéhány perc hosszú, és hallgatva folyamatos, akadásmentes a zene. A Wikipédia vonatkozó oldalának szerkesztői hét albumról írnak, de igazából sajnos nincs a Nike-tól vagy a Cornerstone-tól erre egy hiteles gyűjtőoldal. Sajnos a kampány lejártával sok album el is tűnt a katalógusokból, néhányat az angol és az US iTunes store-ból tudtam csak beszerezni.

Érdekes, hogy a futás téma mennyire nincs lefedve zenével. Az angol Ministry of Sound ad ki néha elég sikeres, futásra csomagolt mixalbumokat, meg egy pár szintis vacak található a boltokban, elkefélt Born to Run feldolgozásokkal. Szóval nagyon örültem ezeknek az egyedi, minőségi albumoknak, és nagyon bejött, hogy sikeres zenészek konkrétan a futásomra alkottak zenéket, ezért szeretnék nektek is kis kedvcsinálót. Nyilván kevés olyan dolog van, amit szubjektívebben ítél meg az ember, mint a zenét, de talán elég infót találtok itt, hogy eldöntsétek, mi jönne be nektek.

Kezdem a számomra talán gyengébb eresztéssel: A-Trak, Kanye West turné-lemezlovasa rakott össze egy Running Man című albumot. Egy Schwarzenegger-filmre utalni komoly művészi felelősséggel jár, és én nem vagyok elégedett az eredménnyel. A zene maga ilyen elektro, minimál dolog, sok-sok 90-es évek diszkója visszacsengéssel. Néhol pl. 2 Unlimited futamokat éreztem benne. A tempó nekem olyan laza, 6 min/km körül alakult, ahogy vitt a zene. Nekem ez nem volt elég izgalmas, de talán aki jobban szereti a stílust, annak célszerű beszereznie az albumot.

Nem magától értetődő választás a The Hives a következő albumra, mivel ezek a svédek a garázsrock vonulatba tartoznak, ami talán kevésbé kapcsolható a tipikus workout zenékhez. Ehhez képest nekem nagyon bejött az Original Run sorozathoz készült remix lemezük, A Black, White, And Run: Nike+ Original Remix (nincs a magyar iTunes boltban sajnos) címéből látszik, hogy a Black and White Album számait dolgozták át a futásunkhoz. Eleve, lendületesebb, gyorsabb album, mint az A-Trak cucc, én olyan 5:40-es tempót futottam vele. Az, hogy vannak benne gitárok meg vokál, sokkal jobban lekötötte a figyelmem, élvezetes volt futni rá. A dobok persze inkább ilyen leegyszerűsített ritmusban vannak, hogy könnyen lehessen követni, szóval nem csak garage rajongók hallgathatják. This is Rock'n'run!

Az LCD Soundsystem zenéi nem nagyon kötnek le, nem voltak nagy várakozásaim a futós albummal kapcsolatban sem. A 45:33 című album (HU iTunes – €6,99.-) (értjük a poént) ehhez képest nagyon élvezhető, máskor is elő fogom venni futáshoz. Az elején motivációs szinti handclap tapsol bennünket lendületbe, aztán egy gyors időutazás a 70-es évek végére, erős Chic referenciákkal, majd belefordulunk a 80-as évek fúvós hangszeres hangzásába, persze szintetizálva. A kellemes, stabil dobok aztán elgondolkodó, kísérletezgető futamoknak biztosítanak alapot. Nekem 6 perces kilométereket diktált a zene jellemzően, de lehet mindenféle másodlagos ritmusra gyorsabban kapkodni a lábunkat.

A Crystal Method anno a Chemical Brothers hangzását, és a kábszerre utaló nevet is magáévá tette, de az eredetiség hiánya nem feltétlen probléma. Jópár számukat szerettem, például a Filterrel közösen készített Trip Like I Do (ajjaj, megint drogos hivatkozás) nagyon jó zene. Az Original Run sorozatba készült albumuk, a Drive (sajnos szintén nincs a magyar boltban), hozta, amit vártam tőle, bőven adagolja a Big Beat hangzást. Remek a mix eleje, szépen bemelegít bennünket jó kis lusta big beat dobokkal, de aztán pörgünk. Itt-ott vokál foszlányok fedezhetők fel, amikkel futásra ösztönöznek bennünket, ez jó. Valahol félúton előkerül néhány Doors minta is, a Roadhouse Blues "roll baby roll' refrénje kerget bennünket egy darabig. Szintén a Doors számból idézik, hogy "keep your eyes on the road", ami valóban jó ötlet futás közben. Annyira bejött az album, hogy még egy kilométert rádobtam a futásra, hogy tovább hallgathassam.

A legjobban sikerült anyag szerintem a De La Soul albuma, az Are You In? című termék hálisten a magyar iTunes boltban is megkapható – €8,99.-. A most megjelent (részben) De La Soul album, a First Serve szerintem lényegesen gyengébb, mint ez a futós projekt. A többi albummal szemben a rap vokál, a futással foglalkozó, motiváló, pörgető szöveg rettenetesen sokat ad az élményhez. A "good morning" bevezetés inkább a reggeli futóknak kedvez, de utána mindenkinek tempót ad a változatos, interval tréninghez is ideális zene. Van benne egy olyan szakasz, hogy akármilyen kimerült vagy, fel fogsz pörögni rajta, és futsz, mint a nyúl. Arra is figyelnek, hogy a pörgős interval után smooth jazz alapokon fújhassuk ki magunkat. Ezt az albumot hallgatom a legtöbbet, és a feleségem is (Katy Perry mellett) erre szokott futni.

11 komment

Címkék: itunes ajánló zenék original run fb2

Szerdai speciális Futóklub: ma 18:00-tól!

2012.05.23. 15:11 angelday

Íme egy rövid, egy perces videó a hivatalos Nike közlésből a múlt heti Futóklub eseményt feldolgozva:

A múlt héten Dukai Reginával lehetett karaokizni (a fenti klipben fel-felbukkan), ezen a héten pedig a Szépségkirálynő Show jelöltjei jönnek ki. Én persze nem fogok bámészkodni, mert célom a sub-30, meglesz, ha el nem ... rontom.

A zápornak már vége, ma is találkozunk 18:00-tól a szigeten, gyertek!

5 komment

Címkék: szerda futóklub futóbuli

Terep 100 by Szaszafotó

2012.05.23. 09:35 angelday

Szasza ugyan még gyógyulgat, de a fotózást, mint hobbit, kitartóan csinálja tovább "Szaszafotó" néven. A Terep 100-as versenyről készített galériájához vakut is használt, az alábbi zenés klipben ebből mutat be egy csokorral:

(A galéria megtekintéséhez érdemes a jobb alsó apró fehér ikonnal teljes nézetre tenni a képet.)

5 komment

Címkék: fotók t100 szaszafotó

Hétköznapi győzelem

2012.05.20. 14:38 angelday

Sima futásnak indult a szombat. Otthonról el a szigetre, ott pedig egy kör volt a terv. Az elején elkezdett feszíteni a két vádlim, de ezt jó jelnek éreztem, erősödnek az izmaim.

Nagyjából a szigeti 500 méteres jelzés körül robogott el mellettem nagy robajjal egy teljesen hétköznapi ruhában levő ember. Talán farmernadrág volt rajta, utcai cipővel. Időnként lehet látni ilyen önjelölt futókat, akiket mindig ugyanarról lehet megismerni: nincs rajtuk futócucc (ami csak a történet egyik része), viszont irgalmatlanul elfutják az elejét.

Ahogy a fickó elrobogott mellettem, azon morfondíroztam, hogy mi lehet a célja? Azt gondolja, hogy itt mindenki bitang lassú? Biztos, hiszen a felszerelés hiánya alapján gondolom lejött, aztán próbálja iskolázni a népet. Nem tudtam megfejteni, de nem is érdekelt, mentem tovább a hat perc körüli tempómban és azon gondolkodtam, hogyan, mi módon fogom a világot megfejteni.

A forduló körül ismét megpillantottam a csávót, jóval 6 perces tempó fölött futott. Eddigre egy haverjával ment, ami akár az egész elméletet megdöntheti, hiszen lehet, hogy egyszerűen csak próbálta utolérni. Nem tudom. Viszont arra gondoltam, hogy picit növelem a tempómat és megpróbálom leelőzni.

A visszafelé kör felénél sikerült lehagynom őket, vigyorogtam is magamban, na látjátok, nem hiába nyomom ennyi ideje, végre! VÉGRE!

Aztán ők is erősítettek, az 5000 méteres festésnél kifejezetten a nyomomban lihegtek. (Vagy ők, vagy más valaki, nem néztem hátra. Tegyük fel, hogy ők voltak.) Erősítettem a tempón, de csak annyira, hogy be tudjam fejezni. A mögöttem levő is erősített. Egyre közelebb volt hozzám, de már csak 200 méter volt hátra.

Arra gondoltam, hogy le kellene wc-znem a kérdést, hiszen már behoztam és le is előztem korábban, tulajdonképpen már megnyertem a csatát. De a teniszes mondás szerint a meccsnek akkor van vége, ha a meccsnek vége van. Tovább erősítettem az utolsó 100 méteren, engem nem fogtok megelőzni.

Nem is előzött meg végül senki.

Ahogy átszakítottam a cél képzeletbeli szalagját, úgy szusszantam fel, hallottam, hogy mögöttem is abbahagyják. Továbbsétáltam, fújtam, örültem a hétköznapi győzelemnek.

Függöny.

9 komment

Címkék: edzés beszámoló sziget amatőrök

Core Training

2012.05.18. 16:51 szasza75

Tegye fel a kezét az aki, futás mellett mást is sportol. Jó. Most az tegye fel a kezét aki a futás mellett váz, illetve törzsizom erősítő gyakorlatokat végez. Nos, ki csinál ilyet?

Sérülésem rávilágított arra, hogy nem csak a futás van. Fokozottabb igénybevétel a testünk medence, csípő és gerinc "szerkezetünket" is igénybe veszi. Németh Csabi mesélte nekem egyszer, hogy téli időszakban rendszeresen végez törzsizom erősítő gyakorlatokat. Hasznos futásnál az erős hasizom pl. emelkedő futásánál nem csak a combizom dolgozik, hanem az erős hasizom is emeli a lábakat.

Utóbbi napokban, regenerálódásom céljából főleg, egyre nagyobb hangsúlyt fektettem az ilyen jellegű edzésre. Talán ennek is köszönhetően állapotomban határozott javulást vettem észre. Rákaptam az ízére, folytatni fogom. Akit érdekel, milyen gyakorlatokra gondolok, írja be pl. a YouTube keresőjébe a "Core training" kifejezést. Felelhető pár finomság.

És most egy kis teszt, akinek kedve van hozzá próbálja ki ezt az egyszerű gyakorlatot, aminek a neve: front plank. A videón az első gyakorlat kiinduló testhelyzete lenne a feladat. Nincs más teendő, mint alkarra támaszkodva egyenes háttal kell nagyjából mozdulatlanul kitartani magunk. Nem kell sem kezet, sem lábat felemelni. Csak egy beszédes rövid teszt, semmi más. Információ magunkról magunknak, de akár publikálhatjátok is komment formájában. Kinek hány percig ment?

24 komment

Címkék: test core gerinc erősítés training controll

Első maratonom: 106 kör az Orczy-kertben (4:26'54")

2012.05.14. 14:48 mgergoo

Nem így akartam az elsőt, de megtörtént. Reggel nem úgy keltem fel, hogy megfutom, csak sodortak magával az események és a gondolatok, egyik lépést követte a másik. Voltak pillanatok, amikor meg lehetett volna állni, de azt gondoltam, hogy ha már eddig jutottunk akkor teljesüljön be, történjen meg, aminek meg kell történnie.

30 kilométeres edzés volt az edzéstervben, arra gondoltam, hogy szolidaritásból a 6 napos versenyen köröző nemnormálisokkal hősökkel én is valami monoton körözgetéssel kötöm össze a hosszú futást. Tudom, hogy nem népszerű a laktáttal történő pöcsörészésem, de arra gondoltam, hogy a sík 400-as salakoson ki fog derülni amire kíváncsi vagyok: sík talajon mennyit tudok laktát alatt futni, és ha laktátszínt fölé kerülök, akkor mi fog történni? 

Az idő is hűlt egy kicsit, ahogyan körözgettem egyre inkább befészkelte magát a gondolat, hogy le kellene futnom a maratont. Sík a pálya és a hőmérséklet is talán elég közel van a szeptember végi berlini hőmérséklethez, nézzük meg, hogy milyen a fal, mikor jön, mit jelent és hogyan fogom lereagálni.  

Jó tempóban indultam, végig 6 perc alatti iramot toltam, csak a frissítések rontották az átlagomat, az első kiállásokkor még gyorsan próbáltam frissíteni, de később nem foglalkoztam vele. A 20-40-50-60-77-90-100 körökben frissítettem, sokszor álltam meg és nem is az ezekre szánt időt bánom (órám szerint 16 perc volt a passzív idő), hanem, hogy a vége felé már nagyon kiestem a ritmusból a megállás miatt. Nagyon nehéz elindulni és a mozgásom is nagyon szétesik. Lehet, hogy Berlinre begyakorlom a camelback-kel futást, ez is fontos tapasztalat.

Egyenletesen futottam, a 10K időm 56'41", a félmaratonom 2:02'49". A bajok 29 km után kezdtek el jönni. Nem mondom, hogy jött a fal, mert nem éreztem semmi ilyesmit, egyszerűen csak a mozgásom szögletesedett le, folyamatosan lassultam, egyre jobban fájt a sarkam és a talpboltozatom. 29km-ig végig 6 perc alatti tempót tudtam tartani 29 és 38 között csak a 6.10 és 6.30 tempók sikerültek, a 100. körös kiállás után véglegesen lemerevedtem és még tovább lassultam.

Cserhalmi Pál (akit 30 km környékére vezényelt nekem oda a Futókarma és rengeteget segített a végén, hogy ott volt) a végén bemondta, hogy azért nem állunk meg a maraton végénél (a túlsó alapvonal lett volna), hanem fussuk végig a kört. Na itt, már mindenhez kedvem volt, csak még ahhoz a 200 méterhez nem.

Mindenesetre bebizonyosodott, amit titkon reméltem, hogy tudok 4:30'-on belüli maratont futni. A 40-45. kör tájékán kezdtem érezni a jobb térd külső szalagját, de akkor Ulrik tanácsa jutott eszembe: az 50. kör után megfordultam és írányt váltottam, a térdfájdalom egyből el is múlt. Sem a tüdőm, sem a szívem nem fáradt el, még a végén is ott voltam fejben és beszélgettem Palival, egyedül az izmaim álltak be a frissítésekkor történő megállások miatt, valamint a talpam és a vádlim fájt, más fájdalmam nem volt. Ezekre figyelnem kell majd Berlinben.

Laktátszkeptikusok ne figyeljenek! A pulzusomra néha ránéztem, de nem hittem a szememnek. Amikor feltöltöttem a futás adatokat, akkor viszont bebizonyosodott: minden ellenkező félelmem ellenére végig a laktát alatt futva, 147-es átlagpulzussal tudtam teljesíteni a 42.2 kilométert, nekem ez nagyon nagy meglepetés.

Volt-e értelme ennek az edzésnek? Nem tudom, nekem lelkileg szükségem volt arra, hogy megfussam a maratont Berlin előtt. Nem ott akarok szembesülni először az esetleges problémákkal, lesz rajtam versenydrukk elég enélkül is. Az időjárás és sík talaj miatt Berlin főpróbájának, a szeptemberi verseny szimulációjának tekintem, amiből nagyon sokat tanultam.

Köszönöm Tücsinek, aki az első 30-40 körön tartott velem és Cserhalmi Palinak, aki a legjobbkor jött és tartotta bennem a lelket. Nem utolsó sorban volt nála iso és víz, ami a végén még nagyon jól jött. Kellett ez a futás sokat tanultam belőle.

81 komment

Címkék: első maraton dk

Gerecse 50

2012.05.13. 21:14 szasza75

Milyen tempó kell egy 4:12-es Gerecse 50-hez? Szasza Áron barátja ennyi idő alatt nyomta le, Norbi meg gurult mellette egy kicsit... videó:

5 komment

Címkék: videó gerecse tempó

Futás utáni regeneráció

2012.05.11. 07:31 szasza75

Talán olvastam is róla, illetve egy edző is említette már nekem, hogy futás után a túlhevült lábat érdemes hideg vízbe rakni, segíti a regenerálódást. 

A mintavétel miatt jöttem a lenti ötlettel. :-) Ki próbálta már? Mik a tapasztalatok?

14 komment

Címkék: duna futás víz regeneráció

Futás - dementorokkal

2012.05.10. 09:50 mgergoo

Na kérem, most ment el a kedvem az egésztől!

Futok az Orczy-kerti salakos 400-ason és azon gondolkodom, hogy van-e itt valahol egy működőképes defibrillátor? Az edzői intelem szent és sérthetetlen, a mai napra vonatkozó instrukció szerint 2 kilométer bemelegítő futás után 6x400 métert kell futnom 1'40"-re. Számoljunk egy kicsit. 1'40" az 100 másodperc, 800 méter 200 másodperc, 1000 méter 250 másodperc, azaz hosszútávfutó kompatibilis fogalmazásban ez 4'10"-es tempó egymás után hatszor történő lefutását jelenti erős izgalmi állapotban, egy perces pihenőkkel.

Az első kör még jól ment, nekem ez a 1'40"-es kör nagyságrendileg a maximumom. A második körben már nem is nagyon néztem az órát, tudtam, hogy nem nagyon tudok sokkal jobbat futni, mint az előírt tempó. A harmadik körben 100 méternél éreztem, hogy jéghideg ujjak kulcsolódnak a vádlimra, majd szép lassan kúsznak felfelé, 200 méternél már a tüdőmet markolták és szorították ki a levegőt belőle, hiába ziháltam, kapkodtam a levegőt, nem lett könnyebb a helyzet: mintha valahol eresztene a szelep. Csak arra tudtam gondolni, hogy nagyon meg kellene már állnom, hogy összegörnyedve levegőhöz jussak.

A jéghideg ujjak időközben szereztek valahogy egy csőre töltött gyalogsági szuronyt és azzal döfködték a hátamat, mellemet, de zsibbadni kezdett már a vállam is. 300 méternél már arra gondoltam, hogy nem csak futni nincsen kedvem, de igazándiból az lenne a legjobb, ha most azonnal lefeküdhetnék aludni 10-12 órát itt az Orczy téren. A kör végéhez közeledve a dementorok vézna, csontos újai már az agyamat is megkaparintották, egyetlen gondolat pislákol bennem: meg kell nyomnom azt a rohadék gombot és vége a körnek: 1'42"

1 perc pihenő és jöhet a következő...

Ez az egy perc csak arra jó, hogy a szorgos munkával 180-ra felpumpált pulzusom olyan szinten tolja az ereimben a vért, hogy nem csak a torkomban, de a fülemben is dobog, sőt szerintem még a fejem is vele mozog. Egy rongylábú rongybábú vagyok, egy perces regenerációval a következő dementortámadás előtt.

És még csak a harmadik sorozatnál tartok...

A pulzusdiagram (a teljes futás diagram):

13 komment

Címkék: edzés résztáv dk