A 100 éves maratonfutó

2011.10.18. 23:10 angelday

Fauja Singh, a 100 éves London mellett élő indiai férfi a legidősebb ember, aki teljesítette a maratoni távot futóversenyen. Erre a bravúrra a kanadai Toronto Waterfront Maratonon került sor, ahol a 42 km-es versenyt 8 óra és 25 perc alatt teljesítette idén — az eredmények listája erre.

6 komment

Címkék: kanada eredmény maraton

Láss, ne csak nézz

2011.10.18. 12:09 szasza75

A tavaly télen bevezetett terepfutó hagyományokat követve, idén is elkezdjük a Budapest környéki helyszíneken a 9-18 km-es "Láss ne csak nézz" elnevezésű futásainkat. A futások alkalmával igyekszünk feltérképezni MCM Sanyosz kezdeményezésére a Budai-hegység különleges útvonalait.

A kiírás: most vasárnap, október 23-án 16:00-kor találkozunk a KFKI parkolójánál egy vasárnapi naplementés kocogásra. Kicsiknek kb 10 km-es táv, nagyoknak 15. A tervezett útvonal:

Engem egy barátom, Pepe, vitt el erre az útvonalra, és bevallom nagyon magával ragadott. A középső rész a 15-km-es távon egy fenyvesekkel övezett, szinte sík "single track". A talaj süppedős puha, rendkívül technikás kis kanyarokkal, szinte rá lehet feküdni az ívekre, igazi suhanós mámor.

Hűvös idő lesz, így nagyon nem kell tartalék folyadék. A tervezett idő olyan 1 óra 30 körül várható. Kis kedvcsináló:

(Zárójelben: Múlt hétvégén részt vettem a Less Nándor 60-as túrán, nagyon nem untatnám a részletekkel az olvasókat. Pazar időben, remek környezetben szuper társaságban teljesítettem a távot, és még a teljesítményemmel—61 km, 2100 m szint 6:27-es idő—is maradéktalanul elégedett vagyok. Futás közben azon gondolkodtam, okozhat-e függőséget a futás. Arra jutottam, hogy önmagában a futás nem (nem látom magam a téli időszakban a szigeten körözgetni). Viszont az a mentális állapot, amit leginkább futással élek át, olyan környezetben, ahol kicsit el tudok szakadni a mindennapoktól, a világ zajától, és fejben tisztán, testileg fáradtan csöppenek vissza a civilizációba bizony komoly függőséget okoz. A Less Nándoron is hasonló megerősítést kaptam, és mikor a hétfőn reggel ismét megnéztem ezt a kisfilmet bizonyossá vált. Zárójel bezárva.)

Ki jön? És ki függő?

30 komment

Címkék: ajánló fusd át a telet futóklub

Ki a fasza gyerek? Szasza, te tudod!

2011.10.17. 08:10 mgergoo

Nézek jobbra, nézek balra, nyitogatom meg csukogatom az ablakokat, klikkelek, kattintok, bambulok, de a munkakedv főellensége (és az én kedvencedik barátom): a Facebook chat ablakában mindig csicsereg valaki.

Szasza pötyögött valamit: kihívna egy fogyásos versenyre...  Az agyamban ülő kopasz cenzor kb. ezt látta: "Nekem dudálsz kisautó? Lehet, hogy futogatsz itt-ott, meg úgy mész le maratont futni, mint más tejfölért, de fogyásban hozzám képest a kanyarban sem vagy. Tartok egy gyümölcsnapot, futok egy szigetkarikát és többet fogyok egy nap alatt, mint ami súlyfelesleg rajtad valaha volt. Kapj már a fejedhez."

Aztán Szasza kifejti a koncepciót: a kihívás lényege, hogy nem kg a mértékegység, hanem a százalékos fogyás a mérce, az nyer, aki a kiindulási állapotához képest százalékosan a legtöbbet adja le. Szasza reggeli mérés szerint 76,7kg és célja, hogy novemberig 18.-ig 74kg legyen, ha ez sikerülne neki, akkor 3,52%-os csökkenés lenne. Magyarán én akkor nyernék, ha a szintén mai mérlegelés alapján 96,7kg súlyomból (nem a legyek hordták össze) ennél nagyobb mértékben fogyok. Számok nyelvén ez azt jelenti, hogy 93,3kg alá kellene mennem a győzelemhez...

Úriember biztosra nem fogad, meg, hogy azért nekem is legyen valami motivációm voltam annyira balek korrekt, hogy felajánlottam: csak akkor nyerem én a versenyt, ha százalékosan legalább másfélszer annyit fogyok, mint ő. A fenti példa alapján valahol 5,25% környékén kellene fogynom, ami azt jelenti, hogy 91.6kg alá kellene mennem.

Így már kellően elég esélytelennek érzem magam ahhoz, hogy motiváljon. Szóval drágáim, lehet fogadni a nyertesre, illetve lehet szépen hosszú tömött sorokban beszállni és partvonalon túlra pöckölni minket. Kérném írogatni a kommentekbe, hogy ki honnan indult. A verseny vége 2011. november 18. Aznap mindenki megint mérlegel és kommentel becsületbeli alapon. Az abszolút győztesnek saját hatáskörben felajánlok egy DK pólót, de ne aggódjatok Szaszán úgyis behajtok valamit én is a győzelemért. :-)

98 komment

Címkék: fogyás kihívás szasza dk

Kiegészítő sportok vol. 2: szkander

2011.10.13. 23:07 Winkler Róbert

Szasza aztán tud kétkedve nézni, amikor azt mondom, lassan egy hónapja rajtam van ez a takonykór, és bár voltam futni kétszer is, még mindig nem az igazi. Ő sose beteg, mert ő mindig fut. Lehet, hogy van ok-okozati összefüggés, de én épp futottam, amikor megbetegedtem, és azóta nem futok, hogy beteg vagyok. Lehet tehát ez látszólagos összefüggés is. Arról nem beszélve, hogy Kőbájker barátom ugyancsak sose beteg, márpedig ő, mint a Futóblogon is látható videóból tudjuk, soha nem fut.

Na mindegy, közben azt találtam ki, hogy sorozatot csinálunk az extrém kiegészítő sportokból. Legutóbb Szaszával női amerikaifoci-edzésen voltunk, most viszont megtudtam, hogy a budapesti Pólus center edzőtermében hivatalos szkanderedzések vannak. Egy magyar szkanderversenyzőt ismerek, Szkanderos Petit (igazából Kovács, de én nem támasztok irreális követelményeket a névmemóriámmal szemben). Van pár régi amerikai autója, ezekre járok rá időnként tesztelési céllal. Megvolt már a Plymouth Fury, most meg a 68-as Chargerre mentem rá.

Közben megtudtam, hogy Peti elég komolyba' nyomja a szkandert: nyolcszoros magyar bajnok, 87 kilósan verte a mázsaharminc körüli nehézsúlyúakat is, nemzetközi versenyeket is nyert. Vékony srác, látszik rajta, hogy sportolt, de az is, hogy nem a kosztól puffasztott fajta, inkább olyan szikár izomzata van, mint aki tizenöt évet húzott le egy kőfejtős kényszermunkatáborban. Sokáig birkózott, aztán lelkesen gyúrt, de az ATV megváltoztatta az életét.

Ment ott régen egy szkander magazin, "láttam a versenyeket, a bíró ilyen fekete-fehér csíkos ingben, bemondják, hogy 90 kiló, aztán GO! Nagy nyomások, erőlködések, és csak néztem, van ilyen, hogy szkander versenysport?! Ütöttem is a Google-ba, ami rögtön kidobta ezt a termet, azóta járok is."

A magyar szkanderos az edzőteremben látottak alapján inkább úgy áll a sporthoz, mint a testépítők: tudja, hogy nagyon kéne futni a kondi miatt, de a futás annyira a tennivalólista végére kerül, hogy végül valahogy mindig elmarad. A Pólus edzőterme kicsit furcsa: két szinten lehet gyúrni, kardiózni, fallabdázni, táncolni, meg nyilván zumbázni. A szkanderasztalok pedig közvetlenül a squash-terráriumok üvegfalai előtt állnak, kicsi a világ jeligére a squash-kalickában Nagy Petiék játszanak, Szasza ultrabalatonos szervezőtársa.

Szkanderos Peti és a Csabai Attila, a Magyar Szkanderszövetség elnöke pedig óvatosan bemelegítenek. A futást tehát alapban elsunnyogják, nyújtani sem mindig sikerül, hiszen gyakran jön közbe halaszthatatlan hazamehetnék, de a bemelegítéssel nem szaroznak. Egymás csuklóját tekergetik óvatosan, hadd nyúljanak be a szalagok és teljenek meg vérrel az izmok. Peti hosszan és igen érzékletesen meséli, hogy egy-egy bemelegítés nélküli nyomás közben annyira fullos görcs jöhet rá, amire tényleg csak az ilyen hirtelen és nagy erőfeszítések révén tehet szert.

"Lassan elkezd fájni. De valami egészen különleges, csontig hatoló fájdalommal. Elsőre majdnem elhánytam magam: hányingerem lett a fájdalomtól. És nem segít semmi: ha felrakod a kezed, ha lelógatod, ugyanolyan rossz. A múltkor az egyik srácnak szóltam is, hogy melegítsen be rendesen, aztán persze elsumákolta. Olyan rosszul lett az első nyomásra, hogy le kellett fektetni és még a szemüvegét is le kellett róla venni, teljesen kész volt. Aztán elmúlik, de ha megint nem melegítesz be, csak jön, lassan, de feltartóztathatatlanul, és másodszorra lehet, hogy tényleg összejön az a hányás."

Attila mesterszakács, Peti közgazdász, de a magyar szkander-élmezőnyben természetesen azért a kidobók (politikailag korrekten: portás), autószerelők, sofőr, mindenféle mesterség előfordul. Itt egy mozgássérülteknek való asztal is, klubonként akad egy-két mozgássérült versenyző. Felteszem a kötelező kérdést, hogy a Stallone-féle "Túl a csúcson" korrekt volt-e szkander-szempontból. Mert ugye a bokszolók egyöntetűen imádják a Rockykat, de azt bármelyikük megmondja, hogy szakmailag kizárólag a nevetségességbe hajló marhaságokat tartalmaz.

Peti és az elnök majdnem egyszerre vágják rá, hogy igen: a Túl a csúcson nem egyszerűen hiteles szkanderfilm, de Stallonéén kívül az összes nyomás igazi volt. Petiék Kanadában még le is fényképezkedtek azzal a kiváló karakterrel, aki a filmben megette a szivart, meg nyomás előtt hörpintett egy kis Valvoline motorolajat (alábbi videónkon 0:44-től):

Nem beszélve Cobra Rhodes-ról, aki a saját, kobrára emlékeztető alkartartásáról kapta a nevét. Rhodes nem egy hegyomlás, magas sarkú cipőt hord, de egyébként sem szabad elhamarkodottan ítélni a külső alapján.

Volt olyan, hogy jöttek az Európa-bajnokságra az örmények, és valamiért három versenyzőjük volt a 85 kiló alatti súlyban, márpedig egy országból csak ketten lehetnek. Az egyik ezért nehézsúlyba nevezett be, aztán úgy lenyomkodott mindenkit, hogy végül csak a jelenlegi ukrán nehézsúlyú világ- és Európa-bajnoktól kapott ki. Vékony, szálas, csontos kezű illető, szóval nem feltétlenül a hegyomlások tarolnak le mindenkit.

Most végül csak hárman jönnek össze az edzésen itt a Pólusban, mert mindenki rápihen a szombati Judgement Day versenyre, ami most szombaton lesz, és többek között Peti is indul. Én azt hiszem, kinézek, elvégre mi másért tisztelnének az unokáim, hogy egyszer láttam egy szkanderversenyt? Közben Petiék végeznek a fallabdával, és Peti addig sündörög az asztal körül, míg végül csak nyomniuk kell egyet a Szaszával. Hatalmas meccs volt, a végeredményt nem árulom el, tessék kiszívni a vérüket a következő Futóklubon.

3 komment

Címkék: a szkander edzőterem csúcson túl

Patus Jani, a leggyorsabb hajléktalan

2011.10.12. 23:41 angelday

Következzen most egy kis Patus Jani update. A sztori annak idején innen, a Futóblogról indult el, most pedig összefoglaljuk, hol tart. Mielőtt átadnám a szót Markocsán "MCM" Sanyinak, álljon itt egy hangfelvétel Janival, aki kedden volt a Kossuth rádióban 17 óra után 19 perccel került adásba:

Sanyi pedig írja a levelét:

Bő egy hónappal ezelőtt csak kevesen ismertétek Janit, a hajléktalan futót. Szeptember elseje nemcsak egy új évszak, hanem egy új élet kezdetének reményét is jelentette számára. Ezen a napon jelent meg ugyanis az első poszt Janiról. Ennek és nektek köszönhetően példátlan összefogás alakult ki mind a futótársadalomban.

Ennek egyik első kézzelfogható jele a Nike Félmaratonon a cipőtesztes kamionnál kirakott, "Janinak" feliratú cipősdoboz volt, amiben két napig gyűjtöttük az adományokat. Már ezen a versenyen elindult az a média road show, amit az Aktív interjúja indított el, majd a Blikken, az RTL Klub Reggeli műsorán át egészen a Kossuth rádióig tartott.

Volt időszak, hogy Jani nehezen viselte a hirtelen jött érdeklődést, hiszen addig a 16 kiscicáján kívül nagyobb közönsége nemigen volt.

De hogy rólatok is essen szó: a média érdeklődése csak a figyelmet hívta fel, az igazi segítség felőletek (tőletek) jött. Talán leghamarabb jött a legfontosabb, a munkalehetőség egy kommentelőnktől, Dormie-tól, aki a túljelentkezés ellenére segített Janinak mosogatóként elhelyezkedni, napi 4 órában egy konyhán, bejelentett (!) munkaerőként. Itt rendszeresen tud zuhanyozni és jut maradék a cicáknak is.

Aztán jöttek sorra a felajánlások, amik már Jani szenvedélyéhez, a futáshoz köthetők. Szintén egy blog olvasó, Mihály Petra a Garmin képviseletében egy órát ajándékozott az ettől teljesen meglepett Janinak. A BSI versenyein Tamás Krisztián jóvoltából 2012 év végéig ingyen indulhat, egy Facebookos ismerősöm, Weiland Andi érintőképernyős telefont ajánlott fel. Hogy legyen miben futnia, a Nike-tól és Gusztos Pétertől is kapott egy-egy pár cipőt, a Dagadt Köcsög-ék DK-s pólót ajánlottak fel stb, stb.

Az időközben nyitott számláján is gyűlik a pénz, és a napokban meg is érkezik rá az első fizetése. Mindez egy hónap alatt! Vannak még csodák, vannak még csodálatos emberek, azaz vagytok TI!

A Facebook-on létrehoztam egy oldalt: "Jani". Az oldal létrehozásának két oka volt. Egyrészt az, hogy ne merüljön feledésbe ennek a remek embernek a sorsa, másrészt majd ha Janinak is lesz lehetősége egyszer csatlakozni a virtuális világhoz, akkor vissza tudja olvasni, hogy mi történt körülötte.

Október 2-án a maratoni váltóban Jani a nem egész félmaratoni távon (20,7km) 1:26 percet futott... mert szeret futni, és mert van szeretet körülötte, amit így tud meghálálni... igaz, ezzel az idővel sem volt elégedett.

12 komment

Címkék: közösség hajléktalan update jani

A felfoghatatlan

2011.10.12. 14:45 szasza75

Érintőlegesen említhettük már valamelyik kommentben, hogy szeptember elején rendezték meg talán a legnehezebb terepfutóversenyt, a "Tor Des Géants"-ot. Kárpát-medencei nagyhatalomként hat magyar is elindult ezen az épp ésszel felfoghatatlan megmérettetésen, öten sikeresen teljesítették a távot. 

Az alábbi 13 perces dokumentumfilm jellegű felvételeken a verseny pillanataiba, nehézségeibe kaphatunk betekintést. 

a helyszíni felvételeket Athosz készítette

6 komment

Címkék: magyar videó tor des géants

Bitliszbá példaképei

2011.10.11. 16:38 angelday

Előző posztunk hozzászólásai között többen kérdezték, hogy honnan ered a "Bitliszbá" név és kik azok, akikre felnéz Bitliszbá. Kiderült, hogy ez előbbire csak egy személyes futás keretei között kapunk választ, viszont a második részre íme a válasza: 

Elgondolkodtató, hogy kit és miért gondolunk olyannak, aki példaként lebeghet előttünk. Más az, amit az iskolában állítanak elénk, és más az ami a tapasztalatokból és saját érzéseinkből fakad.

Jani (a hajléktalan) 

Itt egy ember. Tulajdonképpen nem is kellene, hogy ismerjem. Nem is értem. Egyszercsak ott futott velünk, kiderült, hogy a futáson és a cicáin kívül más nincs neki. De ő fut. Hihetetlen.

Dáva Iván és Gusztos Péter (a segítők)

Két ember, akik a sportot mások segítésére használják. Iván közvetlenül évek óta kíséri gyengénlátó társát nemcsak futóversenyeken, ahol ő a jobb, hanem triatlon versenyeken is, ahol Robi sokkal jobb úszó mint ő. Péter közvetve és közvetlenül is a Suhanjon keresztül támogatja a fogyatékkal élők sportját.

Vajda Zsuzsi és Földingné Nagy judit (az edzők)

Zsuzsi és barátja Judit is nagyon lelkesen és nagy barátsággal terelgetnek minket amatőr futókat. Mindemellett kiváló futók is. Társaikkal Dáviddal és Ottóval közösségeket kovácsolnak.

Szasza (a blogger futó)

Csak a legmélyebb tisztelettel tudom említeni futásait, és az ebből keletkező írásokat, fotókat és videókat is. Intelligens barátságos és nyitott ember.

Pali bá (a Pali bá)

Hetven év felett is ultrákat fut. Kell ennél többet mondani róla?

Gyula bá (ismertebb nevén a MAGNÓS GYULA)

Az amatőr futók "félistene". Hihetetlen figura, akit nem érdekelnek a trendek. Zenével szeret futni. És harminc éve ugyanúgy teszi.

Lubics Szilvi, Németh Csabi, Szőnyi Feri (a hihetetlenek)

Tőlük csak a szám marad nyitva. Mindig. Amiket tudnak az nem tanulható. Sok tehetség és nagy szorgalom. Csodák.

Nekem hirtelen ennyi jutott eszembe. 

És te kiket tartasz annak? Folytassuk a sort!

6 komment

Címkék: közösség példaképek bitliszbá

Bitliszbá a házban

2011.10.10. 16:36 mgergoo

(Bitliszbá nagy példaképem, egy ikon. Ő ezt következetesen nem érti és hárítja, de azt gondolom, hogy megtiszteltetés, hogy személyesen ismerhetem. Már az elején azt gondoltam, hogy mindenképpen vele szeretném kezdeni itt a Futóblogon az "ismerjük meg egymást" rovatot. Olvassátok sok szeretettel Bitliszbá történetét!)

Bitliszbá vagyok, és futó, bolond. Ez az én történetem, csak úgy futólag. Ha valakit nem érdekel, akkor nyugodtan hagyja ki.

2006 mikulásán kezdődött, 40 éves lettem, és már 20 éve mindenkinek megmondtam, hogy 40 éves kora felett nem normális, aki dohányzik. Azzal a nappal, hogy 40 lettem, le is szoktam a dohányzásról. Persze jött a pótcselekvés, mint legtöbbünknél: az evés. Gyorsan felszaladt kilóim száma a 85-ről 98-ra, ami majdnem 100.

Ez már nem volt tréfadolog, a gyerekeim is csak Gumimacinak hívtak, de a feleségemen is látszott, hogy ez már nem az a testalkat, ami az ízlésének megfelelne. Gondoltam, hogy elkezdek kocogni és rendbehozatom a visszereimet, amit már szintén évek-évtizedek óta halogattam.

Ha már egészség, akkor legyen fullextrás! 

Első kocogásaim Dunakeszi-Alsón egy 2,8 kilométeres körön történtek. Telefonnal mértem az időt, kihangosítva hallgattam a zenét, és persze folpackkal körültekertem méretes hasamat.

Először akkor örültem, amikor már simán ment 20 perc alatt. Közben 2007 augusztusában megműtötték a bal, majd novemberben a jobb lábamat is. A lábadozások után úgy 2008 február-márciusa tájékán újrakezdtem a kocogást, és elkezdtem kijárni a Szigetre. Munkából hazafelé útba esett, azaz útba ejtettem.

Minden, ami napközben felgyűlt bennem, a sok intrika, betartás és a megoldásra váró problémák is, futás közben eltűntek vagy megoldódtak.

Először kb. hetente kétszer-háromszor egy-egy kör volt az egység, majd kezdtem emelni a távot. A két köröm elsőre 68 perc lett, és kivoltam mint a liba. Így estem neki az első Vivicitámnak. Irtózatos boldogsággal teljesítettem 78 perc körül a 12 kilométert. Annyira bejött a dolog, hogy kezdtem a két köröket hetente legalább egyszer futni. Június végére sikerült egy óra alá tornázni a két kört.

Augusztusra megvolt a 3 kör, és nekivágtam a félmaratonnak. Szeptemberben! Az eddigi legnagyobb kánikulát kapta a Nike félmaraton futótömege, én pedig féltávnál egy napszúrást, amit 1 hétig begyulladt szemekkel és kóválygó fejjel sikerült csak leküzdenem. A célba 2 óra és 25 perc alatt értem be, pedig tudtam, hogy 2 órán belüli időre simán képes vagyok.

Októberben a maratonon váltóban futottunk, én a leghosszabbat. Novemberben a Balatonnál meg is mutattam magamnak, tudok én két órán belül félmaratont futni, 1:48 alatt sikerült! Ekkor már elkapott a gépszíj. Kezdtem láthatóan emberi formát ölteni, mivel a súlyom tartósan 90 kiló alá szorult.

November utolsó hetében minden nap 2 szigetkört futottam. Januárban egy csigolya elmozdulásának következtében 3 hétig nem tudtam futni. Mit futni, mozogni is alig. Egy doki kb. másfél perc alatt helyrerakta. (Bazz.)

2009 március: megvolt az első 200 kilométer feletti hónapom, benne az első félmaratonnál hosszabb távval (Pécs-Harkány). Áprilisban megvolt az első Velencei-tó köröm Janónál és megvolt a Vivicitta is. 1:02 lett a 12 kilométer (úgy hogy előtte a két rövidebb távot is lefutottam). Ekkortól tudtam az éves nagy célomat is: októberben maraton!!!

Július – az első hortobágyi félmaraton, ahol elindult párszáz futó, és a porviharnak és esőnek köszönhetően beérkezett egy vándorcigány csapat, és ahol Saci nénitől büszkén vettem át a félmaraton-mánia érmemet.

Augusztusban először futottam a kéthidas körömet, amit azóta is gyakran futok meg, mert hétvégi közepesen hosszú edzésnek teljesen kiváló. Változatos és szórakoztató 23-25 kilométer: Dunakeszi Megyeri híd – Római part –újpesti összekötő híd – Váci út – Megyeri út - Dunakeszi.

Szépen lassan javult erőnlétem, kitartásom. A félmaraton 1:45 lett. Októberben maraton 4:25. Szerettem volna jobbat, de nem volt tapasztalatom. Nem tudtam hogyan kell frissíteni, kaptam egy kétlábas combizomgörcsöt egy jobblábas vádlival kiegészítve, és amíg kidolgoztam, vesztettem legalább fél órát. Sebaj lesz még jobb is. Balaton félmaraton már 1:40.

2. Balaton félmaraton 2009. november – láthatóan magam mögött hagytam a kilóimat. Már tudtam, mire készülök, de azt, hogy készen is állok-e rá, nem. Olvastam Makai Vikiről, aki egy lefutott maraton után nekiállt a Balaton Szupermaraton 4 napjának. Nagyon jól emlékeztem DaMartian félbehagyott beszámolójára is a Futóblogon. No, ezt megcsinálom én is. Nekiálltam Saci néni edzéstervének. A mikulásnapi Velencei tó körön futottam először a Hosszutáv blog babérkoszorús szerzőivel, rrrokaval és Lemúr Mikivel. Az első teljes futóévemet 2200 kilométerrel zártam. 

2010 volt az az év, amikor a saját szememben is futóvá váltam. Januárban DaMartian Futóblogon publikált eszement sorozatterhelését próbáltam ki, ami csütörtök - 20, péntek - 30, szombat - 40, vasárnap - 50 km. Az 50-et DaMartiannal futottuk együtt a Szigeten. 10 belső kör!!! 10! Ez volt az első ultratávom.

Márciusban felkészülten érkezett számomra az év eseménye, a Balaton Szupermaraton. Ennek abszolút személyes (és rrroka által szellemes szerkesztői kommentekkel ellátott) beszámolóját itt, itt, meg itt, na meg itt olvashatjátok.  

Áprilisban megint a két V betűs futás. Velencei-tó és Vivicitta.

Most a 12 kilométer már 55 perc volt csak. Megint úgy, hogy előtte lefutottam a másik két távot is.

Június: Az első UB. Egyből belecsaptam a közepébe, de nagyon. Beneveztem egy csapattal és vállaltam 2 félmaratont. Aztán szólt DaMartian, hogy bevállalnék-e esetlegesen még egy etapot a Futóblog csapatában. Perszehogy. Aztán kb. 2 héttel a verseny előtt szólt, hogy nem egy plusz félmaratont kellene futnom, hanem kettőt. Bakker.

Vállalta a logisztikai tervezést, úgyhogy nekem csak futnom kellett, meg eljutnom a 4 indulási helyemre, és az autómat eljuttatni a 4 beérkezési pontomra. A blogos csapat Winkler első maratonjára épült, ezért elég vegyes távokat futottak a többiek, többek között Angelday is kb egy 10-est.

A szállítást Zsaklin nélkül nem is tudom hogyan oldottam volna meg. Örök hála neki ezúton is. A 4 félmaraton (10, 15, 20 órakor és másnap hajnali 5-kor) nagyon kivett, úgy is, hogy 3 és fél 5 között a frissítőponton szundikáltam kicsit. Tegye fel a kezét, aki egy ilyen után közvetlenül nem azt mondja: soha többet!

Két hét múlva megbeszéltük DaMartiannal, hogy jövőre párosban indulunk. Ezen a nyáron már feleségem is majd’ egy éve futott. Ő, aki soha életében nem sportolt, látta, hogy a futás fizikailag és szellemileg is helyre rakott, ezért ő is kipróbálta.

Ősszel elkezdtem Vajda Zsuzsihoz járni a futóklubba. Aki erről szeretne olvasni annak ezt ajánlom.

Három félmaratonon (szeptemberi Nike, Tudás útja, Balaton) mindegyikén kicsit javítottam, 1.39 - 1.38 - 1.37. Az utolsó verseny azért maradt emlékezetes, mert úgy futottam egyéni csúcsot, hogy igazán nem is volt kedvem futni, versenykedvem meg aztán végképp. (Utólag ugyanezt mondta Zsuzsi is magáról, úgyhogy szerintem volt valami a levegőben.)

Szeptember végén még a maratont is megfutottam, de az eső és a hideg 3:50 körüli időre tett alkalmassá. Most semmi bajom nem volt, csak 25-től már irtózatosan untam a vizet meg a szelet is.

Jött a felkészülés a tavaszi BSZM-re, ahol 20 órán belülre szerettem volna kerülni. A téli futások, hidegben hóban, HHH-n (3as6árh1), Szigeten. A Velencei-tónál egy körrel ünnepeltem a 44. szülinapomat Mikulás sapkás futással kb. -15 fokban.

A 2011 elején futószempontból csak egy nagy kihívást láttam, az UB párost (amit közben kiegészítettünk "a közben bringázunk" opcióval), és több kicsit: 1:30 körüli félmaraton, 3:30 alatti maraton, javítás a BSZM-en.

3650 kilométeres évi futásmennyiséget kalibráltam erre az évre, ami napi 10 km-es átlagnak felel meg...

Januárban megint 20 - 30 - 40 - 50, ahol a 40 a "Budapest összevarrás" volt némi kiegészítéssel, az 50 pedig a Yours Truly a szigeten DaMartiannal és Bangush-sal. Ekkora már rendszeressé vált, hogy miután letudtam saját edzésemet, még elkísértem feleségemet 5-6 kilométeres, tavaszra már két szigetkörös edzéseire is. Kellett is a kilométer erre az évre.

A BSZM egy első napi sérülés miatt nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a 2010-es 3400, és az első három hónap 1200 kilométerével kiváló erőben kezdtem az idényt. Jöttek a tavaszi futások, a Velencei tó kör, a Vivicitta már félmaratonként éledt fel, a K&H-n befűztek két körre.

Idén május már az UB felkészülésről szólt. Sorozatterhelésekkel, napi akár 3 futással. Még áprilisban sikerült hozzájutnom jutányos áron egy országúti bringához. Úgyhogy heti egy-két alkalommal kerékpárral is kiegészítettem futásaimat. Ez nem csak az UB-nak, hanem az egyszer csak eljövő IM (ironman) teljesítésemnek is szólt. (Szeretném felhívni a T. futótársak figyelmét, hogy a következő pár mondat alkalmas a normális emberek gondolkodásának megzavarására, és ilyenfajta terhelésekkel otthon semmiképpen ne próbálkozzanak!!)

Az UB 212 km. Non-stop. DaMartiannal. (A barátaim, akik éppen nem futók, megkérdezték, hogy jó, hogy 106 kilométert futsz, meg 106-ot bringázol, de mikor pihensz? Mondom: NON-STOP! Érted? Nincs megállás!)

Ez júniusban párosban 22 óra alatt sikerült. Kb. 17-25 kilométeres távokat futottunk, majd kerékpárra pattanva folytattuk, aztán ismét futás-bringa-futás. Lezavartuk a 212 kilométert. Nagyon kemény volt, tényleg hihetetlenül nagy erő és fegyelem kellett hozzá.

Voltak mindkettőnknek olyan pillanatai, amikor nem tudtuk, hogy hogyan is megyünk innen tovább. De megcsináltuk. Sokat segített partnercsapatunk az Utánfutók. Az elejét feldobta, hogy Henivel és Jennivel futottam pár kilométert, Denivel tempóztunk egy tízest, hajnalban Soma, Józsi és Jenni szórakoztató volt a monotonitásban, de nekem Panzsi segített a legtöbbet: tartotta bennem a lelket a végén is. Köszönöm! – Ebből csak annyi a tanulság, hogy bár a hosszútávfutás alapvetően magányos sport, nagyon sokat segíthet egy társ, kisérő, szurkoló.

Nyáron ráfeküdtem az őszi 1:30-as félmaraton teljesítésére. A Nike-n 1:34 lett a nagy melegben, de éreztem, hogy a hőmérséklet sokat kivett belőlem. Ősszel biztosan meglesz, legkésőbb a Balatonnál. Aztán voltam a 12 órás OB-n, ahol a Köcsögökkel futottam váltóban. Most itt tartok.

Eddig jutottam bő 3 és fél alatt. Elnyűttem kb. 4-5 pár cipőt teljesen, még 3-4 párat használok. Technikában egy Garmin205 és egy iPod nano a futótársam. Nem zenére futok, hanem futás közben zenét hallgatok!

Elszoktam gondolkodni azon, hogy miért is lehet, hogy ez a dolog így magával ragadott? Miért van az, hogy viszonylag sérülésmentesen megúsztam eddig? Miért lehetséges, hogy még mindig érzem a motiváltságot? Mi az, amit még elérhetek?

A válaszaim röviden összefoglalhatóak: nagyon sok minden közrejátszik abban, hogy ez nekem megy. Mindig szerettem a sportot. 10-12 éves koromtól mindenféle sportot kipróbáltam. Birkóztam, futottam, röplabdáztam, síeltem, korcsolyáztam, kosaraztam, teniszeztem és persze imádtam focizni is. Bár ebben is leginkább a futás volt az erősségem.

Úgy látszik, hogy hiába a 20 év kihagyás, a sportot a szervezet nem felejti. A motiváltságot az tartja fent, hogy a testem azt mondja nekem, hogy ez jó, és a sikereket nem másokhoz, hanem magamhoz mérem. Az idő, amit erre áldozok, remélem nem felesleges. Gyerekeim és unokáim kapják majd tőlem, a példával együtt.

Amit elérhetek nem más, mint a saját korlátaim, a most látható korlátaim átlépése. Most éppen az UTMB, meg a Spartathlon az, ami majdani célként lebeg a szemem előtt. De tudom, ehhez sokat kell még magamban is rendbe tenni. El kell indulni monoton 6-12 órás versenyeken, 100 km-en, hegyi hosszúkon. Ez még mind-mind kihívás. De tudom, hogy sokan, egyre többen állnak mellettem. Elsősorban a családom. Ők tényleg pozitívan ítélik meg azt, hogy futok. Egyre többen vannak azok, akiket a futás révén mondhatok barátaimnak. Szeretem azt, hogy itt mindenki önzetlenül szorít a másikért, és a másik sikerének ugyanúgy tudunk örülni, mintha mi értük volna el. Tanácsainkkal segítjük a tapasztalatlanabbakat, és meghallgatjuk, megfogadjuk a rutinos "öregek" tanácsait. Szóval jó itt köztetek...

53 komment

Címkék: ház bemutatkozó bitliszbá

Versenyajánló

2011.10.07. 10:11 szasza75

A hétvégére két eltérő jellegű futóversenyt ajánlok: 

1./

Aki nem szeretne sokat utazni viszont versenykörülmények között szeretne 2011. október 9-én futni előreláthatólag hűvös időben 10 kilométert, annak kiváló program lehet a Budapest Futófesztivál - NATO futás. A mezőny a Vérmezőről indul és a Felvonulási téren lesz a cél. 

2./

Kissé vállalósabbaknak ajánlom a No megállj csak elnevezésű futóversenyt és túrát. A Bükk déli oldaláról lehet meghágni a hegyeket és visszatérni a rajthelyszínre Cserélfaluba. Futók a 42 és 75 km-es távon indulhatnak, emellett számos távon (16, 25, 35, 60, 100 km) túrázók is részt vehetnek az erdő szerelmesei. Az esemény október 8-án lesz. Jómagam a 60 km-es távon próbálok szerencsét. Egyébként erről az eseményről már írtam egyszer, amikor a 35-ös távon indultam, egyszer pedig a 60 km-esen.

Hajrá hétvégére!

2 komment

Címkék: hétvége verseny program

P85 beharangozó

2011.10.07. 10:08 szasza75

Idén ugyan nem indulok a P85-ön (honlapjuk itt), de mint objektívtartó részt veszek rajta... Athosz felvételeit láthatjuk:

9 komment

Címkék: versenyajánló terepfutás p85