Kovács - Kammerer: sajtótájékoztató
2009.03.20. 10:18 angelday
9 komment
Címkék: videó kovács sajtótájékoztató kammerer
Akik futnak: Tóth-Varga Judit
2009.03.19. 12:34 angelday
Név: Tóth-Varga Judit
Futóblog név: Birdie
Életkor: 32 év
Magasság: 160 cm
Testsúly: 53 kg
Cipő: AIR Trail Pegasus+ III
Mióta fut: 2000
Szint: aktív hobbista
Tech: Nike+ chip, iPod, Polar
Power Song: nincs
Bio: Kommunikációs munkatárs, fittentartás végett kezdett futni. Kezdetben kevesebbet, később többet. Elkapta a futógörcs. Heti 50-90 km futás és egy kis spinning. 4 utcai maraton, több tucatnyi félmaraton, többnyire lassan, komótosan, a tuti célba érkezést szem előtt tartva. Edzőhelyek: Margitsziget és mindenféle terep, edzés stílus: többnyire egyedül mégsem magányosan.
7 komment
Címkék: birdie akik futnak
Erőszak a szigeten
2009.03.19. 12:10 tvjudit
Még régebben történ, valamikor január utolsó hetében. Szerda volt, talán a hét legpocsékabb napja, már ami az időjárást illeti. Szél, eső, sötét, hűvös, ezek külön-külön is nehezítik a (futó)ember sorsát. Ráadásul közülük több tényező már sokadik hónapja gyötört bennünket. Ugyanakkor a szerda rendszerint futónap. (Mint ahogyan a kedd, a csütörtök, sokszor a péntek, a szombat és a vasárnap is.) Kibúvót találni persze mindig lehet. Akkor is lehetett volna, volt is belső tusakodás, párbeszéd, érvek és ellenérvek: menjek, ne menjek.
Nem megyek érvek: mert lehangolóan ócska idő, későre jár, a 15 kili (merthogy ennyi volt aznapra, benne 3x2 km lendületessel) nekem másfél óra, ami hétköznap este meló után, a napi otthoni teendők és tanulás mellett, magánélet mellett nem kevés idő.
Megyek érvek: jó ideje tart a lendület, hónapok óta nem hagytam ki egyetlen edzést sem, mert 0 edzésmunkából 0 az eredmény, csak a kezdet nehéz, ha már ott vagy, még jó is lehet, mert már csak pár hét van (volt) tavaszig, addig már jöhet bármi, tehát KIBÍROM!
Szóval... elkezdtünk futni az Árpád híd irányába. A mozgás idegen volt, a szél erős, mélyen rádőlve iszkoltam a biciklisávon. Kapkodtam a túl sok levegőt, hisz nem csak én szívtam, hanem a szél is tolta be tüdőmbe. Az eső talán már elkezdte lemosni a napi sminket az arcomról, de nem számított. Aztán egyszer csak az Árpád hídon küzdöttünk az oldalszéllel és a 3x3 sávos, nedves aszfalton döngető mindenféle járművek és a villamos okozta zajártalmakkal.
A szigeten hirtelen csend lett, ez némiképp feldobott. A pesti oldalon folytatódott az utunk. Szél ohne. Legalább ennyivel kellemesebb. A város pesti fényei bevilágították a kivilágítatlan oldalt. Persze nem annyira, hogy egy-egy pocsolyába ne toccsanjunk bele. Voltak köztük mélyebbek, érdekes érzés, amikor a könnyű gyöngyvászonborításon becsorog a víz és átöblíti a zoknit, a lábat és tulajdonképpen a cipő egész belsejét. Futótársam közben megjegyezte, ez nem éppen futócsaj stírölős alkalom. Én pedig képzeletben bokán rúgtam, hisz a futótárs „amúgy” hozzám tartozik.
Lendületesebb tempóra váltottunk a 2. kilis jelzésnél, ez kitartott a MAC-nál elhelyezett célig. Pár száz méteres könnyű dzsog után az 5-ös jelzéstől folytatódott a „vérmes vágta” a 3-as pontig. Az alatt a kicsit több mint 10 perc alatt már tudtam, hogy a „csak elindulni nehéz, utána, ha bemelegszel már jó lesz” bölcsesség marhaság. Legalább is aznap este, már nem volt semmi, ami feldobhatta volna a futást. Kíméletlenül lökdösött bennünket a szél. Eközben a szuper ego folyamatosan erőszakoskodott a sima egóval, hogy mindezt elviselje. Utáltam futni aznap este.
A második körben már szótlanul tűrtem a sorsom. Közben futótársam próbált jobb belátásra bírni és javaslattal állt elő: ha a sziget Margit hídi végéhez értünk, fussunk vissza haza a Margit hídon át. Ellentmondást nem tűrve mondtam, nem lehet, mert úgy nincs meg a táv. Futottunk tovább… Kicsit később, a harmadik lendületes 2 kili végén újabb felvetéssel állt elő: kicsit nyújtogat, addig én fussak előre 1 kilit, majd vissza 1-et és aztán „húzzunk már haza a p…csába a Margiton át." Némi ellenállás után belementem és küzdöttem még további 2 kilit a huzatos szigeten, majd további 2 és fél kilit hazáig, csak hogy meglegyen a nyavalyás szerdai edzés. Persze a szél iránya továbbra sem változott, így a Margit hídon és a budai oldalon, a Szépvölgyi út irányába még utoljára – röhögve, bibibí-zve, úgy kell nektek marha futók-ozva – megtépázott bennünket a viharos szél.
Utálatos egy nap volt… Azóta eltelt két hónap. Megérkezett a jó idő, az új kihívás. Az 5 lány és az 5 fiú, na, és az 5 hét, amikor is a kilométerperselybe a legkisebb címletektől a legnagyobbakig mindent bedobunk.
A végeredmény pedig valahogy így fog festeni, ez tiszta sor :-)
17 komment
Címkék: erőszak eső smink szél persely kibúvó futótárs
Akik futnak: Balogh Andrea
2009.03.18. 09:20 angelday
Név: Balogh Andrea
Futóblog név: kékvirág
Életkor: 38 év
Magasság: 164 cm
Testsúly: nincs mérlegje otthon
Cipő: WMNS Air Zoom Elite+, Adidas, Salomon, Saucony
Mióta fut: 1998
Szint: futás és természet szerelmese
Tech: papírzsebkendő
Power Song: az erdő illata, látványa, hangja
Bio: Ahhoz, hogy a napkeltét a szabadban élvezhesse, nem talált jobb megoldást. Biciklizni nem tud, tópartra költözni nagy macera lett volna, így aztán maradt a futás.
6 komment
Címkék: akik futnak kékvirág
A hét szombaton kezdődik
2009.03.18. 09:06 kékvirág
A pénteki szabadnapom remek alkalomnak tűnt az előkészületek megtételére, mert hát a cselendzs, az cselendzs, csak úgy funrunnal mégsem vághatok neki. Az első és legfontosabb a megfelelő terep kiválasztása. Kétség nem férhet hozzá, hogy csakis a lakhegyem, a HHH lehet, s mivel a tereptárgyak elhelyezkedését elég jól ismerem, már csak bizonyos mentális motivációs pontok kitűzését kellett elvégeznem. Mi lenne, ha az egyes szakaszokat a fiúcsapat tagjairól nevezném el, és átfutva rajtuk jöhetne az adrenalinfröccs, a „na ő is kipipálva érzés”. A márciusi hóesésben neki is vágtam a keresztelőnek.
A szintút első sziklája legyen mondjuk Winkl air. Szó nincs róla, hogy a robosztussága, vagy a tempója miatt választanám, de tényleg passzol. Alig két kilométer és egy kipipálva, szuper. A szintutat záró emelkedő csakis DaMartian lehet. Váratlan kihívás a viszonylag sík terep után, de gond nélkül leküzdhető. Majd 4 kilométer és két pipa, hullanak, mint a legyek a srácok. A reptérig átkötő útvonalon jó formában szétszaggathatom magam, de mostanság a sárdagasztás, az egyre növekvő mennyiségű sársúlyok cipelése komoly küzdelmet ígér. Pont mint Angelday. Miközben a sárral birkózok, agyalhatok hogy ma vajon a lelkes futószerepében, újrakezdő Rambóként vagy fejben gyűjti a kilométereket. Az aszfalton kocogva már azt számolom, hogy a táv felénél a fiúk kétharmada lefutva.
Az általam imádott, alattomosan emelkedő repteret már induláskor topi macinak szántam, van benne valami nagyon szaszás. Télen a hó, tavasszal az ürgék, nyáron a birkák és a tűző nap, ősszel az eső és sár, ami viszont állandó, hogy egyre csak emelkedik, te meg csak tolod neki még jobban, csöpög az izzadság a kifolyni készülő szemeidbe. 7 perc küzdelem után örömmel nyugtázom, Szasza sem leküzdhetetlen.
Az útvonal egyetlen combos, az Árpád kilátóhoz tartó emelkedőjét hagytam Rasnak. Valahogy mindig ilyen helyeken futunk össze, lehetőleg valami jó küzdős, szintes terepen, futva vagy gyalogolva, de komoly ellenfél. Na de ma reggel más a helyzet, most a csajok győzelméért folyó küzdelemre készülök, bocs Ras, de ma téged is meg kell ennem reggelire. Gyorsan legurulok a Fenyőgyöngyéig, aztán fel hazáig és a lábam az asztalon pihentetve egy tejeskávé társaságában összesítetek: ha nekem egy óra sem kellett az 5 fiú lefutásához, akkor 5 lány 5 hét alatt hányszor, hány helyen és hány kilométerrel futja le a fiúkat. A végeredmény döbbenetes lett. (Majd meglátjátok április 20-án!) Ezen fellelkesülve délután beszereztem a szükséges kellékeket: a párducmacska megjelenésünket szimbolizáló ocelot mintás felsőt, a küzdelmeinket mérő-igazoló sportbandet, és A cipőt. Minden adott tehát győzelemhez!
Péntek este két vekkert is beállítottam, nehogy átaludjam a kihívás első reggelét. Fiúk, jól kössétek fel a futógatyát, HAJRÁ CSAJOK!
8 komment
Címkék: motiváció hhh challenge keresztelő
Akik futnak: Papp Krisztina
2009.03.17. 22:19 angelday
Név: Papp Krisztina
Futóblog név: pkrisztike
Életkor: 26 év
Magasság: 174 cm
Testsúly: 53 kg
Cipő: Nike Air Max Moto / Nike Marathon Air
Mióta fut: 1995
Szint: profi
Tech: Nike + iPod
Power Song: Mia - Paper Planes
Bio: Elvetemült, lázadó, néha hisztis, a legszélsőségesebben akaratos sportoló. A pályán kissé agresszív, de azon kívül egyébként nyughatatlan. Bár a hosszútávfutáshoz türelem és érettség kell, ezen van mit dolgoznia még. Szeret fiúkkal edzeni, nagyon megkeményíti, aminek hasznát veszi a versenyeken.
34 komment
Címkék: akik futnak
A lányok beindulnak
2009.03.17. 12:10 pkrisztike
Megtörtént az első két feltöltésem a nikeplus.com oldalára. Nem mondom hogy zökkenőmentesen, mert ha kütyükről van szó akkor nem vagyok egy technikai zseni, még jó hogy van egy informatikus a családban. Jobban szeretem egyébként az iPodot használni mint eszközt a sportband-nél. Bekalibrálni még nem sikerült teljesen pontosan, a fentebb említett okok miatt, de teljes mellszéleséggel azon leszek. És akkor induljunk is be.
Imádok zenével futni, kikapcsolni mindent magam körül, rátalálni a tempómra, amiben úgy érzem a végtelenségig tudnék futni. Fussunk akkor, mi, csajok, a fiúk ellen. Bulisan és jókedvűen versenghetünk végre, nincsenek határok, azt tehetjük ami jól esik. Hát töltsünk be jól a srácoknak!!! Mivel imádok versenyezni, könnyedén ráéreztem a challange-re, elkapott a gépszíj, pörög a kilométerszámláló, suhannak a fák. Még a netes pajtik is belehúztak, klikkesednek az apukák a twitteren. A tavasz és a napfény hatására kibújnak az odúból, hadat üzenve a papapocaknak. Van szerencsém ismerni olyan amatőr futókat is, mint Sesam twittipajti, aki Japánban tanul, ott fut és töltögeti a kilométereit, igen veszedelmes ránk nézve. Képes futni egy félmaratont úgy, hogy induláskor még csak tíz kilit tervezett. Fel kell kötnünk a futónaceszt.
Visszatérve a női vonalhoz, megdöbbentő élményeim voltak külföldi utcai futóversenyeken. A bécsi női futáson 2007-ben például a szervezőknek 16 ezer jelentkező után le kellett zárniuk a nevezést. A táv 5 km, szinte bárki teljesítheti, egész napos sportdélután sok-sok zenével és Bratwurst-tal fűszererve. Magyaroszágról is sokan utaznak az élmény kedvéért. Ha minden összejön idén szeretnék részt venni, és ajánlom mindenkinek. A szórakozás a férfi kísérőknek is garantált (nők, ameddig a szem ellát).
Figyelem! A kép nem illusztráció.
A chip kérdés volt a legkényesebb otthon, némi cselhez kellett folyamodnom, hogy áttelepítsem a barátom cipőjéből az én cipőmbe, ugyanis az én chipem valahogy eltűnt, bár most belegondolva lehet nem véletlen. Tehát sikerült a srácvonalról lekapcsolnom heti 15 km-t. Egy chip mind felett. Muhahaha!!! (sátáni kacaj)
A kilométergyűjtő kampány nekem most nagyon szórakoztató, és kapóra is jön, ugyanis épp félmaratonra készülök. Prágában lesz, március 28-án. Mivel ez a pálya többek szerint is kiváló, gyors, sík, ezért szeretném így első tavaszi versenyemen megcélozni a 72-73 perces időt (van ám olyan versenycipőm is amiben chip lakik és nem félek hasznáni, hihi). Kemény és érdekes a felkészülés, sok a heti kilométer. Ha egyedül csinálom a hosszabb futásokat, csak felteszem a fülest és nyomatom a 80 percet. A ritmusból általában a mindenre elszánt szőrgombócok szoktak csak kizökkenteni, minden napra jut egy pincsi, aki nekifeszül a póráznak és szana-széjjel akar tépni.
Végezetül még egy kedvcsináló muzsika. Rákapcsolunk mi is a csajokkal, és veszett pincsi módjára toljuk a kilométereket. És nem fogtok ám nyerni srácok!
30 komment
Címkék: lányok challenge feltöltés bigyók ká
Top 10 idegesítő dolog futás közben
2009.03.15. 23:16 Winkler Róbert
A Népszigetet választottam, fellépcsőztem a kishídra, a tetején néhány futónak látszó illető végzett nagyon óvatos nyújtó mozdulatokat, bár akár horgászok beszélgetése is lehetett. Az éji félhomályban viszont tisztán látszott, hogy a híd túloldalán valaki rendesen nyújt. El is merengtem, hogy megy ez, sose értem, amikor például valaki a Margitsziget centrumában áll le, vagy a semmi közepén kezd el nyújtani: ezután az izzadt cuccban hazasétálnak, vagy mi? A sporttárs közben tovább nyújtotta a hátát, na mondom, végre valaki nem lógja el a házi feladatot, különben is, mennyire jól eshet így a korlátba kapaszkodva, lehajolva, segget kitolva kinyújtóztatni hátat-gerincet. Lassan is csinálta, ahogy kell, ez igen. Aztán odaértem. Hát persze, csodák nincsenek, igazából csak egy tökrészeg hajléktalan próbált lábra állni, hogy a zárás előtt beérjen a népszigeti szállóra.
Lekocogtam a túlsó lépcsőn, és ahogy ráfordultam a Zsilip utcára, már éreztem, hogy a jobb oldali fülhallgató mindjárt kiugrik. Csuklyán át visszanyomtam. Ahogy a továbbiakban ötven méterenként. De miért?! Évek óta ugyanaz a fülhallgató ugyanabban a fülben, bőséges százkilométereken át mindig minden rendben volt, vagy legalábbis sose esett ki. Azt hiszem, én ezt jelölöm az idegesítőségi toplistára. Van még egy csomó dolog; itt fáj, ott fáj, kibomlik a cipőfűző, nem tűrtük be a pólót, rosszul rögzítettük a kámzsát, otthon felejtettük a papírzsebkendőt, kavics megy a cipőbe, a szemünkbe megy valami, a kedvenc kanyarunkban turistabusz áll és járatja a motort, több száz métert elgázosítva.
Egy sem ilyen demoralizáló. Ugyanolyan, mint amikor a lemezjátszón ugrik a tű, a kazetta ki van nyúlva, az MP3 recseg, a telefon a legérdekesebb résznél veszti el a térerőt. A mozgásunkat is szétzilálja, hogy állandóan a fülünkhöz nyúlkálunk, de ki nem kapcsolnánk, mert tök jó zenét hoztunk magunkkal, és miért ne maradna most bent? Kicseréltem a jobbat a ballal - ugyanaz.
Egy-két kilométer szánalmas barkács után azt is éreztem, hogy a torkom ropogósra hűlt - az ember a légzésére se figyel ilyenkor. Pedig a légzés minden sport alapja: a teniszezők is azért ordítanak minden ütésnél, hogy tutira ki legyen fújva a levegő, a bokszolóknál is azt a legnehezebb megtanulni, hogy minden ütésre, adott esetben az ellenfél ütéseire is fújja a levegőt, mert beszívni úgyse felejtjük el.
57 komment
Címkék: szavazás életmód hétköznapok bigyók népsziget széldzseki
Férfiak és nők versenye
2009.03.13. 09:44 angelday
Kedves emberek, törzsközönségünk, futók!
Nagy nap ez a mai (TIZENHARMADIKA VAN ÉS PÉNTEK, ÖRÜLJETEK, HA MÉG ÉLTEK!), hiszen elindul az úgynevezett futó kampányunk, melynek keretében öt héten keresztül a nők és férfiak mérhetik össze futótudományukat egymással. (tada.wav)
Ennek keretében a teaser videók nyomán (ugye megvan, hogy az első végén Winkler már bemondta?) már kitalálhattátok, hogy a futóblog alkotógárdája kiegészülve néhány hölggyel szintén összeméri tudását és rettenet módon bebizonyítja, hogy a FÉRFIAK IGENIS több kilit csinálnak, mint a nők. (hehe)
Az elkövetkező napokban, illetve hetekben a futásról és az egymás elleni versengésről írunk posztokat, illetve bemutatjuk majd az egyes futókat is, akiket én most csak röviden foglalnék össze. Kezdjük mindjárt a lányokkal: Kékvirág, Just Brigi, Kicsi, Birdie és Ká, alias Papp Kriszta erősíti a csajok vonalát, míg a férfiaknál Winkler, yours truly, Szasza, DaMartian és Ras lesz az ellenfél.
A versengés hivatalos mérője nem meglepő módon a Nike+ chip és szoftver lesz (tada.wav), aminek segítségével készítettünk néhány "kihívást", vagy challenge-et.
- Szerzők
Összeméri egymást a Futóblog szerkesztő csapata, 5 fiú és 5 lány - Futóblog olvasók
Összeméri tudását a Futóblog olvasóközönsége, férfiak és nők egyaránt -- ehhez a kihíváshoz bárki csatlakozhat! - Hazai kihívás
- Nemzetközi kihívás
A legjobb az egészben, hogy egy regisztrációval mind a négyhez is csatlakozhatunk, így egyetlen futás négy helyre számolódik el. (A csatlakozás feltétele a Nike plusszos cipő, chip, illetve opcionálisan iPod szoftver használata.)
Versengésünk lényege a móka, a kacagás, illetve a jövendő meleg miatti permanens örvendezés, hiszen itt a tavasz, indul a futószezon.
Most pedig nézzük meg a Nike nemzetközi kampányának videóját közösen, amelyben jelentős hírességek, például Roger Federer is szerepelnek!