Ferrara maraton
2009.03.11. 19:25 szasza75
Ferrara nincs közel. Pénteken bevágódtunk az autóba és cirka 840 km-rel arrébb már ki is szálltunk. Útközben egy pit-stop benne kávészünettel és egy tankolással. Nagyjából az utazással el is ment a nap.
A 8-9 óra alatt volt idő elgondolkodni a vasárnapi maratoni stratégián. Felmerült többféle terv. Kicsit viaskodtam a villámrajt gyors megborulás kombinációval vagy a lassú megfontolt kezdés és hosszú halál között. Persze ez csak az elmélet a valóság mindig futás közben derül ki. A szállás korrekt volt, egyetlen szépséghibája csak, hogy az INTERCOOP (helyi TESCO) és az INTERSPORT közötti parkolóba volt beékelődve. Legalább közel a közért és a butik, így tényleg csak le kellett ugranunk ezért-azért. Másnap feltűnt pár repülő és egy tucatnyi ejtőernyős, már szinte azt hittem Budaörsön vagyok.
Szombaton városnézés, a rajt és célhely feltérképezése, rajtcsomagátvétel és a pastaparty volt a program. Ezek az olaszok hisznek a szénhidrátfeltöltésben. A pastaparty után lajstromba vettük a rajtcsomag tartalmát. Találtunk kis zacsis kávéscukrot, 200 gr kávét, fél kiló tésztát és egy kiló cukrot is. 
Este még találkoztunk Grafitemberrel és párjával, aki mint FUTOBLOG-kommenter jelezte, hogy egy 30 km-es (élete leghosszabb távja) futással megmérettetné magát, egyúttal új impulzusokat engedne szellemi műhelyébe. Pulzuscsökkentőként lecsúszott egy üveg Lamrusco, majd ágynak dőltünk és a közértes bevásárlókocsik csörömpölésével egyidejűleg eljött a verseny napja.
Szép napsütéses reggelre ébredtünk. Érzésre rövidnadrágot és egy trikót választottam öltözetnek. Elmentünk a rajthelyre, már gyülekezett a gigatömegnek nem nevezhető csoportosulás. Ránézésre közel 1000 fő nevezhetett, amolyan családias, olasz családias hangulatú maraton elé néztünk. Ennek kifejezetten örültem. Rossz emlékeket idézett bennem a rajtkapu alatt percekig áthaladó tolongó futók látványa. Itt ilyen nem volt.
Nagyjából a középmezőnyből helyezkedve indultam és 1 percen belül el is rajtoltam. E rövid 1 perc alatt arra gondoltam, hogy néha hangoztatják hány percig rajtolt el a mezőny. Bizonyára van erre valamilyen matematikai képlet is, minél szűkebb a rajtfolyosó, annál tovább rajtol a mezőny. A lényeg hogy nekem bejött ez a kezelhető futólétszám, számtalan előnye van. Nem kell jól helyezkedni a rajtban, vesződni az előzéssel és ha jó erővel bírja a végét, akkor nem demoralizálja a futó lelkivilágát az elhaladó hátak látványa. 8 szigetkör. Rajt!
A ferrarai pálya híresen sík, így nyugodtan lehet kiegyensúlyozott tempót tartani. Biztonságos kezdésre szavaztam, 10-nél kicsit gyorsulok és ha 30-nál is OK vagyok, akkor elsütöm a rakétákat, ha vannak.
A rajtnál mindenki elrohant, csak mertem remélni, hogy a maratonnal együtt rajtolt a 30 km-es a 11 km-es és az 1 km-es táv mezőnye is. Ijesztő, egyben fantasztikus élmény volt, hogy a látszólag nem fiatal mezőny nagyon komolyan zúz. Az első kilim 4:18 p/km lett és nemigen előztem. Pár kilivel arrébb már helyreállt az egyensúly és elkezdődött erőm szisztematikus forgácsolása.
A kezdeti tervem ott bukott meg, hogy 10 km-nél jött a szembeszél, így ritmusváltás nem történt, de ugyanolyan tempóhoz magasabb wattszám tartozott. És ez így ment egészen 26 km-ig. A félmaratoni idő 1:36:36 lett, ami kicsivel lassabb volt, mint a tervezett, de hibahatáron belüli. Tovább zakatoltam rendületlenül, és ez az én hibám, egy embert sem találtam, akivel tudtam volna szélárnyékban futni. Talán ha hamarabb vagy gyorsabbakkal rajtolok. De ez így volt jó.
Éppen átálltam vegetatív üzemmódra, amikor hirtelen felriadva megláttam a Salgótarján táblát. Baz... hogy kerültem ide? Ja, egy testvérváros: Vigarano Mainarda. Bizonyossá vált, hogy a tartalékolt rakétákat lefújta a szél, így 30-nál elővettem biztonságos beérkezésemhez betárazott gélemet. A frissítő izo nem igazán ízlett, egyenesen pocsék volt, így csak egy helyen kóstoltam, utána csak vizen éltem, csak kitartok így a végéig, zsíron, gélen.
30 km után hátszél, aminek repítő hatását nem igazán éreztem viszont már ütött a meleg. Valószínű másokat még jobban, a vége felé volt már néhány sétáló célba érkező jelölt. Talán a sok hosszú futásnak köszönhetően sikerült lassulás nélkül beérkeznem a célba. 
A második fele 1:36:09, így az egész 3:12:45 lett 161-es átlagpulzussal.
Persze írhatnám azt is, hogy olyan zord körülmények voltak, hogy az első helyezett is csak 2:38-as idővel, az első nő pedig 3 órán kívül érkezett be, de egyszerűen csak a mezőny volt nem túl erős, én meg ennyire voltam képes, ami azért kifejezetten elégedetté tesz.
Számomra azért érthetetlen, hogy egy jó vonalvezetésű, klassz verseny, jó kiszolgálással és persze pénzdíjakkal miért vonz relatív kevés futót. A város ingergazdag környezete, hangulata örökre megmarad bennem, mindenesetre pár hónapra búcsút intek az aszfaltnak, annyi izgalom vár rám a terepen.
Grafitember köszöni, kellő inspirációt kapott. A versenyen volt 1-2 rövidebb holtpontja, de sikerrel teljesítette a távot. Megismerte a fáradtság új oldalát, motiváltabb lett és bizonyára egy még hosszabb távval is szeretne barátkozni. Kicsit bosszantott, hogy élete első versenyén nem jutott neki érem, az előtte beérkező vitte el az utolsót. Más magyar futó is ilyen sorsra jutott próbálta is a szervező tudtára adni magyarul erősen artikuláltan: "NE-EE-EM JUU-TOTT-TT ÉÉÉÉ-REM. NE-EEE-M KAA-PTAM ÉÉÉÉR-MET." Szóval szép verseny jó verseny, de ez azért...khmmm.
36 komment
Címkék: olasz siker grafitember maraton aszfalt szél ferrara rajtcsomag
Milyen futócipőt vásároljak az induló futószezonra?
2009.03.11. 11:58 angelday
A hozzászólások között látni, hogy sokaknak okoz gondot a megfelelő futócipő kiválasztása (és most nem akarok Winklerig visszanyúlni, aki ugye notórius Pega lábfeltörő hírében áll, de úgy tűnik, van megoldás!). Nekik szeretnénk némi útmutatást adni.
A Nike 6 üzletében a futószezon elején, 4 héten át minden szombaton képzett szakemberek segítik a cipők kiválasztását. El fogjuk tudni dönteni, hogy a stabil, párnázott vagy könnyűsúlyú cipők közül melyik a nekünk legmegfelelőbb választás. A futócipő nem olcsó mulatság, érdemes informált döntést hozni.
Helyszínek:
Budapesten az Árkád, Europark, Aréna, Váci utcai üzlet
Debrecenben a Fórum
Győrött, Pécsett az Árkád
Időpontok:
március 14 (szombat), 21, 28, április 4. (Az Europarkban csak 28 és 4-i időpont lesz, mindenhol máshol végig fut viszont az okosítás.)
Aki esetleg online kérdezne, ennek a posztnak a hozzászólásai között megteheti, hiszen a szakemberek olvasnak bennünket is.
28 komment
Címkék: tavasz szolgálati közlemény nike futócipő szaktanács futószezon
Szalai Szabolcs: A viking sztori
2009.03.09. 18:03 Ras
Idén számomra az első hivatalos futóesemény a március 21-én, Veszprémben megrendezésre kerülő 6 órás Ultramarathoni Futó Egyéni Országos Bajnokság lesz. Még januárban Tamás haverom szólt, hogy ne tervezzek semmit erre a hétvégére, mert csapatban nevezett, és mivel én vagyok a legkevésbé "hicomat" a bandából, még egy combos edzéstervvel is megkínált (na abból mondjuk semmi nem lett, de még így is ütöm a másik három csapattag összesített idei futott km-ét egyedül is :) ). A verseny szervezőjét, Szalai Szabit már évek óta ismerem. Még a bringázós korszakomat éltem friss egyetemistaként, amikor egy kolesztárs el-el rángatott egyetemi futóeseményekre. Akkor még nem éreztem rá a futás ízére, de később igazi futóbarátsággá nemesedett a viszonyunk. Szabi csendes, szerény srác, de amikor futásról van szó, nem sokat kell kérdezni.
Rás: Hogyan kezdtél futni?
SzSz: Általánosban a nyarakat a csopaki telkünkön töltöttük, és mozgás gyanánt édesanyámmal esténként átbicikliztünk Paloznakra meg vissza. Egy idő után én már inkább kocogtam, és eleinte két-három majd később már egyetlen megállásból jutottam át a tőlünk 800 méterre lévő községbe. Egyik este sikerült átfutni egy szuszra. Nagy tett volt, és talán még azon a nyáron eljutottam addig, hogy már az oda-visszatávon sem kellett megállnom, azaz sikerült folyamatosan letudnom kb. egy mérföldet! Innen elkezdtem matekozni: akkoriban még volt Veszprémben színvonalas normáltávú futóverseny is (Adidas 10 km), nemcsak ingyen-pólós-futás és elterveztem, hogy elindulok életem első utcai futóversenyén. 10/1,6=6 és egy kicsi, tehát még hatszor annyit kellett volna tudnom, hogy beérjek. A verseny előtti utolsó „felmérésen” 3 kört tudtam futni, így indultam a versenyen és ott jöttem rá, hogy mennyivel meg tudja haladni az ember az aktuális teljesítőképességét, ha megfelelő motiváció dolgozik benne. Végigértem. Megtetszett a futás meg a versenyzés hangulata, úgyhogy kinéztem a következő versenyt, ami már az egyik pesti Vivicitta volt, talán 12 km-el, aztán még abban az évben félmaraton és még a 18. szülinap előtt megvolt a pesti maraton is. Nem volt megállás, kerestem a határaimat, így jött előbb a miskolci hegyimaraton aztán az ultrák világa…
Rás: Mikor jött az egyéni Bécs-Budapestes indulás ötlete?
SzSz: Egy évre az első maratonom teljesítése után meg is találtam azt a bizonyos határt, ekkor már a Bécs-Bp egyéni versenyének rajtjánál toporogtam. Igazi életreszóló élmény volt először olyan emberekkel együtt futni, akik eredményeit nagyra tartottam és eddig csak újságokból, TV-ből ismertem. Igyekeztem odatenni magamat, és habár ez volt az első verseny, és azóta is az utolsó, amit nem teljesítettem (azért mondom így, mert nem feladtam, csak belassultam és elkapott az a fránya záróbusz), sok élménnyel gazdagodtam, ami új szemléletet adott.
Szerettem futni, a versenyek pedig csak állomások voltak és azóta is azok: maga az erőpróba a lényeg, ugyanúgy tudok örülni egy elvesztett küzdelemnek, alulmaradásnak egy futótárs vagy kiszemelt idővel szemben, mint amikor sikerül is felülkerekedni. A lényeg, hogy levonom a következtetéseket és tudom, hogy legközelebb mit kell jobban csinálni, mire kell odafigyelni. Sokan mondják, hogy a boksz a legigazságosabb sport, mert mindig az nyer aki erősebbet üt. Szerintem az ultrafutás az: itt csak magára számíthat az ember és különösebb feltételek nélkül a saját akaraterejének és kitartásának megfelelően érhet el eredményeket.
A Bécs-Bp után még indultam pár többnapos ultraversenyen, a legszebb emlékek a 2003-as Dunamenti Szupermaratonhoz kötődnek, ahova magamhoz képest jó formában érkeztem és az élen csatázó Olasz Laci, Vozár Attila, Ossó Zoli - akkor nagy szenzáció volt mert ez lett e végső sorrend is - után a felnőtt mezőnyben én végeztem, és az abszolútban is csak az akkor uralkodó 24 órás országos bajnok Barakonyi Lajos állt előttem. Kemény, de taktikázós verseny és számomra sikert jelentő három nap volt.
Rás: Hogyan csöppentél a futóverseny-szervezésbe?
SzSz: Sajnos 2004-el véget is ért egy időre az aktív futókarrierem. Talán többet futottam a kelleténél: nyaranta, amikor volt időm 200 km feletti hetek mentek, többször napi 60-65 km-el. Majd az egyik hosszabb edzésen begyulladt a csonthártyám, ami kivett egy hétre. Amikor újrakezdtem, a térdem kezdett egyre inkább jelezni, ami aztán egyre rosszabb lett. A történet vége egy jó kis porckopás lett, amit persze még egy jó darabig nem tudtam elfogadni, de amikor már a járás sem ment, úgy gondoltam jobb lesz, ha ezt a témát jegeljük minden értelemben. Ahogy egyre kevésbé ment a futás, gondoltam, ha már én nem 'szenvedhetek' úgy, mint régen, akkor szervezek majd olyan eseményeket, ahol nézhetem, hogy mások 'szenvednek' és ez is valami. Eddigre jó sok versenyen jártam már, megvolt az elképzelésem, hogy milyennek kell lennie egy jó futóversenynek, ezzel kézenfogva jött az álmom, hogy egyszer majd meg is valósítom.
Ezidőtájt már javában pezsgett az egyetemi élet, Veszprém iszonyú jó hely a magam fajtának, sokan szeretik a futást, rengeteg életreszóló (futó)barátság köttetett, mindig volt kivel futni egy jót, akár hajnali 5 óra volt akár éjfél körül. Az egyik közös futás alkalmával jött az ötlet: "Jó-jó, futunk mi már eleget, de mi lenne ha 24 órán keresztül futnánk. Hmm. Jó az nekünk? Hát persze." Így aztán még 2003-ban megcsináltuk az első 24 órás futást az egyetemi kampusz körül egy kb. másfél km-es, jó szintes körön. Az alapötlet az volt, hogy a három ötletgazda: Farkas Tamás, Karl Péter és jómagam felváltva végigfutjuk a napot, és hozzánk lehet csatlakozni akár egy kör erejéig is, ahogy tetszik. Tetszett másoknak is, több mint százan csatlakoztak a mozgalomhoz, nemigen kellett egyedül köröznünk, mindig volt ott valaki még az éjszaka közepén is. Ha jól emlékszem kb. 260 km-ig jutottunk, ami a szintes pályát figyelembe véve vállalható eredmény. Ezt a versenyt még 2 alkalommal hoztuk össze, a végén a több főiskolai mellett már külföldi csapatokkal is kibővült a mezőny. 2005-ben jött a váltás és ekkor alakult ki a mostani 6 órás futás, ami kezdetben még kiegészült 2 és 10 kilis versennyel is, hogy aztán 2007-től letisztulva csak az ultratávokra koncentráljunk.
Rás: Emlékszem az elsőre, akkor még nem futottam, csak egy pár kört, illetve egy nagy adag spagettivel járultam az eredményekhez. Aztán a harmadikon, 2005-ben már váltóban mintegy 70km-t hoztam össze...
SzSz: Az egyetemi évek vége felé elkezdtük keresni az önálló utunkat, így kezdtünk el például Csopakon is futóversenyt rendezni 3 és 10 kilométeres távokon, és így alakult meg 2007-ben a Viking Sport Egyesület is. Hogy miért Viking? Karl Peti hozott az első futásra egy nagy lepedőt amire ezt a figurát rajzolta, ami végül a védjegyünkké vált. Azóta rendeztünk már ultrafutó OB-t Csákváron, idén pedig Veszprém mellett Balatonalmádiban is nálunk dől el a bajnoki címek sorsa. Gyarapodik a saját versenyzőink tábora is. Egyesületünkből jelenleg Gurdon Éva több bajnoki helyezéssel is büszkélkedhet és idén remélhetőleg tovább bővül a lista, valamint nagy reményeket fűzök Csapó András szerepléséhez a „hazai” 6 órás OB-n. András tavaly dobogós helyezést ért el, és minden esély megvan rá, hogy ez idén is sikerüljön.
Távlati céljaink közt szerepel segíteni és megteremteni az környékbeli utánpótlást, akik majd méltán léphetnek Veszprém megye olyan legendás ultrafutói nyomába, mint Mayer Miklós és Zsigovics András, vagy a még most is aktív Méreg József és Gyimesi Károly.
Visszatérve a 6 óráshoz: a verseny azóta is a szívügyem, minden évben igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból, és minden évben fejlesztünk valamit. A tavalyi évtől kezdve minden futóversenyünket saját chipes időmérő rendszerünkkel mérjük, idén pedig bemutatkozik a legújabb dobás egy komplex verseny-menedzselő szoftver, aminek motorját egy lelkes informatikus-csapattal együttműködésben fejlesztjük, ez a meglévő chipes rendszerünkel együtt óriási lehetőségeket nyit a versenyeinken nyújtott szolgáltatások terén.
A verseny egy egyetemi futásból kinőve 5 éves évfordulójára Országos Bajnoksággá érett, valamint kishazánk egyik legnagyobb futóeseményének, a Bécs-Pozsony-Budapest Szupermarathonnak az előversenyévé vált. Az hogy idáig juthattunk, az az elmúlt 8-10 év eredménye, amiben sok ember, sok energiát, én pedig jó sok pénzt is :) fektettem és sokan sokat tesznek az Egyesületünkön kívül is. Továbbra is kiváló kapcsolatokat ápolunk a Pannon Egyetemmel, de támogatással ismerik el munkánkat Veszprém város és megye sportvezetői is. Személyes szenvedélyemet az ultrafutás iránt pedig 2008-tól már az Ultrafutók Magyarországi Szövetségének elnökségében is igyekszem hasznosítani. A jelenlegi Szövetségi munka sokat lendít az ultrafutás ügyén, amiben én is teret kaptam elképzeléseim megvalósításához. Hiszek benne, hogy a sportág szép jövő előtt áll. Fontos szerepe van ebben a Veszprémi 6 órás futásnak, ami egy belépő az ultrafutás világába. Ha az ilyen és ehhez hasonló versenyeken jó élményeket szerez egy futó, nagy eséllyel indul később is ultratávon, így bővül a közösség.
Rás: Az biztos, hogy munka mellett ez a sok teendő kitölti a napjaid. Nem kacérkodsz a visszatérés gondolatával, elvégre még sok jó futóév(tized) lehet előtted?
SzSz: Mint futó minden évben eltervezem a nagy visszatérést, amire a legjobb apropó idén lett volna, mivel kerek 10 éve volt már az az első Bécs-Bp Szupermarathonom. Erről bizonyosan lemaradok. Nem akarom borzolni a kedélyeket, viszont a 24-órás versenyalapító „nagy hármas” közül ketten azt tervezgetik, hogy jövőre egyéniben állnak rajthoz a Veszprémi 6 órás futáson és azt a szégyent nem akarom megélni, hogy egyedül én álldogáljak a pálya szélén.
Kihívásokból mostanában a futást nem számítva is van bőven, ugyanis tavaly nagyot fordult az életem, nős ember lettem, idén január 19-én pedig megszületett első gyermekünk, Hanna is! Ha jól gazdálkodik a génjeivel, akkor egy gyors (anyukája 1500-ös bajnok volt) és kitartó futónővel gazdagodik majd a női mezőny… de ezt majd Ő eldönti.
Rás: Köszönöm a beszélgetést, sok sikert és örömöt kívánok mind a futáshoz, mind a versenyszervezéshez, és természetesen életed legfontosabb hölgyeihez is! Találkozunk március 21-én tíz órakor Veszprémben, a Megyeháztéren, a zeneiskola előtt. Nevezni váltóban és egyéniben a helyszinen is.
UPDATE: az egyéniben előnevezettek száma már elérte az ötvenet, így aki a tizenhármas rajtszámra gyúrna az elkésett, de még lehet nevezni :)
61 komment
Címkék: interjú csopak veszprém ultrafutás bécs budapest viking se szalai szabolcs 6 órás
Vasárnapi penzum
2009.03.08. 14:30 Ras
Boldog Nőnapot kívánunk minden kedves hölgy olvasónknak, kommentelőnknek és írónknak!
10 komment
Címkék: virág nőnap
Vasárnapi tervezett táv: 8 szigetkör
2009.03.06. 15:25 szasza75
Persze nem a szigeten fogok körözgetni. A hétvégi Ferrara maratonon feszegetem határaimat. Először 2004. októberében vettem részt a közel 4 órás beavatási szertartáson. Az a verseny érzésre nagyon kellemes volt, lassan, de különösebb holtpont, állítólagos fal és lábamra dobott vasmacskák nélkül sikerült. Pár nap múlva már a Distance Running Magazin-t lapozgattam és kitűztem a következő célt: Rome Marathon.
Futóturizmus márpedig létezik, a külföldiek Budapestre látogatnak, mi magyarok meg Európa maratonjait, félmaratonjait látogatjuk. 2005. március 13-i vasárnap előtt tucatnyi futóbaráttal repültünk Rómába megtekinteni a város nevezetességeit, elfogyasztani néhány pizzát és persze futni egy hosszabbat. Az időpont, ha az éves felkészülést nézzük elég korainak tűnt.
Januárban ugyan futottam egy kicsit, februárban pedig inkább betegeskedtem. A nevezés, repülőjegy megvolt, a kihívás is adott már csak teljesíteni kellett. Hittem magamban, hogy menni fog ez, no meg egy kemény "tökös" legény vagyok képét is vizionalizáltam, de fizikailag, na azt hagyjuk. Róma nem szűkölködik látnivalókban. Nem vicc, a versenyt megelőző 3 napban a lábamat lejártam, szinte mindenhová gyalog mentünk. Az edzedtlenség és a városnézési fáradalmak lassan felőrölték teljesítéssel kapcsolatos, még megmaradt hitemet, a verseny előtti este.
A verseny napján aztán megpezsdült a futóktól hemzsegő város. A rajt előtti pillanatokban az izomlazító illatfelhőjében trikoloros festékkel kentük az arcunk mindaddig, amíg volt. Olasz testvéreinknek ismerős volt a színvilág, így nem voltak restek lelejmolni néhány ujjnyival belőle. A festészetet követően a rajtot lekéstük egy haverommal, így az első 5-6 km-en pont megtaláltam azt a savküszöbömet, illetve sajnos át is "estem" rajta, amit ilyen távok esetén tanácsos inkább elkerülni. Hamar eldöntöttem a maratonom sorsát, kicsit lassítva a tempón még félmaratonig elfutottam (1:47 körül), aztán kezdetét vette futómozgásom lassú természetszerű kimúlása. Itt a baj nem volt már kicsi, csoszogásom a frissítőpultnál komoly sétára váltott és eljátszottam a gondolattal, hogy a célig folyamatosan frissítőasztal lesz, így már indokolt a séta. Az igazi lélektani döfést az okozta, amikor a Colosseum mellett elhaladtam, jobb oldalt a 32-es km tábla, az út bal oldalán, visszafelé a 39-es. Már jócskán szembe futott a mezőny, miközben előttem még nyíl egyenesen a beláthatatlan macskakőrengeteg közel 4 kilin keresztül, a fordítóig és vissza.
Innentől olyan érzések kerítettek hatalmába, ami inkább sírásra késztetett és bosszankodtam, hogy mekkora f... (Szasza nem merte kiírni, hogy fasz -- a szerk.) vagyok. Amíg gyalogolgattam volt bennem fogadalom rendesen. Pokolba kívántam minden FORZA-zoló olaszt és csak arra vágytam, hogy végre a célkapun túl legyek és a "Marathon" betűhalmazról maximum egy történelem órán tanult csata és annak helyszíne jusson eszembe. A 2. félmaraton olyan 2:20-2:25 körüli lett. Fogadalomtételből nem volt hiány, hiszen volt időm rá :-), többet nem indulok el felkészülés nélkül ilyen hosszú távon. Hiába a hit és az akarat, ha felkészülés nélkül vágsz neki, a táv (és nemcsak a tempó) felőröl. A célidőm 4:08 körül volt komoly küzdelmek árán. A fogadalmam azóta is tartom, felkészülés nélkül nem indulok el ilyen, de valójában más távokon sem. Hogy mennyire viselte meg a szervezetem? Nyolc órával a célba érkezés után a nyugalmi pulzusom 120 körül volt. Még hogy örömfutás...
Azóta eltelt 4 év és az utóbbi 2 évben nem futottam síkon maratont. 2007-ben a 35 ezres tömeg miatt kiábrándító párizsi maraton volt az utolsó. A hétvégén Ferrara lesz a következő maratoni esemény. A kora tavaszi maraton nem túl ideális időpont, de a kemény, hideg téli időjárás ellenére mindent megtettem ahhoz, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül elinduljak ezen a versenyen. Tisztelem a távot, alázattal és óvatosan vágok neki, remélhetőleg nagyobb örömmel és lendülettel haladok át a célon, könnyedebben és gyorsabban, mint eddig bármikor. Terveim szerint a mostanin veszek részt és talán késő ősszel benevezek még egy 8 szigetkörös futásra.
No és ti? Terveztek az idénre maratont?
51 komment
Címkék: maraton róma ferrara futóturizmus
Törgyük át a pszichés gátat?
2009.03.05. 15:02 Winkler Róbert
Rég dédelgetett tervem, hogy nekiállok több kört futni a Margitszigeten. Évekkel ezelőtt, amikor még megvolt a Nivám, jártam autóval futni a szigetre, de akkoriban az egy kör is valahol a Holdon volt. Mármint le bírtam futni egy kört, de lógó béllel. Aztán tavaly rászoktam, hogy hazulról tolom a szigetkört, ajtótól ajtóig 10,3 km, ami pont jó is, de sajnos dolgozik az emberben némi szakmai becsvágy, hogy néha menjünk többet. Főleg az ilyen Szasza-féle ultrafutó csodabogarakkal töltött idő viszi az embert ilyen irányba. A vasárnapi futóhappening adta meg az utolsó lökést, már nem is emlékszem, mit mesélt a Szasza, hogy három kört futott a minap, vagy harmincat, de mire hazaértem az egy körből, tudtam, hogy nekem is kell.
Ez egyébként is csak afféle pszichés gát lehet – ha nem számoljuk a fekvőtámaszt, a futást vagy a gombócot, sokkal több kifér, vagy éppen befér. Kimentem tehát autóval. Már az öltözésnél rájöttem, miért is álltam le az autós futásról: jogosítvány, forgalmi, lakáskucs, slusszkulcs, és akkor már ugye telefon is kell. Plusz pulzusmérő óra, plusz Sportband, hogy a távot is mérjem, plusz iPod, plusz csuklósúlyok – az autós futó látens ószeres. Ja, és egyszer vettem a boltban egy azonnali energiát ígérő tasakos zselét, 900 forint körül, most majd kipróbálom.
A híd alatt parkoltam, éjjel már alszanak a közterület-felügyelők, és elindultam. Pszichés gátnak osztályon felüli: már az első kör fele előtt kis híján feladtam. Mármint hogy elkezdtem magammal alkudozni, hogy na jó, akkor nem három kör, csak kettő, de a fordulóra azt is lealkudtam egyre. Nem való nekem a körözés. Egy 400-as kör még nem is vészes, mert az tényleg alig különbözik egy klasszikus taposómalomtól; beletuful az ember, és nyomja, de ez a bő 5 kilométeres kör valahogy pont túl rossz körözni.
Azt a dílt kötöttem magammal, hogy belekezdek a másodikba, de akkor rögtön megkóstolom a zselét, legalább történik valami. Történt is: többen iszonyattal beszéltek az energia-trutymókról, de nekem nagyon bejött. Közben élveztem az új Triax cipőt: sokkal jobban érzem benne magam, mint a Pegazusban. Nehéz, vagy legalábbis nem könnyű, de mesésen tart és csillapít. Aztán egyszerre csak utolért DaMartian, aki otthonról nyomja a két kört, így jön ki neki a majdnem három kör, de mint kiderült, ő is gyűlöli a körözést.
A második kör így kellemesen el is telt, hallgattam az érdekes agymosást a Triax mikroszálakkal spékelt különleges csillapításáról, meg DaMartian elvetemült maratonista kalandjait és terveit, aztán ő lecsatlakozott, én viszont ugyanazzal a lendülettel mentem tovább. Terra incognita, a harmadik kör. Kezdett pont nem jól esni, azt hiszem, a csuklósúllyal vállaltam túl magam. És kéne egy övtáska is a sok kramanchoz. És kezd beállni a vállam meg a combom. Úgyhogy végül csak szűk 2 és felet futottam, a Sportband 14 km-t mutatott, egyébként igen precízen mér, mert a két kör pont annyi volt, amennyit DaMartian jósolt (10,7).
Most azon gondolkozom, áttörtem-e a pszichés gátat, és másodszorra már könnyebben megy-e a három kör, vagy inkább ráhúztam-e a gátra plusz fél métert. Jobb egyetlen nagy kör, elfutni elég messzire, hogy ne legyen más választásunk, mint hazafutni? Vagy éljen a biztonság, amikor szinte bármikor feladhatjuk, elvánszorgunk az autóig, és öregesen lenyújtunk a csomagtartón?
76 komment
Címkék: életmód hétköznapok edzésnapló futócipők gondolatok edzés közben
Tavaszköszöntő videó
2009.03.01. 18:04 angelday
A vasárnap délelőtti közös futásból szerkesztettünk egy videót, íme:
Egyébként klassz délelőtt volt, fel lehetett próbálni a cipőket, elvinni egy körre. Volt egy nagy piros autó, az volt az eseménymarketing része LCD tévével. Az idő is jó volt, Szaszának öt percenként odaszóltak a szemből érkező ironmanek, hogy "helló Szasza, mi ez a futás itt?" (ezt a másik irányba közlekedő tömegre értették), mire ő: "van ez a blog..." -- általában eddig jutott. Próbált már valaki szemből jövő futókkal beszélgetni? Ők mondanak egy rövid kérdést, mi egy rövid választ. A végén extra adag tökösmákos rétest fogyasztottam el és a fogam sem fájdult meg.
59 komment
Címkék: tavasz videó challenge margit sziget
Utolsó figyelmeztetés mielőtt elindul a hétvége
2009.02.27. 14:14 angelday
Kérdés: dolgozik még valaki? :-)
14 komment
Címkék: közösség itthon nike futópálya
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
