Spinning a tömegfutás előtt

2009.02.26. 23:25 angelday

Szaszával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy óra spinningre szerda este. Én még nem voltam, Winkl air is kalandvágyból jött el (majdnem), úgyhogy kíváncsian vártam, mi lesz. Spinning, szobabiciklizés, mi jöhet ebből. Többen mondták már, hogy "jó", de ennél azért messzebbre kell tekintenünk, nekünk magunknak kell megnézni a pörgést-forgást.

Első körben meglepett, hogy milyen látványt fest kb 30-40 szobabicikli egy teremben. Ennek egy részén már a fanatikusok tekertek is. Ami meglepő benne, hogy sok van és mindenki egy helyben áll. Persze, ez a dolog lényege, de akkor is. Első pillantásra mindenesetre meglepő.

Kértem asszisztenciát a kerékpárhoz, kiderült, hogy a legfontosabb a break gomb, amivel be lehet fékezni a lendkereket. Ennek fontosságát nem értettem, de gyorsan kiderült: a konvencionális kerékpárhoz szokott agyunknak bizony hozzá kell szoknia ahhoz a tudathoz, hogy nincs megállás, folyamatosan tekernünk kell. Nincs tehát az, hogy két lábbal állunk és akkor tovább forognak a kerekek, mi meg pihenünk. Így már érthető, persze ez számomra is menet közben derült csak ki.

Maga az esemény igen érdekes és röhejes. Megy a vacak techno, Moby-mixek, meg ilyen szarok (egyáltalán nem jó, miért nincs ezeknél metál?), BPM-re kell tekerni, persze az erősséget mindenki magának állítja be. Szemközt ül a DJ, aki tekeri a bakelitet bicajról (esküszöm) és MC-zik végig, de nem lehet érteni, mit mond. Időnként vannak "kiállások", amikor felállunk és nyélen tekerünk. Nagyon röhejes és buzis (metroszexuális) volt az első 20 percben, aztán nagyjából megértettem, miről van szó.

Szasza egyébként futásból (!) érkezett a spinningre, gyors átöltözés után már a kerékpáron ült és tekert. Lopva hátrapillantottam, esküszöm, úgy nézett ki, mint valami heroinfüggő a szer hatása alatt. Átszellemült fejjel, üres szemekkel tekert. Szaszát amúgy sem kell félteni: szombaton lefut 25-30 km-t, vasárnap pedig egy levezető 10-est. Teljesen nyilvánvalóan endorfin junkie a csávó.

Az esemény végén csináltunk még egy videót is:

Nem volt egyébként rossz élmény, spinninggel jól felplusszolva a "potit", szaunával, joghurtos itallal kifejezetten kellemes délutáni / esti program volt ez így. Hosszú távon mégis a futást fogom előnyben részesíteni.

6 komment

Címkék: video videoblog spinning szasza

Óvatos hatos (hetes? tizes?)

2009.02.26. 10:47 Winkler Róbert

A téli cipőn mindig meglepődnek a futócipő-boltosok. Az előzőnél is csodálkoztak, meg most is, amikor már a régiben nem akarván végigtolni a harmadik szezont, és bementem egy újért, még inkább. Nem is volt a boltban semmilyen téli cipő még január elején, úgyhogy meg kellett rendelnem. Február elejére jött meg a jó téli, tehát Goretex-es Air Structure Triax, viszont egy ideig nem állhatott hadrendbe, mert életemben először elég kemény achilles-húzódásom lett a jobb sarkamban. Hogy mitől, fogalmam sincs, egyik pillanatban nem volt, a másikban meg lett. Járkálni még pont tudtam, de azért a sántikálás-határon egyensúlyoztam.

Még mindig érzem egy kicsit, de most már nem bírtam tovább. Kiberheltem a chipet a Pegazusból, mert ha már egyszer +-os a cipő, legalább méricskéljünk távot. Már ősidők, de legalábbis ősz óta nem használtam a Nike+ karkötőt – mióta rágyógyultam a pulzusra futásra, nem hoz lázba sem a tempó, sem a táv.

Egyszóval elmentem az általam Óvatos Hatosnak nevezett turnéra, a Baumax hátuljáig meg vissza. Amit futás címén eleinte műveltem, arra egyelőre keresem a megfelelő kifejezést, mert a "jobb sarkam úgy terheltem, mint a hímes tojást" kicsit képzavarosnak tűnik. Finoman csoszogtam tehát, a pulzusom így 140 fölé se nagyon ment, nem akartam rásérülni és négykézláb hazakocogni, de féltávnál már egész jó volt, azóta is élek. A Triax nem könnyű, de olyan finoman csillapít, hogy az már szinte mocsárjárás. És nem is baj, hogy csak most jött meg, hiszen nyári cipőben lehet futni nagy hidegben, legfeljebb az első negyedórában fázik a lábunk, de úgyis bemelegszik. Most viszont, hogy enyhe napok jönnek, nagyon nem akaródzik latyaktól cuppogó cipőben futni.

Eszem ágában sem volt távolságot mérni, csak érdekelt, működik-e a talpi jeladó, mert pl. a Józsié feladta. Biztos elunta, hogy sose viszik futni, és bekómált (vagy épp fordítva történt? -- a szerk). Az én chipem még reménykedhetett, mert működik, csak furcsa parajelenséget produkált: az Óvatos Hatos szerinte 7 kilométer. Más cipőben máshogy mér? Ez volt hétfőn, úgyhogy kedden ellenőrző körútra indultam: DaMartian szomszéd óta tudom, hogy kaputól kapuig a Margitsziget-kör 10,3 km. Gyönyörű hóesésben indultam este 10 körül, mert este még megtekintettem egy kortárs színházi darabot, amitől sokkot is kaptam, ráadásul férfiaknál is vannak nehéz napok, melyeken pl. a fülhallgató egyszerűen kiesik az ember füléből. Bírja 10 lépésig, 15-ig, akár 20-ig is, aztán kiesik. Néha a jobb bírja kicsit tovább, néha a bal, összességében idegtépő, úgyhogy hagytam, hadd járjon le az Anthrax, és inkább a hó ropogását hallgattam. Sokan nem futhattak a telepről, mert hazafelé is csak a saját nyomaimmal találkoztam a hóban, mint Malacka menyétje, aki magával hozta a menyét.

És a chip 10,3 kilométert mutatott. A következő feladat adott: ma megint elfutok a Baumaxig, hátha most már 6 km-re jön ki. Legrosszabb esetben átkeresztelem a távot Óvatos Hetesnek.

54 komment

Címkék: hó hétköznapok chip hideg edzésnapló baumax óvatos hatos óvatos hetes kalibrál

VÁLTOZÁS! A Futóblog találkozó a Margit-szigeten lesz

2009.02.24. 21:47 angelday

Fontos szolgálati közlemény: hétvégén vasárnap nem tudunk felmenni a Normafára, mert a hó miatt csak korlátozott számban engedik fel az autókat a hegyre, így a Margit-szigeten, az Atlétikai Centrumnál találkozunk.

Hányan jöttök egyébként? Tizen? Huszan? SZÁZAN?!

Ja igen, az újonnan érkezőknek: lesz tea - forralt bor - rétes és futás. Bemelegítés Kropkó Péterrel és Papp Krisztával. Akiknek már megvan a Futóblog felsője, jöjjön abban, mert RAPREZENT.

Még valami: a jelenlevők között kisorsolunk egy nevezési díjat a június 20-21-én megrendezésre kerülő Ultrabalaton versenyre.

31 komment

Címkék: szolgálati közlemény

Répáshuta Valentin-napon

2009.02.23. 22:45 Ras

Február közepén megjártam Tolnát-Baranyát Hevest-Borsodot, s kalandokban nem volt hiány. A célterület Répáshuta volt, kedves hegyikerékpáros barátaimmal terveztem egy laza hétvégét tölteni, s amíg ők bringázgatnak én egy szolid karikát fundáltam ki magamnak a Bükk-fennsík oldalában. Kezdésnek pénteken Eger felől támadtuk a Bükköt, majd Felsőtárkány és Répáshuta között egy döntött jeges kanyarban két autót pakoltunk vissza az útra, és inunkba szállt a bátorság, úgyhogy ledöcögve a hegyről Miskolc felé kanyarodtunk és inkább Lilafüreden át értünk célba jelentős vargabetűvel. A közútkezelőt innen is csókoltatom. Nos, 130 km és három óra plusszal azért begurultunk a ház elé, lecuccoltunk az emeletes vaságyakra, beröffentettük a vaskályhát, s régi és új ismerősökkel jó hangulatban tértünk nyugovóra.

Este a falu feletti Bánya-hegyet néztem ki bemelegítő szakasznak (zöld négyszög). Ehhez végig kellett szaladnom a falun, majd a főutca végén be az erdőbe, és egy régi, vízmosásos erdészeti úton neki a hegyoldalnak. Rövid közösködés az országúttal, majd tovább felfelé a meredeken. Néha elbizonytalanodtam. Megkopott már a Bükk-ismeretem, így néhányszor lábszárközépig gázoltam a hóban egy-egy letérésnek tűnő beszögellésben, majd meg lett a zöld sáv és Felsőtárkány irányába fordultam a fennsík alatt a Török úton.

A turistaút a kanyargós autóút felett hullámzott, majd a Három-kő alatt, a megyehatárt követve délnek fordul, s közel háromszáz méternyit zuhan a Hór-völgyig. De ne szaladjunk ennyire előre. A hullámvasút délnek fordulva indult be igazán, amikor pedig kereszteztem az országutat, átértem a Bükki kékre, s innen egy darabon kényelmes erdészeti aszfaltozott úton csörtethettem a letaposott havon. Hótól elgémberedett bokám örült, hogy végre nem kell pionírszerepben tetszelegni. Felszabadultan élveztem a balról integető fenyvest és a jobbról szikáran meredő bükköst. Itt nincs tempókényszer, nem kell hazaérni időre, nem vár másnap az iroda és a napi robot. Köszönés a szembejövő munkagépnek, félreállva azon morfondírozom milyen szerkezet is lehet, talán homlokrakodó. Jókedvűen legyintek magamban, végülis mindegy. A lényeg hogy ismét magam vagyok és a hegy-erdő-hó. Magányos farkas a Kárpátok ölében. Ráhangolódom az erdő hullámhosszára, s közben figyelem mikor kell letérni a műútról. Hirtelen megtörik a havas táj fehérsége.

Rókatetem az úttól nem messze, három varjú rebben fel róla havon, ropogó lépteimet hallván. Nem bántok senkit, nyugtatom lelkiismeretem. Egy pillanatra betolakodónak érzem magam. De ha már itt vagyok, nézzük meg közelebbről. Gyors fotó. Talán veszett volt, esetleg szimplán rossz vagy balszerencsés vadász és éhenhalt, esetleg megfagyott. A természet könyörtelen, mégis lenyűgözően csodálatos. De az út lejt tovább, letérek az aszfaltról.

A Pazsag erdészház gyönyörű kis tavacskával amit a Pazsag-kút táplál. Talán mondanom sem kell hogy eddig a Pazsag-völgyben jöttem. :) Szusszanás, kattintás és gördülök tovább.

Keskeny szekérút visz lefelé egy szurdok félmagasán. Figyelni kell a lépésre, a havas-avaros-köves út könnyen megtréfálja a lábat, átfázott bokával pedig extra hamar összejöhet valami csúnyaság.

A Hór-völgyben már tócsákat is kerülgetni kell a két sáv széles döngölt murvás úton. Régi hegyikerékpáros emlékek jutnak eszembe. A Bükk Hegyikerékpáros maraton nagytávja itt halad el az ellenkező irányba, kísért a bringás múlt. De most a futó jelen van és a vízkerülgetés. Nincs idő megszokni a közel sík terepet, maximum negyed óra még kényelmes tempóban is mire jön a Répáshuta tábla, és az apró kővel kirakott Balla-völgyi kék négyszög felfelé.

Zárótételként még elhangzik egy jónapot a szintén Répásra túrázó idősebb házaspárnak, majd kellemesen elfáradva és enyhén átázott cipővel-zoknival meglátom az első házakat. Csörög a telefonom, az első bringás fecskék már a Vadász nevezetű vendéglátó helyen üldögélnek a melegben. Szerencsére nem akkora hely a falu, hogy 10 háznál többet kelljen mennem a falu vége táblától a vendéglátóegységig, így a hőháztartásom egy feles törköly illetve isteni hamisitatlan bográcsgulyás (angel ez nem egy degusztációs menü ;) ) után hamar helyreáll. Aztán mire fizetünk, befut a nagy csapat is.

Én lekocogok a házhoz, felpiszkálom a kályhát és átöltözés után eldőlök az ágyon megérdemelt délutáni szunnyadásra. A természet tékozló városi/irodista gyermeke hazatért.

A jegyzőkönyv kedvéért pedig:

Táv: ~17km. Szintemelkedés: 560m. Idő: bruttó ~2,5 óra; nettó ~2 óra.

ui: a fotók egy ezeréves mobillal készültek, plusz a nap sem volt kegyes kisütni, ezért a gyenge képminőség.

uii: az első fotóért Alex-et illeti hála (vagy épp anthraxos levél :) ), az utolsót pedig zeezoltano-nak köszönjük

10 komment

Címkék: hó barátok túra bükk répáshuta bringások

A küzdelem nem a futással kezdődik

2009.02.22. 21:49 szasza75

Péntek délután egy könnyed ebédet követően betértem a Váci utcai Nike shopba terepszemlét tartani. Míg az egyéb ruházati boltos akciók a karácsonyt követő napokban elkezdődtek és nagyjából január végéig ki is futottak, addig a Nike-nál talán a napokban kezdődhetett a kifutó modellek kiszórása. Aznap több cikket olvastam az államcsőd lehetőségeiről, figyeltem ahogy az OTP-t éppen 1600 alá verik, és aznap emelték le a számlámról a hiteltörlesztő részletemet. Azt hallottam, hogy világvége hangulat egyik lehetséges elűzése a vásárlás, ezek után talán érthető, hogy vásárolni támadt kedvem. Kinéztem egy 26e Ft-ról 10-re akciózott bakancsot és egy térd alá érő, capri futógatyát. Utóbbi mindössze 6 ezerbe került, előbbi nem volt a méretemben, de megkérdezték és kiderült, az Árkádban van olcsóbban is (így később ott vettem meg).

Szombat reggel szikrázó napsütés, +5 fok ugyan havas a táj, de eljött a tavasz, ez egy hangulatos futónap. Rövid egyeztetés egy baráttal, döccenünk a szigeten. A héten megkaptam a blogos felsőt, gondoltam kipróbálom az új capri nadrágot is. Miután felvettem, gondoltam ez így a vádlimnak cidri lesz, így előkotortam a leghosszabb eddig még nem tesztelt zoknimat. Ez egy ugynevezett "compression socks", azaz "szorító zokni". Eddig azért nem próbáltam fel, mert... nem bírtam könnyedén felvenni. Szombat lévén nem a "munka utáni gyorsan felkapok valamit és futok" esemény előtt álltam, hanem az "átgondoljuk, szépen megtervezzük, előkészülünk és futunk" folyamat előtt, így bevállaltam ezt a plusz 10 perces küzdelmet a felhúzásával. És tényleg, sose gondoltam, hogy egy ilyen momentum, a zokni felvétele akár említést is érdemelne, de leírni nem tudom milyen fogcsikorgatás, hörgés, izzadtságcseppek és káromkodáshalmaz közepette öltöttem magamra a hétköznapi ruhaneműt. Szemtanumból őszinte röhögést válltott ki és dokumentálás céljából rögtön fényképezőhgéphez nyúlt. (Azt hiszem nem érezte át a problémámat.) A nehézségét talán ahhoz tudnám hasonlítani, ahogy a búvárruhát szárazon próbálom fel és utána rögtön levenni. Pedig csak két nyamvadt zsákutcás csőről van szó. 

Ilyen zoknikat általában valamilyen céllal vesznek fel. Szerintem nem azért mert szép, inkább funkciójában hasznos. Példaként két ismertebb futó: egy Paula Radcliffe nevű aszfaltos hölgy és egy Dachiri Dawa Sherpa nevű terepes fiú. 

A szakirodalom szerint a szorítóhatás miatt serkenti a vádli ereinek vérkeringését, ezáltal elősegíti az izom regenerálódását. Mondjuk kérdés, hogy a szombati 6 perces tempó tudományos szempontból indokoltá teszi-e a nagyjából 3000 forintos (kaptam) zokni használatát. Bevallom 19 km és bő másfél órás futás után nem éreztem előnyét, talán csak annyit, hogy örömmel vettem le (nagy nehezen), mert annyira elszorította a térdem alatti részt, hogy a 3-4 mm-es bemélyedést negyed órán keresztül masszíroztam ki.

Felötlött bennem az olló használata is (de talán kell ez még) az eltávolítására, de ezt túl spártai módszernek éreztem, így küzdöttem a levétellel is. Ha esetleg érdekel valakit 43-46-os méretű  "'spanyolzokni" tesztelése. Mindenestre furcsa, szokatlan érzés, mintha valaki két kézzel szorítaná a vádlim és még lerázni se tudom.

24 komment

Címkék: zokni radcliffe vádli regeneráló sherpa

Futóblog író-olvasó találkozó

2009.02.20. 09:36 angelday

Jövő héten vasárnap reggel 9:30-as gyülekezővel (mi? korán van? gyerekek, egy futó mindig időben lefekszik!) venné kezdetét egyfelől a Nike tavaszköszöntő eseménye, másrészt ezen esemény alatt csinálnánk meg az első "hivatalos" Futóblog író-olvasó találkozót és szociális eseményt. (Az úri közönség táncol, kiváló széklábak!)

A Nikepluson volt egy téli challenge, "Fusd át a telet!" címmel, a győztes csapat kihirdetésre kerül, lesz tea és rétes is. Kropkó Péterrel és Papp Krisztával bemelegítés várható, majd némi szaladgálás a hegyen egyfajta életmód típusú program keretében. (Winkl air 10 egykezes fekvőt leprezentálja a háttérben.)

A Futócenteren 150 ember regisztrálta magát az eseményre (un. répondez s'il vous plaît keretében), én pedig azt szeretném kérni, hogy szedjük magunkat is össze és mutassuk be, hogy vagyunk mi Futóbloggerek is legalább ennyien -- aki RSVP-zne, az megteheti itt a hozzászólások között! A Futóblog kemény makk csapata természetesen mindenképpen jelen lesz majd, azaz jön a Winkler kaszával, integet a ... Szaszával.

Az esemény során ki lehet majd próbálni a Nike futócipőit is egyébként.

Na a lényeg: ha másért nem is, legalább megismerjük egymást. 2008. augusztus óta csináljuk ezt a blogot kisebb-nagyobb momentummal, elérkezett az idő. Részletek itt.

43 komment

Címkék: tavasz tea nike rétes futócipő kropkó papp kriszta socialité

Reggeli poszt!

2009.02.19. 11:30 szasza75

Ma reggel erőt vettem magamon. Kimentem futni. Negyed 6-kor. Folytassam?

Nyilván egyedül nem tettem volna ilyet. Gyenge vagyok ilyenekben. Fél ötös kelés után simán visszaborulok az ágyba, általában. De ma más volt és 20 perces fetrengés után csak kikászálódtam. Aztán irány a Fenyőgyöngye parkolója. A kocsiban jutott eszembe, persze fejlámpát nem hoztam. Mikor is van napkelte? :-) Futótársaim már vártak. Ketten fagyoskodtak, mínusz 8-10 fokban. Úgy emlékszem, köszöntem nekik, vagy legalább biccentettem. Ugyan nem látták, de nyitott szemmel aludtam még. A szervezetem még javában "boot"-olt. Aztán ébredező tempóban nekiindultunk. Először aszfalton, aztán rámozdultunk a terepre. Érintettük a HHH csúcsát is majdnem kétszer. Roppanó fagyos 20-30 cm hó, hideg északi szél és még mindig sötét. Komoly csúszkálás, esés nélkül zajlott mindez, de akár még az esés is belefért volna, hisz nagyon mély volt a hó. Aztán lassan világosodni kezdett, a keleti oldalon pislákolni kezdett a napocska. Sehol egy felhő, csak a fehér mindenségen tükröződő narancssárga fényjáték. A szikrázó látvány el is vonta a figyelmemet magamról. Időközben - a szűk két órás futás alatt - reggeli nélkül szépen eléheztem. Vajon mi venne rá egy ilyen attackra, ha nem futnék? Átélnék ilyen szerintem nem hétköznapi reggeleket enélkül? Nem kérdéses, hogy élmény-e...

Csupán ennyi történt egy napos, fagyos kora reggelen.

(Megjegyzés: Tudom, zseniális lenne egy idevágó kép, de nem hogy "fotózóeszközt" még telefont is elfelejtettem vinni, na meg fejlámpát, bár azzal nem is lehet fényképezni.)
 

8 komment

Címkék: reggel életérzés hideg napsütés

Futóblog felsők készülnek

2009.02.18. 09:14 angelday

Szerkesztőségünk is megkapta a pólóit. Én egy rosszul exportált videóban mutatom be az eredeti dizájnt, míg professzionálisan néző modellünk, Winkl air a kettes számú dizájnt mutatja meg. Ez annyiban tér el az eredetitől, hogy szív fölött kapott egy Nike logót, így a cipő nyomat ellenkező irányba fordul. Winkl air szerint az enyém jobb, nekem titkon viszont az övé tetszik jobban.

Mindenki fog emailt kapni, amikor készen van a pólója. Real soon now.

47 komment · 1 trackback

Címkék: póló találkozó nike felső futóblog winkl air

Mi motivál(na)?

2009.02.17. 16:20 szasza75

Olvasva az eddigi cikkek kommentjeit, azt gondolom, a hozzászólók körében motivációból nincs hiány. Igaz, nem mindig a futásról van szó, hisz valaki hetente duplázza a fekvőtámaszait, valaki a vacsoráját felezi, de úgy tűnik, sokan a blog olvasása közben kaptak új erőre, nyertek motivációt a futáshoz. És ez jó. Célok kellenek és mindennek a mozgatórugója a motiváció.

Nem a profikat megmozgató motivációra gondolok, amikor akár a top helyezések valamelyikét elcsípheti a futó egy-egy sikeres szereplés esetén, ne adj isten még pénz díj is jár érte. Hanem azokra, amikor csak úgy magunknak futunk, saját belső sikereink miatt. Ahogy megdöntjük a szigetkörünket, vagy éppen olyat teljesítünk, amit addig nem sikerült, netalántán valami extra jelképes elismerés is üti a markunkat.

Mint gyakorlott pamutpóló gyűjtőt kifejezetten motivált a 2005-ös NIKE félmaraton előtt pár hónappal meghirdetett extra díj. Amikor az első 1000 befutó DRY FIT technikai felsőt kapott. Pirosat. Akkoriban még nekem is kevés technikai cuccom volt, ezért ezt a felhívást véresen komolyan vettem. Tudományos elemzésem kiterjedt az előző évek első 1000 célbaérkező eredménylistájára, és feltételezve a másokra is ható motivációs tényezőt kiszámoltam, mit kell futom a tuti póló reményében. Biztosra mentem. Három hónapig csak úgy magamnak résztávoztam, tempózgattam és hétvégén általában beiktattam egy-egy hosszabb 20-25 km-es távot. A terv bevállt, túlbiztosítottam sikerem. Az előző évi 1137. helyről a 461. helyre húztam fel magam edzéssel és sok-sok izzadtsággal. Nekem ahhoz ennyi kellett, egy piros póló. Visszatekintve nem is az eredmény, hanem az odavezető út töltött el büszkeséggel. Azóta ilyen akció sajnos nem volt és a futóversenyek közül is ritka az olyan, amikor technikai cuccal látják el az indulót.

Talán emiatt is kaptam fel a fejem, amikor a Ferrara marathon kiírását olvastam. Állítólag gyors pálya, fapados áron. Persze egy vagyon lesz, mert az EUR az egekben, utazás, szállás és még biztos befér egy két pizza is. A nevezési díj ehhez képest röhejes: 20 EUR (nőknek 15 EUR) volt még januárban. Ez még hazai viszonylatban is rendkívül olcsó. Ami viszont érdekes, hogy amennyiben beesik az induló a célba bizonyos időkön belül, nyeremény üti a markát. Férfiaknál 3:30-on belüli célbaérkezés esetén 10 EUR,  3:15-n belül 15 EUR, 3 órán belül pedig 20 EUR. Nőknél a limit 4 órától indul 3:30-nál már 20 EUR-t is visszaadnak és így tovább. Szimpatikus motivációs eszköz, nem is az összeg miatt, de mégis a teljesítés mámorán kívül kicsit győztesnek érezheti magát az amatőr induló is. Beneveztem és remélem nem csak a chip letéti díjáért nyújtom a markom. :-)

Persze ez a "motivációs játék" nyomába sem érhet néhány kommentelő (mint pl. Zsola)  igazi sikereihez. Nem kell díj, nem kell zseton, hit, elszántság és egészség kell, no meg olyan "arcok", akikből erőt meríthetünk.

39 komment

Címkék: marathon nike félmaraton motiváltság ferrara elszántság

Nike és Apple

2009.02.15. 20:13 angelday

(apró megjegyzés: a poszt egyes linkjei az iTunes alkalmazás releváns részeit nyitják meg.)

A világ talán két legismertebb márkája, az Apple és Nike között évekre visszanyúló üzleti kapcsolat és viszony van. Kiegészítő termékeket gyártanak, nem zavarják, inkább erősítik egymás piacát.

Bizonyára mindenki hallott már a Nike+ futóchipről, ami eredetileg csak iPodokon működött, amíg a Nike ki nem hozta a teljesen általános és univerzális sportbandet. A fejlesztések nem álltak meg, 2008 szeptemberében itt a Futóblogon is írtunk az új iPod touchról, ami integrált Nike+ futóchipet és szoftvert tartalmazva a természetes választásává vált a termék rajongóinak. Később ráeszméltünk, hogy az iTunes Store-ban rengeteg futás alatti dolgot lehet beszerezni.

Nem meglepő, hogy Armstrong futás mixe csak egyetlen kis szem a láncban, az erre a célra létrehozott oldalon három típusból tudunk mixeket vásárolni. Vannak, ahol csak zenék vannak hosszúra mixelve, például egy 2006-os Crystal Method, másutt coachingelnek bennünket futás közben (Armstrong mellett van Asafa Powell, Serena Williams és még sokan mások), illetve vannak kifejezetten "gyúráshoz" kifejlesztett mixek is.

Persze a dolog itt nem áll meg, az egyes Nike régiók is kiveszik magukat az őrületből. Az olasz Nike ág például Nike goal néven készített egy olasz elsőosztályú foci iPhone alkalmazást (ingyenes), amivel az olasz foci rajongók követhetik nyomon a meccsek részleteit.

A Nikewomen.com pedig kijött egy kifejezetten csajoknak való szifon alkalmazással (szintén ingyenes), amivel videón kapunk edzésprogramokat. Ezeket végigcsinálva versenyezhetünk a többi cimboránkkal, a Nikeplus.com-on lehet hozzá készíteni vicces kis figurákat, amik bennünket reprezentálnak a virtuális térben.

Itt például maga a szoftver:

Itt pedig egy kép a tréningről, ami mutatja, hogyan kell edzeni (természetesen a telefonon). A képen egyébként vicces módon éppen Gátmezei Enikő látható sárga felsőben a budapesti Nike irodából, amint éppen instruál:

Egyszóval van itt minden, csak győzzük őket kipróbálni. Egyetlen hatalmas negatívuma van a dolgoknak: a zenéket iTunesből csak egy kis ügyeskedéssel tudjuk megvásárolni, mert ugye Magyarország még nem elég "érett" a globális zenepiachoz. Ettől függetlenül reméljük nem bánjátok ezt a kis kitekintést.

34 komment

Címkék: apple itunes serie a its nike workout bigyók nike plus