Kutyák kezelése (második rész)

2009.02.13. 14:50 Winkler Róbert

A kutyákkal folytatott bármilyen interakció lényegéhez tartozik, hogy amit csinálunk, azt higgyük is el. Ha valaki fél a kutyáktól, akkor ez nagyon nehéz lesz, de nem lehetetlen. A szakértők azt mondják, a kutya megérzi az emberen a félelem szagát. Ez azonban önmagában kevés. Sokszor simogattam már olyan kutyát, amelyiktől határozottan fostam (hogy miért kell nekem ilyen kutyákat megsimogatni, ne menjünk bele, mindenkinek megvan a maga lövése), és biztosan érződött rajtam a Valentino Fear, de nem haraptak meg. A félelem szaga ugyanis nem elég nekik, kellenek félelem-gesztusok is, tehát önfegyelem és némi színjátszási képesség kérdése az egész.

A futás közbeni ember-kutya találkozásokhoz kell egy kis fajtaismeret. Nagyon sok kutyafajta semmilyen veszélyt nem jelent az emberre. Ilyenek a vadászkutyák. A vizslákkal épp az a baj, hogy barátságosan odajöhetnek megszagolni, aztán mennek a dolgukra. Az agarak valószínűleg ügyet se vetnek ránk. A tacskók is inkább a fejük körül hadonászó gyerekekre veszélyesek. A spánielek őrültek, de szinte kizárólag a náluk erősebb kutyák hozzák ki belőlük az agressziót, nem is úgy néznek ki, mint aki képes lenne emberre támadni. A foxik igen agresszívak, bármilyen kutyával képesek összeverekedni, de az emberi láb megharapása egyszerűen nem szerepel a genetikai emléktárukban. A retriverek is vadászkutyák, na egy idegen retriver az a kutya, akinek a hátán köszönés nélkül fát is vághatunk.

A pitbull durva dolog, nála gyilkosabb dög kevés van, de a pitbulltól nem félek. Legalábbis ha futok, és nem kutyát sétáltatok, mert bár ez kevésbé publikus, a pitbull inkább a kutyákra veszélyes. Hogy Kelemen Anna Zeusza miért harapja meg rendre a szomszéd nénit, megérne egy helyzettanulmányt - nyilván Zeusznak se könnyű egy ilyen gazda életmódja mellett. Egyszer tavaly a rómain jött nekem egy pitbull, éjszaka, sehol egy lélek. Felém szaladt és és mérgesen ugatott, de sikerült azonnal felvennem a guggolva ölelő testhelyzetet, és mivansziamutyikázni; fél másodperc alatt ment át farkcsóválós ismerkedésbe. Ilyenek a pitbullok. (Oké, az ökröt, aki póráz nélkül sétáltat ilyen kutyát, minimum kerékbe kéne törni, de ez a poszt az instant túlélésről szól.)

Az őrző-védő kutyák a meleg pite. Nagy az isten állatkertje, sokan gondolják, hogy nekik márpedig egy német juhászkutya kell, vagy dobermann, rottweiler, kaukázusi, sarplaninac, ilyesmi. A kutyák, akiktől konkrétan fosok, a nagy bundájú ex-szovjet juhászkutyák. Ott se szórakozok barátkozással, ahol kuvasz van. A komondorral mintha könnyebb lenne megbeszélni a dolgot, de a közép-ázsiai juhászkutya, meg a kaukázusi nekem kicsit meredek. Nem kéne tőlük se félni, de én inkább azt választom, mint hogy megijedjek.

Ha tehát se gázspray, se bikacsök, se vipera nincs nálunk, a kőhajigálástól pedig nem ijed meg a kutya, nincs más hátra, védekeznünk kell. Pitbullfélékkel a gügyögésre nagy a sansz, amúgy is ők a kutyatársadalom legegyszerűbb lényei, nagyon könnyű őket összezavarni. Fontos, hogy tudjuk, mi folyik a kutyaiskolákban, melyekben egyébként én tegnapelőtti hatállyal betiltanám a csibészelés nélküli műsort mindazoknak, akik nem igazoltan őrző-védő munkát végeznek. Hiszen egy kutyában leépíteni az ember megtámadásával szembeni gátlást teljesen kiszámíthatatlan eredményekkel járhat.

Elmegyünk tehát egy kutyaiskolába, és megnézzük, hogyan zajlik a csibészelés. Kutyák pórázon, jön a csibésznek beöltözött alkalmazott, és ordítozva, meg a csibészkar nevű párnázott készséggel hadonászva. Ez az a szituáció, amire aztán leépül a kutyában a több ezer éves gát: embert nem harapunk meg, mert akkor felkötnek a kútágasra, vagy agyoncsapnak egy barlangrajzzal. A csibészt eleinte nem akarják megtámadni a kutyák, de hamar rájönnek, hogy akkor dicsérik meg őket, ha acsarkodnak és ráugranak a karra. Van, ahol még kis bottal finoman ütik is a fejüket, hogy megszokják, és ne eresszék. Nézzük tehát meg, mit csinál a csibész, és ha őrző-védő kutyával találkozunk, hívjuk elő az emléket: na olyat ne csináljunk.

Hanem?

Ha nem gügyögök, akkor határozottan megszidom a kutyát. Micsinász, Burkus?! Ül! Helyedre! Esetleg idézhetjük Marsi apukát (azbeszt extravaganza), a szapora káromkodás is olyan dolog, ami bűntudatos szituációkat idéz fel az állatban. Főleg, ha mindezt a legkevésbé sem csibészes, hanem mérges gazdás metakommunikációval erősítjük meg.

Végül tekintsük át a legkevésbé drámai, de annál sérülésveszélyesebb kategóriát, az elkényeztetett, hisztis ölebekét. A hisztis öleb gazdája se sokkal jobb fej, mint a pitbullos, csak ő nem félelmet (a tisztelet egyik formája) akar kelteni a kutyájával, hanem egyszerűen olyan, mint a rossz politikus: nem vállalja a népszerűtlen intézkedéseket. Nem jelöl ki a kutyájának határozott tilalmakat, mert nem tudja, hogy a kutya nem főnök akar lenni, hanem azt szereti, ha megvan a konkrét, stabil helye a falkában. És bár a kutya is szereti feszegetni a határokat, és "rosszul viselkedni", de nagyra értékeli, ha nem engednek meg neki dolgokat. Ha pedig mindent megengednek neki, agresszív kis gyökérré változik. Morzsa kutyám például spicc, anyám Micikéje is, szeretem a spicceket, de már messziről látom, ha elkényeztetett méregzsákok jönnek, és inkább felveszem az én kutyámat, mert jobb a békesség.

Szintén a Rómain iramodott utánam egy acsargó bolognese: kedves kis fehér pamacs, ha normálisan nevelik, de ez nem olyan volt. Két nő sétáltatta, egy árva szavuk nem volt hozzá, miközben a bokám után kapkodott. Úgyhogy kicsit lazítottam a tempón, el ne csússzak, aztán egy lépésre megfordultam és lendületet vettem a rúgáshoz. Jól ki is jött volna egyébként, szerintem becsavarom tizenkilencről a jobb felsőbe, mint Ronaldinho, de érdekes módon a gazdiknak a pillanat tört része alatt megjött a hangjuk. És úgy üvöltöttek a kutyára, mintha meg akarnám ölni, Buksi pedig, átérezve a helyzet fonákságát, a mamihoz szaladt. Ellenálltam a kísértésnek és nem meséltem el nekik, hogy az achilles ín olyan erős, hogy autót is lehetne vele vontatni, viszont a tapadási pontoknál elég sérülékeny, a futócipőkben pedig nincs harapás elleni védelem.

83 komment

Címkék: barátok beszámoló kutya test életmód élmény tippek kutyák küzdelem hobbisták

Futóereklyék, futókacatok

2009.02.11. 21:37 szasza75

Az irodában többen szóvá tették, hogy mi az a "hajléktalan" szatyor a székem mellett. Én meg magyarázkodtam, hogy az úgy volt, hogy zűrös napom volt aznap amikor eladtam az autóm, nem volt időm precízen kitakarítani, és az említett szatyorban van az autóban talált mozgatható személyes tárgyaim összessége. A napokban megelégeltem a faggatást, és új év új célok címszóval 25 perc alatt szétszortíroztam a "kincsesszatyrot". Kb. a fele szemét volt, de a kezembe akadt pár kincs is, ami előidézett bennem kellemes emlékeket. Köztük 1-2 futóérem, emléklap, kitűző. Kicsit megmozdult az agyam: "rovancsolok". Így otthon is elkészítettem a futással kapcsolatos leltáramat.

A futó és túraesemények általános jellemzője, hogy a résztvevő fizet és persze a "futás élményén" kívűl kap egy csomó dolgot: szolgáltatást, frissítést, útvonalbiztosítást, orvosi ellátást, rajtcsomagot, esetleg célcsomagot, érmet, emléklapot, eredménylistát és még sorolhatnám. Egy részét ezek közül a verseny során felhasználom/elfogyasztom, egy részét meg hazaviszem, gyönyörködöm bennük, becsben tartom őket, hasznukat veszem vagy nem. No, hát melyek is ezek:

Pólók: Szinte minden verseny alapvető tartozéka. A versenyszervező adja, mert olyan tárgy, ami egyben marketingeszköz is. Ha a futónak tetszik, valószínű később is fut benne. Valójában minden futó örül neki. A kezdetekben. Az elsőnek nagyon. Még én is emlékszem rá. A 90-es ével elején..talán valamilyen "Ellesse" volt ráírva. De még az első tíz is kincs volt. Igazán motiváltak. Aztán a versenyek jöttek, a pólók gyűltek. Mára már olyan sok van, hogy ha futok és még alszom is bennük, akkor is mindig újabb darabot viselhetek napi váltással 2-3 hónapig. Persze vannak trükkök, ha nekem már nem kellenek, jönnek a családtagok, a barátok, a nagyinak is jó lesz kettő, aztán, ha már ők is szólnak, hogy köszi elég, akkor jönnek a további ötletek, kinek adományozzam őket. Jelenleg 57 db pólóm vár erre a sorsra. Persze van további 50 db, amelyeket már felvettem legalább egyszer. Nyilván ezek számomra nagy eszmei értéket nem képviselnek kivéve pár darabot, amelyeket talán a becsességük miatt még fel sem vettem. A technikai ruházatokkal nyilván más a helyzet. Kevesebb van belőlük, értékesebbek is. Ma már leginkább ilyenekben futok. Egyes szervezők, főleg külföldön, többnyire technikai pólót, ruházatot adnak.

Sapka, kesztyű: Ebből is van egy pár, a régebbi futóktól még kaptam is néhányat. Akik szintén már nagy készletekkel rendelkeztek. Eljutottam én is erre a szintre. Talán kellene rendeznem valami tombolaszerűt, ahol kisorsolom őket. Bár télen a kesztyű kifejezetten hasznos. Egy darabig gyógyszertárban vett cérnakesztyűt hordtam, de ez már a múlté.

Érmek: Talán az egyik legértékesebb ereklye. Többnyire időtálló fém, és ha beleharapunk, a fogunk tuti beletörik. Az első 5-10 még nagyon fontos volt, aztán lassan az oxidáció rétegébe szürkültek. Vannak köztük különlegesen szépek, amik kézzel festett porcelánból, vagy csiszolt üvegből készültek. Ezek még ma is szépen ragyognak.

Emléklap: Szinte minden versenyen kap a távot teljesítő. Elektronikus világunkban valamikor csak e-mailen érkezik, persze a nyomtatott, sőt a fényképünkkel ellátott emléklap sem ritka. Van pár becses, amiket a mai napig tartogatok.

Rajtszám: És persze az elválaszthatatlan biztostű. Talán a futók körében az egyik kedvenc. Ki lehet dekorálni a WC-t, aztán az előszobát, pár év múlva jön egy festés és mind bekerül egy fiókba. Nekem is van pár, azt hiszem kettő. Ami érdekes, mindkettőn szerepel a nevem. Talán ezért is tartottam meg őket! A képen láthatóak... illusztráció.

Kitűző: A futóversenyeken kevésbé, inkább a túraversenyeken "elvárt" ajándék. Persze becses valamennyi, kicsik, szépek és még gyűjtöm is őket.

Táskák: Egyes versenyeken jó kis hátizsákokat kaptam, funkcionáltak is rendeltetésük szerint. Kivéve ez. Reptérre kevés, fitnessklubba meg töri a hátam. A könnyed kis vászon/poliészterzsákok meg a sáros cipőim tárolására specializálódtak. Ezek a legnagyobb használati értékkel bíró tárgyaim

Tempószalag, hővédő alufólia vagy csak sima ember nagyságú zacskó: Előbbin 1-42 km-ig rublikázva mutatja a választott tempónak megfelelő kilométeridőket. Hasznos dolog, folyamatosan látjuk, hogyan foszlik szerte álmaink célideje. Nagy akaraterő kell, hogy már a táv felénél ne szaggasuk le magunkról. Ez a kép még a rajt előtt készült. Ilyennel csak külföldi maratonokon találkoztam. Hővédő fóliát nem hoztam egyet sem, hosszabb futóversenyeken előírás. Így utólag bánom egy kicsit.  

Az eldobható kategória: Szivacs, ami sajnos olyan kicsi, hogy tényleg semmire nem jó. Egyszer próbáltam vele autót mosni...na de inkább hagyjuk. Újság remitenda, szórólapok, az utóbbi években már nem divat a  papírgyűjtés se, így tényleg csak cipeli az ember.

És akkor a legértékesebbek: Lopott kilométerjelző táblák: Biztos hogy van egy-kettő fanatikus félmaratonistának, maratonistának. Preferált a 21-es és a 42-es szám. Kitehető a falra, vagy éppen ha talapzata is van akár a lépcsőfeljáró korlátját  is helyettesítheti. Minden lefekvés előtt egy simitás. Hmmm. Útjelző szalag: Annak ellenére hogy az útvonalakon látszólag nem igazán hiányzik szerintem majdnem minden résztvevőnek van. Gumiszőnyeg, kordon: Ilyet tényleg csak profik tudnak elvinni. Ugyanis bazi nehéz, 30-40 kg is megvan darabja. Kétemberes meló. Egyetlen hátránya, hogy nem utal a versenyre, így mint ereklye teljességgel értéktelen, valójában pedig több tízezer forint.

Egyedül a befutócsomag ehető, iható tartalma az, ami soha nem kerül az emlékek közé, sőt relatíve nem is hosszú életűek. Mindenesetre ha látogatást teszünk egy futóemberhez, hamar kiszúrjuk a falon csüngő csecsebecséket. Érmek, emléklapok, kitűzők, rajtszámok itt-ott-amott, a büszke tulajdonos pedig bizonyára mindegyikhez hozzá tud fűzni néhány maradandó gondolatot.

Józsi! Fussuk át a telet és kezdhetsz neki Te is a relikvia-gyűjtögetéshez.

Józsi válasza: a télnek mindjárt vége! Szasza, te meg elfelejtetted feltaggelni a posztot, illetve hát úgy kellett leállítani az írásról, annyi futókacatod van, hehe.

24 komment

Címkék: beszámoló élmény nemzetközi bigyók kacatok emlékplakett

Inter/transzkontinentális

2009.02.09. 21:06 Ras

Nos, ejtettem már szót az őrületről, mely jelzőnek gyakran vagyok célpontja. Nézzük mi az amire akár én is mondhatnám azt hogy: "nooormális?" - ahogy az örökzöld Besenyő Pista bácsi is megállapította. Mivel három a magyar igazság, így kapásból három példát is hozok, hogy Forrest Gump bizony nem csak hollywoodi kitaláció.

1. Richard Donovan - Írország

Az ír úriember Galway szülötte, mely egész évben kellemes 5-20 ˚C közötti átlaghőmérsékletet kínál. Találni sem lehetne jobb futóidőt. A kellemes körülmények pedig mindig kitermelik a maguk megszállottjait. Mr. Donovan pedig unja a kellemes időt, ezért futott már a Déli-sarkon és az Északi-sarkon is 2002-ben, valamint 2008-ban délről északra is átfutotta Írországot. Valószínűleg számára a március végén szülővárosában megrendezett 100 km-es verseny csak laza esti kocogás lesz.

Miért is érdekes ez az emberke? Február elején zsinórban futott hét maratont hét kontinensen nagyjából öt és fél nap leforgása alatt. 1995 óta létezik olyan igazán elit klub, melybe csak azok kerülhetnek be akik minden kontinensen futottak maratont: Seven Continents Club, az úr nem gatyázott, egy hét alatt  egy szuszra teljesítette a felvételi követelményeket. Ám csak szerény sprinternek fog tűnni a következő sportemberek mellet.

2. Serge Girard - Franciaország

Ha az előző futó interkontinentális, mint egy rakéta. Akkor a következő megszállott transzkontinentális, mint a Transzszibériai Vasút. Ő a francia Forrest Gump (bár nem hinném hogy Vietnámban is harcolt, vagy amerikai futballozott volna valaha :) ). Mint minden rendes megszállott, ő sem állt meg az első kanyarnál, azaz az Amerikai Egyesült Államok keresztülfutásánál. Itt egy lista azokról akik hasonló kanyarig jutottak. Érdemes böngészni, a harmadik pontban kiderül, miért. Franciául értőknek egy riport az úriemberrel. Két évvel az 1997-es  amerikai túra után következett Ausztrália, bizonyára elege lett a förtelmes jenki kiejtésből :). Újabb két év, és Dél-Amerikába is kiruccan. Nem irigylem az utazási irodáját. 2003 és 2004 évfordulóján már Afrikát szeli keresztül, és végül itt van egy kommentben is megtalálható videó, amely a monseigneur Párizs és Tokió közötti, legutóbbi (2005-ben kezdődött) kalandjának összefoglalása. Hó Görögországban, brutális szél Kínában, hőség és közel 100%-os páratartalom Japánban, hogy csak címszavakat említsek. Ezen út hossza 'csak' háromezer kilométerrel marad el a másik négy hosszának összegétől. Nos ezen rövidke szaladgálások mindegyike világcsúcs, melyből egyedül az ausztráliai rekordot javították meg azóta. Tehát mint sejthető, hatmilliárd emberből nem ő az egyetlen ilyen megszállott.

3. Sipos István - Magyarország

Természetesen magyar megszállott is létezik. Hiszen mi magyarok mindenhol ott vagyunk, mindenben részt veszünk. Sipi idén 50 éves, és töretlenül fut, mintegy huszonnégy éve ultramaratonista. Tagja a Megszállottak Klubjának. Az első magyar Spártai Hős. Számos magyar-, Európa- és világcsúcs fűződik a nevéhez, és természetesen mindegyik legalább 24 órán át tart. 1994-ben megnyerte a Moonbat Trans America futóversenyt úgy, hogy közel két napot vert a második helyezettre. Ezen kívül beállította 'a világ lehosszabb pihenőnap nélküli futása' Guinness-rekordját, melyet 2000-ben, az országot végigfutva érdemelt ki (20 203,95 km).

Bármilyen hosszú (futó)versenyt rendezhetnének a világon, ha én elég inspirációt éreznék, időt és belülről egy törekvést, hogy én azon részt vegyek, elindulnék. Nem a távolság szabja meg, hogy részt veszek egy futóversenyen vagy nem.

Sipos István, 1998

Besenyő Pista bácsi helyett: Tengermély tiszteletem!

16 komment

Címkék: maraton ultrafutás forrest gump sipos istván serge girard richard donovan sparthatlon

Szorgos népünk győzni fog!

2009.02.08. 23:02 angelday

Röviden számbavenném a korábban meghirdetett nyári RAMBO programomat, hiszen a futás mellett foglalkoznunk kell magunkkal másféle értelemben is. Január 18-án kezdtem el, 20-án hirdettem meg a programot, amihez informális jelleggel több futóblog olvasó és szakember csatlakozott a hozzászólások elcsípett tanulsága szerint. Lássuk, hogy állunk, hol tartunk!

Azt hiszem a képlet működik: pusztán azzal, hogy este mérséklem a bevitt kalória mennyiségét, esténként törekszem az ásványvíz fogyasztására (zéró sör!), csinálok felüléseket és hasizom fejlesztő gyakorlatokat, ma reggel, nagyon hosszú idő óta először mutatott a mérleg 90 kg alatti testsúlyt. KILENCVEN alattit. Durva. Azt hittem már mindig 92 körül fogok szóródni. Sőt, volt 94 is a helyi maximum. 191 centi magas vagyok egyébként. Ha ülök, jól kivehetők a hurkák.

A héten egyébként elég laposra vettem a sportolási tevékenységet, viszont volt két erős hetem, illetve ma este is fogom csinálni a gyakorlatokat. Egyébként egyáltalán nem esik nehezemre a kevesebb kaja. Simán ki lehet bírni az estét kevesebb fogyasztással. Egyszerűen hozzászoktunk már ahhoz, hogy zabálunk, ugyanígy le lehet szokni róla és hosszú távon is fenntartható a dolog. Időnként még egy-két erősebb sörözést és alkoholizálást is be lehet iktatni.

Ha jól figyelem, akkor a súlyvesztés nem azonnali jellegű: néhány hétnek kell eltelnie, mire beindul a folyamat. Lehet, hogy rosszul gondolom, de így vettem észre. Egyébként most hétvégén többet fogyasztottam el esténként (viszonylag), a mai vacsorám kivételesen éttermi volt, Kovács C. Balázzsal ettünk a Mozaikban (ex-bástya), egy francia hagymalevest pirítóssal, utána pedig elvállaltam egy hotdogot is chipsszel. Lehet, hogy ezt már nem kellett volna, vagy csak félig megenni.

Mindenesetre a lényeg az, hogy nem kell ezen aggódni. Elég a mentális BLOKKOLÓT feltenni halánték-környékre, aztán megy minden magától. Legalábbis nagyon remélem. A hétköznapok során viszont mindenképpen egyszerűbb lesz tartani magam a diszciplínákhoz.

A testemen még nem látszódik meg, viszont már tudok úgy hasat feszíteni és behúzni, hogy majdnem így nézek ki:

Még nem egy RAMBO, de javaslom ne legyünk telhetetlenek!

Végezetül egy inspiratív, "öreg, de arany" (bocs) videó Rocky kedvelőknek:

37 komment

Címkék: beszámoló életmód tervek tippek beavatkozás hobbisták

Bor, futás, culinaris

2009.02.05. 23:18 szasza75

Az elmúlt 2 hétben kicsit hanyagoltam a futást. No nem a hétvégi erdős kirándulásokat, hanem inkább a hétköznapi munka utáni szabadidős, ám előírás szerinti rohanásokat. Ennek egy alapvető oka van. Meglehetősen kötött izomzatú vagyok, amit ráadásképp bazi pocsék tartás is kiegészít. Így hát elmentem egy gerinc egyenesítő, izomlazító, csigolyavisszapattintó szakemberhez. A kezelés a manuálterápia és az akupunktúra egyvelege. Ide egy tekeredés, oda egy roppanás, amoda meg szúrunk párat. Be kell valljam, hasznos a kezelés. Igaz, ijesztő a pár centis tű látványa. Aggodalommal töltött el még a tudat is - így inkább nem is  nézem - ahogy belefúródik, azaz inkább beledöfődik mondjuk a combomba, vagy a vádlimba. Áramütésszerű inger halad végig a stimulált területen és csodák csodájára pár másodperc alatt kilazulnak az érintett izmok. Hihetetlen. Két ilyen jellegű kezeléssel telt az elmúlt két hét, közben pedig pihentem és a szezonra készülvén kutattam pár gerinctorna videót és azokkal gyakorlatoztam. Szerintem kutya kemény nemcsak az aktív pihenés, hanem a mélyhátizmok tornáztatása is.

Persze időközben beesett a hétvége, volt egy cserháti kaland másfél hete, hétvégén meg a Téli Mátra XL túra. Szép volt, ámulatba ejtő havas táj, jó ritmusú, kellemes, ám a hóban nehézkes futás esés nélkül. Orvosi javallatra azért pihentem is. És ha már pihenek, legalább ezt csináljam minőségi módon. Kapóra jött, hogy az egyik kollégám családi ágon bortermelő sarj, berendeltem hát pár liter Tokaji Édes Szamorodni-t, biztosítva ezzel a békés pihenés hátterét.

Utánvétellel szépen leszállította kétliteres flakonokba az ízletes nedűt. Egy liter ára mára már kevesebb, mint 2 EUR, viszont az élvezet megfizethetetlen. Töltögetek, kortyolgatok és közben mentálisan hangolódok az évre.  A színe aranysárgán tükröződik a pohár falán és azt megdöntvén "olajos" állaga felkenődik az oldalára. Isteni ital, kár párolognia, nem is hagyom veszni. Körítésként hazafele beugrottam a Culinaris üzletbe venni egy-két hozzávalót (sajtok, olíva, szárított paradicsom, bagett, stb.) Egy harmonikus nap méltó befejezése ez. Holnap még folytatom mindezt, bor is maradt még, aztán elkezdem az élmények gyűjtését nem csak ülve-ízlelgetve, hanem futás közben is.

Azt gondolom a cserháti éjszakai csupán ízelítő volt a téli idényem legnagyobb megpróbáltatásának. Hiszen mindjárt itt a tavasz. Szombat este a Börzsöny éjszakai, avagy "Dögölj meg Börzsöny" túrán tervezem határaim további feszegetését. Akik már voltak ezen (én nem), azt mondják férfias munka, nagy kihívás. Nagyban nehezíti a körülményeket, ha nagy a hó vagy éppen az eső zuhog.

Fel-le-fel-le, mindez négyszer egymás után. Különösen izgalmas, adrenalin-növelő élmény akár futva, akár gyalogolva, fejlámpával a kobakon. Ízelítőként egy kis videó (éjszakai rész 10:40-től), milyen is lehet az éjszakai futás.

Egészségetekre!

17 komment

Címkék: beszámoló betegség motiváció életmód élmény sötét pihenés beavatkozás

Krémek, kínok, kiropraktor

2009.02.04. 21:28 Winkler Róbert

Az első rendes télen is futós szezonom betegség-szempontból valami csodálatos volt, életemben nem úsztam még meg ennyi influenzajárványt. Most viszont néhány hónap alatt kettőbe is beleestem, ezek szerint azért a futás nem csodaszer. Oké, a múlt heti influenzámért tettem is. Öt repülőút két nap alatt tökéletes alap, hiszen a Budapest-Frankfurt-Valencia-München viszonylatok kifogástalan vírusbeszerző helyek. Aztán Valenciában futottam egy jót, de tényleg, mint a nyúl, csak utána állandóan ki kellett szaladgálnom a szállodai szoba erkélyére az éjszakai tengerpartban gyönyörködni, miközben nyilván még a hajam se szárítottam meg rendesen. Elvégre nem volt olyan hideg.

A futószempontból legérdekesebb persze az utolsó München-Budapest volt, ahol középső székre kaptam jegyet, a koffer nem fért a csomagtartóba, a luftwaffés stewardess pedig azt mondta, tegyem az ülésem alá. Ahová meg természetesen nem fért. Ha ki tudtam volna nyújtani a jobb karom, akár le is fényképezhetem magam, mert a póz az vicces volt: a jobb lábamat fél óra elteltével valahogy be tudtam préselni a bőrönd és az előző ülés támlája közé, a bal térdemet viszont elég természetellenesen kellett felhúzva tartanom. Fél óráig nevetgéltem magamon, aztán elkezdett fájdalmas lenni a helyzetkomikum, főleg hogy az istennek se jutott eszembe, mely kárpát-medencei nép is használt zsugorított temetkezést. (Ludanice kultúra, például)

Ferihegyen kiszenvedtem magam a kapszulából és sántikálva vonszoltam a sárga Samsonite-ot, amit jó tíz éve épp azért vettem, mert olyan kicsi volt, amit a Lufthansa pont a kabinba engedett. És nem nyújtottam le. Ugye? Nem evidens, hogy repülőút után ilyesmit csináljon az ember. A következő napokban aztán egyrészt feküdtem, másrészt a bal combomból változatos helyekről sugárzó fájdalmat élveztem - pompás csomók alakultak ki. Holnap elkezdem az óvatos alapozást, kezdetnek a baumaxos hatossal, és megkezdem az általános kezelést.

Először is vettem Magne B6-ot. Állítólag arra jó, hogy kevésbé durran be az ember izma, ami nálam előfordul húzódzkodásnál-fekvőtámasznál, és nyilván örülnék neki, ha a testépítőblogot dobja ki nekem a gép, így azonban megpróbálkozok egy kúrával (ha valakinek van vele tapasztalata, jöhet!).

Ha már ott voltam a gyógyszertárban, és voltam olyan hülye, hogy Szasza számát nem mentettem el, és így nem tudtam tőle megkérdezni, melyik is az a gyógynövénykrém, amit a múltkor emlegetett, így vettem árnikásat és fekete nadálytőt. Ártani nem árt, és anno fél évig a Richtofit sportkrém nagyszerűen küszöbölte ki a térdfájást, míg aztán bele nem erősödtek a távba a térdszalagjaim, úgyhogy hiszek a krémekben. De természetesen mit sem érne az egész, ha a futás végén nem indítanám újra a stoppert, hogy nyújtsak legalább tíz, na jó, hat percig. És elmegyek egy kiropraktorhoz, mert nem árt, ha néha összerakják az embert. Mert persze Sir Winston Churchilltől tudjuk, hogy a no sports a hosszú élet titka, de én akkor se szeretnék úgy kinézni, mint ő.

41 komment

Címkék: nyúl betegség repülő influenza nadálytő kiropraktor

Jól esik, jólesik

2009.02.03. 17:43 Ras

A firenzei maraton óta egyszer futottam tavaly. Vasárnap végre idén először átléptem az egy órát folyamatos futással, az év ötödik nekibuzdulásán. Már 40 percnél a pokolba kívántam. De ismerem már magamat, ez a sokadik újrakezdésem futásügyileg. Minden évben van legalább egy pihenőidőszak. Általában kényszerű, hol betegség vagy sérülés, hol a magánélet vagy a munka kapcsán. Ha valaki találkozott már szembe edzéselméleti fejtegetésekkel, akkor tutira feltűnt neki hogy szó van a pihenésről is. Ez nem csak heti lebontásban, de évesben is fontos. Tehát egy-egy ilyen 4-8 hetes kihagyás nem a világvége, sőt jót is tesz, mert regenerálódhatnak a meghajtott izmok, izületek. Az ember, ha sokat kihagy, hajlamos a tunyulásra nem csak testben, de lélekben is. Én pedig legalább annyira szeretek tunyulni mint futni. :)

Az ilyen finom idő mint a szakadó eső vagy sűrű hóesés pedig kifejezetten kedvez a tunyaságnak: "Miért menjek ki futni, ha itt bent is maradhatok a meleg lakásban finom ételek-italok társaságában, blogot olvasgatva, filmet nézve. Ráér holnap is nekibuzdulni az edzéseknek, addigra már biztos hogy jobb idő lesz. Meg amúgy is reggel mintha köhögtem volna." Ezért jó ha le van szervezve, hogy futni megyünk valakivel. Ha külön-külön meg is futamodna az ember, a másik előtt ezt már kevésbé vallja be, és ha a naptárban bent van hogy este fél 6 futás. Akkor nincs apelláta, nincsen 'majd holnap': futni kell.

Mint ahogy azt kedden is tettük egy futótársammal. Amikor kiléptem a lépcsőházból még szakadt. Mire elértem hozzá, már csak esett. Még ráhúztam a közös körre, és amikor szakadni kezdett ismét, már nyújtottam védett helyen. Ha vacillálok, akkor tuti kimarad az a futás, és nem borul semmilyen edzésterv, de mégis a tunyaság győz. Így pedig mi győztünk. Just do it. Jólesett. Pedig engem nem érint meg a Rocky-érzés. Másnap reggel az irodában a(z egyébként szintén hébe-hóba futkározó) kolléga megkérdezte: engem látott este futni valakivel a városban? Mondom: persze, miért? Őrült vagy - jött a válasz.

Nem vagyok őrült, csak szeretek futni. Most is szakad az eső, mindjárt indulok, egyedül. Már elég erős vagyok, a tunyaság az ágy alatt szűköl mint egy kivert kutya. Amikor hazaérek én is úgy fogok kinézni: elázva, vacogva, csapzottan. A ház lakóinak szeméből süt a gondolat: "őrült". Én pedig csak mosolygok: "ti nem tudjátok, pedig a lehetetlen nem létezik".

38 komment

Címkék: őrült eső hétköznapok pihenés rocky balboa tunya

Futóblog felső rendelés

2009.02.02. 20:01 angelday

Ahogy elhangzott, február első hetében, egészen pontosan 10-ig újra lehetett Futóblog felsőre rendeléseket leadni. A dátum lejárt, köszönjük mindenkinek a rendelést. További információkat a blogon fogunk szolgáltatni, de itt a hozzászólások közt is lehet majd kérdezni.

Aki nem ismerné: Nike Dri-FIT, hosszú ujjú, nyaki részen egyedi felirat, amiben lehet virítani. Ha rendelnétek, most tegyétek meg, mert nem tervezünk következő kört -- ennyi volt, limitált széria.

44 komment

Címkék: póló rendelés futóblog utánrendelés

Kutyafóbia (első rész)

2009.01.30. 18:08 Winkler Róbert

Félni a kutyáktól teljesen normális. Ott van például a négy szemfog, kifejezetten élő hús marcangolására. A kutya ragadozó, a menekülő préda látványa pedig épp a ragadozó ösztönt válthatja ki belőle. Hogy mi, a futó lehetünk a préda, szörnyű pech.

A kóbor kutya eleve  elvadult műfaj, gondolhatnánk, de a kóbor kutya az emberi civilizációban (máshol értelmezhetetlen is egy kóbor kutya), szóval egy kóbor kutya státusza egy városban közelebb áll a zsákmányállathoz, mint a ragadózóéhoz. A kóbor kutya fél az embertől. Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna az emberrel szemben támadóan fellépő kóbor kutyát – épp az velük a baj, hogy igen nehéz őket megsimogatni, még ennivalóval se könnyen csalogathatók kézközelbe. Egy sintérnek se akármilyen meló befogni egy kóbor kutyát, mert bár a kóbor kutya élete értelme az volna, hogy egy ember mellé csatlakozhasson, és házi kutyaként ismét a társadalom tagja legyen, annyira félnek már az embertől, hogy ez igen nehezen fog menni.

Kóbor kutya tehát NEM fog minket megtámadni. Ha mégis, vagy ha úgy gondoljuk, hogy támadó szándékai vannak, esetleg ha egyszerűen idegesít minket, hogy mit bámul a képünkbe, és azt szeretnénk, ha jobban félne tőlünk, mint mi őtőle, akkor lehajolunk egy kőért. Évezredes mozdulat, a kutyák már a genetikai memóriájukból is ismerik, a kóbor kutyáknak pedig garantáltan van ilyen tapasztalatuk. Szóval lehajolunk: kő igazából nem is kell.

Aztán vannak még az átmenetileg gazda nélküli, nemrég elkóborolt kutyák. Faluhelyen valahogy a kultúra része, hogy a kutyák össze-vissza grasszálnak, rést találnak a kerítésen, és – főleg a párzási időszakban – nagyokat szocializálnak. Egy falusi kutyának már lehet nagy öröm egy-egy futó megpillantása, egy kis támadásos műbalhé. Statisztikailag persze nagyon valószínűtlen, hogy meg is harapjon minket egy ilyen kutya: a regisztrált kutyaharapások 98-99 százaléka a kutya territóriumán belül történik. Lakás, kert, plusz a kerítésen belülre dugott kezek. Az illegális eltávozáson lévő kutyák nem emberre vadásznak, hanem más kutyák társaságát keresik, ugyanakkor a kőért lehajoló mozdulatot általában ők is ismerik. Viszont ők nem olyan lelki roncsok, mint a kóbor kutyák, tehát nem félnek az embertől. Meg is támadnak embert, persze inkább műbalhé-jelleggel, szinte kizárólag beteg rénszarvasra emlékeztető mozgással tántorgó részegeket. Szóval az önkényes kóborok valóban jelenthetnek veszélyt. Én ha ilyen helyen futnék, lenne nálam gázspray - aligha létezik military shop, ahol ne árulnának ilyet pult alól. Persze nem fújkálnám össze-vissza a kutyákat, épp elég egy kósza pöff a földre. Ne vakítsunk meg pánikrohamon alapuló félreértésből egy kutyát se, így is hamarosan a környéken rettegett bűzösborz válik belőlünk.

Gyakran futok lepukkant, elhagyatott részeken, ahol boldogan üvöltenek rám unatkozó, bozontos őrkutyák. Meg tudom érteni őket, hogy ugatnak. Zenét mégse hallgathatnak, tévéjük nincs, valamivel agyon kell ütniük az időt. És ha egy kutya futás közben a kerítésnek ugorva acsarkodik rám, nem veszem személyes sértésnek, inkább üdvözlésnek, amit ennek megfelelően viszonzok.

Lássunk néhány példamondatot:

-Szia, mutyika, mi a pálya? Hideg van? Jól van, akkor szaladgálj!
-Hű, barátom, ez a gyönyörű bundát már nevezem!
-Hogy vagy, Burkuska, nehéz a szolgálat? Most nem tudok veled beszélgetni, de még elfutok a Baumaxig, és egy húsz perc múlva itt vagyok, addig bújj be szépen a házadba, meg ne fázz itt nekem!

A lényeg a kedves hanghordozás, és hogy ne szegje kedvünk a továbbra is ádázul acsarkodó kutya. Kicsit dadaista helyzet, egyfelől a gügyögés, másfelől a drótnak koppanó szemfogak, de épp ez benne az ellenállhatatlanul vicces. Ráadásul ha Jézus, de főleg szent Pál az első ellenséges megnyilvánulások hatására abbahagyta volna a térítést, ma nem létezne kereszténység. Tehát hinteni kell a magot, hiszen attól, hogy kedvesen szólunk egy szegény, unatkozó, elhagyatott kutyához, nekünk is jobb lesz a napunk, másfelől sose lehet tudni, mikor esik szét a kerítés. Márpedig ha ilyesmi bekövetkezne, és a kutya kint állna a nyílt utcán, mi megint csak fesztelenül üdvözöljük, ő pedig ha nem is lesz a janicsárunk, de kellemes emlékként kezel. Az ilyen utcára szabadult, korábban kerítés mögött acsarkodó kutyák amúgy se nagyon akarják elpusztítani a világot; elég kevés a különbség kutyák és emberek között.

107 komment

Címkék: hétköznapok kutyák kő gázspray

Vega vagy-e?

2009.01.29. 15:41 szasza75

Még a novemberi - New York Marathoni - csülkös ebéd idején felmerült bennem ez a kérdéskör. Marha sok (4 nagyobb darab) csülköt sütöttem, a futóbarátaim egy része meg krumplit evett magában. Néztem is bambán, basszus ezért dolgoztam 5 órát a konyhában? Azt mondták, azért a csülöknek is jó illata van, a krumpli viszont finom is. Kicsit sajnáltam őket, amikor egy méretesebb cupáknak estem neki. Persze azért nem rohadt rám az ízletes kaja, egy-két nap alatt elpusztítottam a maradékot. Angelday életformáló felhívása közben számos komment érkezett, ki mit eszik, hogy emészt, de hogyan hathat a vega evésmód a futásra?

Az egyik kedvencem: Mozarella, paradicsommal, olívabogyóval, feketeerdő sonkával.

Futók körében nem ismeretlen dolog a húsmentes táplálkozás. Számos futóbarátom és híresebb futó, sportoló tért át a vegetáriánus életmódra. Előbbieket nem nevezem meg, utóbbiak közül pl. Yiannis Kouros, Emil Zatopek, Paavo Nurmi, Carl Lewis, Scott Jurek, Edwin Moses, Marco Olmo, magyarok közül említhető Sipos István, Schirilla György, vagy Kalotai Levente. Mind kimagasló teljesítményt értek el futás tárgykörben. Ezek után felcsaptam a netet, ki lehet még vegetáriánus az elismertebb futók között? Bekele, Radcliffe, Haile Gebrselassie? Meglepetésemre, nem találtam erre utaló infót róluk. Tehát mégsem a húsmentes lét a siker kulcsa?!

Tény, hogy a vega étkezési szokásnak is több "mélysége" létezik.

• Szemi vegetáriánus forma: az étrendben fogyasztható a növényi eredetű táplálékon kívül hal, illetve baromfihús.
• Lakto-ovo vegetáriánus: a tejet és tejtermékeket, valamint tojást is fogyasztó növényevő ember táplálkozása.
• Ovo vegetáriánus:növényi eredetű élelmi nyersanyagok (gabonafélék, zöldségfélék, gyümölcsök, olajos magvak) mellett megengedi a tojás fogyasztását.
• Lakto vegetáriánus: növényi eredetű élelmi-nyersanyagok (gabonafélék, zöldségfélék, gyümölcsök, olajos magvak) mellett megengedi a tej és a tejtermékek fogyasztását.
• Makrobiotikus táplálkozás: az étrend gerincét teljes értékű gabonafélék alkotják, amelyek kiegészülnek zöldségfélékkel, hüvelyesekkel. A 10 fokozatú táplálkozási rendben a sort a gyümölcsök és olajos magvak zárják. Az irányzat követőinek célja a hagyományos táplálkozástól eljutni a legmagasabb fokozatig, amikor csak magvakat és gyógyteákat fogyasztanak.
• Szigorúan vegetáriánus: kizárólag növényi eredetű táplálékokat fogyasztanak.

Ennek megfelelőn lehet vegetáriánus az is aki húst is eszik? Ez azért jó hír. Pedig egyes álláspont szerint a hús fogyasztásával az emberi szervezetbe a toxikus anyagok kerülnek, azaz a húsevő ember mérgezi magát. Az élettelen állat húsa tartalmaz némi húgysavat, karbamid savat, tejsavat, és még néhány nem túl hasznos savat. Hogy ezeknek a toxikus elemeknek milyen hatásai vannak a szervezetünkre, gyakorlati tapasztalatom híján inkább megkérdeztem egy-két ismerősömet.

Állításuk szerint jobb a közérzetük, javítja a szellemi és fizikai képességeket, de ami a futásnál leginkább fontos, a regenerálódási folyamatot lassítják, azaz edzések után gyorsabban regenerálódnak. Kipihentebben tudnak edzeni a legközelebbi alkalommal. Még egy tény - ugyan ez nehezen bizonyítható -, hogy a vegetáriánusoknak kevesebb alvásidőre van szükségük, mint a nem vegáknak. Ezt azért valljuk be nehéz statisztikailag összehasonlítani, hacsak nem valaki húsevő korábban mérte az alvásidejét, aztán akkor is mérte, amikor már nem evett húst. Ritka lehet az ilyen.

Az érem másik oldala: tény, hogy a húsmentes élet számos hiánycikket okozhat a szervezetben. Ilyen pl. B12, D, B2, B6 vitaminok, vas, cink, kalcium, aminosavak. Ezeket jórészt lehet pótolni körültekintő étkezési rend betartásával, írják a vegapártiak. Talán a vasat az egyik legnehezebb, és mint tudjuk a vas nagyban befolyásolja a vér oxigénszállító képességét. A futásnál pedig nem hátrány, ha az izom bőven kap oxigént. Az egyik futóismerősöm egyszer panaszkodott, hogy nem megy a futás, 3:40-ben jóformán csak szenvedett, így 4 percesben gyűrte a kilométereket, pedig evett "rendesen", mégis. Elment egy alaposabb vérvételre és kiderült, hogy vashiánya van. Utána 1 hónapig komoly vasbevitelt eszközölt magán. Feljavult, fut, szárnyal. Fontos a vas!

Szeretek futni, és látom is a fantáziát magamban futásilag, de bevallom, egy forgolódó grillcsirke látványa nemcsak a szememre van jó hatással, hanem aktív nyálcsorgató mirigyeimre is serkentőleg hat. Így maradok az ősemberi szokásoknál, ha nőstényem gyűjtögetés közben nem talál bogyókat az erdőben, futok egy sprintet és lándzsázok egy vadat a mezőn. De tényleg jobban megy a futás vegán? Valakinek van ilyen tapasztalata?

39 komment

Címkék: hús csülök étkezés vegetáriánus futók