Szombaton fókamászás!

2011.01.13. 10:15 angelday

Ezen a héten szombaton a FOKA öbölben (2 km-re a Margitszigettől) délután 4 órakor veszi kezdetét a téli Futóklub. Azért délután, mert lesz egy kis dzsembori és persze MC MARKOCSÁN tombola, cipőteszt, tea stb. Az időjárásjelentők szerint is szép idő lesz, érdemes kinézni majd.

Másik fontos információ, hogy ez a Futóklub karöltve egy másik kezdeményezéssel együtt kerül megrendezésre, de nem akarnám lelőni a poént, tessék elolvasni a következő, "DaMartiannál vendégségben" posztot! De végig!

Térkép:

Néhány operatív infó, megközelítés autóval: a Váci útról a Duna Plazánál kell a Duna felé fordulni a Meder vagy a Csavargyár utcában, majd a piros Marina Part feliratú kapun behajtva balra tartva menni ameddig lehet, és keresni a Nike tesztbuszt.

Tömegközlekedéssel: 3-as metróval a Gyöngyösi utcai leszálló, majd a Duna Plaza mellett elsétálni (futni?) a Meder utcán a Duna felé a gránit burkolatú sétányon egészen a partig, ott balra ameddig lehet, a Nike buszig.

Facebookon is lehet jelentkezni az eseményre.

19 komment

Címkék: tél felhívás fóka öböl futóklub

DaMartiannál vendégségben

2011.01.12. 13:53 DaMartian

Persze nem a vörös bolygón, de azért így is érdekesnek ígérkezhet..

Az elmúlt években, ahogy a futás egyre fontosabb része lett az életemnek, mindig sikerült újabb és újabb mérföldköveket átlépnem. Többször írtam már róla itt a blogon, hogy a motiváció számomra mennyire kritikus kérdés ahhoz, hogy nap mint nap elinduljak és gyűjtsem a kilométereket. Hiába vagyok lényegesen jobb kondícióban, mint a huszas éveim elején, amikor általában mindenki fénykorát éli, azért ahogy gyarapodnak az ősz hajszálaim, be kell látnom, hogy a végtelenségig nem tudok már javulni, még a magam hobbifutó szintjén sem. Persze ha a futás minden más előtt prioritást élvezne, erőn felül teljesítve még sokáig lehetne javulni, de ennyi időt/energiát meg nem feltétlenül szeretnék beleölni. Mivel nem vagyok az a fajta, aki szereti frusztrálni magát, így a nemrég elért nagyobbacska mérföldkövek után elgondolkodtam a merre továbbról.

Gyorsulni tudok már a legnehezebben. Bár ebben is van még potenciál, de ezen a szinten már meg kell küzdeni minden másodpercért, és az évek múlásával ugyanazért az eredményért is többet kell dolgozni...

A másik irány ami adja magát - nem véletlenül erre mozdul a legtöbb középkorú futó - a táv növelése. A Balaton körbefutásával itt olyan határt értem el, amit ugyan még bőven túl lehet lépni és célom is egy szintig, pl. idén az UB párosban Bitliszbával, de azon túl megint vállalhatatlanul sok időt kellene ezzel tölteni, hogy megfelelő kilométermennyiség legyen hozzá a lábamban. Ez max akkor férne bele az életembe, ha nem kellene dolgoznom. Ezért ha valaha elérem ezt a néhány célt: az Iron-Man-t, az UB egyénit és a Spartathlont, akkor ott vége, tovább semmiképp nem megyek... 

Gondolom másnál is fel-felmerülnek hasonló kérdések egy-egy nagyobb cél teljesítésekor, amiért olyan sokat dolgoztunk, majd amikor elérjük, a pillanatnyi büszkeség után ott marad az üresség, hogy akkor most miért folytassuk tovább? Csupán az élvezetért? Nem hiszem. Hiszen nem élvezzük mindig a futást. Hóban-fagyban, hajnalban, vagy amikor a többiek strandolnak, buliznak ahogy elfutunk mellettük... Aki mindig élvezi, az sosem feszegeti igazán a korlátait. Mondjuk a maratonnál amikor jön a fal 32-35 között, az borzasztó... Amikor vége van? Az persze csodás érzés. De közben nem mindig az. Tehát a "csak úgy élvezetből" futás nem nekem való. Túl kompetitív vagyok hozzá. Ha a Szigeten futok és jön egy hajó mellettem a Dunán, még azzal is versenyt futok, akár akarom akár nem, ösztönösen le akarom győzni... Ráadásul ha csupán élvezetből futnék, akkor kiesne az összes kényelmetlen hajnali, éjszakai, hideg, kánikulai és más egyéb futás, tehát az edzések nagy része. Ez az ötlet is ejtve.

A leggyakoribb kérdés, amit nem futó ismerőseim nekem szegeznek, hogy nem unom-e a futást. Nem. Igazából nem unom, ekkor a legkreatívabb az agyam. A hosszú, nem túl tempós futások alatt tudok a leghatékonyabban gondolkodni. Főleg ha még kellemes zene is szól közben. Sokszor törtem már rajta a fejem

(ilyenkor jól jön a római légiós sisak) hogyan lehetne azokat motiválni, akik hasonló problémával küszködnek, akiknek nem elég nagy kihívás, vagy túlzottan unalmas csak maga a futás. Ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha kicsit megfűszereznénk? Egy-két vicces nehezítéssel, hogy ne csupán arra kelljen figyelni, hogy a lábaimat teszem egyiket a másik után.

Minden versenyen van egy-két őrült, aki jelmezben fut, kézenállva halad át a célvonalon, vagy valami más pörformansszal emelkedik ki a tömegből. Akinek nem adatik meg, hogy az eredményeivel tűnjön ki a szürkeségből, az megteheti a kreativitásával is. Mert az ilyen csodabogarak mindig nagy figyelmet kapnak, és mindenhol óriási népszerűségnek örvendenek. Még a futók sem gondolnak bele szerintem, hogy időnként a fantázián túl, ha nem is gyorsaságban, de mégis komoly sportteljesítményt nyújtanak ezek az emberek. El sem tudja képzelni aki nem próbálta, hogy mennyire fárasztóvá teszi egy rutinnak számító rövidebb táv lassabb lefutását is, ha bármiben megbolygatjuk a megszokott futómozgásunkat. Kíváncsiságból kipróbáltam, milyen például kosárlabdát pattogtatva futni pár kilométert. Ha valaki elkezdi, néhány lépésig úgy érzi semmi különös, de aztán nagyon hamar jön a meglepetés. Vagy hátrafelé futni. Esetleg futócucc helyett öltönyben (erről Szasza tudna részletesebben mesélni : )

vagy ahogy néhány tűzoltó szokta: teljes menetfelszerelésben. Minden elismerésem a Suhanj! önkénteseinek, akik kerekesszékes társaikat tolva futnak, vagy annak a sporttársnak, aki egy óriási papírmasé Rubik kockába bújva fut maratont.

Sokaknak még a legsimább terepen, tökéletes frissítéssel, a legjobb felszereléssel is kihívás egy egy táv, ezek az aprónak tűnő nehezítések újabb nehézségi szintet jelenthetnek. Egy egészen új élményt. Vagy különleges helyen futni: hóban, jégen, alagútban, mindig a sárga úton... A napokban lesz szerencsém találkozni Tóth Istvánnal, aki hamarosan az északi-sarki North Pole Marathonon indul (de erről majd bővebben : ) Persze nem kell rögtön ilyen extrémnek lenni. Elég egy jó ötlet, akár a Guiness rekordoknál: nem az a nagy teljesítmény időnként, hogy valaki képes megdönteni egy-egy ilyen rekordot, hanem az, hogy olyat találjon ki, ami addig még senkinek nem jutott eszébe: pl. egy pallón fél lábon állva leggyorsabban bekötni a cipőfűzőjét szájjal... : ) Amikor idáig eljutottam gondolataim sodrásában, már megvolt a terv: ha vannak még akik úgy gondolkodnak mint én, akkor gyűjtsük őket egy csapatba, hozzuk őket össze, és egy bolond százat csinál alapon abból rossz nem sülhet ki. Egy lelkes őrült képes lehet azokat is megfertőzni, ha viccesnek és szórakoztatónak tűnik a dolog, akiknek amúgy eszébe sem jutna ilyesmi, és ha sikerül, Tom Sawyer történetéhez hasonlóan már csak azon kapják magukat, hogy festik a kerítést... vagy éppen futnak. Ismeritek az érzést? Megláttok egy szimpla, de bombajó ötletet, és rögtön az ugrik be: Bakker! Ez nekem hogy-hogy nem jutott eddig az eszembe?!? Vagy egy vidám, láthatóan jól mulató társaságot nézni irigykedve, miközben azt kívánjuk, bár mi is a társaság tagjai lennénk, akkor ott nevethetnénk velük! Ez az érzés vitt el az első félmaratonig, amikor nézőként inkább a kordon túloldalán szerettem volna lenni a futók között, és ezt érzem minden 6é futáson, amikor éjszaka sárga mellényben több-tucatnyian futunk a sineken (Figyelem! Ide is megyünk majd!) amikor a járókelők és buliból hazatérő illuminált fiatalok részéről kétféle reakciót tapasztalunk. Az egyik: ezek hülyék? A másik de jó buli! A fenébe hogy nem futócuccban vagyok, mennék én is velük (és van aki még buliszerkóban is jön amíg bír : ) és legközelebb a buli helyett már velünk jön, bennfentessé válva. Mikor kérdezgetik, hogy: "Miért futtok?" vagy "Hová mentek?" mi meg mindenféle elmebeteg választ találunk ki pl.: "Rubint Réka mellműtétjére gyűjtünk", vagy "Tisztítjuk a levegőt" akkor úgy érzem, tagja vagyok valami titkos elit klubnak, és csak mi tudjuk, hogy mi ez az egész, aki csak kívülálló, az még napokig gondolkodik rajta, hogy mit is látott - vagy elintézi azzal, hogy túl részeg volt : ) De hasonló a közösségi hangulat egy Bé-Bu vagy UB váltóversenyen, amikor a cimbikkel mész előre, és mindenki pajtás, mindenki kedvesen mosolyog, akkor is, ha "ellenfél", és persze futni is kell közben, de azért egy nagy buli az egész. Nem véletlen, hogy sokak szemében ezek a váltók népszerűbbek, mint az egyéni versenyek. A lelkes beszámolók hatására aztán mások is kedvet kapnak. Mi is ezt szeretnénk elérni. Hogy aki egyszer irigykedve nézi niket találunk ki, az legközelebb már a részese akarjon lenni. Ez a Flashmob sikerének a kulcsa is. Csordaszellem? Lehet.

A cél tehát ez: a futás legyen több, mint sport, legyen játék, legyen buli, hogy közben észre se vedd, hogy izzadsz, hogy mozogsz. Érezd jól magad, nevess, szórakozz! Ez talán többeknek lehet vonzó, mint a hajnali kelés, meg a több órás LSD-k... Aztán ki tudja, ha valaki megszereti a közeget, idővel rákap majd a futásra is. És aztán majd ő lesz akit irigyelnek a kívülállók, hogy milyen jól szórakozik a többiekkel...ja és közben az úszógumija is eltűnt...

Két koponya amúgy is több ökörséget tud kitalálni, mint egy, így minél több ember önti össze a kreatív ötleteit, annál jobb mókák közül lehet választani. Ráadásul csoportosan ezek megvalósítása is egyszerűbb. A www.futotars.com oldal (később még róluk is bővebben) meg is adta a hátteret egy ilyen csoport létrehozásához, így néhány hónapja digitálisan már meg alakult az Xt-RUN-Rs munkanevű, Krézi Futókat tömörítő klub. Igen szerény számú, és talán még nem is annyira bevállalós tagokkal, de mégis elindult valami, talán apró lépésekkel majd egyre többen, és egyre bátrabb, hétköznapitól egyre távolabb eső célok elérésével (végülis ezért lennénk extrémek nem?) A futás ne csak futás legyen, hanem buli, nevetés, de legalábbis figyelemfelkeltő. Aki nem tudja azzal magára vonni a tömeg figyelmét, hogy elsőként szakítja át a célszalagot, vonja magára másképp, de ne legyen olyan, aki ne fordulna utána, hogy noooormális?!? 

A kisbaba már fel tud ülni, a következő lépés, hogy a rácsokba kapaszkodva lassan felálljon a járókában. Ez a lépés az első "hivatalos" LIVE krézi futásunk, amit a Nike Futóklub megtámogatott azzal, hogy becsatlakozik, növelve ezzel a résztvevőszámot (hogy ne csak néhány flúgos futkorásszon : ) Ezúton köszönjük nekik, és mindenkinek aki eljön. Akinek szimpatikus az ötlet, és szeretne csatlakozni a csoporthoz, az megteheti: itt. Aki szeretne többet megtudni róla, mi is lesz ennek az első Krézi Futó FOKAjárásnak a lényege, az ugyanezen a linken tájékozódhat, és ha kedvet is kap hozzá, magára a versenyre jelentkezhet: itt. Reméljük nem fókamászásban fognak a résztvevők célba érni, bár a kiírást elnézve ki tudja? ; )

Aki a szokásos Futóklubos közös futásra jön, az sem fog csalódni, a megszokott módon, nem kötelező jelleggel, de a résztvevőszámot előrejelzendő kattintson a Nike Hungary Facebook oldalán.

Gyertek hát, mindenkit szeretettel várok, a helyszín nagyon szép, az idő várhatóan napfényes lesz, így lehet villantani a rövid-vagy az őstagoknak a hosszú-ujjú Futóblog pólókat, jönnek az edzők, akik a körpálya adottságait kihasználva különböző távok és tempók széles skáláját kínálják majd, így mindenki megtalálhatja a felkészültségének és kondíciójának megfelelőt. Ezúttal is lesz tombola, cipőteszt, forró ital és drukkolhattok a Krézi Futóknak a versenyhez, vagy akár csatlakozhattok is hozzájuk. 

Akkor szombaton találkozunk, mert télen futni még mindig MENŐ!

33 komment

Címkék: motiváció extrém futás közös öböl krézi damartian foka futóklub futások

Flesselgetés a vékony jégen

2011.01.11. 12:23 Winkler Róbert

Valami kezd végre kialakulni a Balatonnál. A férgese még mindig siránkozik, hogy rövid a szezon és nem jönnek a németek a londoni árszabású lángosra, de egyre többen tesznek valamit a rövid szezon ellen. Van, aki csinál egy normális éttermet Balatonszemesen, nagyjából annyi a lényeg, hogy olcsó és jó, és tessék: a Kistücsök pörög télen-nyáron. Ennyi. Balatonakaliban működik az egész korrekt Fék étterem, ahol a klotyóban nem kisebb személyiséggel futok össze a kézmosónál, mint Németh Sándor vezető lelkész, dicsértessék, köszönök rá, mindörökké, így ő, majd a szomszéd asztaltól egy ismeretlen ad egy szórólapot, hogy még januárban tartanak forraltbor versenyt és valami egyéb-sütést, amire már nem emlékszem.

Kardos Gáborék meg Badacsonyban kitalálták a Balatonátcsúszást, és elkezdtek kampányolni azért, hogy a szűk látókörű polgármesterek ne riogassák feleslegesen az embereket, ahogy például Ausztriában is meglincselnék az olyan városvezetőt, aki elkezd arról prédikálni, milyen veszélyes a síelés, és hány haláleset történik a fekete pályákon.

Csináltak egy honlapot Átcsúszás.hu címen, és szerveztek egy jégkarnevált Balatonfüreden. Karneválnak speciel kicsit vékony volt, amennyiben egy csávó egy vécécsészén csúszkált két vécépumpa meghajtásával, a tökéletes szélben pedig mozdulatlanul álltak a jégvitorlások és jégszörfök, hiába terveztek nekik futamokat. Viszont 200 forint volt a fakutya bérleti díja (per óra), ugyanennyiért volt egész jó forralt bor, annyi szegfűszeggel, hogy még mindig zsibbadt a nyelvem. Na de a Balatonon korcsolyázni, az mindennél komolyabb.

Igazából a para-faktor sem rossz: néha picit megroppan a jég, akkor megijedünk és továbbállunk, de az is durva látvány, amikor becsúszunk a parttól több száz méterre, nagy csend lesz, és a lábaink alatt korábbi olvadások során széttört jégtáblák siklanak el, természetesen újra összefagyva. Két éve kicsit jobb volt a jég, de én most már annyival is beérném, hogy kevésbé idiótán oszoljanak el a meleg és hideg periódusok. Ebben a ködös-szmogos időben most inkább teremben futok gépen, és hétvégente korcsolyáznék, ha nem jött volna be ez a végképp semmire se jó hőmérséklet.

20 komment

Címkék: balaton tél korcsolya jég

HHH apró videós összefoglaló

2011.01.08. 15:54 angelday

Különösebb bevezető nélkül íme a 3 perces összefoglalóm:

Ami pedig a réteseket illeti: aki az élbolyban érkezik be, vagy éppen hőemelkedéssel lóg, az zabál! :D

Pistáék csoportképe:

23 komment

Címkék: videó összefoglaló hhh hármashatár hegy futóklub

A HHH-n voltunk

2011.01.08. 14:33 szasza75

Szombat délelőtt ismét a Fenyőgyöngye parkolóban találkoztunk és tettük meg a saját erőnkhöz passzoló 4,5 illetve 9 km-es távot. Mivel én előtte egy barátommal elmentem egy kisebb karikára, a tervezett kezdésre (9:45-re) értem vissza a János hegyről. Józsi nagykabátban exponálta képeit, 37,4 fokos hőemelkedésre hivatkozva. (Nem futott.) Meglepő módon nagyon sokan voltunk, több, mint 60 tombolát osztott ki MC Markocsán. Vajda Zsuzsi levezényelte a bemelegítést és elindult a mezőny.

Az első emelkedőn még ennyien voltunk:

Tetszett a kutyának is:

Gondoltam felveszek pár mozdulatot a kezemben levő géppel. Ennek megfelelően futottam két gyorsabb szakaszt beelőzve a mezőnyt. Két sikertelen videózási próbálkozásom után lemerült a gép akkumlátora. Ennyi maradt a gépen:

Futás után pótoltuk az elvesztett kalóriákat és iszonyú finom réteseket ettünk.

3 komment

Címkék: videó hhh hármashatár hegy futóklub

Hogyan kell elveszíteni egy futóverseny első helyét, majd összeesni?

2011.01.07. 16:38 angelday

Pontosan így:

Szerencsétlen Natsuki Terada annyira húzott elöl a maratoni befutóban, hogy nem vette észre azt, hogy a kocsi nem a pályát követi, így fordulhatott elő vele, hogy ment utána, csak ment, nem törődött semmivel a monotónián túl, ez egy háború, a fájdalom csak ideiglenes stb.

Szegény!

/via Juan

11 komment

Címkék: videó japán maraton célegyenes

A SYMA csarnokban jártunk

2011.01.06. 18:46 szasza75

A két ünnep közötti időszakban kihasználtam a lehetőséget és ellátogattam a SYMA csarnokba. A csarnokban van az ország egyetlen fedett pályás atlétikai pályája. Persze nincs egész évben nyitva, csak a téli időszakra szerelik össze a 200 méteres pályát. Márciusban szétszerelik és teret adnak más jellegű vásároknak, de szerencsére télen van hely edzeni az ifjonc atlétáknak. Valaki a közeli VII. kerületből utazik ide, valaki pedig Kiskunhalasról, hogy el tudja végezni a megfelelő edzést.

Többnyire fiatalok sportolnak, ottjártamkor volt néhány korombeli srác, illetve néhány idősebb személy is, ránézésre edzők. A SYMA csarnoki kiruccanásom remek alkalomnak bizonyult, hogy szembesüljek lassúságom felől. Futásom valójában komplexus növelő esemény lett, sok-sok kellemtelen érzéssel. Amikor például a bemelegítő köreimet róttam, a mellettem elviharzó ifjú titánok turbulenciájától mintha kicsit magával is rántott volna a mögöttük keletkező légüres tér. A lépéshosszuk olyan volt, amilyenről én csak álmodom, robbanékonyságuk pedig egyenesen irigylésre méltó. Igaz, dupla annyi idős vagyok, 35 felett pedig már veteránbajnokságban indulhatnék.

Pár kör bemelegítés után bemutattam pár repülőt, majd 3 darab 200 méteres résztávot futottam. A résztávok közötti pihenőkre nem emlékszem, ott jelentkezett némi oxigénhiányos állapot. A 34-35 másodperces résztávok indulásánál azért gondosan ügyeltem, hogy körön belül ne induljon mögöttem gyorsabb futó. Ciki lett volna nagy igyekezetemben, ha hátba vágnak. :)

Persze ez a felismerés motiváló erővel is bírt. Szuper dolog a magam komótos csoszogása, azért egyszer csak jó lenne futni mondjuk egy 60 másodperces 400 métert, vagy egy 3 perces kilométert. Csak egyet, nem többet. Talán egyszer sikerül. Nem adom fel.

29 komment

Címkék: videó tél motiváció syma fedett

Hétvégi Futóklub: HHH!

2011.01.04. 21:34 angelday

Drága emberek, ezen a héten is lesz közösségi futás, mégpedig szombat délelőtt a Hármashatárhegyen, egy szóba írva! (Kötőjellel írva, Hármashatár-hegy, ugyanis a Budai-hegység északi-északkeleti részében az Ördög-árok, a Duna völgye, a Solymári-völgy és a Pesthidegkúti-medence között elhelyezkedő rögcsoport központi 495 méter magas ormát hívjuk!!)

Tavaly december 12-én már kitelepült oda a Futóklub, én nem voltam, most viszont megyek. Lássuk a részleteket.

Távok: 4,5 kilométeres azoknak, akik inkább egy szigetkörre vannak kalibrálva, a rutinosabbak a 9 km-es távnak is nekivághatnak.

Találkozó: január 8-án szombaton délelőtt 9:15-kor a Fenyőgyöngye parkolóban.

Megközelítés: a Kolosy tértől fölfelé a Szépvölgyi úton autóval, vagy a 65-ös busszal a Fenyőgyöngye megállóig (végállomás, 7 perc a menetidő), de a bátrabbak fel is futhatnak bemelegítés gyanánt.

Program: a 9:40-es közös bemelegítést követően 9:45-kor kezdjük el a közös futást.
Átöltözés megoldható, váltóruhát érdemes hozni.

Morzsa: Forró tea és rétes minden lelkes résztvevőnek jár. Most sem marad el a Nike cipőtesztelés, "a futás után pedig a már hagyományos tombolát a tombolás váltja fel." — ezek szerint nem lesz MC Markocsán!

Visszaigazolni a Facebook esemény lapján lehet.

38 komment

Címkék: program hhh felhívás futóklub

Mint egy számítógépes játék

2011.01.03. 10:26 szasza75

Sose hittem volna, hogy valaha élvezni fogom a futást futópadon, pedig ez történt még az ünnepek előtt valamikor.

Nylonmannel beszéltem meg, hogy teszteljük le a Corvin sétány most megnyíló Life1 wellness fitness termét. A karácsonytól szilveszterig tartó napokban a komplexumban nyílt napot hirdettek. A regisztrációt követően a medencét leszámítva térítésmentesen használhattunk mindent.

A fitnessterem kifejezetten kellemes megjelenésű: igényes burkolatok, minőségi berendezések, de a személyzet is emelte az általam felállított tetszési indexet. Igazi meglepetést az keltett, hogy a fürdőben a mosdókban csak forró víz nyitható. Frissítőt pedig a betervezett spinning órára csak kellene vinni magammal. Szerencsére pont bevittem a kocsiban felejtett félig megtöltött kulacsomat. A fele jég, fele forróvíz kombináció pont kiadta a hűsítő elegyet. Nylonman persze elfelejtett cipőt hozni magával, így a teremig papuccsal nyomta, azon megtisztított utcai cipőben tekert. Gondoltam kibabrálok vele, így elhívtam, fussunk egy kicsit padon.

Én már láttam sokféle futógépet, de ilyet még soha. Egyrészt a mérete tekintélyes, ad némi biztonságérzetet, széles is, még akár Wanjiru lépéshossza is elférne rajta. A futópad első részén a már megszokott monitor. Nézhetem futás közben a sportcsatornákat vagy akár a Tévé Paprikát.

Az egyik funkció alkalmas arra, hogy a futás fontosabb paramétereit rögzítse, és futás után az egyes pillanatokat grafikonon végig tudjam követni. Újdonságként hatott, hogy a sebesség manuális szabályzása mellett automata üzemmódba lehet kapcsolni, azaz ha nagyon ráfutok az elejére akkor automatikusan gyorsul, ha a szőnyeg végére csúszok akkor a sebesség lassul. Bámulatos. Ami a legzseniálisabb, hogy közösségi futóedzéseket lehet vele lebonyolítani. A gépek össze vannak kötve és ugyanazon pályán egymás mellett lehet futni az edzőpartnereddel. Olyan mint egy számítógépes játék, csak éppen nem csak ül az ember a gép előtt, hanem bizony izzad is. Az élmény megörökítésére megkértem az egyik edzeni vágyót:

Ezt a megoldást látva talán nem elképzelhetetlen egy olyan közösségi futás sem, ahol páran összeverődünk, ki-ki a saját nappalijának kanapéjából feltápászkodik és mindenki a futópadján beállítja pl. a Tokyo-i maraton útvonalát. A domborzatnak megfelelően emelkedik a pad dőlése, ha esős időt ír a program akkor még a szomszédot is megkérem, hogy hozza át a locsoló kannát.

Valahogy így csak futva és a többiekkel versenyezve.

16 komment

Címkék: jövő videojáték terem futópad

2011 első Futóklubja

2011.01.02. 13:48 angelday

Gyönyörű idő és pezsgő is volt! Annyira felbátorodtam, hogy nekiveselkedtem egy magamhoz és felkészültségemhez (!) képest combosabb távnak — gyk. egy kör, belegyaloglás nélkül. Ember voltam, az élbollyal, Vajda Zsuzsiékkal indultam meg, nagyon nagy volt a mellényem, mert az első ötszáz méteren kifejezetten könnyedén tartottam velük a lépést. Aztán észrevettem, hogy távolodnak. Majd elkezdenek lehagyni az arcok. Markocsán Sanyiék előtt próbáltam lépést tartani, de semmi értelme nem volt, a fordulónál pedig azon kaptam magam, hogy utolsóként futok.

A remek napsütés feledtette a -2 fokot, a végére már a kezem sem fázott (Linda elhagyta a kesztyűimet, azóta kesztyű nélkül vagyok), 31 perc körül értem végül célba. Vajda Zsuzsi elmondta, hogy ők nagyjából 5 perces tempóval mentek végig. Érdekes, hogy az eleje olyan könnyűnek tűnik, aztán 2 klikk után ember legyen a talpán. Találkoztam még Michaletzky Marcival is, akivel a közgázon tapostuk együtt a padokat — hozzá jártam matek különórára. De ez egy másik történet.

Bitliszbá átadta Winklairnek az Ultrabalatonos érmét, ez is megfigyelhető a következő, retró hangulatú fotókon, amit Nagy Peti tea installációjával zárunk.

Jövő héten a HHH-ra megy a Futóklub, a részleteket majd a héten írjuk meg.

Voltak még lezárt borítékban 2011-es futófogadalmak megtételei is. Én is megtettem, bár sokkal kíváncsibb lettem volna arra, hogy a 2010 elején megrakott fogadalmakból mi teljesült végül az évben.

40 komment

Címkék: retro tea napsütés 2011 futóklub