BUÉK!

2010.12.31. 14:43 angelday

A Futóblog szerkesztősége nevében Boldog Új Évet Kívánunk minden kedves olvasónak!

képünkön méretbeli rendben: angelday, Winklair, Szasza

Apropó, a 2011-es Futóklub vasárnap, január 2-án veszi kezdetét. Gyertek el. Addigra már mindenki kipihente az elfogyasztott pezsgők fáradalmait! A hivatalos programból:

Találkozunk január 2-án vasárnap délelőtt 9:00-kor a Margitszigeten, a megszokott helyen (Margitszigeti Atlétikai Centrum, Nike Futóklub). Program: 9.30-tól közös bemelegítés, 9.45-től pedig közös futás.

Természetesen cipőteszt is lesz, így aki Nike csukában futna egyet, jöjjön el és próbálja ki őket éles helyzetben. Facebookon lehet visszaigazolni a részvételi szándékot.

12 komment

Címkék: program buék futóklub therma jock

azilinha: Siófok Balaton Maraton (2. rész)

2010.12.30. 10:31 angelday

Folytatjuk a tegnap megjelentetett óévi Balaton Maraton (és benne félmaraton) beszámolónkat, ezúttal azilinha tollából, akit, Navixaffal ellentétben fog a kamera fénye — egyébként ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, hogy versenyeken FB pólóban vesz részt, alkalmazott létemre nekem e' örö' e' bódottá':

Vártam már ezt a versenyt. A 2009-es hortobágyi félmaraton óta részt vettem minden BSI-s félmaratonon, kivéve a legutóbbi Nike-t, amikor közbeszólt egy külföldi nyaralás. Az idei Hortobágyon sikerült 1:49-cel célba érnem, ami a 36 fokos hőségben szerintem igen jó eredmény. Talán ez adott egy nagyobb lendületet, valamint kíváncsivá tett, hogy ha az időjárási viszontagságok nem gyakorolnak olyan erős befolyást, vajon milyen eredményt sikerülne produkálnom?

A tavalyi siófoki versenyen futottam életem legrosszabb félmaratonját (1:57), ez is motivált. Ez az eredmény köszönhető volt egy pár héttel korábbi, és egy közelgő műtétnek, vagyis az előzőből még fizikailag nem épültem fel, a következő meg a pszichés félelmeket hozta elő. Abban sem voltam biztos, hogy a továbbiakban képes leszek-e még futni. Mivel ennek már egy éve, magamban azt is ünnepeltem, hogy a tavalyi horrorisztikus események után idén ilyen jó formában sikerült rajthoz állnom.

Természetesen edzettem is rá. Az első hetekben a futanetes "1:45 alatt futom a félmaratont" című edzéstervhez próbáltam igazodni, majd úgy véltem, hogy ez nekem túl gyenge, így kicsit felturbóztam a saját elképzeléseimmel, és úgy nyomattam. Főleg a hétvégi hosszú futásokra fektettem a hangsúlyt, vagyis igyekeztem minden héten beiktatni egy 20 km feletti távot. Időt nem nagyon mértem, mert nagyjából éreztem, hogy jók nekem az edzések, az időmérésre meg a verseny hivatott.

Végre eljött a nagy nap. Igaz, csak 11-kor rajtoltunk el, de legalább egy órával előtte már jó ott lenni, valamint a fővárosból indultunk, tehát túl sokáig ezen a vasárnapon se lehetett aludni. Bitliszbá volt olyan rendes, hogy fuvart ajánlott, így egy futó kollégámmal, Regővel együtt ezt kihasználtuk, és hármasban érkeztünk a verseny helyszínére.

A Suhanj! Alapítványon keresztül neveztem a versenyre, a rajtcsomagomat nem a szokásos helyről, hanem egy Suhanj!-os sráctól kellett átvennem. Szerencsére oda is adta időben. (Ez az alapítvány egyébként a mozgássérülteknek teremt sportolási lehetőségeket. Ha a BSI-s versenyekre rajtuk keresztül nevezünk, ezzel az alapítványt támogatjátok.) Sajnos erre a versenyre nem jöttek kerekesszékesek, mert túl hideg volt, és ők könnyebben megfáznak, meg a terep se volt erre mindenütt alkalmas. De azt mindenképpen elmondhatom, hogy kicsit értük is futottam.

A rajtnál találkoztam zime-vel és rodriguezzel. Gyors szóváltás után el is indultunk. Kezdettől fogva nagyon pozitív érzések tomboltak bennem, amit a táj szépsége csak tetőzött. Ha télen látom a Balatont, mindig megdöbbenek, hogy hogy tud ugyanaz a hely annyira más formát ölteni különböző időjárási viszonyok mellett. A sok étterem mind zárva, a strandon egy darab napozó embert nem látni, és mégis olyan hangulatos!! Gyönyörű szürke hatalmas állóvíz! Ez a mi tengerünk, amely életem során annyi örömöt adott már. És most a hidegben ott futunk mellette. Nagyon király!

Az első körben majdnem mindenkit leelőztem a környékemen. A másodiknál már nagyjából beállt egy csapat, akik egymást húzták. Nagyon sokáig jött mögöttem egy srác, akinek tudtam, hogy én vagyok a húzóereje, ez felelősséggel töltött el. Tudtam, hogy itt már nem szabad bénázni. Határozottan éreztem végig, hogy menni fog, ráadásul úgy, hogy közben tényleg kihozom magamból, ami bennem van. Az órát direkt nem néztem a verseny közben, hogy ezzel se stresszeljem magam.

A második kör elején Krstan, a Suhanj!-os srác mondta, hogy nagyon jó vagyok, és ha így folytatom, 1:40-en belül végzek. Ez nagy löket volt, neki is iramodtam rendesen. Az utolsó 2 km-ig minden gyönyörű volt, de a végső hajránál éreztem, hogy fogy az energiám. Szerencsémre az egyik srác, akivel hosszú ideje együtt haladtunk, nem engedte, hogy lemaradjak. Kettőnk közül ő ért be előbb, de igazán nem sokkal maradtam le. Amikor már láttam az órát, a kijelzője még bőven brutto 1:40-en belül volt, én meg elhatároztam, hogy célba érek, még mielőtt 1:40-re váltana. Sikerült is! :-) Saját órámra pillantva pedig láttam, hogy a netto időm 1 óra 38 perc 2 másodperc. (Mint később megtudtam, ezzel a női mezőny 227 célba értje közül a 9-ik helyet sikerült megcsípni.)

Hogy micsoda érzés fogott el, nehéz lenne leírni. Az örömmámornak az a fajtája, amit talán még a drogok sem képesek előidézni. Istennek adtam hálát, hogy a tavalyi betegségemből felépülve ilyen eredményt tudtam produkálni. Bitliszbá és DaMartian már korábban beértek (ahogy ez várható volt), de még ők is meglepődtek, hogy mit keresek a célban olyan hamar. :-) Road Runner 77 teljesítménye is említésre méltó. Mindössze fél éves futómúlttal úgy hozott össze 1:56-ot, hogy előző nap lefutotta a 7 és 14 km-es versenyeket is. Regő kollégám, aki szeptemberben a triatlon VB-n is részt vett, a verseny előtt azt ecsetelte, mennyire keveset edzett az utóbbi hetekben. Ehhez képest simán lenyomta 1:40 alatt.

Bizonyára sokan vannak még, akik elérték a kitűzött céljukat, de igazából mindenki megérdemli a gratulációt, aki lefutotta. Jó volt nézni a rengeteg lelkes résztvevőt. Vajon a folytatás hogy lesz? Egyrészt nagyon szeretnék még javítani, másrészt kicsit úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot. Nem tudom, vajon tudnék még tenni valamit, hogy ennél is jobb formában legyek? Talán most kéne egy személyi edző, aki szakmailag is ismeri annyira a futás fortélyait, hogy jó taktikai tanácsokat adjon. Talán megpróbálkozom a Nike Futóklubbal. Egyébként meg maratonra gyúrok, és az utóbbi hétvégéken nyomom a 30+-os távokat.

Köszönöm a Futóblog szerkesztőinek és kommentelőinek a sok jó tanácsot, meg a gratulációkat is. Örülök, hogy néhány emberrel ezen a versenyen is sikerült összefutni, és remélem, az idő múlásával folyamatosan gyarapítjuk a futók táborát.

12 komment

Címkék: balaton beszámoló amatőrök egyéni csúcs

Navixaf: Siófoki Balaton Maraton beszámoló

2010.12.29. 17:14 angelday

Terveim között szerepelt, hogy még a 2010-es évben feldolgozzuk és a nagyközönség számára bemutatjuk Navixaf és azilinha beszámolóit a Siófoki Balaton Maraton versenyről. Mivel ma december 29 van, azt hiszem sikerült a tervem arcelhagyás nélkül véghezvinnem! Először Navixaf beszámolója következik, holnap pedig azilinha jön! — Józsi

"Barátaim unszolása ellenére úgy határoztam, hogy megírom ezt a regényemet beszámolómat. (Az életből merítve.) Barátaim ugyanis arra unszoltak, hogy ne foglalkozzam olyasmivel, amihez nem értek."

— Rejtő után szabadon

A tavasszal az idei évre a félmaraton két órán belüli teljesítését terveztem be, a célverseny pedig a siófoki Balaton Maraton és Félmaraton volt.

A terv füstbe ment, a kedvezőnek ígérkező időjárás miatt elindultam a Nike félmaratonon is, és már ott megpróbáltam a 2 óra alá beférni. Szerencsére minden klappolt és jóval a tervezett időn belül, 1:53:07 alatt célba értem. Adott volt a kérdés, mire gyúrjak Siófokon? Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, tovább kell lépnem: át kell törnöm az 1:50-es álomhatárt. A felkészülés bő két hónapja alatt sokszor eszembe jutott, hogy célszerű lett volna kicsit jobban átgondolni a dolgot – például amikor először álltam fejre a "3 km 4:40-4:45-re" vége felé.

A Nike Futóklub, azon belül Vajda Zsuzsi segítségével készültem fel. Heti három edzést tudtam bevállalni, így Zsuzsi személyre szabott edzéstervet adott, mindig 2-3 hétre előre (azilinha szerint elég lazsálós edzéstervem volt, pedig így is folyamatosan lógott a belem). 1:48-at céloztam meg, ami 5:08-as átlagtempónak felel meg. A tempó edzések ezért 5 perc körülire voltak belőve — igaz a legfontosabb 3 db 15 km-esből csak egy jött össze: egyik egy cipőteszten, a másik pedig az ELLENfélmaraton(tm)-on vérzett el. Az egyetlen lefutott pedig "nagyhalállal" ért véget, a végére totál kidöglöttem, nem tudtam volna változatlan tempóban még egy szigetkört menni.

Verseny előtt egy héttel rászántam magam, hogy megvegyem a cipőteszten kiválasztott Nike cipőt, a Saucony-ban már közel 1000 km volt, lényegében kiszolgálta az idejét. Sikerült az Allee-ban megcsípni az utolsó -20%-os hétvégét, így az árát a "cipőért ennyi pénzt nem adok" szintről sikerült az "elképesztően drága, de egye fene" szintre mérsékelni. Az utolsó 10 km-es tempó edzésen és a verseny előtti hét viszonylag könnyebb edzésein végig az új cipőben futottam, így sikerült megfelelően bejáratni. (Tényleg jó választás volt, cipőteszt rulez!)

A tavaszi szekszárdi versenyhez hasonlóan Siófokra is családdal és barátokkal érkeztünk, a versenyt megelőző napon. Az alvás most sem sikerült jól, rajt előtt is hoztam a szokásos parázós formámat, végül mégis sikerült bemelegítve beállni a megfelelőnek gondolt rajtzónába, valamivel az 1:50-es tábla elé. Sajnos a futócimborámmal elvesztettük egymást, így csak a fordítónál találkoztunk.

Nem esett az eső, de minden nyirkos, hideg volt, a levegő párával teli, igazi novemberi időjárást kaptunk.

A versenyre az volt a koncepcióm, hogy az első két klityón (a szerző írta így, nem én javítottam át — Józsi) 5:10 körüli tempón bemelegszem, majd 5:00 körülre megyek, amíg csak bírok, de legalább a 16. km-ig, aztán meg valahogy majd csak elszédelgek a célig.

A versenyt Saci néni indította, én kicsivel több, mint 2 perc alatt jutottam el a rajtvonalig:

Az elején a szokásos módon sokat kellett kerülgetni, nem tudom, hogy én, vagy az a száz másik ember állt be rossz rajtzónába, de még a parton is voltak olyan helyek, ahol nehéz volt előre jutni, feltartottak, lassítani kellett.

Az első körön jó pár klikken sikerült 5-10 másodperccel 5 percen belül maradni, és a részidő alapján is úgy nézett ki, hogy megcsíphető az 1:45-ön belüli teljesítés is, ezért elkövettem az alaphibát: a versenyen módosítottam a célidőn. Most vagy soha alapon megpróbáltam 1:45-ön belül célba érni, ehhez a második körön is hozni kellett az 5 perces kiliket. Ezzel sikerült az amatőr futás ismérveit újabb paraméterrel bővíteni, eddig ugyanis csak a "zenére fut" és az "autóval jár futni" volt meg.

15 km fölött egyre nehezebb volt tartani a tempót, a mélypont 17-18 km körül jött el, ahol komolyan megfordult a fejemben a belesétálás gondolata, pedig időarányosan még mindig versenyben voltam az 1:45-ön belüli időért. Valahogy itt is sikerült rendre 5 perc körül menni, 19 km-nél meg már tudtam, a hátralévő távot végig fogom nyomni.

Nem tudtam nagyot hajrázni, de azért picit sikerült fokozni a tempót (4:31 volt az utolsó kili) — itt derült ki, hogy az egyik szekszárdi emelkedőn mért 187 helyett igazából 194 a maximális pulzusom (valamiért az elejétől magasabb volt a pulzusom a szokásosnál, 176 lett az átlag!). Fejben kalkulálva a nettó időmet szinte biztos voltam, hogy sikerült 1:45-ön belül beérnem, a hivatalos vége egészen pontosan 1:44:12 lett! A célban legalább 10 percig tartott, mire összeszedtem magam, közben megettem a banánt és a csokit és megittam másfél liter jéghideg vizet is!

Később találkoztam még bitliszbával, vele váltottunk pár szót, valamint Dáviddal és a jéggé fagyott Zsuzsival is (aki a nők között második lett), de velük csak egy rövid gratuláció erejéig beszéltünk, ugyanis Zsuzsit sürgősen el kellett vinni kiolvasztani (hiába, jóval előttem ért célba).

Íme az én befutómról készült kép (nem baj, ha nem ismertek fel a karhajlatban):

Az előkészületeknél, rajtnál és az útvonalon készült képeket többször átnéztem, de nem találtam magam sehol.

Persze lehet, hogy egyszerűen Futóblog pólóban kellett volna indulnom, akkor lett volna rólam ilyen szép kép (egyébként nem mertem volna melegítő + rövidujjú technikai kombóban belevágni):

17 komment

Címkék: beszámoló siófok amatőrök félmaraton befutó saci néni

A kellemes ünnepek

2010.12.28. 10:40 Winkler Róbert

A karácsony fő hátulütője nem is annyira a nagy zabálás, elvégre nincs az a zabálás, ami után mondjuk négy-öt-hat-hét óra elteltével ne lehetne óvatosan kocogni egy órát. Akkor meg már megint embernek érezhetjük magunkat, szóval nem ez a baj. Baj akkor van, ha a karácsony egybeesik a szmogriadóval, és a levegőből mintha facsarni lehetne a dzsuvát. Nem is értem futótestvéreimet, akik ilyenkor is kint tolják a hídon – nézni is rossz. Szóval karácsony plusz szmogriadó plusz ugye az ünnepekben bezárnak az edzőtermek. De hol nagy a szükség, közel a segítség. Kőfejű barátom, akiről írtam már korábban egy kemény fekvenyomó szett kapcsán, felhívott, nem érdekel-e egy kis ünnepi gyúrás. Zárva a terem, mondom én. Nekem meg van kulcsom, így ő.

Yeeeeaaaah!

Úgyhogy átcsettegtünk a Vörösvári útra, Kőfejű, alias Drugs Bunny nyitott, behatoltunk. Van valami különleges az olyan helyekben, ahol egyébként sok ember van, de most üresek. Ezért is szeretek éjjel futni, valahogy olyan a hangulat, mint például egy taxisblokádnál.

Egy üres edzőterem is kiváló, ahogy felkapcsoljuk a villanyt, és ott sorakoznak a gépek, melyeken nem nyögnek izomagyú tulkok, a kardiógépeket sem tapossák verejtékező háziasszonyok, és persze nincs a pultban Spárta Attila, hogy könyörtelenül megnyomja a play gombot valamelyik végtelenített technóválogatásán, amit ő is rühell, de az íratlan Edzőtermi Charta alapján kötelező ilyen Bárány Attila-féle moslékot sugározni.

Na de most Drugs Bunny talál a laptopon egy kis Hendrixet, majd hat percig intenzíven veszekszünk, hogy miért akarok én gyúrás előtt futni a gépen fél órát. Az én érveim: egyrészt így épp bemelegítek, másrészt ha még gyúrás után kezdeném a futást, pont bezáródna a fehérjekapu, mire végzek. Drugs Bunny végül hozzájárult a futáshoz, mondván, én futhatok, mert nekem meg se kottyan fél óra gépesített kocogás; ő alapvetően azt ellenzi, hogy emberek lefárasszák magukat annyira, hogy a végén nem tudnak a súlyokkal mit kezdeni.

Mondanom sem kell, családunkból ki késett el végül a karácsonyi vacsoráról.

32 komment

Címkék: karácsony edzőterem akik futnak kőfejű pajtikám

Kellemes ünnepeket!

2010.12.23. 23:04 angelday

A Futóblog csapata és a Nike hazai fióktelepe nevében kívánok mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog új esztendőt, az új évben még 2000 kommentet a Kopaszi gát poszthoz, ami a Google 7. címlapos találata immáron! Az alábbi virtuális GPS ajándékot az Esztergomi reptér havas mezőjébe alkottam csak nektek:

Therma jock, vagy nem, hello 2010 és éljen 2011! :-)

11 komment

Címkék: gps karácsony ajándék esztergom

Therma Jock

2010.12.21. 18:59 angelday

Margitszigeti utolsó Futóklub posztunk kommentjei között figyeltem fel viito hozzászólására, aki a Runners World 2010-es "one-size-fits-most" kategória győztes termékét mutatja be, hölgyeim és uraim, ez itt a Therma-jock! Nézzük meg az alábbi fotót, mit láttok rajta?

Nos, ez a futó Therma-jock kiegészítővel melegít. Hogy mit? Nos, csak annyit mondok, hogy férfiaknak való termék. :) A kiegészítő weblapjáról mutatnék még egy felhelyezési ábrát, hogy teljesen egyértelmű legyen, mire való:

A kérdés már csak az, hogy ki vesz ilyet karácsonyra? Hihi.

42 komment

Címkék: kiegészítő poén ruházat therma jock

Mi a kedvenc futózenéd?

2010.12.20. 21:26 szasza75

A napokban az egyik ismerősömmel beszélgettünk a futásról és a zenehallgatásról. Persze itt a blogon ez már lerágott csont. Pszichológiailag hozzáad vagy elvesz a teljesítményhez, jópárszor kitárgyaltuk. Az ismerősöm nem fut, viszont hallgat zenét, én futok, de futás közben nem hallgatok. Illetve csak néha, ritkán van hozzá hangulatom.

Manapság kifejezetten élvezem a futást, miközben a cipőm alatt a hó ropogását hallgatom. Szó-szót követett, amikor mondtam neki neki, hogy engem zavar az is, hogy a fülemből lelógó vezeték össze-vissza himbálódzik, és a zenelejátszó vagy a zsebemben van, vagy a karomhoz erősítve. Az ismerősöm erre elmondta, hogy neki nem ilyen van, de nem is sikerült elmagyaráznia, hogy milyen mp3 lejátszót használ. Következő találkozásunk alkalmával elhozta és egy próba erejéig rendelkezésemre bocsátotta.

Hétvégén el is mentem futni vele egy rövidebb karikát. Teljesen praktikus a viselete, stabilan állt a fejemen, nem esett ki a fülemből. Ahogy utána néztem, 2 gigabyte zenei anyagot lehet felcuccolni rá. Hátránya talán annyi, hogy nincs grafikus kijelzője, bár futás közben nem tudom ki olvasná a szám címeket.

Ettől függetenül továbbra is a hó ropogását fogom inkább előnyben részesíteni zenehallgatás helyett. Mindenesetre témába vágó és talán másnak is ad ötletet. Ettől függetlenül egy frappáns kérdéssel zárnám: írjátok meg mi a kedvenc 5 futódalotok!

63 komment

Címkék: mp3 zene futás fejhallgató

Utolsó hivatalos találkozó a szigeten

2010.12.19. 23:46 angelday

Sem a "korai" időpont, sem a mínuszok, sem pedig a hópihék nem tántoríthattak el bennünket szombat reggel. A hideg akkor volt a legelviselhetetlenebb, amikor fújt a szél (a hídon például), amúgy kellemes téli, mondhatni síelős hangulat kerekedett. Főleg a bejgli és a forró teák segítettek ebben az élményben.

Ebből kifolyólag remélem megengeditek nekem, hogy az osztrák sípályák hangulatát varázsoljam az összefoglaló videóba "Dj Ötzi és Nick P — Ein Stern" című örök klasszikusával:

(Dalszöveg)

Einen Stern der deinen Namen trägt
Hoch am Himmelszelt
Den schenk ich Dir heut' Nacht
Einen Stern der deinen Namen trägt
Hoch am Himmelszelt
Den schenk ich Dir heut' Nacht
Einen Stern der deinen Namen trägt
Alle Zeiten überlebt
Und über unsere Liebe wacht

12 komment

Címkék: winkler hóesés futóklub doncii

Szilveszteri előtti közös futás

2010.12.16. 01:03 angelday

2010-ben még egyszer találkozunk egy "hivatalos" közös futásra, mégpedig a Margitszigeten december 18-án, szombaton. Gyülekező 9:15-től. Lesz bejgli és forró tea is. Természetesen nem kötelező jelentkezni, viszont segít, hogy belőjük a pontos mennyiségeket, jelezzétek részvételi szándékotokat Facebookon!

És csak azért (ismétlem: csak azért), mert szilveszterig ebben a formában már nem találkozunk, Markocsán "Sanyosz" Facebook lapjáról ellopott hangulatképpel alapozzuk meg a jókedvet addig is! :D

Mondanunk sem kell, hogy ez a kép semmit nem tud egyébként visszaadni abból, amire Sanyosz készül szilveszterkor, ha-ha. Viszlát szombaton skacok! Addig is hip-hop, meg minden. :)

21 komment

Címkék: futás promóció gyülekező sanyosz

Gigantikus futóbuli volt a Margitszigeten

2010.12.15. 16:48 Winkler Róbert

Vagy legalábbis nem voltam egyedül. Többen megelőztek, számosan jöttek szembe, a meghirdetett program nem akkor és nem ott volt, de 10 kilométerrel akkor is beljebb vagyok.

Ez volt szombaton, a Margitszigeten, amikor elnéztem a naptárat, vagyis a naptár nézett el engem, és elkezdtem körben keresgélni a Futóblog hozzászólóit, meg a cipőteszt-furgont. Értelme mindenképpen volt, hiszen előző nap hat órát ültem egy autóban három olyan emberrel, akik folyamatosan köhögtek. Azt találtam ki, hogy emelem a C-vitamin bevitelt 4 grammra, és a futással együtt csak jó lesz valamire. És működött. Igazából a Hármashatár-hegyet is kiadta volna, ha a szombat esti Kiscsillag-koncertlátogatás nem alakul észrevétlen ivászattá. 3 körül értem haza, és akkor még félig-meddig magam is hittem benne, hogy jó lesz ez: ha esetleg felébrednék mondjuk 9-kor, még el is indulhatok.

Persze hülyeség lett volna, mert olyankor az ember még nem másnapos, hanem aznapos, ami konkrétan ittas vezetést jelent. Így ráhúztam még néhány óra alvást és szenvedést, és hosszú időre, de legalább két hétre megtanultam, hogy NEM DORBÉZOLUNK. Mellesleg tapasztalatom szerint a maratonban sem az a nehéz, amikor lefutjuk, hanem hogy a megelőző két-három hónapban gyakorlatilag a hétvégi hosszúfutások jelentik a mulatságot. Na de majd most, az ünnepekben, remélem, valahogy, tudományos alapon sikerül megtalálni a harmonikus eloszlást.

32 komment

Címkék: margitsziget edzés tél időpont