Hétfőn az MFE-ben: Papp Kriszta és Káldy Zoli

2014.01.06. 12:11 szasza75

Ma este a MindeFutás Egyetemének második előadása kezdődik, ahol két, szószoros értelemben véve profi atlétát ismerhetünk meg: Papp Kriszta sokszoros magyar bajnok, az elmúlt 5 évben NIKE félmaraton női győztese, Káldy Zoli (Kriszta jelenlegi edzője) eredményeit pedig felsorolni sem lenne könnyű.

A mai beszélgetés abból a szempontból is ígértesnek tűnik, hogy az est moderátora mindenki Sanyosza lesz, akiről talán többen nem tudják, hogy Káldy Zolinak akkori versenytársa volt. Vajon megmaradt még bármi a korabeli sérelmekből? Erre és más időutazásra is számíthatunk este: hol tartott az atlétika akkor és hol tart ma? Milyenek voltak az edzésmódszerek és milyen most?

Ma este 18:30-tól a RUNtottában (1023 Budapest Frankel Leó u. 72.) MindenFutás Egyeteme. Gyertek el! Facebook visszaigazolás itt.

1 komment

Címkék: ajánló MindenFutás Egyeteme RUNtotta Papp Kriszta Káldy Zoltán

Az évem pontokban

2014.01.05. 15:03 szasza75

Kinek ne jutott volna már eszébe év végi értékelést írni... Kinek jutott már eszébe? Számot adunk futott kilométereinkről, időinkről, jelesebb versenyeinkről, esetleges kudarcainkról. Van úgy, hogy az egész év egy nagy siker. :-) Vagy éppen kudarc, vagy ebből is egy kicsi, abból is. De a számok csak számok, ahogy telnek az évek, úgy vesztenek a jelentőségükből.

Talán ennek az is lehet az oka, hogy azt a bizonyos lécet, nehéz évről évre megugrani. Ha már ez egyáltalán cél. Persze fokozható, csavarható a futott km szám, de valahogy az a meglátásom, hogy a kényszeres kilométergyűjtés, önmagunk ismételt legyőzése, pont a futás lényegi eleméről vonja el a figyelmet. Az élvezetről, arról a bizonyos egyensúlyról, ami hosszú távon fenntartható állapot, talán egyfajta életforma.

Igen nagy a szórás. Valaki számára ez az állapot pár száz kilométer évente, esetleg 1-2 ezer. Mindenkinek változó az, hogy az ideje, ereje, családja, munkája miatt ennyit érhet el. És persze vannak akik, úgy tudják életüket szervezni, hogy ez évi 4-5 ezer kilométer legyen, sőt ismerek olyat, akinek évi 10 ezer kilométer feletti szám van a lábában, és nem jelent számára csöppnyi megerőltetést sem a számolatlan kilométerek futócipőbe tétele.

Pár momentum 2013-ban, amire sokáig emlékezni fogok:

• Legnagyobb élmény: 5 sportos nap a Pireneusokban
• Legnagyobb meglepetés: T100 teljesítése – érzésre könnyen ment
• Legnagyobb holtpont: a Zugspitze 85. km körül
• A legfájóbb döntés: UTMB kiállás
• A legtöbb könnycsepp: A kiállást megelőző másfél óra
• A leglazább futás: Gerecse 50
• A legnagyobb esés: A Bükki Hard-on
• A legjobb közösségi futás: A Mátrai SZESZ

8 komment

Címkék: merengő értékelő 2013

Per aspera ad astra

2014.01.04. 17:00 SeSam

Az óévzáró futással sikerült megszereznem a második helyet a Nagy Karácsonyi Szerkesztőségi Hajrában, és ami még fontosabb, teljesítettem a havi 100 kilométeres vállalásom decemberben is.

Ez a minden hónapban legalább 100 persze ad hoc szám, mint minden ilyen saját játékom, amit év közben kitaláltam, hasonlóan például a négy egymást követő félmaratonhoz. Én mégis nagyon elégedett vagyok, mert sikerült ezzel egyfajta megbízható rendszert vinni a céltalan futkározásba. Lelkes amatőrnek tartom magam, de tudom, hogy ha kell, tudok hosszú távú célért fegyelmezetten dolgozni. Az áprilisi 220 kilométeres eredmény pedig abszolút egyéni csúcs lett, még sosem futottam ennyit egy hónapban.

2013-ban futottam eddigi legjobb maratonomat is 3:48’33″-as idővel, szintén áprilisban. Ugyan nem edzéstervvel, de elszántsággal készültem a balatonfüredi versenyre, ahogy az látszik is a megelőző hónapok relatíve sok kilométeréből. Szintén tavaly volt az első év, amikor nem egy, hanem rögtön két maratont is teljesítettem. Sérülés után visszatérve talán sok volt kicsit a budapesti táv, de befutottam. 

Ez annyit jelent, hogy összesen 1611 kilométert gyűjtöttem be 2013-ban. A két évvel ezelőtti célom (ezer kilométer feletti év) végül 1107-tel zárult, amihez képest tehát azért sikerült sokat fejlődni. Az viszont kicsit meglepett, amikor kiszámoltam, hogy a tavaly futva töltött idő – kis híjján 150 óra – csupán hat és egynegyed napnak felel meg. Egy hét folyamatos éjjel-nappal futással meg lehetne csinálni az egyéves adagot, aztán pihenés! Képzeljétek csak el!

Hozzátartozik még a statisztikához, hogy a 365 nap alatt még biciklivel is tekertem 4530 kilométert munkába járással, ide-oda közlekedéssel és Dunakanyar-túrákkal. Szerintem jól kiegészíti a futást, úgyhogy biztosan folytatom. Illetve nem tettem le róla, hogy még némi úszással is meg kellene fejelni a sportaktivitást.

2014?

Ami már biztos, hogy megyek Bécsbe maratont futni! Egy barátom figyelmeztetett, hogy be fog telni a jelentkezés, úgyhogy gyorsan megkaparintottam a 9016-os rajtszámot. Nagy terveim vannak ezzel a versennyel: edzésterv alapján rendesen felkészülök és megcélzom a három és fél órás időt. Szerintem reális és még négy hónapom van összerakni a formám.

Tavaly a Nike Futóklubban három célt írtam fel magamnak:

1. Budapesten kívüli maraton

2. maratonnál hosszabb táv futása

3. részvétel az Ultrabalatonon.

Ezekből végül csak az első teljesült (Balatonfüred), és bár a fogadalmak nem arra valók, hogy az ember évről évre görgesse őket maga előtt, valószínűleg megtartom a másik kettőt. Maratonnál hosszabb táv egyelőre nem tudom, hová fog tudni beilleszkedni, de egy Yours Truly 50 például jó lenne. Az Ultrabalatonra pedig időben el fogom kezdeni megszervezni a céges csapatunkat.

Egyébként tavaly kezdtem el ide írni. Mindenkinek köszönöm a figyelmet, a sok kommentet, tanácsokat, kritikát. 2014-ben is Just Do It!

Szólj hozzá!

Címkék: statisztika célok évértékelő 2013

Téli álom – valóság

2014.01.02. 10:30 mgergoo

Fejes "Iramszarvas" Laci látta Szasza Buda Trail-ről készült fotóit és ennek hatására keresett meg azzal, hogy az ünnepek között menjünk valamikor vissza erre az útvonalra. A Buda Trail egy jó hangulatú eseményként és egy jól futható, de igencsak kimerítő útvonalként maradt meg bennem. Mivel az elmúlt hétvégéken a Budai-hegység fővárosi részein futottam, nagyon szívesen csatlakoztam Lacihoz.

Reggel indultunk, senki nem állt a parkolóban és az iskola kapuja is zárva volt. Ahol néhány hete még a teljes terepfutó közösség téblábolt, most egy árva lélek sem volt rajtunk kívül. Elindultunk, az első utcán fel az emelkedőn. Nem volt ugyan kiszalagozva, de az óra navigált minket a múltkor lefutott pálya nyomvonalán. Az utca és a lakott terület végén balra fordultunk, a táj most teljesen más arcát mutatta. Akkor az ősz színeiben játszott az erdő, most a környező dombtetőkön minden fehér. Egy csoda.

Lassabbak voltak a lépteim, mint pár hete. Nehezebb haladni a több centiméter mély zúzmarában. Csak zúzmara, még soha nem láttam ilyet. Mintha hó fedné a tájat, pedig idén még egy milliméter hó sem esett. Egész egyszerűen gyönyörű, ahogy ráfagyott az ágakra és éles kis jégszilánkok formájában zuhant ránk. Egy-egy nagyobb szilánk a kézfejen persze kellemetlen érzés, de szinte el sem jutott a tudatomig. Önkívületi állapotban futottunk a mesebeli tájon, nem tudtam betelni a látvánnyal. Amerre néztem, fehér ágak, a napsugarak áttörtek közöttük és aranyfüggönyt varázsoltak az aláhulló zúzmarából.

Ezt a látványt nem adhatják vissza a képek, amik csak silány másolatai lehetnek a valóságnak. A hangokat, a halk neszeket, a kis súly alatt is letörő ágak suhogását sem érzékeltetheti semmi.

Nagykovácsi előtt egy rétről fordultunk rá a Nagy-Szénásra. Hihetetlenül műveletlen vagyok a hegyek, dombok nevével kapcsolatban. Számomra (még) ismeretlenek a terepfutók és teljesítménytúrázók számára evidens elnevezések. A Nagy-Szénást is a közeli információs tábláról véstem az agyamba. Még őszi arcát mutatva is azt gondoltam, hogy az eddig általam látott helyek legszebbje, de most, hogy fehérbe öltözött, szinte biztos voltam abban, hogy az ország egyik legszebb túracélja.

Ősszel voltam a svájci Alpokban, de itt újra azt éreztem, mint akkor: hogy mennyire kicsik is vagyunk és mennyire felfoghatatlan ez a nagyság és ez az örökkévalóság, ami itt körülvesz minket. Itt vagyunk Nagykovácsiban, félórányi autóútra Budapesttől. Őrület, hogy eddig nem voltam itt, és őrület, hogy mennyien nem tudják, vagy nem érdekli őket, hogy mekkora csoda van tőlük karnyújtásnyira.

A Nagy-Szénásról Laci a kéken robogott lefelé, teljesen elvesztettem az eszem, loholtam utána, percek múlva vettem csak észre az óra figyelmeztetését, hogy letértünk az útvonalról. Mehettünk vissza a Nagy-Szénásra, hogy a helyes úton, a piros jelzésen érkezzünk újra Nagykovácsiba.

Nagykovácsiból kiértünk, majd be újra az erdőbe. A település szélén találóan Séta utcának nevezett utcán sétáltunk, itt egy számunkra futhatatlan emelkedővel indult a túra második szakasza. Ez a szakasz már az ismerős színeket hozta. Azt gondoltam, hogy a felmelegedő időnek köszönhetően lassan eltűnik majd a tündérvilág és helyét a lombja vesztett erdők őszi színei veszik át. Zúzmarás fehérséget már csak a távolban láttunk, már ha éppen tisztás részre érkeztünk, ugyanis itt többnyire az erdő mélyén futottunk.

20 kilométer táján jártunk, amikor egy szikla csalogatott jó kilátással. A Buda Trailt versenyként futva már akkor átfutott a fejemen a gondolat, hogy meg kellene állni itt egy kicsit és lenézni a mélységbe, de akkor elhessegettem ezt a gondolatot, most viszont bepótolhattam. (A turistautak.hu Basecamp térképen a Tarnai pihenő néven szerepel ez a terület.) Innen lendületesen, főképp lefelé futva haladtunk tovább a Telki iskola felé. Mindketten kifáradva, de nagyon nagy élménnyel gazdagodva érkeztünk vissza az iskolához.

Sokan nem futtok télen, vagy bementek a termekbe és futópadon teljesítitek az edzéseket, de azt javaslom, ha másképp nem, akkor gyalogosan sétáljatok fel Nagykovácsiból a piros jelzésen a Nagy-Szénásra.

5 komment

Címkék: terepfutás dk nagy-szénás budatrail

Hagyomány: szilveszteri futás (és piálás)

2013.12.31. 09:13 Szuflavéder

Szilveszteri futásra készülök. A régi futócsapat minden évben összejön szilveszter délelőtt egy közös futásra. Ez néha csak 3 km, de volt már 9 km is. Nem is annyira a futásról van itt szó, inkább egy jó buli. Trombitával a kezünkben szaladunk és fújjuk, miközben sztorizgatunk. Furcsán is néznek ránk az utcán.

A mai talákozó Princz Zolinál lesz 10 órakor Csepelen a komp környékén. A kis Duna partján fogunk futni. Én viszont gyűjtöm a kilométereket, ezért Forma-1-est játszom: 8 órás indulással lefutok Szigethalomról a kis Duna mentén a Pinyóhoz.

Egy kiállásos taktikát választottam: 5 km-nél van egy Horgász büfé, ott frissítek (természetesen az alkalomhoz illően sörrel), aztán futás tovább az ideális íven Csepelre. Muszáj az ideális íven mennem, mert akár 10 métert is nyerhetek a szinte végig egyenes szakaszon!!!

Az öregfiúk csapatunk:

Felső sor balról: Szuflavéder, Béres attila (Ironman), Szekeres Ferenc (maraton: 2:12:35), Tomoga János (30km: 1:36:15), alsó sor balról: Princz Zoltán (1990 től francia idegenlégió), Tomoga Péter (1500m: 4:06), Madaras istván (1500m: 3:52).

3 komment

Címkék: szilveszter futás öregfiúk

Bepótlom a lemaradást

2013.12.30. 10:37 angelday

A csúfos 2 km-es leszaladtam kenyérért futás után gondoltam, megpróbálom újra. Nem szorongattam meg különösebben ugyan senkit, viszont azt sikerült elérnem, hogy újra – BELE – TUDJAK – NÉZNI – A – TÜKÖRBE. (És mérsékelten elégedett legyek azzal, amit látok. Mérsékelten!)

8 komment

Címkék: verseny összehasonlítás Nike+

Achtung! Внимание!

2013.12.29. 10:47 SeSam

Angelday írását olvasva vált világossá számomra, hogy baj van. Durva lett a december utazással, megfázással, karácsonyi bulikkal, én pedig jól elhanyagoltam a futást. Veszélyben az a kimondatlan de az idő elteltével kihívássá szilárdult vállalásom, hogy minden hónapban megcsinálom legalább a 100 kilométert. Még akkor sem buktam el, amikor friss csonttörés után kellett visszarázódni a sportba.

Van a stuttgarti nyolcas, és ennyi. Kifogásom persze van millió, a szombati Flashrunt azért kellett kihagynom, mert épp a céges karácsonyon koriztam. Mondjuk a műjégen akár el is indíthattam volna az appot: életemben másodjára volt a lábamon korcsolya, és az a körülbelül egy óra küzdelem a haladásért úgy lefárasztott, mintha legalább egy félmaratont kellett volna futni.

Mindenesetre mese nincs, a lecke adott. Az ünnepeket vidéken töltöm a szülőknél, természetesen a futócuccot csomagoltam el elsőnek. Csak ismételni tudom: nagyon szigorú karácsony várható.

2 komment

Címkék: karácsony motiváció fogadalmak

2 nyamvadt kili

2013.12.27. 22:03 angelday

Nem elég, hogy eső volt, hideg volt (még sosem futottam esőben egy métert sem), a Facebookon is csak a képembe röhög mindenki:

Sajnos a Nike+ állása is katasztrofális rám nézve, Szuflavéder 231, FB2 56, SeSam 53, Ardai 53 én sereghajtóként 47 km-rel pillanatnyilag.

:-*(

Egyébként tényleg kenyeret vettem, a kis családomnak, ha már nem futottam. Bah.

9 komment

Címkék: verseny motiváció eső Nike+

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk minden sporttársnak!

2013.12.25. 20:44 angelday

Fotó: SeSam

1 komment

Címkék: karácsony 2013 BUÉK Nike+

MindenFutás Egyeteme videó

2013.12.24. 09:33 mgergoo

Karácsony alkalmából fogadjátok szeretettel a MindenFutás Egyetemének második évadjának első videóját. A hang sokat javult. Ebben a részben Lőw András és Simonyi Balázs avatnak be minket a Spartathlon világába.

Szólj hozzá!

Címkék: Mindenfutás Egyeteme simonyi balazs Lőw András