Az irány február 8-án szombaton ismét a Hungaroring!

2014.01.24. 15:16 angelday

Újra itt van az év egyik legjobb futóeseménye, ahol a Futóklub kitelepül a Hungaroringre. De nevezzük nevén: ez a Rungaroring! Szám szerint most február 8-án, szombaton rajtol el a negyedik téli Nike Futóklub a mogyoródi versenypályán.

A képen MCM épp úton, hogy elindítsa a Knipl-indulót.

Ezúttal lehetőség lesz a pontos időmérésre is. A Rungaroringre kétfős csapatok jelentkezését várjuk, akiknek időeredményét összeadjuk, és így hirdetünk majd győztest – az a csapat nyer, akinek a kombinált ideje a legkevesebb. Az első három helyezett csapat értékes Nike ajándékokkal lesz majd gazdagabb. A táv a jól ismert 4381 méter, amit a csapattagok egyszerre tesznek majd meg.

A rendezvényen való részvétel teljesen ingyenes, viszont az időméréshez szükséges chip/rajtszám összeállításához kérjük, hogy jelentkezz online és add meg a csapattagok adatait az alábbi címen: http://go.nike.com/rungaroring

Jelentkezési határidő: 2014. február 6., 12:00 – regisztráció nélkül is részt lehet venni az eseményen, de aki február 6-ig nem jelentkezik, annak rajtszámot és chipet nem tudunk biztosítani, azaz nem vesz részt a hivatalos "versenyben".

A további részletekről (érkezés, parkolás, rajtszámfelvétel) a jelentkezőknek a rendezvény előtt külön emailt is küldenek majd a szervezők.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló Futóklub Rungaroring

Vasárnap Yours Truly

2014.01.23. 15:58 mgergoo

Bitliszbá tavaly és tavaly előtt is odarajzolta Dunakeszit a világ futástérképére azzal, hogy az ország legnagyobb létszámú közösségi futását hozta össze. Az elmúlt két évben amolyan téli találkozó és zarándokhellyé vált a dunakeszi YT. Találkozunk, beszélgetünk, és ha már ott vagyunk, akkor futunk is egy keveset.

A YT eredetileg egy önbevallós játék, ahol 25 és 50 km-es távokat lehet futni, de nem kell megijedni, mert a távot nem kell egyben lefutni. Elmehetünk közben nyugodtan megnézni a tegnapi Való Világ összefoglalót, csak az bele fog számítani a futás összes idejébe (tehát nem éri meg). Másrészt biztosan vannak olyanok, akik csak most indultak el a futás útján, őket különösen biztatom, hogy akár csak néhány körre is, de jöjjenek el Dunakeszire. Lehet nyugodtan csak pár kilométerre is beállni, kicsit megmártózni a közösségi futás semmihez sem hasonlítható élményéhez. Sétálni, gyalogolni nem ciki.

Tavaly 196 futó 3671 kilométert futott össze. Az idei esemény Facebook oldalán jelentkezők számából kiindulva talán még népesebb lesz idén. A poszt írásának pillanatában már 216 futó jelezte részvételi szándékát. Tegyél így te is!

A korábbi évekhez hasonlóan batyus rendszerű frissítőpontra számítsatok. Amit hozunk azt esszük. Szerintem Bitliszbá is egyetért azzal a kéréssel, hogy szőlőcukorral óvatosan, bőven elég lesz a felének a negyede annak, amit most be akartok rakni és ugyanez vonatkozik a banánra is.

Találkozó

2014. január 26-án vasárnap 9:40-kor Dunakeszin, a Gizella út 36. alatt. Vonattal érkezők a Nyugatiból jöjjenek, Dunakeszi alsó megállóig. Onnan kb. 800 méter séta (térkép).

 Az elmaradhatatlan pályabejárás:

1 komment

Címkék: ajánló dunakeszi yours truly

Szekeres Ferenc sportpályafutása – Második rész: A három olimpia, és három országos csúcs

2014.01.21. 08:34 Szuflavéder

(Aki még nem olvasta volna: Szekeres Ferenc első rész kezdetektől az olimpiáig, illetve jelen posztunkat felvezető trailer videó itt.)

1972 januárjától folytatódtak a 150-200 km közötti futott hetek. Májusban, Karl-Marx-Stadtban volt az első lehetősége, hogy megfussa a maratoni távon a 2:20-as olimpiai szintet. Részvételét egy 2:18:04-es idővel biztosította be. Június 4-én Ózdon második lett a Magyar bajnokságon (középen), Tóth Gyula mögött (tőle balra) 2:21:56-tal.

A müncheni olimpiáról hosszan mesélt:

“Az 1972-es olimpiai felkészülés során a központi irányítás miatt a szövetség részére külön edzésnaplót kellett vezetnünk. Az akkori szövetségnek az volt az elmélete, hogy egy maratonfutónak nagyon sokat kell futnia és pont. Ennek az lett a vége, hogy egyszerűen túl lettem hajtva. Egész évben úgy éreztem, hogy nem mentek a lábaim. Erőltették a sok rendkívül hosszú futást. Volt olyan időszak, hogy 15 km-t futottunk reggel, délután meg 25-30 km-t. Csak nyomatni, nyomatni... Sosem tudtam kipihenni magam, mindig fáradt voltam, és úgy érzem, ez az Olimpia végül erre ment rá. Persze voltak más gondok is.

Szeptember 5-én hajnalban palesztin terroristák bejutottak az olimpia faluba és túszul ejtettek izraeli birkózókat. A túszdráma miatt – többek közt – a maraton rajtját is egy nappal eltolták. Ez egy kicsit megzavart. Nem mertem pihenni. Két nappal a futam előtt még kimentem edzeni a pályára 20x300-at. Csak úgy lendületesen 47-esekre csináltam, de nem esett igazán jól.

Szeptember 10-én 15 órakor 76-an rajtoltunk el a stadionban. Közvetlen a rajt után a 3. helyen futottam, majd kb. a 15. helyre álltam be, de szinte együtt volt a mezőny."

Jobbról a negyedik 465-ös rajtszámmal, nem sokkal a rajt után:

"8 km után erős hascsikarás jött rám. Mások simán leguggoltak a pálya szélén, és néhány másodperc alatt elvégezték a dolgukat, de én szégyenlős voltam, és kerestem a megfelelő helyet, ahol elbújhatok. 10 km körül egy parkon futottunk át. Kb. 40 méterre a pályától találtam egy elhagyatott bokrot. Olyan szűk, vacak nadrágot adtak, hogy alig tudtam lehúzni.

Végül mire visszaértem a pályára, már a teljes mezőny elment mellettem. 50 méterre futott előttem az utolsó srác, illetve az utolsó előtti. Elkezdtem pánikolni, hogy vége mindennek, és elkezdtem rohanni. A végére fel tudtam futni a középmezőnybe. Persze sok leszakadó és fejreálló is volt. Végül 33. lettem (2:25:17). Az eddigi legjobb időmmel az első 10-ben lehettem volna, de ez már csak elmélet.

A frissítéssel is probléma volt. Nem mertem frissíteni, sajnos ennek fontosságáról akkor még nem nagyon beszélt nekünk senki, pedig nagy szükség lett volna rá abban a hőségben. Mindegy, tapasztalatszerzésnek jó volt. Csalódottan jöttem haza."

A következő felvételeken a korabeli sugárzásokból vágtuk ki azokat a részeket, ahol őt is látni. Először a rajt után fekete szemüvegben, utána pedig a rajtnál a kettes pályán, fekete nadrágban, fehér trikóban jobbról.

Az olimpia után edzője elment a Csepelből és Juhász Béla vette át a csoportot. A képen Béla bácsi a Csepel maraton (1973.10.28.) előtt éppen az utolsó taktikai utasításokat adja:

1973-ban egy alkalommal a nyári hőségben közepes iramban futotta első ultra távját, 50 km-t 3:15-re. Magának akarta bizonyítani, hogy képes a maratoni távnál hosszabbat is futni. Ebben az évben Nyíregyházán szerezte meg az első maratoni országos bajnoki címét. 1973-as kassai és csepeli maraton beszámolók itt és itt . Ezekben az években nem sikerültek az egyéni csúcsdöntések. Egészen 1975-ig, ha csak egy hajszállal is, de mindig elmaradt legjobb időitől.

Egy interjú 1973-ból, katt a képre!

A pár év stagnálás ellenére hatodik helyen végzett az 1974-es római EB-n 2:20:12-vel,  ahol a 30 fok melegben ő lett a harmadik legjobb magyar pontszerző. Ezután nagyon sok meghívást kapott "nyugatról" is, de nem engedték, csak néhány versenyre. Nagyon boldog volt, hogy 1974 Szilveszterén kiutazhatott a sao paulói szilveszteri futásra. 1974-es egyéb cikkek, beszámolók:

1975-ben Nyíregyházán újra országos bajnok lett . Ősszel már kemény alapozással készültek a montreáli olimpiára. Ki is kapott edzőjétől, hogy ellezserkedte a karácsonyi időszakot, mivel azon a héten csak 150 km-t futott. Be is írt a naplójába:

"1976 tavaszán a mezei OB-n lesérültem. 600 méter után a vizesároknál a szegélyre akartam lépni, beugrottam Homoki Vince elé, aki a sarkamra lépett, és a cipőt is lerántotta a lábamról. Mire visszavettem a cipőt, az élboly már 100 méterrel volt előttem. Összekaptam magam, és folyamatosan előzve a 7. helyen végeztem 39:15-tel (12 km). Utána a vérző lábamat a mentők látták el. Jó mélyre fúródott a szög a sarkamba. Mivel a csonthártya is sérült, másnap már ráállni sem tudtam, végül a Sportkórházban kötöttem ki."

"3 teljes hetet kellett kihagynom, így nem sikerült felkészülnöm a májusi Karl-Marx-stadti kvalifikációs versenyre. Kaptam még egy lehetőséget, hogy júniusban Debnóban megfussam a 2:15-ös szintidőt, de dög meleg volt, és csak 2:21:11 lett belőle, így a montreáli olimpia számomra sajnos elment."

Csalódottan, de újult erővel vágott neki az őszi idénynek. Szeptember 5-én a Népstadionban megfutotta élete legjobb 5000 méterét: 13:59. A versenyen tízen futottak 14 percen belüli időt, ő lett a tizedik. Az október 3-i kassai maraton után (8. hely, 2:22:02) október 31-én a csepeli maratoni (Bp. bajnokság) következett.

A kép egy másik csepeli maratonon készült a tököli forduló környékén.

Ebben az évben létszámrekord volt, 162-en neveztek. Feri minden idei bánatát maga mögött hagyva, teljesen felszabadultan futva óriási egyéni csúccsal 2:16:55-el harmadiknak ért célba. 1976-ban összesen 8000 km-t futott.

1978-ban a szeptemberi prágai a EB-n újabb egyéni csúccsal (2:15:45) a 14. helyen futott be. Október 29-én megnyerte a Csepel maratont, megszerezve ezzel a negyedik maratoni országos bajnoki címét (2:16:38).

December 3-ra különös meghívást kapott Fukuokába, amit akkor a maratonfutók Mekkájaként emlegettek. A világ legjobb maratonfutóit hívták meg egy hatalmas viadalra: 107-en indultak és a "legrosszabb" futónak is 2:26:53 volt az egyéni csúcsa. Az indulók közül 48-nak volt 2:20-on belüli eredménye. Szekeres ezt a versenyt tartja a mai napig élete legnagyobb szenvedésének, itt volt élete legnagyobb fejreállása. Ekkor még az alapozása kezdetén volt, nem a legjobb formájában indult. Végül 2:25-ös idővel a 44. helyen végzett.

"30 km még elég jó volt (1:36 körül), de utána jött a rémálom. 38-nál már nem bírtam. Sétáltam 150 métert. A végén a stadionban, az utolsó 550 méteren öten előztek meg. A célban elkaptak, lefektettek, betakartak, levették a cipőmet. Hoztak frissítőt. 10 percig feküdtem, míg végre összeszedtem magam és fel tudtam ülni. Rettenetes volt. Otthon várják a nagy eredmény hírét, én meg 2 óra 25 percért itt fekszem félholtan."

Érdekes a teljes beszámoló is:

1979 januárjában újabb edzőváltás következett, Babinyecz József vette át a felkészítését. A profi szakember ismerte Feri minden rezdülését, hiszen évek óta együtt edzettek, hatalmasakat meccseltek egymással. Ismerte a gyenge pontjait is, melyeken javítani lehetett. (Ilyen volt például a hosszú résztávok gyakorlása.)

1979-ben az amszterdami maratonon új országos csúccsal, 2:14:45-ös idővel győzött, ahol Tóth Gyula 1968-as, 11 éves országos csúcsát javította meg. A verseny után egy amerikai srác nekiadta a használt Nike cipőjét, ez volt az első igazán márkás cipője.

Július 21-én a szegedi maratoni OB-n 2:20:24-el ismét ő lett a bajnok . Augusztus végén a montreáli világkupán futott 2:15:13-at, ez az 5. helyre volt elég . A moszkvai olimpiára már elég korán, október 15-én a a Mátrában kezdték meg az alapozást . Év végén összegezte 13 éves futómúltját: addig összesen 80.000 km-t futott!

1980. január 5-én néhány kerettaggal majdnem egy hónapra Új-Zélandra utaztak, ahol két felkészítő versenyen vett részt, többek között az aucklandi maratonon . Itt immáron saját rekordját megjavítva újabb országos csúcsot futott: 2:14:44.

Ez a fotó Aucklandből a másik, 10.000 méteres ottani versenyén készült, ahol Csepeles, kötött trikóban futott.

A Budapest Mezei Bajnokság harmadik helyének megszerzése után (12 km, 37:03), március elején Tatára mentek edzőtáborba. Április 26-án Amszterdamban futotta Moszkva előtti utolsó maratonját. Ezen a versenyen elért idejével tíz éven át tartotta az országos maratoni csúcsot. 35 km-től szépen ment fel a vezető bolyra. Részlet a naplójából:

"A 35 km 1:49:50. Közeledtem az élbolyhoz. 37-nél megfogtam először a leszakadt japánt, el is mentem tőle egyből. Nagyon gyorsan futottam. Utolértem a belgát és a holland Vriendet is. Melletük is elfutottam lendületesen, de ők jöttek velem. Nyomtam! A holland leszakadt. Ketten maradtunk Reveynnel, aki a római EB-n 5. lett előttem. Revansra készültem. Jött velem. 40-nél (2:05:45) robbantottam. Iszonyúan futottam, de alig szakadt le, amikor meg kezdtem kiengedni, megint jött fel rám. Ismét hajrázni kezdtem, futottam az életemért. Teljesen kifutottam magam, de megérte, mert második lettem: 2:12:35!!!!! Új magyar csúcs!!!!"

Július 17-én két héttel az olimpiai rajt előtt a Budapest bajnokságon futotta élete leggyorsabb tízezres versenyét. 20 indulóból a 3. helyen végzett 28:59,2-es idővel.

A moszkvai olimpián volt a 43. maratonija.

Négy nappal a rajt előtt megfájdult a torka, és másnap már beszélni is alig tudott. A verseny előtti napon szerencsére már enyhült a fájdalom, és a futás napján pedig már a kis köhögés sem volt zavaró.

A melegítés közben Moszkvában.

A játékosbejáró folyosón a nagy melegben kellett a rajt előtt várakozniuk. 17:15-kor, 26-28 fokban lötték el a futamot.

"A lendületes kezdést követően 2 km után lassult az iram. Együtt volt az egész mezőny. 5 km-nél indultunk el és a 10 km-es részidő 31:37 volt. Ezután megint lassultunk, de valaki – csak rövid időre is – mindig elkezdte lökni. 25 fős élboly alakult ki. Cierpinski a boly végén futott. A forduló után szokás szerint jött a robbantás. 23-ig bírtam, aztán leszakadtam. A 20. hely körül voltam. Egy ausztrál srác utolért és fokozatosan mentünk fel az élbolyra.

30 km (1:34:10) után erős ellenszél volt. A lábaim kezdtek zsibbadni. Itt már tudtam, hogy fuccs a nagy reményeknek. 35 után egyre jobban zsibbadtam, a kézfejem is. Ez már a vég! Fukuokában is ilyet éreztem, amikor elfutottam magam. 40 km után próbáltam hajrázni. Tartottam a helyem, sok reményem nem volt a jobb helyezésre. 12. lettem 2:15:17-tel."

A teljes beszámolója itt: . Erédménylista erre.

A márciusi tatai edzőtábortól a moszkvai olimpiai szereplés végéig a teljes edzésnaplóját, versenyekkel, további külföldi edzőtáborokkal a könnyebb érthetőség miatt begépeltem nektek és itt nézhetitek meg. Van, aki idén ezt megpróbálja végigcsinálni? ;-)

(Folytatjuk.)

13 komment

Címkék: beszámoló olimpia maraton életút Szekeres Ferenc

Neked hány másodpercig megy a PLANK?

2014.01.20. 15:58 szasza75

Nekem 220-ig!

A plank világbajnoka George Hood, aki 3 óra 7 perc és 15 másodpercen át tartotta magát 2013. április 20-án, Newportban (Kentucky), így be is került a Guiness Rekordok Könyvébe.

7 komment

Címkék: videó szasza plank

Futás és még valami extra?

2014.01.17. 16:07 szasza75

Néhány éve (talán 2012-ben) Zolo haverommal kocogtam a szigeten. A sziget északi részén még szinte frissen állt a gym park, rajta mindenféle játékkal. Zolo megkért, várjak már rá pár percet, ő most leáll csinál ezt-azt. Leálltam, néztem: hasizom, húzódzkodás, fekvőtámasz, egy-két technikai elem, mindenből 1-1 sorozat. Nem telt bele 5 perc, futottunk tovább. Talán 4 kört futott, körönként egy-egy sorozattal. Kicsit furcsálltam, de az idő őt igazolja, mert a felső teste nem annyira szottyadt, mint az enyém. Sőt, lassan kiérdemelné a tiszteletbeli Dávid nevet.

Én már sok furcsa dolgot láttam. A hosszútávfutók jórészénél van valami "önsanyargató" küldetés tudat (ezt megfigyeltem magamon is). Más néven futás közbeni "érzéspálya". Elindulunk, jóformán bemelegítés nélkül, kicsit rozsdás, még a légzés és az érzés sem az igazi, de azért megy, hisz a futásunk elején vagyunk. Egyénfüggő, ki mikor áll rá az üzemi hőfokra.

Innentől minden klappol, jól esik a mozgás, már nem fázunk, megvan a ritmus, repül a láb. Edzésidőtől függően tapasztalunk némi érzésromlást, aztán vagy megállunk, és mosolygunk, hogy azért ez jó volt, vagy ... futunk tovább. Ha nagyon hosszan futunk, elhatalmasodik rajtunk "az egyre rosszabbul megy", az érzés már a tempón is látszik, lásd egy maratoni verseny utolsó kilométerein, vagy akár ennél hosszabb távokon tovább is romlik a helyzet. De tovább csináljuk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ennél még rosszabb lesz. Van aztán egy konstans állapot, amikor nagy különbséget nem tudunk tenni már az érzések között, ilyenkor már egy kicsi jónak is nagyon tudunk örülni. (Egy jó leves, vagy kóla vagy ami, érzésileg kicsit kizökkent.) Nem ragozom, ez azért valahogy tudatos önsanyargatás, vannak eltérések, de valami azért mindig fáj.

Ezt az érzést ki lehet hozni rövidebb távon is, mondjuk 400 méteren. Facebookon kaptam a hírt, hogy lesz pár szerencsés, aki ezt az érzést gyorsítva átélheti. Mivel nem lakom messze a tervezett helyszíntől, gondoltam megnézem, fényképezőgéppel a kezemben. A Fenyőgyöngye parkolójától felkocogás a szintúthoz, onnan pedig egy bő km-re található kidőlt fatörzs az induló helyük. A feladat: 400 méter burpee challenge. Hogy mi ez?

Este 18:00 óra sötét halovány fejlámpa fény, ritmusos hangok a csendes erdőben. Mintegy 20 percig tartott a challenge – befejeztében pedig boldog emberek. Levezetésnek futottak még pár kilit. Őrület!

Az ötletgazda beszámolóját olvashatjátok.

U.I.: Remélem még egy ilyen nem lesz, mert akkor el fogok menni.

Képek:

1 komment

Címkék: burpee kihívás challenge

Neil Gaiman a futásról

2014.01.16. 09:47 SeSam

Neil Gaiman, az egyik kedvenc íróm, a legutóbbi blogbejegyzésében épp a futásról mesél. Hosszú hónapokig Az óceán az út végén című regényét népszerűsítő turné keretében járta a világot, ami egyet jelentett az ilyen-olyan hotelekben étkezéssel, és hogy csak alkalomadtán tudott elmenni edzeni. Most igyekszik újra formába lendülni; iPod nanoval fut.

Gyerekkoromban gyűlöltem a sportot, utáltam futni, herótom volt mindentől, aminek a végén sárosan és fázósan azt kellett hallgatnom tréningruhás tanároktól, hogy meglehetősen gyengén teljesítek, nem vagyok elég lelkes, és amúgy is, hiányzik belőlem a közösségi szellem. A szervezett játékok jó-rossz skálájának egyértelműen a "nagyon rossz" végén tanyáztam a táborozások alkalmával. Olvasni szerettem, és ha esett az eső vagy a hó, bent szerettem olvasni a melegben.

Az igazság az, hogy nem sokat változtam. Még mindig inkább bent olvasnék, minthogy kimenjek futni, de…

Szeretem, ahogy a futás után érzem magam.

Szeretem ahogy kitisztítja a fejem, és elrendezi a gondolataim, meg hogy néha helyet is csinál az új dolgoknak, például új történeteknek.

És szeretem azt az elméletet, hogy a futással eltöltött idő, úgymond, ingyen van: nem csökkenti az életem során rendelkezésemre álló órákat, hanem épphogy hozzáadódik. A New York Times szerint:

Hosszútávon – különféle kutatások alapján – a kocogás évekkel növeli az élethosszt. Általánosságban minden mozgással töltött óra (egészen heti 30 óráig) nagyjából két órával növeli az egyén várható életkorát, ahogy azt a 17.000 férfi elhalálozását két évtizeden át vizsgáló Harvard Alumni Study megállapította.

Még azoknak a körében is, akik középkorkig nem kezdtek el mozogni, 23%-kal csökkent a huszonpár éven belüli halál esélye. A kitartást igénylő sportok, mint a futás, kerékpározás, úszás, túrázás és futósízés bizonyultak a leghatékonyabbnak. Ezek akár hat évet is adhanak egy ember életéhez egy otthon lustálkodóhoz képest.

11 komment

Címkék: életmód futás híresség író Neil Gaiman

Csütörtök reggel 6:32

2014.01.14. 08:00 mgergoo

Sötét van, csak az utcai világítás pislákol, amikor a műholdak bejelentkezését várom. Megjöttek a műholdak, elindulok dolgozni. Szokás szerint futva, lassan már másfél éve. Írtam már róla, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mindenki legyen kedves 16 másodpercet rászánni arra, hogy végiggondolja, hogy a saját napi rutinjába, munkahelyi környezetébe hogyan lenne beilleszthető ez az instant futóedzés. Esélytelen, hogy én a tavaly összeszedett 3000 km tört részét is összeszedtem volna, ha nem futnék a munkába, vagy onnan vissza.

A város már ébredezik, megindulnak a tömegek a munkahelyek felé: van aki buszon, van aki az autójában várja, hogy haladjon a forgalom. Én a Boráros-térről a Szabadság-hídig futok, át a zebrán, éppen zöld a lámpa. Ki kell használni az ilyesmit, a gyalogos átkelőhely a városi futás kriptonitja, megöli a tempót, megöli a pulzust. Sokszor van, hogy spontán újratervezek egy-egy szakaszt egy jól irányzott zöld lámpa miatt.

Az elmúlt hónapokban a futóedzésem sormintája aránylag kiszámítható volt: hétköznap sík futás aszfalton, hétvégén szintes futás terepen. Olivér közben valahogy ráeszmélt, hogy a Hármashatár-hegyhez közel dolgozom és elkezdett olyan vicces edzéstervet írni, amik alapoztak erre az infóra. Lassan-lassan azon vettem észre magam, hogy a heti 4-5 edzésem 80 százalékában szerepel az emelkedő, vagy a domb kifejezés. A hétköznapi edzések mindazonáltal a munkába járás jegyében teltek, szóval nagyságrendileg elfutottam a Szépvölgyi útig, ott fel az aszfalton, amíg az edzésterv kívánta. Pár hét után rájöttem, hogy el lehet kerülni az aszfaltot és a Mátyás-hegy és a Remete-hegy megmászásával felfutni.

A hétvégék továbbra is a terepfutas.hu és a teljesitmenyturazoktarsasaga.hu eseményeinek látogatásának jegyében teltek. Szépen lassan azon vettem észre magam, hogy vannak olyan részek a budai hegyekben, amik már ismerősként köszönnek rám. Tudom már, hogy a Szépjuhásznétól melyik útvonal megy a HHH tetejére, hogy a gercsi templomból hogyan jutok el a Fenyőgyöngyéhez. Szép lassan érlelődött bennem a gondolat, hogy talán nem a rakpart felől kellene közelítenem a Kolosy térhez, hanem fentről a hegy felől.

Attila út.

Kezd világosodni. Innen már nem sok a Szilágyi Erzsébet fasor, aztán a Pasaréti út. A Pasaréti út végén kezdődik majd az élet. A BUÉK, a Gercse15 és a HavaZoo túra is erre futott. Minden irányból megfutottam már ezt az útvonalat, ennek ellenére a Nagybányai lépcsőt elsőre eltévesztem, de aztán sikerül megtalálnom.

A máskor szép kilátással csábító Apáthy-szikla alatt most csak a ködtengert látni. Továbbfutok, be az erdőbe, innen már otthon érzem magam, bármennyire is furcsa. Sosem gondoltam volna, hogy ez így lesz. Pár hete amikor először jártam erre, még megzavart egy kutyasétáltató hölgy, és felé vettem az irányt, de most már tudom, hogy a kis erdei lépcső felé kell tartanom.

Teljes biztonsággal maradok a lassan kanyargó úton. Kicsit sáros a talaj, ezzel nem kalkuláltam, nincs a munkahelyen váltócipőm, a rakpartos futások után nem kellett eddig. Tudom, hogy lassan itt az Árpád-kilátó. Sajnos mindig egy drogosokról szóló dokumentumfilm jut eszembe erről a helyről, akik életvitelszerűen laktak itt.

Felfutok a kilátóba és majdnem frászt kapok, amikor tényleg ott fekszik valaki a sarokban egy hálózsákban. Gyorsan továbbállok. Innen a kék jelzés mutatja az utam, a Fenyőgyöngyéig. Az órámra nézek, közel 300 méter szintkülönbség, tudom, hogy innen már nem nagyon lesz több. A Fenyőgyöngyéhez közeledve már jön szembe pár futó, biccentek, biccentenek. A Fenyőgyöngyétől aszfalton futok lefele, így is túlfutottam az edzéstervet, de máskor szerintem még innen is begyűjtöm a Remete-hegyet és a Mátyás-hegyet. Most sietek. Lefelé futok két 5 perc alatti kilométert és 308 méter szintkülönbség. 16,5 kilométer után már benn is vagyok a munkahelyen.

Mi az: kék és korán reggel bevisz a munkába? A kék túrajelzés.

Az edzés adatai pedig erre.

36 komment

Címkék: hhh dk munkába futás

JUST 29:49

2014.01.12. 19:15 angelday

A szombati évnyitó Futóklubban úgy döntöttem, megpróbálok egy szintmérő szigetkört futni. Nem mentem a tömeggel, az elején bénáztam az órámmal, kijött a fülesem, aztán végül sikerült nekilódulnom. Az első néhány km-en viszonylag jó tempót tartottam (magamhoz képest), folyamatosan néztem az órámat, próbáltam a táv felét elérni 15 percen belül. Amennyire menet közben meg tudtam állapítani, nagyjából sikerült is.

Szedegettem néhány embert, márpedig ha ez így van, az mindig azt jelenti, hogy 6 perces tempónál jobbat megyek. Ezen a ponton kezdett el szúrni a jobb vállam. Tudtam, hogy picit rossz a tempóm, és ha így folytatom, akkor nem lesz meg. Próbáltam lassabb tempóra váltani, de csak ideiglenesen. Végül nem érdekelt már az egész, mert kb. 8-900 méterem volt még hátra és 25 percnél tartottam. Ez volt a mélypont, itt majdnem ki is álltam. (Reggeli nem volt bennem sajnos, egy kis vizet és kettő darab szaloncukrot fogyasztottam csak indulás előtt.)

Szerencsére nem tettem. Lehagyott közben egy futó, de akkor ránéztem az órámra a cél előtt kb. száz méterrel és láttam, hogy még van 40 másodpercem. BOAAAAA....!!

Elővettem a rakétákat, visszaelőztem a fiatalembert és átszakítottam a célvonalat 11 másodperccel 30 perc előtt. Megcsináltam. Nagyon jó érzés volt, mert igaz ugyan, hogy mostanában futkározok szinte minden másnap (kivéve az elmúlt 8 napban, amikor nem sikerült), de eddig mindig volt egy kis megálló a távokban és nagyon régen nem futottam be az 5350 métert. Szász Norbert a befutónál a kezembe nyomta a jutalmamat:

Úgy érzem, nem lenne lehetetlen megfutnom a 25 percet sem. Adok neki kettő hónapot.

Nektek mi a szakvéleményetek?

13 komment

Címkék: beszámoló amatőrök Futóklub

Szekeres Ferenc sportpályafutása – Első rész: A kezdetektől az Olimpiáig

2014.01.10. 08:45 Szuflavéder

Szekeres Ferencről (1947) tudjuk, hogy 10 évig tartotta az országos maratoni csúcsot, a Wikipedián olvashatunk az elért eredményeiről. Nekem azonban sikerült lakásán feltárni legmélyebb titkait is: bepillanthattam futónaplóiba, megnézhettem régi képeit, olvasgathattam kézzel írt versenybeszámolóit, az újságokból kivágott, naplóiba beragasztott róla szóló cikkeket. Az időutazás közben arra gondoltam, hogy ezt az egész országnak meg kell ismernie. Remélem, hogy ez sokaknak erőt, motivációt ad majd.

Abonyban született. Sportpályafutása a középiskolában kezdődött, ahol 2-3 évet kosárlabdázott. A csapat Budapest 3. helyezett volt, de ő komolyabb meccseken csak a kispadon foglalt helyet. Lejárt esténként a tornaterembe is focizni a haverokkal. Érettségi után abbahagyta a sportot és a Csepel Vas- és Fémművekben kezdett el dolgozni.

A mozgás viszont egy idő után hiányozni kezdett. Megismerkedett a bérelszámoláson dolgozó 800-as futónőnóvel, Töreki Gizellával, akit 1967 januárjában (20 évesen) lekísért a Csepel SC-be az edzésére. Nemcsak a nő volt a dologban, de szeretett volna ő is hobbi szinten futni. Kincses Lajos edzőnél jelentkezett és január 5-én már ment is a Barna nénihez a szertárba felvenni az első szerelését.

Másnap, az első edzésén 3 kört kellett futnia a pálya körül, amit ő félreértett, és az egész létesítményt futotta háromszor körbe, ami így összesen kb. 3,3 km volt. Megállás nélkül végigment, de teljesen kifutotta magát. A kezdő csoportban indult, de három héttel később már a haladókhoz került át. Január végén már lefutotta a csepeli híres, tízes kört is.

1967 február végén rendezték a csepeli Szabadkikötőnél az akkori futóévad nyitó mezei versenyét, a Rausch István emlékversenyt. Erre a legelső versenyére így emlékszik vissza:

“Már a bemelegítés is erős volt, mert az egyik jó futóval mentem el, aki 4:20-as iramban melegített. A versenyt végigcsináltam, nagyon elfáradtam, és egész jó helyen értem célba. Itt el is dőlt, hogy a hobbifutás helyett inkább versenyző szeretnék lenni.”

Ezután jöttek a tavaszi mezei versenyek és néhány hónap után már bekerült a legjobb öt csepeli futó közé, akik már évek óta csinálták:

“Jó volt a nálam erősebb futókkal edzeni, nagyon húztak és hétről-hétre erősebbnek éreztem magam. Akkor még kb. 60 km volt a heti adag, ami nekem még soknak számított. Kemények voltak az edzések, sokat futottunk a friss szántásban a bulgárföldeken. Heti két alkalommal jártunk tornaterembe, vezényelt gimnasztikákra, erősítésekre. Akkoriban még nagyon rossz cipők voltak, állandóan elverte a lábunkat, és hónapokig fájt a csonthártyám, de csináltuk, én pedig egyre jobban éheztem a futásra.”

1967. május elsején volt az első pályaversenye, ahol ő is meglepődött, hogy a 3000 méteres síkfutásban, szögesben, salakon a 2. helyen végzett 9:00:2-vel. Egy fotó arról a versenyről, Szekeres balról a második (a képen még a hatodik helyen):

Mindez azt jelenti, hogy 4 havi edzés után már három perces iramban futotta a háromezret. Folyamatosan javítgatta idejét ezen a távon, és augusztus 31-én Pasaréten 8:36 os egyéni csúcsot futott. A rajt pillanatai:

1968-ban utánpótlás-válogatott lett. Gdanskban 5000 méteren egyéni csúccsal, 14:38-al végzett a 4. helyen. Erről az évről sokkal beszédesebb ez a táblázat, amelyben összefoglaltam az éves futásait. Ezek részleteit, beszámolókat, saját kéziratokat stb. itt láthatjátok.

Az első maratoni

Őssszel a versenyszezon végén, a pihenési időszakban már csak focizni jártak le a pályára. Ekkor szóltak nekik, hogy el kéne indulni a november 7-e tiszteletére minden évben megrendezésre kerülő Csepeli maratonon. Kevés volt a csepeli induló és az csapat kapta a legtöbb pontot, amelyik a legtöbb sikeres befutóval rendelkezett. Eddig még 20 km-t is csak egyszer-kétszer futottak csapattársaival. Csináltak gyorsan a pályán egy 20 km-es felmérőt, ahol 1:10-et mentek. “Meg tudjátok csinálni!” – bátorította őket Kincses Lajos edző. Még volt hátra két-három hét.

“Odaálltunk és úgy eljópofáskodva a dolgot nekiindultunk. Nem volt tét, csak teljesítenünk kellett. 38 perc körüli 10 kilométerekkel mentünk, ami egy jóleső futás volt. A forduló után láttam, hogy egyre kevesebben vannak előttem. Ettől beindultam, és elkezdtem nyomni, a csapattársak már leszakadtak. Végül hatodiknak futottam be 2:34:47-tel.”

Ennek ellenére továbbra sem a maratoni felkészülés volt a cél, hanem az 1500–10000 méteres pályaversenyek és mezei versenyek. Abban az időben összesen három utcai futóversenyt rendeztek egy évben: a csepeli, ózdi és a szegedi maratont. Rengeteg pályaversenyen lehetett viszont elindulni. Szekeres ebben az évben összesen 2500 km-t futott.

1969-ben a maratoni táv (Csepel maraton 2:38:38) kivételével jól látszik a táblázatában, hogy szinte minden más távon javítani tudott egyéni csúcsain. Az éves futóadagja 3600 km volt. A képen a Bp. bajnokságon az "Előre" pályán a 800m (1:58,6) rajtjánál:

1970-ben már voltak 200 km-es hetei is, és továbbra is főleg 1500–10000 méteres versenyeken indult. Ezt követően sorozatosan futotta az egyéni csúcsokat maratonon: augusztusban az ózdi OB 2:34:40, október 5-én Kassa: 2:29:21. Ezzel végre felkerült az első osztályba és a szövetség javaslatára elkezdett edzőjével tudatosan a maratoni távokra készülni. A kassai és a csepeli beszámolója itt található. Az éves tervek és tényadatok pedig itt.

“1971-ben már az első negyedévben 2100 km-t futottam, Karl-Marx-Stadtban volt a nagy áttörésem (2:20:04). Ezzel a idővel átvettem a magyar ranglista első helyét, amit később Tóth Gyula (akkori országos csúcstartó, hatszoros országos maratoni bajnok, nemzetközi klasszis) visszavett tőlem, de ez már elég volt ahhoz, hogy rám, mint fiatal tehetségre jobban odafigyeljenek, és kerettag legyek a müncheni olimpiára.”

1971. szeptember 4-én délután 3 órakor nősült meg, majd első útjuk rögtön a Vasas pályára vezetett, mivel 3000 méteres verseny volt (8:12, egyéni csúcs, 3. hely). A násznép a pálya szélén, ünneplőben drukkolt Ferinek. A képen még az 5. helyen, már szemüvegben:

Az 1971-es terveket, eredményeket és beszámolókat itt olvashatjátok. Ősszel a dunavarsányi edzőtáborban kezdték el az alapozást és decemberben (csak ebben a hónapban 902 km-t futott) a Mátrában folytatták. A cél: 1972 München.

(Folytatjuk.)

17 komment

Címkék: beszámoló maraton életút első maraton Szekeres Ferenc

Induljon a 2014-es naptári év, téli Futóklub most szombaton!

2014.01.09. 12:05 angelday

Szombat délelőtt az év első Futóklub eseményére várunk mindenkit a Margitszigetre. Aki szeretné az évet új futó-elképzelésekkel és fogadalmakkal kezdeni, mindenképpen jöjjön el, mert szokás szerint meg lehet tenni a fogadalmakat borítékban.

A hivatalos képet raktuk be, de a szombati esemény délelőtt lesz!

A találkozó 9:30-tól a szokott helyen a MAC-ban a piros Nike kamionnál. Először regisztráció, illetve a fogadalomtételeket is meg lehet majd tenni, ezután pedig a közös bemelegítés. 10:00-tól rajt, táv egy szigetkör (5350 méter és én még nem láttam két GPS órát, ami kiadta volna ezt a számot táblától tábláig).

A futás után forró tea, pogácsa és természetesen az elmaradhatatlan MCM tombola. :)

Csomagmegőrzésre is lehet számítani, illetve a piros Nike cipőteszt-buszon érdemes kipróbálni valamelyik új Nike futócipőt egy próbakörre. Ha mindez tetszik, igazoljátok vissza Facebookon, hogy jöttök!

Már 2008 óta írom a Futóblogot, de még mindig nem tudok csendben maradni azt illetően, hogy a Nike mindezt ingyen nyújtja a futóknak. Szerintem még vidékről is érdemes felugrani egy kis örömkocogásra. Én mindenesetre ott a helyem!

2 komment

Címkék: újév fogadalmak BUÉK Futóklub